-Jó reggelt. -nyöszörögtünk álmosan valami köszönés félét.
-Készülődjetek,lassan megyünk reggelizni. -mosolygott majd kiment.
Reflexből a telefonomért nyúltam,de semmit érdekes nem fogadott.
-Nem tudom ti hogy vagytok vele,de én elég álmos vagyok. -nyomta a fejét a párnájába Anna.
-Semmit nem aludtam. -mondtam őszintén,mert egész éjjel csak forgolódtam.
-Fél négykor értem vissza a szobába. -panaszkodott Beka is.
-Mi? -néztünk rá mindannyian kérdőn. -De hát együtt jöttünk be. -tettem hozzá.
-Ja,csak miután mind bealudtatok,nem tudtam aludni,Patrik sem és így kint ültünk a folyosón. -mesélte.
-Lassíts.Ki a frász az a Patrik? -tette fel Bori a kérdést,amire én is kíváncsi voltam.
-Az egyik osztálytársunk.Bejelölt fb-n.Este mikor visszaigazoltam beszélgetni kezdtünk,aztán mivel aludni nem tudtam,gondoltam miért ne mennénk ki.. -mesélte.
-Óóóó. -mondtam hülyülve.
-Fejezd be. -vágta hozzám Beka a kispárnáját nevetve.
-Ha nem lennék ilyen álmos,már faggatnálak a részletekről,de ezt a részt most offolom.Majd később kifaggatlak. -mondtam kímélve Bekát és felkecmeregtem az ágyamról.
Célirányosan indultam a fürdőszoba felé,de akkor nyílt a szobánk ajtaja.Dávid lépett be rajta.
-Hali. -intettem már félig az ajtó mögül.
-Nem törnék rátok így,de beszélnünk kell Bogi. -nézett rám komolyan.
-Hát akkor gyorsan mondd mert szeretnék átöltözni. -mondtam várakozva.
-Folyosó 5 perc múlva. -fordult ki az ajtón.
-Oké. -bólintottam,de már nem is volt bent.
Becsuktam magam mögött az ajtót,majd gyorsan magamra kapkodtam a kiválasztott ruháimat és copfba kötöttem a hajamat.Viszonylag tűrhető fejet varázsoltam magamra és már vissza is mentem a szobába.
-Huh,nekem ez sosem sikerül két perc alatt. -döbbent le Anna.
-Figyi,bármi gáz van,itt vagyok én is. -ugrott oda Beka.
-Majd megbeszéljük,de most már kíváncsi vagyok. -sóhajtottam és már kint is voltam a folyosón.
Dávid a szobánkkal szemben egy széken ült az ablak alatt.Leültem mellé és a lábaimat az ölébe helyeztem,kényelem szempontjából.
-Mi történt? -kérdeztem.
-Mindenki rólad beszél.Vagyis Janka társasága. -mondta,de mintha ő jobban ki lenne akadva mint én.
-Beszéljenek. -rántottam vállat.
-Én is így vagyok vele,de most jön a java.Tudtam,hogy Janka egy álnok ribanc,de nem gondoltam,hogy előre tervez,pedig dehogynem...Reggel a suli előtt csinált rólad és Csabiról képet,és találd ki kinél landolt a kép.. -sóhajtotta én pedig kérdőn néztem,ki számítana ennyire.
-Nem tudom,igazából szerintem senkinek nem tartozok magyarázattal a történtekért.. -mondtam egyszerűen.
-Ha,azt mondom hogy elküldte Marcikádnak,nem tudom hogy ugyanezt gondolod-e.. -mondta én pedig csak egy nagyot nyeltem.
-Az nem lehet igaz. -csattantam fel felugorva a székről és járkálni kezdtem. -Nem mintha neki magyarázkodnom kéne,de nem tehette ezt meg,még Janka sem.. -idegesítettem fel magam.
-Pedig dehogynem..Szerintem tisztáznod kéne egy-két dolgot, egy-két emberrel.Persze,Dani,Andor meg Patrik tudják,hogy itt nem te vagy a ribanc,de Csabi komolyan kezd kiakasztani.. -sorolta.
-Nem akarom elbaszni a barátságotokat..Már így is miattam romlott. -mondtam rosszul érezve magam.
-Ha egy seggfej,akkor seggfej..Nem magam miatt,hanem miattad aggódok. -sóhajtott. -Ez még csak a kezdet.
-Mit kéne csinálnom? -kérdeztem,mert őszintén nem tudtam mit tehetnék.
-Mondjuk beszélj Marcival,én pedig próbálok valamit kezdeni Csabival. -tanácsolta. -De,ha jól látom nem kell keresnem.Ide tart.Majd beszélünk. -mondta és felugrott a helyéről.
-Dávid. -szóltam utána,de már elviharzott,én pedig indultam be a szobámba.
-Várj egy kicsit. -kiáltott Csabi,de semmi humorom nem volt ehhez az egészhez. -Csak akartam hogy tudd,semmi közöm a képhez,és semmihez.Próbáltam Jankát leállítani,de reménytelennek bizonyult. -próbálkozott.
-Pedig úgy tűnt,hogy eléggé jól el vagytok. -próbáltam mosolyt csalni az arcomra.
-Most akkor mondjam,hogy te és Dávid is jól el vagytok? -kérdezte.
-Menj már a picsába ezzel a Dávidos témával,de komolyan.Lehet,hogy köcsög vagyok,vagy nevezzetek akárhogy,de soha az életbe nem csaltalak volna meg SENKIVEL,nem hogy a legjobb barátoddal.Ez övön aluli volt. -mondtam elképedve.
-Nézd..Nem így akartam befejezni ezt az egészet..Be,sem akartam fejezni.Hogy tehetném jóvá? -kérdezte.
-Csak hagyj engem békén.Dáviddal legyél jó fej,mert megérdemli,hogy ne veszítse el a segg fej barátját.És én ennyivel megelégszem. -sóhajtottam. -Ami meg Jankát illeti..Ne várja meg,hogy én tegyem rendbe a dolgait. -céloztam az üzenettel és beléptem volna a szobába,de pont akkor jött az ofő.
-Megyünk reggelizni. -szólt a folyosó végéről,majd jöttek a szobából a lányok is és indultunk le.
Az ebédlőbe érve,ugyanott foglaltunk helyet,ahol tegnap ebédnél.Palacsinta volt a reggeli,lekvárral és kakaóval.Mikor a harmadikat ettem Dávid megszólalt mellettem.
-Na ez a másik dolog amit felírnák a "nem gondoltam volna" listára,hogy te betúrsz három palacsintát. -nevetett.
-Hát igen,jók az adottságaim. -veregettem meg a hasamat nevetve.
-Annyira bírom az ilyen lányokat,akik azt hiszik jó alakjuk van,és ezzel dicsekednek is. -szólt Janka velem szembe ülve.
-Mi a problémád Bogi alakjával? -nézett rá kérdőn Csabi.
-Jaa,ezt én is szeretném hallani. -csatlakozott Dávid is,mire már mindenki Jankára bámult.
-Hát nem látjátok mekkora hasa van? -kérdezte,én pedig csak nevettem rajta.
-Igen,tényleg.Az a negyven kilója vasággyal együtt.Ez igen Janka. -csattant fel Beka is.
-Már nem rosszból szivi,de láttad már a hátsó feled?A folyosón nem lehet melletted elmenni. -mondta Bori,és itt eltűnt a komolyságunk,és mindenkiből kitört a röhögés,Janka pedig hisztérikusan elvonult az asztaltól.
-Édi,itt maradt a tálcád. -kiáltott utána Andor,Janka pedig nem törődve vele elviharzott.
-Édesek vagytok,hogy így kiálltok mellettem,de nem kell miattam veszekedni,megoldom. -néztem körbe.
-Drágám,nem tudod megoldni.Jankával van dolgod,akinek meg van a saját kis sarja,akik 1.....2...3... távoznak is. -számolt a számomra ismeretlen lány,és ahogy kimondta három lány már távozott is az asztaltól. -Olívia,Vivien és Bianka. -mutatott a lányok után. -Amúgy Adél vagyok.Ők pedig a barátnőim Adri és Hanna. -szólt utólag.
-Bogi. -mosolyogtam rájuk,majd a többiek is bemutatkoztak.
Meglepetésemre,Csabi nem távozott az asztaltól,sőt még ki is állt mellettem,ami jól esett.Pár perc múlva indultunk is vissza a folyosóra.Majd a reggeli tornára,de mivel nem voltunk használható állapotban,végig röhögtük az egészet.Végül a fenti folyosón volt gyülekező.
-Mindenki itt van? -kérdezte az ofő mire bólintottunk. -Nos..Tudom,szabad programot ígértem,de azért hogy még is egy kicsit sikerüljön megismernünk egymást,vegyes csoportokat készítettem,véletlenszerűen,és velük kell előadnotok egy dalt.Jobbik esetben minden csapatban lesz egy jó hangú diák.A dalokat szabadon választhatjátok,egy órátok van a felkészülésre. -mondta mi pedig még az elejét is alig fogtuk fel. -Tehát akkor a csapatok:
1: -Fehér Vivien
-Kovács Rebeka
-Mészáros Adrienn
-Kubik Hanna
2: -Takács Borbála
-Szabados Boglárka
-Nagy Csaba
-Vincze Andor
3: -Vincze Anna
-Oláh Adél
-Hideg Kevin
-Víg Kristóf
4: -Németh Dávid
-Fábián Janka
-Juhász Richárd
-Takács Adrián
5: -Agócs Bianka
-Leiner Olivía
-Kovács Patrik.
Sok sikert. -sorolta a neveket az ofő,majd eltűnt a sorok között.
A csapatunk egész jónak tűnt volna,de ez a Csabis dolog nem tudtam,hogy fog elsülni...
A kis csapatunk fél óra múlva már az egyik kis teremben ücsörgött a padlón.
-Nekem végül is mindegy mit énekeltek,de én hegedűvel nem sok mindent tudok kísérni.. -mondta Bori.
-A gitár sima ügy nálam,tehát akkor ti ketten énekeltek? -nézett rám és Csabira,mire bólintottunk.
-Hát persze.Egy cuki kis duett. -kacsintott Bori mire szúrós pillantásokat lövelltem felé,ő pedig megnémult.
-Ha szeretnéd énekelhetünk Ed Sheerant. -nézett rám Csabi. -Most az egyszer. -tette hozzá gyorsan,mire felcsillant a szemem.
-A koncerten úgy tűnt nem csak én szeretem azt a számot. -nevettem,de ő csak tovább játszotta a kemény fiút.
-Tehát meg van a dal. -nézett Boriékra. -Ed Sheeran- A team. -mondta.
-Uuu.Annak tudom az akkordjait,sima ügy lesz. -örült Bori.
-Rá keresek a gitár-tabokra neten,addig beszéljétek meg a szöveget. -csatlakozott Andor is.
Mivel ez egy táncterem volt,nem igazán tudtunk hova leülni,így a földön foglaltunk helyet.Törökülésben ültünk Csabival,a szöveget tanulmányozva mikor bejött az ofő.
-Minden megy? -nézett körbe.
-Persze. -bólintottam rögtön.
-Huhh.Végre valakik.Mindenhol máshol áll a bál.Egy lány akar csinálni mindent,és semmiből nem enged.Kicsit sajnálom szegény srácokat. -sóhajtotta.
-Janka. -néztünk össze nevetve Borival.
-Egyébként ráértek,meghosszabbítottam az időt, ebéd után kettőkor a nagy teremben lesz a bemutató,a színpadon.Mivel az iskolában sok rendezvény fog várni rátok,gondoltam nem lesz gond ha lesz egy "kis" közönségetek is..A hangos bemondóba óránként bemondják,hogy ma délután bemutatkoznak a Trafford Gimnázium és Bentlakásos iskola tanulói,így megnézhetik az itt nyaralók is. -mosolygott. -Ja,és csak megemlítem,hogy szavaznak a legjobb produkciókra,tehát nem is kell mondanom,a tét nem kicsi..A nyertes csoport bekerülhet a gimi zenekarába,és rögtön bekerül a neve a gimi iratai közé,az úgy nevezett "sikeresek" mappájába,és ezzel az aprócska versennyel indíthatja is a jövőjét.Szükségetek lesz egy csapat névre is amit most szeretnék felírni.. -hadarta a sok információkat.
Összenéztünk a többiekkel,és mindenki elővette a gondolkodó arckifejezését.
-Mi leszünk a Wait no more. -mondta végül Csabi,közös megegyezés alapján.
-Rendben,felírtalak titeket.Találkozunk ebédnél. -mondta az osztályfőnök,majd már indult is az ajtó felé.
Pár másodpercig ücsörögtünk majd Andor törte meg a csendet.
-Amúgy ti hogy kezdtetek el zenélni? -kérdezte. -Bogi? -tette hozzá.
-Hát ez egész régre nyúlik vissza..Oviban imádtam énekelni és az óvónő,felfigyelt a hangomra,és beszélt anyuékkal,hogy később érdemes lenne foglalkozni vele.Elsőben elkezdtem énektanárhoz járni,de vonzott maga a zene is.A suliban hangszer bemutatói előadás volt,és nem tudtak elrángatni a zongorától.Megfogott,hogy olyan hatalmas,figyelemigénylő és káprázatos.Másodikban megkaptam az első szintetizátorom,aztán negyedikben kaptam egy komolyabb szintetizátort... -meséltem.
-Hú.hát nekem nem volt először ilyen nagy szerelem a gitárhoz.A szüleim ragaszkodtak hozzá,hogy Annával mindketten zenéljünk valamilyen hangszeren.Anna könnyebb eset volt,azonnal lecsapott a gitárra és a hegedűre is..Ő volt a mintagyerek,aki énekel,zenél stb..Apu nem adta fel,tovább bátorított engem,végül beadtam a derekam és gitározni kezdtem,csak az ő kedvéért,hogy büszke legyen rám.Pár hónappal később Apa lelépett..Otthagyott minket anyának,és azóta sem törődik velünk..A gitározást abbahagytam,de később rájöttem,hogy tovább kell lépnem és ehhez jó segítségnek bizonyul. -mesélte nekem pedig a szívem szakadt meg. -Na de inkább halljuk a te sztoridat szőke. -intett Bori felé.
-Semmi extra.Már elsőtől kezdve zene suliba jártam,kötelező volt nyolcadikban két hangszerből vizsgázni.Negyedikben fuvolából vizsgáztam,nyolcadikra pedig megtanultam hegedülni is. -mondta. -És te? -nézett Csabira.
-A srácokkal, Dáviddal,Ricsivel és Kristóffal, elkezdtünk szünetekben énekelgetni,akkor megállapítottuk hogy Dávidnak van a legjobb hangja,akkor kezdtem el gitározni,Kristóf dobolni és Ricsi pedig basszus-gitározni. -mondta egyszerűen.
-Értem. -bólintott Andor.
-Szerintem kezdjünk el próbálni,mert mindjárt mehetünk ebédelni. -tanácsoltam a telefonom kijelzőjére pillantva.
Válaszként csak felugrottak a helyükről,én pedig ott lustálkodtam.Csabi nyújtva a kezét felhúzott a földről.
Bori és Andor leültek egy-egy székre a tükörrel szemben,mi pedig kicsivel eléjük álltunk mikrofonnal a kezünkben. Elkezdtek játszani,gördültek az első akkordok,én pedig annyira paráztam,mint még soha.Mi van ha nincs is jó hangom?Vagy nem tetszik nekik..A kezemben a mikrofonnal játszadozva fedeztem idegességem,és jöttek is az első sorok.
-White lips, pale face breathing in snowflakes... -énekeltem az első sort,olyan tiszta hangon,hogy még magam is meglepődtem.
A rekesztések,a magas hangok,minden tökéletesen úgy jött ki ahogy kellett.A szám felénél azonban szédülni kezdtem.A hangomon is hallatszott hogy nem igazán érzem jól magam.Forgott velem a világ,és egyszer csak kiesett a kezemből a mikrofon,Boriék pedig mellém ugrottak a székről.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Körülnéztem,minden fehér volt,szekrények és távolabb egy köppenyes nő állt,alig kivehető alakkal.
-Nyugi. -szorította meg Csabi a kezemet.
Ekkor esett le,hogy itt áll mellettem,és még mindig a kezemet fogta.Óvatosan elhúztam a kezemet és az ölembe engedtem őket.
-Feküdj vissza egy kicsit,ne ugorj fel olyan hirtelen. -jött közelebb a nő,én pedig magam mögé nézve tapasztaltam,hogy ez egy kivizsgáló ágy.
-Semmi bajom. -ellenkeztem és tovább ültem az ágyon.
-Figyelj..Az emberek nem szoktak csak úgy elájulgatni.Valami biztos van e mögött. -mondta a lehető legkedvesebben.
-Persze,az hogy ma még egy kortyot sem ittam.Max az. -vetettem oda.
-Tessék ezt idd meg. -nyújtott át az asztalról egy üveg vizet.
Átvettem,de majdnem ki is köptem amint belekortyoltam,ami elég illetlenség lett volna,de szívem szerint így cselekedtem volna.Az íze olyan volt mintha valami édes nyálas,fújj nem is tudom mit innék.
-Hát ez meg mi az isten? -kérdeztem fanyar arccal.
-Cukros víz.Idd meg,nagyon le ment a vérnyomásod ezért egy kicsi cukorral fel kell vinni. -mondta mire újra belekortyoltam majd letettem magam mellé.
-Nem igazán emlékszem,hogy mi történt.. -néztem Csabira értetlenül.
-Próbáltunk.Te énekeltél,szerintem nagyon ráparáztál vagy nem tudom,de minden hang olyan kibaszottul tökéletesen jött..Aztán egyszer csak láttuk az arcodon a sápadtságot,aztán leejtetted a mikrofont és összeestél. -mesélte,mire furán bólintottam.
-Szeretném ha ma délután pihennél,és főként kerülnéd a strandot.Nem tenne most túl jót neked.És ma este lehetőleg az alkoholt,az energiaitalt a cigit,és minden más káros anyagot is kerülj. -tanácsolta a nő.
-Énekelhetek? -kérdeztem mire összevonta a szemöldökét és furán nézett rám. -Úgy értem,ma lesz az osztályunknak egy megmérettetés és ez egy művészeti iskola,még próbálni kellene az előadásra,hogy mi nyerjünk. -magyaráztam.
-Mint mondtam,ne erőltesd meg magad és pihenj. -ismételte meg a pár perccel ezelőtt hallott mondatot.
-Ez meg mit jelent? -kérdeztem.
-Énekelhetsz,de ne erőltesd meg magad,és főként ne nagyon tervezz tripla szaltókat a produkciódba.Addig énekelj amég nem érzed magad megint rosszul.Nem kell mindent beleadnod a próbákon,inkább gyűjtsd az erődet a fellépésig,addig csak óvatosan,nyugodt körülmények között. -tanácsolta.
-Rendben. -bólintottam.
-Hát akkor sok szerencsét!Ha bármi probléma lenne,nyugodtan gyertek vissza. -mosolygott.
-Köszönöm.Viszlát. -ugrottam le az ágyról.
-Viszlát. -köszönt Csabi is.
-Sziasztok. -intett a nő.
Kiléptünk a rendelőből ahol az ofő,Bori,Andor,Beka és Dávid vártak.Semmi kedvem nem volt elmondani nekik szóról szóra mindent,inkább mentem volna próbálni.
-Minden rendben? -lépett közelebb az ofő.
-Persze. -bólintottam mosolyogva.
-Nekem most mennem kell egy konferenciára,csak megakartam győződni hogy jól vagytok,ebédnél találkozunk.Pihenjetek egy kicsit. -hadarta és már ki is lépett a folyosó végi ajtón.
-Bogi mi a franc volt ez? -lépett oda Dávid és magához ölelt.
-Semmi bajom,csak kicsit megszédültem. -öleltem át a derekát.
-Tudod hogy megijedtünk?Most azonnal indulás a szobába és pihenj le. -sikoltozott Beka és Bori.
-Na ez az ami most felejtős. -sóhajtottam. -Mehetünk próbálni? -néztem a csapattársaimra.
-Bolond vagy. -jegyezte meg Csabi,mire vállat vontam.
-Ne kockáztassunk.Tökéletes a hangod,ismered ezt a dalt,már nem egyszer és nem is kétszer énekelted,ameddig nem ájultál el,addig is hibátlan volt.Inkább pihenj egy kicsit.Fent maradunk veled. -mondta Bori.
-Nem! -mondtam határozottan. -Nem fogunk miattam veszteni.Legalább egyszer hagy énekeljem el,hogy megnyugodjak.Kérlek. -néztem rájuk.
-Egyszer! -adta be a derekát Andor.
-Egyszer. -bólintottam.
-És ülni fogsz egy széken. -tette hozzá,Bori.
-Úgy lesz,csak menjünk már. -indultam el a folyosó vége felé. -Majd később beszélünk. -intettem vissza Bekának és Dávidnak.
Lesiettem a lépcsőn és visszamentem a próbatermünkbe.Felkaptam a székről a két mikrofont és az egyiket Csabi felé nyújtottam,majd leültem a székre.
-Nem hiszlek el. -nevetett Andor.
-Miért olyan fontos hogy nyerjünk? -kérdezte Bori.
-Csak kezdjetek el zenélni végre. -mondtam nevetve.
Ezuttal lazábban indítottam a dalt,a rekesztéseket és mindent kihagytam,csak simán egyszólamúan elénekeltem a dalt.Így is lehetne,de egy versenyen ez nem állja meg a helyét,kicsit sem lenne érdekes.Amikor már az utolsó sorok következtek,kezdtem végleg lenyugodni.
-Angels to fly,to fly,to fly.Angels to fly. -énekeltem lazán becsukott szemmel.
Leengedtem magam mellé a mikrofont,és rántottam egyet így is szoros copfomon.
-Komolyan ezért aggódtál? -nézett rám Bori.
-Így hajlítások és rekesztések nélkül is megállná a helyét. -csatlakozott hozzá Csabi.
-Ne is próbáljatok lebeszélni.Meg fogjuk nyerni! -jelentettem ki.
-Még most sem értem miért ilyen fontos ez a verseny. -sóhajtotta Andor.
-Mert van önértékelésem,és nem veszíthetem Jankával szemben. -vallottam színt.
-Hát te tényleg bolond vagy. -húzott magához a vállamnál fogva Csabi.
Bori és Andor már kimentek a hangszerekkel az ajtón.
-Ti nem jöttök? -nézett vissza Andor.
-Hagyd már őket. -rángatta el az ajtótól Bori.
-De,mindjárt. -kiabáltam Borival egyszerre én is.
Kicsit elhúzódtam Csabitól és ránéztem.Majd kisétáltam a teremből.Láttam rajta,hogy valamit mondani akar,de még nem álltam készen erre a beszélgetésre.Kár lett volna hazugságokkal áltatnom,de veszekedni sem akartam,ebben a szituációban fogalmam sincs mi lenne a helyes.
Némán sétáltam fel a lépcsőn majd megpillantottam Dávidot az ablakok alatti széken ülve telefonálni.Leültem mellé felhúzott térdekkel,és vártam hogy lerakja a telefont.
-Na mizujs? -nézett rám.
-Semmi. -mondtam bágyadtan.
-Megint mi a gáz? -lökte meg a karomat.
-Semmi. -ismételtem meg magamat.
-Jó..Játszhatjuk ezt fél óráig,hogy én 50x megkérdezem,hogy mi a baj és te azt mondod semmi,vagy akár rögtön el is mondhatnád mi a baj... -mondta mire elmosolyodtam kínomban.
-Nem tudom mit akarok.. -sóhajtottam.
-Mármint? -vonta össze a szemöldökét.
-Szerintem Csabival elsiettük az elején ezt az egészet.Szünetre van szükségem,de nem akarom véglegesen lezárni ezt az egészet,de nem is akarom ott folytatni ahol abbahagytuk.De,őt sem akarom hülyíteni,hogy rám várjon a semmiért.Komolyan megőrülök.Jó volt vele ez a pár nap,de nekem ez a semmilyen állapot így pont jó,és tudom hogy ez önzőség,de nincs szükségem jelenleg kötöttségekre. -láttam hogy Dávid mosolyog,de én csak folytattam a mondandómat. -Azt sem akarom,hogy összevesszünk,mert nincs min.De ilyen lezárást sem akarok.Időre van szükségem.Sok időre.És nem várhat rám a végtelenségig.Olyan lenne mint esőre várni aszályban..Hasztalan és időrabló.Mi lesz ha később valaki másba szeretek bele,de ő rám vár?Nem élném túl azokat a kínokat.Egyáltalán nem tudom mit kéne csinálnom. -csaptam a kezemet a fejemhez.
-Én csak annyit tudok mondani,hogy megspóroltál egy kínos beszélgetést. -mutatott a hátam mögé,majd távozott.
Hátra pillantottam,Csabi állt mögöttem.
-É-én.. -próbálkoztam valami ésszerű mondattal előállni,de minden bizonnyal,nem igazán sikerült.
-Nem kell magyarázkodnod. -nevetett. -Megértelek.Annyit várok amennyit kell.Szerintem is egyenlőre hanyagoljuk ezt a kapcsolat témát,és igen igazad van az elején eléggé elsiettük a dolgot.Hidd el,nem fogok összeállni az első szembe jövő lánnyal,és meg értelek,ha van vagy lesz valaki más.Nem szeretnék én sem veszekedni. -mondta,de ez az egész beszélgetés így is eléggé kínos volt.
-Tudom,hogy nem menekülhetek el minden beszélgetésünk elől,de nekem ez most nem megy,bocsi.Nem tudok úgy beszélgetni veled,mintha nem történt volna semmi,mert történt.Megbántottál,és én is téged,de ahogy te is mondtad,nem akarok veszekedni. -sóhajtottam. -És most megyek. -tettem hozzá és besiettem a szobába.
Vagyis csak siettem volna,mert ahogy betettem a lábam,az ofő szólt,hogy menjünk ebédelni.
Az ebéd csendben telt,és villámgyorsan.A leves aminek piros színnel kellett volna rendelkeznie (paradicsom leves révén),enyhén szólva is elég átlátszóra sikeredett.A második pedig..Elvileg sült csirke volt sült krumplival.A kinézete úgy ahogy hasonlított is az elnevezésre,de az íze valahogy másról árulkodott.
Bekával felálltunk az asztaltól és indultunk vissza az emeletre.Az ofő utánunk kiáltott.
-Lányok! -kiáltott mire odasétáltunk az asztalához. -Itt van a délutáni sorrend,kérlek osztanátok mindenkinek egy példányt? -kérdezte.
-Persze. -bólintottam és visszamentem az asztalhoz ahol mi ültünk,és mindenki kezébe nyomtam egy lapot majd Bekával mi is jobban szemügyre vettük,miközben mentünk fel a lépcsőn.
"Kezdés 14:30.
Fellépők:
1:Rosewood.
2:No limit.
3:Wait no more.
4:Wild.
5:Three some."
-Hmm.Mi vagyunk az elsők. -sóhajtott Beka.
-Mi meg a harmadikok. -léptem be a szoba ajtómon.
Bori és Anna már az ágyukon ültek.Az ő kezükbe is nyomtam egy-egy lapot.
-Muti,a többit majd elviszem én,úgy is unatkozok. -nyúlt a kezem felé Beka,én pedig átnyújtottam neki a lapokat és már ki is ment a szobából.
Leültem az ágyamra és felhúzott lábbal néztem a lányokra.
-Mi volt ez az egész Csabival lent? -kérdezte Bori.
-Nem tudom.Ott hagytam miután kimentetek. -mondtam egyszerűen.
-Akkor most ti? -nézett kérdőn Anna.
-Nincs olyan hogy mi.Csak ő és én. -mondtam ki fájdalmasan a szavakat.
-Ooo.Értem. -sóhajtott.
-Olyan lehangoló ez a téma.Csináljunk már valami vidámabbat. -lelkesedtem török ülésbe húzva a lábaimat.
-Üvegezhetnénk. -vetette fel Anna.
-Oké. -ugrottam fel. -Mindjárt szólok egy pár embernek,addig keressetek valami üveget. -tanácsoltam és már ki is mentem a folyosóra.
-Gyertek üvegezni. -mondtam Andornak és Dávidnak a szobánk felé mutatva.
Tovább mentem és bementem egy másik szobába Adriért és Adélért,majd Danit is magammal vonszoltam.A folyosó végén megpillantottam Bekát,aki Patrikkal beszélgetett,így őket is magammal hívtam.
Mikor beléptünk a szobába,Anna és Bori furán néztek.Nem számítottak ilyen sok emberre.Mind a tízen leültünk egy körbe a földön.Mellettem Dávid és Bori foglaltak helyet.
-Én kezdek. -visított ujjongva a velem szemben ülő Anna.
Megpörgette az üveget,ami egyenesen Dani előtt állt meg.
-Húú.Felelsz vagy mersz? -kérdezte a jól ismert mondatot.
-Felelek. -válaszolt gondolkodás nélkül a fiú.
-De nyuszi vagy. -csóválta a fejét Anna. -De,hát jó,ezt választottad.Ki a legszebb lány a szobában? -kérdezte Anna.
-Egyértelműen Andor. -vágta rá.
-Elmész te a pi****. -nevetett Andor,mire mi is felnevettünk.
-Jó,viccet fére téve.Hmm.Talán te. -nézett Annára,aki belepirult a mondatba.
Dani átvette a kezébe az üveget.A következő áldozat Beka volt.
-Felelsz vagy mersz? -kérdezte Dani.
-Merek. -vágta rá habozás nélkül Beka.
-Menj ki a folyosóra,és spontán adj egy puszit az első szembe jövő fiúnak. -mondta Dani.
-Az ofő nem számít bele. -emelte fel a mutató ujját Beka és már fel is ugrott.
-Jó. -bólintottunk mindannyian és utána loholtunk az ajtóig nézni a kis akciót.
Beka kilépett az ajtón és kissé idegesen,fel-le járkált.Végül Ricsi lépett ki az egyik ajtón.Hatalmas ujjongásba kezdtünk,Beka pedig elindult felé.Határozottan mellé lépett és egy puszit nyomott az arcára,majd szó nélkül vissza is jött,mielőtt Ricsi bármit is kérdezhetett volna.
-Ez nem fair.Ricsi Beka unokatesója,így nem poén. -szólt közbe a mellettem ülő Dávid.
-Hát barátom,ez nem volt a feltételek között. -nevetett Beka.
Beka pörgetett az üveg pedig nálam állt meg.
-Ooooo. -mondta furfangosan. -Felelsz vagy mersz? -kérdezte végül.
-Háát.Merek. -mentem bele némi gondolkodás árán.
Azért tétováztam ennyit,mert Bekáról volt szó,aki verhetetlen az őrültségek terén.
-Remek. -ujjongott. -Hát akkor,hogy mégse legyek annyira szívtelen... -húzta az időt. -Adj egy puszit a melletted balra ülőnek. -mondta.
Megnyugodtam,mert Dávid ült mellettem és tudtam,ez semmit nem fog jelenteni.Épp mikor akartam a puszit adni,Andor közbe szólt.
-Ne már.Ez olyan ovis.Akkor már minimum szájra,vagy szívja ki a nyakát vagy valami kicsit maradandóbbat. -nevetett.
-Hagyom hogy válassz,Andor két nagy lelkű ajánlata közül. -nézett rám Beka mire elkerekedtek a szemeim.
Semmiképp nem akartam megcsókolni a legjobb barátom.
-Annyira visszakapod még ezt Andor! -emeltem fel az ujjam nevetve és végül kiszívtam Dávid nyakát.
Egy "szép" nagy piros folt éktelenkedett a nyakán.Kicsit furán éreztem magam utána,de mivel Dávidnak nem volt ez kínos,így én sem idegeskedtem.
Megpörgettem az üveget,ami Borira mutatott.
-Felelsz vagy mersz? -kérdeztem.
-Merek. -válaszolt nyugodtan.
-Valami alakulgat közted és Andor között,ugye? -kezdtem kellemetlenné tenni a helyzetet,mire mindketten vörösödni kezdtek.
-Héé! Okosan,én is itt vagyok,és nem szeretném a tesóm szerelmi életét túlságosan megismerni. -tette fel a kezét Anna.
-Hát akkor előlegezzük meg azt az első csókot. -mutattam Andorra.
-Ne már. -nevetett kínosan Bori.
-Olyan kis köcsög vagy. -lökte meg mellettem a kezemet Dávid nevetve.
-Na hajrá. -tapsoltam egyet.
Bori odamászott Andorhoz és egy puszit nyomott a szájára.
-Ez nem is csók volt. -csattant fel Beka.
-Elfogadjuk. -tiltakozott Anna.
-Elfogadjuk. -ismételtem meg Annát nevetve.
Folytattuk a játékot és jöttek sorba a kínosabbnál kínosabb kérdések,és feladatok.
Beka és Patrik "kapcsolata" is előtérbe került.Majd Borit és Andort ismét mindenki rendszerint szívatta.Annát Danihoz kapcsoltuk,engem meg mindenáron Dávidhoz kombináltak.Adrit és Adélt pedig hol Danihoz Hol Patrikhoz.Összegészében egész jól elhülyültünk,az idő is elrepült.
-Srácok szerintem lassan készülődhetnénk a versenyre.1 óra. -mutatta a telefonja kijelzőjét Adri.
-Basszus. -kapott Anna a szája elé és már fel is ugrott.
-Mindenki kifelé.Öltöznünk kell. -terelgetett mindenkit ki Bori.
A bőröndömből kitúrtam egy fekete rövidnadrágot,és beletűrtem egy pink pólót.Felkaptam a szandálomat és kivasaltam a hajamat.Minimális sminket vittem fel majd lementünk Borival a terembe az utolsó "próbánkra".Igazából csak átbeszéltük a dolgokat.
-Tehát akkor azt mondod váltogassuk a sorokat? -nézett Csabi Andorra.
-Igen,szerintem is jól hangzana,ha egy párbeszédként énekelnétek,egymást kiegészítve az első pár sort. -támogatta az ötletet Bori.
-Próbáljuk meg. -nézett rám Csabi,mire énekelni kezdtem.
Egész jól hangzott,így megegyeztünk,hogy a színpadon élesbe is így adjuk elő.
-Akkor minden stimmel. -néztem rájuk.
-Aha. -bólintott Andor.
-Szerintem menjünk.20 van. -tanácsolta Bori.
Már csak 10 perc volt kezdésig.
Bementünk az előadó terembe.A sorok telve voltak.Beosontunk a függöny mögé.
-Hát akkor ha mindenki itt van,akkor én fel is konferálnálak titeket,és kezdődhet a műsor. -mondta az ofő,mire bólintottunk ő pedig kilépett a színpadra.
-Eléggé parázok. -sóhajtotta Beka.
-Jó leszel. -szorítottam magamhoz.
-Üdvözlök mindenkit. -kezdte az ofő. -A Trafford Művészeti Gimnázium és Bentlakásos Iskola műsorát láthatják.Kérem értékeljék a pontozó lapon a csapatok produkcióját és a műsor végén dobják a szavazó dobozba.De,nem is húznám tovább a szót.Az első formációnk neve a Rosewood.A csapat tagjai: Kovács Rebeka,Fehér Vivien,Mészáros Adrienn és Kubik Hanna. -mondta majd lesietett a színpadról.
Bekáék indultak fel.A közepénél megálltak.Hanna és Vivien leültek a gitárjaikkal a két székre,Adri a zongora mögé,Beka pedig a mikrofon állványhoz állt.A szám elkezdődött.Azonnal felismertük.Demi Lovato-Made in the USA című számát adták elő.Beka hangja tökéletesen passzolt a dalhoz,a többi lány pedig elvétve egy-két hibával tökéletesen adta az alapot.A végén tapsviharral mutatta ki a közönség a véleményét.Bekáék meghajoltak majd lejöttek a színpadról.
-Fantasztikus volt. -rohantam oda hozzá.
-Még most is remegek. -mutatta a kezét.
-Most már nem kell izgulnod. -mosolyogtam rá.
Az ofő ismét kiment a színpadra,hogy felkonferálja a következő csoportot.
-A következő csapat neve a No limit.Tagjai: Fábián Janka,Németh Dávid,Juhász Richárd és Takács Adrián. -mondta majd visszajött a függöny mögé.
Janka magabiztos mosollyal sétált ki elsőként.Két mikrofon állvány volt.Ezek mögé Janka és Dávid álltak.Ricsi gitározott,Adrián pedig dobolt.Ők Maroon 5-tól a One more night-ot adták elő.
Ők is elég jók voltak.Lejöttek a színpadról majd jött amitől rettegtem.Mi jöttünk.Dávid egy puszit nyomott a homlokomra nyugtatásként,közben az ofő felkonferált minket.
-Következzen a Wait no more nevű együttes.Tagjai:Szabados Boglárka,Takács Borbála,Vincze Andor és Nagy Csaba. -mondta mi pedig remegő végtagokkal lépkedtünk a színpadra.
Már az első percekben elvakított a reflektor.Csabi és én a két mikrofon mögött foglaltunk helyet,Andor leült a székre a gitárral,Bori pedig a szintetizátor mögé ült.A dalt kissé reménytelenül kezdtük.
-White lips,pale face. -kezdtem.
-Breathing in,snowflakes. -folytatta Csabi.
-Burnt lungs, sour taste. -énekeltem tovább.
-Lights gone, day's end.
-Struggling to pay a rent.
-Long nights, strange men.
-And they say,She's in the class A Team.Stuck in her daydream,been this way since eighteen,but lately her face seems.Slowly sinking wasting,crumbiling like psatries,and they scream. -énekeltük egyszerre. -The worst things in life come free to us,cause we're just under the upper hand,and go mad for a couple grams.She don't want to go outside tonight.And in a pipe she flies to the Motherland,and sells love to another man.It's too could outside,for angels to fly. -néztünk egymásra Csabival.
Még sosem jöttek ki ennyire tisztán a magas hangok,és a hajlítások.Még azon a próbán se mielőtt elájultam.A dal felénél jártunk,az instrumental résznél,majd kezdődött újra a szöveg.
-Ripped gloves,rain coat. -kezdte Csabi.
-Tried to swim and stay afloat. -énekeltem.
-Dry house, wet clothes.
-Loose change,bank notes.
-Weary-eyed, dry throat.
-Call girl,no phone. -fejeztem be az elő refrént.
-And they say,She's in the class A Team. -kezdtük újra egyszerre a refrént. -Stuck in her daydream,been this way since eighteen,but lately her face seems.Slowly sinking wasting,crumbiling like psatries,and they scream.The worst things in life come free to us,cause we're just under the upper hand,and go mad for a couple grams.She don't want to go outside tonight.And in a pipe she flies to the Motherland,and sells love to another man.It's too could outside,for angels to fly. -énekeltük.
A hangunk tökéletesen passzolt a másikéhoz,és egyetlen hibát sem vétettünk.Megismételtük mégegyszer a refrént,és véget is ért a dal.A dal végével együtt,az izgalmam és a remegésem is megszűnt.A tömeg hatalmas tapsban tört ki.Bori és Andor mellénk sétáltak,majd megfogva egymás kezét meghajoltunk és siettünk is le a színpadról.
-Úristen ez valami eszméletlen volt. -ugrott a nyakamba Beka.
-Azért ennyire nem volt felülmúlhatatlan. -nevettem.
-Viccelsz? -csatlakozott Dávid is.
-A közönség nálatok tapsolt a legjobban. -mondta beka ujjongva,majd vissza ment a függöny széléhez,hogy lássa a következő produkciót.
-Imádom a hangod. -húzott magához Dávid a derekamra fektetett kezével.
-Én is a tiédet. -mosolyogtam fel rá.
Az ölelése mindig megnyugvással tölt el.Tudom hogy nincs mit félreértenünk,mert csak barátok vagyunk ezért nyugodtan néztem végig a további produkciókat a két karja közé zárva.
Annáék John Legend-All of me című számát énekelték,Bianka,Olívia és Patrik pedig egy Coldplay számot.Mind a négy csapat elég erős színvonalt hozott.Idegeskedve álltunk a színpad mögött,az eredményre várva.Miután az ofő megköszönte a figyelmet és közölte hogy az eredményhirdetés 10 perc múlva lesz,visszajött hozzánk a függöny mögé.
-Fantasztikusak voltatok srácok.Mindenki egytől-egyig ki tett magáért.Valamit viszont közölnöm kell.Nem akartam hogy,még jobban izguljatok,ezért azt az aprócska tényt nem közöltem,hogy a közönség sorai között ültek az iskola fő emberei.A legtöbb énektanár,és hangszer tanár.Ők is pontoznak titeket,csak az ő szavazatuk duplán ér.A további meglepetéseket ezzel kapcsolatban majd később megtudjátok. -mondta és már ki is ment a függöny mögül.
Mindenki elképedt arccal,és ezer kérdéssel nézett utána.Felnéztem Dávidra és láttam,hogy ő is mennyire le van döbbenve.
-Megkérem iskolánk igazgatóját értékelje a produkciókat. -Mondta a mikrofonba az ofő.
-Azt az aprócska tényt sem közölte,hogy az igazgató is itt van. -sóhajtottam idegesen,és a függöny széléhez tolakodtunk.
-Először is,mindenkit szeretnék nagyon megdicsérni.Gyertek fel a színpadra srácok mind. -intett felénk biztatóan.
Csapatonként felsétáltunk a színpadra,mire mindenki tapsolni kezdett.
-Nos,nem is húznám tovább a szót.Először is azok nevét olvasom fel,akiket az iskola tanárai érdemesnek gondolnak az iskolai előadások teljesítésére,és bele tudnának helyezni titeket kisebb csoportokba.Kérem aki hallja a nevét lépjen kicsit előrébb. -mondta majd folytatta is a nevekkel. -A következő tanulókat emelném ki: Takács Borbála-szintetizátor,Szabados Boglárka-ének,Németh Dávid-ének,Vincze Anna-hegedű,Hideg Kevin-zongora,Nagy Csaba-ének. -sorolta a nevünket mi pedig megszeppenve előreléptünk,és azonnal nagy taps fogadott minket.
Összenéztünk majd visszaléptünk a helyünkre.
-Nem is húznám tovább a szót.. -kezdte az igazgató. -A harmadik helyezett 79 ponttal a Rosewood. -mondta majd nagy taps követte a szavait.
A csapat előrébb állt az igazgatóval egy vonalba.Beka arcán láttam az örömöt.
-A második helyezett 85 ponttal a No limit. -mondta ki.
Dávidék is kiálltak a másik csapat mellé ők is.
-Az első helyen pedig toronymagasan a Wait no more végzett,104 ponttal. -mondta majd ő is tapsolni kezdett.
Az öröm elárasztott,és büszkén sétálhattunk ki a fénybe.
-Gratulálok mindenkinek!Sok sikert a továbbiakban. -mondta az igazgató majd mindannyiunkkal kezet rázott.
A tömeg eloszlott,csak az iskolához tartozó tanárok és diákok maradtak bent.Értetlenül álltunk a színpadon örülve a sikerünknek még fel nem jöttek.
-Sziasztok,gondoltuk megelőlegeznénk az ismerkedést és most eldöntenénk,hogy ki melyik tanár csoportjába kerül.Mivel az ének mindenki kurzusai közt szerepel plusz ként,amiről valószínűleg akik nem jelölték kurzusnak,nem is tudnak,de igen,mindenki fog éneket tanulni.Én Füzesi Linda vagyok,én leszek az egyik csoport énektanárja,ők ott mellettem Víg Eszter,Kiss Katinka és Szabó Enikő. -mondta.
Eléggé meglepett,hogy mindenki fog tanulni éneket,de nem tűnt rossz ötletnek.A négy tanár felállt egymás mellé kellő távolságra,és kiválasztották kettesével a tanítványaikat.
-És mielőtt elfelejteném,kérlek tegezzetek minket,csak az ének tanáraitok vagyunk,és nem is vagyunk túl öregek,ez már nem az általános suli. -mondta mire bólintottunk.
Linda választott először.
-Akkor,nekem az első az biztosan Szabados Boglárka. -mondta mire odasétáltam mögé.
Ő volt a legszimpatikusabb,így örültem,hogy elsőként engem választott.
-A második emberke pedig Németh Dávid. -hívta hozzánk Dávidot,majd Eszter következett.
-Akkor én Fábián Jankát és Vincze Annát választom. -mondta.
-Én Nagy Csabát és Juhász Ricsit. -mondta Katinka.
-Én pedig, Fehér Vivient és Kubik Hannát választom. -mondta Enikő.
Végül a mi csapatunkba rajtam és Dávidon kívül,Bori,Adél,Andor és Olívia kerültek.
Eszter csoportjába: Janka,Anna,Beka,Adri,Kevin és Kristóf.
Katinka csoportjába:Ricsi,Csabi,Adrián,Bianka és Patrik.
Enikő csoportjába:Vivien,Hanna,Dani.
Az utóbbi csoport elég meglepő volt,három taggal.
-Ne aggódjatok nem hárman lesztek. -nézett rájuk az ofő. -Van még 12 másik ember akik nem tudtak jönni a gólyatáborba,de az osztálytársaitok lesznek. -mondta mire mindenkinek tátva maradt a szája.
Még 12 gyerek?32-en leszünk az osztályban?Elég volt ezt a 19-et megszokni,nem még 12..Remek.
-Hát ez fura lesz. -néztem Dávidra.
-Eléggé. -értett egyet.
-Már csak a nyeremények maradtak el. -kezdte az ofő. -Azon kívül,hogy akik kiemelkedően teljesítettek bejuthatnak az ének csoportokba, a helyezetteknek most sokkal nagyobb meglepetésben lesz részük,persze ez már kevésbé kötődik a mi szórakozásunkhoz,ez a ti javatok.Tehát az első helyezett csapat,Bogi,Bori,Csaba és Andor,ti kezelhetitek a suli rádiót vagy a gólyahéten kibújhattok egyes feladatok alól,mint például,hogy vödörbe hordjátok a könyveiteket egy hétig. -mondta az ofő. -Most gyorsan döntsétek el. -tette hozzá.
-Nem tudom,ti hogy vagytok vele,de nem akarok minden szünetben a sulirádióban ülni. -néztem rájuk.
-Szerintem döntöttünk. -vágta rá azonnal Andor.
-A gólyahetes verziót választjuk mondta Bori.
-Rendben. -bólintott az ofő. -A második helyezett dönthet az osztálydekorációról,a harmadik helyezettek pedig beadhatnak egy-egy lemezt a sulirádióba. -mondta.
Mindenki bólintott.Majd álltunk értetlenül.
-Vacsoráig szabadprogram.Találkozunk a folyosó végén. -mondta az ofő,mi pedig felmentünk a szobánkba.
Természetesen mindenki a mi szobánkban lógott.Az ágyamon ültem,a lábaimat Dávid ölébe helyezve.Megpillantottam a telefonomat,még csak négy órát mutatott.Elég fáradt voltam,igaz hogy alig aludtam éjjel.
-Keltsetek fel fél hatkor. -mondtam és hátradőltem Dávid mellkasának.
A szemeim gyorsan elnehezedtek és lecsukódtak.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
A szemem arra nyitottam fel hogy a szoba tagjai teli torokból énekelnek valamit.Először azt sem fogtam fel,hogy hol vagyok,nem hogy azt mit énekelnek.Körülnéztem Dávid is úgy szintén aludt mellettem,pontosabban félig alattam.Összegabalyodtak a végtagjaink.
-Nem kérlek légy enyém örökké,mégis hozzád szól dalom. -énekelte mindenki a jól ismert dalt,majd látván hogy felébredtem,mindenki rám nézett várva hogy majd én folytatom a dalt.
-Úgy sem élhetünk örökké,egy percig lennék oltalom. -nyöszörögtem még félig kómásan.
-Nem kérlek légy enyém örökké,mégis hozzád szól dalom. -csatlakozott Dávid is mellettem felülve,majd a következő sort már mindannyian énekeltük.
-Úgy sem élhetünk örökké,egy percig lennék oltalom,
-Fél hat van drágáim. -mondta utólag Beka.
-Már? -dörgöltem a szememet.
-Igazából már háromnegyed,de olyan cukin aludtatok,hogy nem volt szívünk felkelteni titeket. -vallott Bori. -És ami azt illeti,úgy van egy percetek és indulunk vacsizni. -nevetett.
A többiek kifelé mentek a szobából én pedig felvettem a szandálomat és a fürdő felé indultam.
-Megvársz? -néztem Dávidra.
-Aha. -bólintott.
Beléptem az ajtón és a tükörbe néztem.
-Szentséges isten. -sóhajtottam.
-Minden oké? -kiáltott Dávid?
-Persze,csak tükörbe néztem. -mondtam mire nevetni kezdett.
Megigazítottam elcsúszott kontyomat,és epres labellommal bekentem a számat,hogy ne száradjon ki.Lemostam a szemem alól a fekete csíkokat,de nem volt kedvem újra sminkelni,úgy hogy,csak egy sima alapot vittem az arcomra,majd ki is mentem a fürdőből.
-Sosem értettem,hogy tudod rendbe hozni magad fél perc alatt. -hitetlenkedett.
-Közel sem vagyok "rendben". -mutattam a fejemre nevetve. -Most pedig levihetsz,mert nem hogy sminkelni,menni sincs erőm. -mondtam és a következő pillanatban már a hátára ugrottam.
A lépcső alján értük utol a többieket.Csendben sétáltunk az ebédlőig.Az ajtó előtt letett,hogy mindketten beférjünk a vékony,kis ajtón.Leültem a szokott helyemre Beka és Bori közé.A vacsora tejbegríz volt.
-Szerintem ezen a héten vagy öt kilót fogok fogyni. -mondta Bori. -Naponta. -tette hozzá.
Kérdőn néztem rá,mert ez az étel egész viselhető,és finom volt.
-Tejérzékeny vagyok. -sóhajtotta.
-Szegény. -nevettem. -Gyorsan megeszem aztán elmegyek veled büfébe,ha gondolod. -ajánlottam fel.
-Az jó lesz. -nevetett.
Lassan megettem a forrónak bizonyult ételt,majd felálltam az asztaltól.Vittük volna ki a tálcáinkat mikor egy kéz elkapta a kezemet.
-Neked van kedved később lenézni a discoba? -kérdezte Dávid.
-Nem tudom te hogy vagy vele,de én álmosabb vagyok mint voltam,szerintem ezt kihagyom,majd holnap. -mondtam.
-Akkor fent maradhatok veled? -kérdezte.
-Persze.Tök jót aludtam az előbb is a válladon. -nevettem,majd vittük is ki a tálcákat.
A tálcás pult végénél álló nők,mindig csúnyán néztek,mikor valaki egy teli tányért vitt ki.Most éppen Bori volt a kiszemelt.
-Édeském neked semmi nem jó? -kötöttek bele.
-Tejérzékeny vagyok. -mondta Bori.
-Oo. -vettek vissza egy kicsit.
Kisétáltunk,majd felmentünk a szobánkba a pénztárcáinkért.Szerencsére a mi folyosónkon volt a büfé,így kígyózó sorokra számítottunk,de meglepetésünkre csak két kisfiú állt ott.Mikor mi kerültünk sorra Bori kért először.
-Egy sonkás szendvicset,3 kólát,egy energia italt,egy barackos teát és egy croissant szeretnék. -mondta mire a nő végigmérte Bori alkatát.
-Értem én hogy éhes vagy,de... -kezdtem mire félbeszakított.
-Hülye. -lökte meg a vállamat. -Beka,Anna és Andor kérték a kólát és a croissant is Andor kérte. -nevetett,majd miután fizetett a pulthoz engedett.
-Egy sajtos chipset és egy multivitaminos cappy-t szeretnék. -mondtam majd kifizettem.
Mire visszaértünk a szobába már a többiek is fent voltak.Az estét tervezgették.
-Tuti nem jössz? -nézett rám szomorúan Beka.
-Ígérem hogy holnap,ha törik,ha szakad akkor is megyek. -nyugtattam.
-Becsszó? -kérdezte Anna.
-Becsszó. -bólintottam.
-Viszont segíthetnétek valami ruhát keresni. -sóhajtott Beka.
-Semmi értelmes ruhám sincs. -panaszkodott Bori is.
Felálltam az ágyamról és a bőröndömhöz indultam.Kitúrtam belőle két ruhát és az egyiket Bekához,a másikat pedig Borihoz dobtam.
-Húú.Ezt meg hol szerezted? -kérdezte Bori a fekete ruhámra mutatva.
-Némi előnye is van,hogy most költöztünk ide a szigetekről,pár hete még csak ilyen ruháim voltak. -sóhajtottam.
-Nincs véletlen egy harmadik is? -kérdezte Anna.
-Talán. -nevettem és tovább kutattam majd egy kék ujjatlan ruhát dobtam hozzá.
-Te vagy a legjobb. -kacsintott.
Egyesével bementek a fürdőbe és felhúzták a ruhákat én pedig az ágyamon gubbasztottam.
Már fél kilenc volt mikor átjött Andor,Dávid,Patrik,Dani és Ricsi.Beszélgettünk,és hülyültünk egy darabig,majd fél tíz körül lementek a buliba.Pár perc múlva már nyakig betakarózva feküdtem az ágyban Dávid vállán,és elnyomott az álom.
