3. Beköltözés.

Kinyitottam a kocsi ajtót,majd szó szerint kiestem rajta.A lábam beakadt a..Nem tudom hova...
-Hé, egyben vagy? -futott mellém Dávid és nyújtotta a kezét.
-Persze. -adtam a kezemet majd felálltam és anyuhoz sétáltam.
Kinyitottuk a kocsik hátulját majd a csomagjainkkal bementünk a házba.Pechemre először engem és Dávidot küldtek fel a liften,a cuccokkal, a hatodikra.Kiakartam húzni a bőröndömet a liftből,de esélytelennek tűnt.
-Majd én. -nevetett és egy mozdulattal kihúzta a lift pedig már ment is le.
-Köszönöm.Ez nem az én napom. -dünnyögtem.
-Biztos csak fáradt vagy. -mosolygott.
-Fél nyolckor keltem. -szörnyülködtem.
-Én akkor még a csillámpóniaimmal álmodoztam. -mondta mire felnevettem. -Egyébként milyen volt a szigeteken? -kérdezte.
-Meleg. -sóhajtottam ugyanis eléggé hiányzott a napsütés.
-Azt látom. -nézett a lábaimra amiken libabőr játszott. -Egyébként szép lábak. -mosolyodott el.
-Hát.Köszi. -mondtam furán,majd nyitódott a lift ajtó.
Anyuék is kipakoltak majd indultunk is.
-Ez lenne az. -nyitotta ki az ajtót Mónika és beengedett minket.
-Hű ez egész szép. -döbbent le anyu majd beljebb mentünk.
-Hagylak titeket berendezkedni,este vacsorázunk együtt? -kérdezte Mónika.
-Persze összedobok valamit. -mosolygott anyu.
-Ugyan már.Majd én.Egyel lejjebb vagyunk,a 216-osban. -mosolygott.
-Később van kedved találkozni? -kérdezte a mellettem lévő Dávid. -Találkozok a srácokkal ők is az osztálytársaid lesznek. -mosolygott cukin.Nem is tudtam mit kéne mondanom.
-Persze. -bólintottam.
-Majd feljövök érted. -mosolygott.
-Sziasztok. -köszöntek egyszerre.
-Heló. -köszöntem
Egy üres ház közepén álltunk.Igaz gyönyörű színekben játszott,mégis üres volt.Beljebb mentünk apuval is.
-Kicsim itt a te szobád. -kiabált bentről anyu.
Elindultam a hang felé.Egy tágas szoba,erkéllyel,lila falakkal..Egész jó.
-Hozom a bőröndöm. -mosolyogtam rá.
-Szerintem előbb ezeket a bútorokat kéne a helyére rakni. -sóhajtotta.
-Rendben. -bólintottam.
Fél óra múlva már nagyjából a helyén álltak a bútorok.
-Azokban a dobozokban is a te cuccaid vannak.A bőrönd még ráér. -mutatott az ablak alatt lévő doboz halomra.
-Ahj. -morogtam majd nagy nehezen nekiláttam.

Anyu kiment a szobából magamra hagyva a számtalan dobozzal.Egymásra tornyosultak és majd hogy nem,magasabbnak bizonyultak az én 163 centimnél.Az első doboz tetején a "KÖNYVEK" felirat szerepelt.Rengeteg könyvem volt,több mint három doboz volt teli velük.Imádtam olvasni.Kipakoltam először a kedvenceimet és azokat felhelyeztem a polcomra.A többit,amiket annyiszor olvastam,hogy az egészet kívülről fújtam,visszatettem a dobozokba.Következtek a ruhák.Na ez a másik dolog amiben nem szenvedtem hiányt,de sajnos rá kellett jönnöm,hogy nem soknak veszem hasznát.Három farmert,egy lila és egy fekete nadrágot és egy legingst találtam.Pulcsim alig egy kettő volt,viszont pólóm annál több.A következő dobozban a cipőimet találtam.Kis 37-es lábamra nem nehéz bármit is találni,de pechemre rengeteg sportcipőm volt,mert imádtam őket,bár a homokos tengerparton nem igazán vettem hasznát.Mikor az utolsó dobozokhoz értem,nagyon megkönnyebbültem, ugyanis abban volt a laptopom,a fényképezőgépem és az összes többi elektronikai cucc.

Ezeket már hetekkel ezelőtt elküldtük a költöztetővel,nagyon megörültem a látványától.
Laptopomat azonnal töltőre tettem és rádobtam az ágyamra.Kiakasztottam a falamra egy-két posztert és ledőltem az ágyamra.Felmentem a közösségire ahol rengeteg értesítés és üzenet fogadott.Réka,Zsófi,Marci és a többiek nagyjából mind..Nem volt kedvem mindenkinek egyesével visszaírni ezért felmentem skypera.
Marci elérhető volt.Hívást indítottam alig két csörgés után fogadta is a hívást.
-Szia. -köszöntem óvatosan.
-Hali. -vigyorgott a kamerába.
Hason fekve a lábaimat lóbáltam,nem is tudtam mit kéne mondanom..
-Na milyen Párizs? -kérdezte.
-Hát amennyit láttam belőle,nem rossz.. -sóhajtottam.
-Biztos tetszeni fog. -biztatott.
-Nem tudom..Most pakoltam ki a cuccaimat.Nézd! -mondtam majd a mellettem lévő éjjeli szekrényről felemeltem egy bekeretezett képet amin ő és én vagyunk.
Nem válaszolt csak matatni kezdett és ugyanezt a képet felmutatta ő is,mire elmosolyodtam.
-És mik a terveid mára? -kérdezte.
-Elvileg Dáviddal bemegyünk a városba,bemutat pár osztálytársamnak,este meg náluk vacsorázunk.Az anyja Mónika,anyu régi munkatársa. -meséltem. -Többiek? -kérdeztem.
-Este találkozunk.Tudod ma lesz szünet-záró parti a parton.Strandolunk meg hasonlók. -mesélte,mire fájó érzés nyílalt belém.
-Tudom..Egy-két hónapja még én is ezt tervezgettem.Rékával még ruhát is vettünk.Itt meg baszhatom a ruhát,mindjárt megfagyok ebben a rövidnadrágban. -sóhajtottam mire felnevetett.
-Majd tartunk még egy partit az első periódusi szünetben. -mosolygott.
-Hát itt nem hiszem hogy így számolják... -sóhajtottam.
-Biztos hogy lesz szünet,csak max őszi szünetnek hívják vagy valami. -mondta.
Még pár percig beszéltünk majd anyu jött be a szobába.
-Kicsim... Ó szia Marci. -integetett a kamerába bámuló Marcinak.
-Üdv. -intett Marci.
-Szeretném,ha elpakolnád a bőröndödet,és segítenél egy kicsit. -sóhajtotta.
-Nem lehetne később? -kérdeztem.
-Ami azt illeti,nem holnap szeretnék először inni. -motyogta.
-Persze. -dünnyögtem. -Két perc és jövök. -egyeztem bele.
-A konyhában leszek. -mondta.
-Oké. -bólintottam majd anyu kiment a szobából.
-Menj csak. -mosolygott Marci mire odakaptam a fejem.
-Ahj. Semmi kedvem ehhez.. -nyöszörögtem.
-Pedig ideje lesz megszoknod. -nevetett. -Holnap beszélünk. -mosolygott.
-Nekem nem megy ez a búcsúzkodás.. -dünnyögtem.
-Hát akkor ne búcsúzkodjunk..Szeretlek. -mondta majd lerakta nevetve.
-Szeretlek. -mondtam,de már késő volt.
Mire észbe kaptam,már vagy egy perce mosolyogva ültem a gépem előtt.Lecsuktam a tetejét,majd átraktam az íróasztalomra.Csoszogva lépkedtem ki a konyhába.
-Mit segítsek? -kérdeztem.
-Hát.Először is vidd be a bőröndödet a szobádba,aztán elmegyünk bevásárolni és utána megbeszélünk egy-két dolgot. -mosolygott anyu.
Furcsán bólintottam majd beráncigáltam a bőröndömet a szobába.
-Húzz hosszúnadrágot! -kiabált utánam.

Kitúrtam a szekrényből egy világos farmert és egy félvállas pulcsit.A cipős polcomról pedig lekaptam az egyetlen csizmaszerű magassarkú cipőmet.Gyorsan átöltöztem majd kimentem anyához.
-Mehetünk? -kérdezte.
-Apa nem jön? -kérdeztem.
-Nem,elpakolja a többi cuccot. -mondta majd nyitotta az ajtót.
Kimentünk a hatalmas folyosóra,majd a lifthez indultunk.Az ajtó nyitódott mi pedig beléptünk rajta.Anyu benyomta a 0 feliratú gombot és már lent is voltunk a földszinten.Kimentünk a parkolóba majd beszálltunk a kocsiba.
-Honnan tudod merre kell menni? -kérdeztem furán.
-Egy párszor voltam itt továbbképzésen,apáddal már egy-két éve kinéztük ezt a helyet.A nagyiékkal is jártunk ide régen nyaralni. -mesélte.
-Értem. -mondtam majd kinyitottam a kocsiajtót.
Beültem anyu mellé majd indultunk is.Alig 5 perc múlva egy 'FoodLand' nevű áruház előtt álltunk meg.A neve élelmiszer boltról árulkodott.Beszereztünk néhány szükséges dolgot legalább egy hónapra előre.Bepakoltuk a kocsiba majd mentünk is tovább.Legközelebb egy bevásárlóközpontnál álltunk meg.
-Ez a Stars Pláza. -mondta anyu.
-És mit csinálunk itt? -kérdeztem.
-Veszünk neked,egy-két téliesebb holmit. -mosolygott majd bementünk.
Vettünk egy pár nadrágot,pulcsikat,egy dzsekit és két csizmát.Mikor végleg úgy éreztük kész vagyunk,indultunk is haza.Bevittem a ruhákat a szobámba anyu pedig elpakolta a kaját,majd leültünk a nappaliban lévő kanapéra.
-Nos..Kicsim anyáddal úgy döntöttünk,hogy rögtön az elején leszögezzük a szabályokat.. -mondta apa.
-Dolgok,amikről ismét csak én nem tudok.. -motyogtam magamban.
-Szóval.. -kezdte anyu. -A zsebpénzed nem változik,ugyanúgy minden héten megkapod,feltéve ha nem romlik a tanulmányi átlagod,és ugyanúgy besegítesz a házimunkában. -mondta anya.
-Oké. -bólintottam.
-Gondolom sejted,hogy nem viccből jöttünk Párizsba..Mindkettőnket előléptettek,ennek következményében sokat fogunk hétfőtől dolgozni,tehát lesz hogy egyedül leszel itthon. -mondta apa.
-Apa,nem vagyok már kislány! -csattantam fel.
-Tudom.Ezért is itt a kulcsod. -nyújtotta át.
-Köszönöm. -bólintottam.
-A kimenőre ugyanaz a szabály mint eddig.Elmehetsz a barátaiddal,de előtte felhívsz valamelyikünket,hétköznap nem mászkálsz kint sokáig,hétvégén sem nagyon,de talán kicsit tovább. -kezdte ismét anya. -Gondolom nem szeretnéd,hogy ódákat zengjek arról,hogy milyen veszélyes egyedül a sötétben mászkálnod. -sóhajtotta.
-Nem,nem kell..És jut eszembe..Később szeretnék bemenni Dáviddal a városba.Bemutat pár barátjának akik valószínűleg az osztálytársaim lesznek. -mondtam.
-Nyugodtan. -mosolygott anya.

Hát ezzel meg mi van?Legjobb esetben is kifaggatna,hogy hova megyünk,kivel találkozunk,de most?Semmi.Ez vagy Dávid hatása vagy szimplán felfogta,hogy tudok magamra vigyázni.

Bevonultam a szobámba,becsuktam magam mögött az ajtót,majd ledőltem az ágyamra és próbáltam felfogni ezt az egészet..

Éltem,jót és rosszat is már,de ez most nem tudom milyen.Talán ezt hívják köztes állapotnak.. Rossz is,mert fáj hogy a többiek nincsenek itt velem,de valahogy tetszik is.Tetszik Párizs,Dávid jó fej.Talán egy új kezdet vár rám.

A gondolataimat a csengő szakította félbe.Csengő?Még is ki jött?
-Bogi,Dávid hozzád jött. -kiabált be apa.
Tényleg.A fenébe már el is felejtettem.
-Mindjárt jövök. -kiabáltam vissza.
Felpattantam az ágyról majd megfésültem kócos hajamat.Fújtam magamra pár cseppet a kedvenc parfümömből és indultam is.
-Szia. -mosolyogtam és már húztam is a cipőmet.
-Szia. -mosolygott.
-Itt van egy kulcs ha haza szeretnél jönni vacsora előtt. -mosolygott apu majd átadott egy kulcsot amit a táskámba csúsztattam. -Ha pedig nem,akkor gyertek rögtön Dávidékhoz 7-re. -mosolygott.
-Oké. -bólintottam. -Akkor sziasztok. -köszöntem.
-Viszlát. -köszönt Dávid is.
Kiléptünk az ajtón majd becsukta maga mögött.A lift felé haladtunk,majd beszálltunk és már indultunk is le.