Először is,nagyon köszönöm,hogy még mindig itt vagytok és olvassátok a részeket,a sok késés árán is..
Másrészt szeretném megköszönni, a 926 megtekintést és a 8 feliratkozót^^
Millió puszi,jó olvasást! <3
Hát eljött ez a nap is.A várva várt gólya tábor,amiről alig két napja tudok,de mégis eléggé vártam.
Anyu az órám csörgése előtt jött be,hét órakor.Eredetileg fél nyolckor akartam kelni..
-Jó reggelt. -köszönt és közben húzta szét az ablakomon a függönyöket.
-Jó reggelt. -nyöszörögtem. -Mennyi az idő? -kérdeztem a szememet dörzsölve.
-Hét óra 5 perc.Mindent elraktál a bőröndödbe? -kérdezte.
-Persze. -mondtam álmosan nem figyelve a kérdésre.
-C vitamin,bikini,kalcium,tusfürdő,elegendő ruha? -sorolta én pedig szorgosan bólogattam a párnába verve a fejem. -Rendben akkor viszem is a bőröndöd. -mondta.
Forgolódva az ágyon megpillantottam az éjjeliszekrényemre helyezett bögre kávét.A megmentőmet.Azonnal belekortyoltam,és máris jobban éreztem magam.Felkászálódtam az ágyamról és a tükörbe pillantva kissé megijedtem a látványtól.A szememet forgatva a szekrényemhez léptem.
Visszamentem a szobámba és elraktam az elmaradt cuccaimat egy nagyobb válltáskába.Kikaptam belőle a C-vitaminom és elszopogattam egy bogyót.Kedvenc parfümömből csepegtettem magamra majd az is mehetett a táskámba.A vállamra dobtam majd legurítottam a maradék kávémat és a lehető legfrissebben indultam ki a szüleimhez.
-Jó reggelt. -köszöntem vidáman pörögve,majd megpillantottam a hűtőn lévő órát.Még csak fél nyolc múlott.
-Jó reggelt. -köszöntek vissza.
-Annyira imádom ezt az ingedet.Olyan csinos,és az alján az a csomó.Annyira te vagy. -mosolygott anya az összeállításomon.
-Persze,hogy imádod te vetted. -nevettem.
-Mondd,hogy nem tetszik. -nézett rám.
-Dehogynem. -nevettem.
-Na tessék. -mondta anyu. -De most gyere enni,mert ki fog hűlni a rántotta. -mondta és a konyha felé intett.
Apu már az asztalnál ült és falta a reggeliét.Már éhes voltam,mint általában.Meg is ettem két nagy tányérral.Felkeltem az asztaltól majd kitúrtam a táskámból a rágómat és bekaptam egyet.
-Kicsim lassan indulhatnánk.Megbeszéltem Mónikával,hogy Dávidot is mi visszük,mert Mónika már elment dolgozni. -mondta anyu.
-Oké. -bólintottam majd apuhoz mentem.
-Na ide figyelj csöppség. -tette a vállamra a kezét. -Ha nem rúgsz be,nem érzed jól magad és nem csinálsz semmi hülyeséget,meg sem érte,hogy elmenj abba a táborba. -nevetett apu.
-Zoli..Azért nem kell a sárga földig innia magát.. -nézett apára szúrós szemekkel anyu.
-Jól van.Vigyázz magadra. -szorított magához. -Egyébként az a srác is ott lesz akivel a ház előtt szorongattátok egymást mikor vittétek a suliba a papírt? -suttogta a fülembe hogy csak én halljam.
-Ne már. -löktem meg a kezét fülig elvörösödve és kínosan nevetve.
-Viccelek.Jó szórakozást. -nevetett.
-Szia. -léptem ki az ajtón.
Anyuval és a bőröndömmel utaztunk le a liftben.Dávid a lenti folyosón várt minket.
-Szia. -öleltem át.
-Szia Dávid. -köszönt anyu is.
-Üdv. -mosolygott anyura.
Betettük a kocsiba a bőröndjeinket és indultunk is.Az a pár perc amíg odaértünk a suli parkolóba csendben telt.Kiszálltunk a kocsiból és elköszöntem anyutól Dávid pedig engem várt.
-Vigyázz magadra. -ölelt át anyu.
-Úgy lesz. -bólintottam. -És nyugi nem hallgatok apára. -mondtam.Na jó,talán egy kicsit.
-Majd hívj. -mosolygott rám. -Érezzétek jól magatokat. Sziasztok. -mondta majd elhajtott a kocsival,mi pedig intettünk neki.
Fogtuk a bőröndjeinket és magunk után húzva odasétáltunk egy buszhoz.
-Jó reggelt. -jött oda egy középkorú férfi.
-Jó reggelt. -köszöntünk vissza.
-Kaphatnék két nevet? -kérdezte és a listájára nézett hogy kik hiányoznak még.
-Szabados Boglárka. -mondtam mire bólintott.
-Németh Dávid. -mondta utánam pár másodperccel Dávid.
-Rendben.Örülök.A nevem Vas Alfréd,én leszek az osztályfőnökötök az elkövetkező négy évben. -mondta mi pedig csak mosolyogva bólogattunk. -Ti vagytok az elsők akik ideértetek tegyétek a busz aljába a bőröndjeiteket aztán ha szeretnétek fel mehettek a buszra,de lent is maradhattok még nem indulunk. -mondta.
Dáviddal beraktuk a busz aljába a bőröndjeinket majd vissza sétáltunk az ofőhöz.
-Látom úgy döntöttek lent maradtok. -mosolygott ránk. -Hát akkor beszélgessünk.Régóta ismeritek egymást? -kérdezte.
-Hát ami azt illeti, két napja költöztem ide.Dávid anyukája anyukám volt munkatársa,így jóba lettünk. -meséltem.
-O, értem.És hogy tetszik Párizs? -kérdezte.
-Hát.Megvan a maga önkifejezése a városnak.Mindenki ide vágyódik.Eiffel torony,Notre Dame,Louvre..Én sem csalódtam. -mondtam mosolyogva.
-Na hát,akkor üdv itt. -mosolygott rám majd jöttek a többiek is.
Dáviddal arrébb leültünk egy padra várva Csabira és Bekára.
-Mióta vagy te ennyire oda Párizsért? -nevetett.
-Valahogy be kellett vágódnom. -nevettem.
-Nézd kik vannak ott. -mutatott a hátam mögé.
Csabi és Beka közeledtek.Felpattantam a padról és feléjük siettem.
Megöleltem mindkettőjüket,bár Csabinál egy kicsit tovább időztem.
-Jó reggelt. -nyomtam egy puszit az arcára.
-Jó reggelt. -fonta össze az ujjainkat.
-Nem akarsz eljönni velem felrakni a bőröndömet a buszba? -kérdezte Beka.
-De.A buszon találkozunk. -mosolyogtam Csabira majd elengedtem a kezét.
Elindultunk a busz felé és Rebeka odaadta a bőröndjét a buszsofőrnek hogy tegye be a buszba,majd leültünk egy közeli padra.
-Na végül kivel ülsz? -érdeklődtem.
-Zolival. -mosolygott majd miközben ezt mondta,körülnézve megakadt a szemem egy lányon.
Göndörített hátközépig érő haja a hátára omlott,a szeme vastagon ki volt húzva.Az én illetlenül rövid pizsamanacimnál is illetlenebb rövidségű nadrágot és egy trikót viselt közben pedig félmásodpercenként a hajába túrt,vagy idétlenül nevetett.
-Ja igen..Ő Janka. -mondta a reakciómon nevetve Beka.
-Aki éppen felénk tart. -állapítottam meg,majd keresztbe tettem a lábam és vártam a közeledő lányt.
-Szia,Beki.Mi újság? -kérdezte tettetett érdeklődéssel.
-Semmi különös. -válaszolt Rebeka unottan.
-Oo,nem is mutatkoztam be még.Janka vagyok.Ő pedig ott az a srác akire nem hajthatsz rá,mert ő a volt barátom és szeretném visszakapni. -mutatkozott be,a végén pedig Csabiról beszélt.
-Khm.Bogi vagyok ő pedig ott a barátom. -mondtam kiegyensúlyozottan,Beka pedig alig tudta tartani magát,hogy ne nevessen.
-Hát..Akkor nem sokáig. -mosolygott gúnyosan majd a hajába túrt.
-Sok sikert. -bólintottam széttárt karokkal.
-Chh. -puffogott majd elviharzott a 10 centis magassarkújában.
Ahogy két lépést tett Rebekából kitört a röhögés és hát...Én sem bírtam sokáig.
-Jó ez azért elég kínos volt. -nevettem a könnyeimet törölgetve. -De Csabi valahogy nem mesélte hogy együtt lettek volna.. -érdeklődtem.
-Hát..Úgy év végén-nyár elején melegedtek össze.Nem igen beszélünk róla..Nem volt nagy jelentősége. -mesélte.
-Értem,de szerintem menjünk mert már szállnak fel a buszra. -tanácsoltam majd felálltam.
A busz felé sétáltunk,majd megvártam még felszállnak előttem,és fellépkedtem a lépcsőkön.
Csabi egy középtájt lévő ülésnél ült.Leültem mellé.Mikor mindenki felszállt elindult a busz.Az ofő mondta,hogy a fürdő alig egy órára van.Fejemet Csabi vállára engedtem majd azon kaptam magam,hogy a szemeim lecsukódnak.
-De.A buszon találkozunk. -mosolyogtam Csabira majd elengedtem a kezét.
Elindultunk a busz felé és Rebeka odaadta a bőröndjét a buszsofőrnek hogy tegye be a buszba,majd leültünk egy közeli padra.
-Na végül kivel ülsz? -érdeklődtem.
-Zolival. -mosolygott majd miközben ezt mondta,körülnézve megakadt a szemem egy lányon.
Göndörített hátközépig érő haja a hátára omlott,a szeme vastagon ki volt húzva.Az én illetlenül rövid pizsamanacimnál is illetlenebb rövidségű nadrágot és egy trikót viselt közben pedig félmásodpercenként a hajába túrt,vagy idétlenül nevetett.
-Ja igen..Ő Janka. -mondta a reakciómon nevetve Beka.
-Aki éppen felénk tart. -állapítottam meg,majd keresztbe tettem a lábam és vártam a közeledő lányt.
-Szia,Beki.Mi újság? -kérdezte tettetett érdeklődéssel.
-Semmi különös. -válaszolt Rebeka unottan.
-Oo,nem is mutatkoztam be még.Janka vagyok.Ő pedig ott az a srác akire nem hajthatsz rá,mert ő a volt barátom és szeretném visszakapni. -mutatkozott be,a végén pedig Csabiról beszélt.
-Khm.Bogi vagyok ő pedig ott a barátom. -mondtam kiegyensúlyozottan,Beka pedig alig tudta tartani magát,hogy ne nevessen.
-Hát..Akkor nem sokáig. -mosolygott gúnyosan majd a hajába túrt.
-Sok sikert. -bólintottam széttárt karokkal.
-Chh. -puffogott majd elviharzott a 10 centis magassarkújában.
Ahogy két lépést tett Rebekából kitört a röhögés és hát...Én sem bírtam sokáig.
-Jó ez azért elég kínos volt. -nevettem a könnyeimet törölgetve. -De Csabi valahogy nem mesélte hogy együtt lettek volna.. -érdeklődtem.
-Hát..Úgy év végén-nyár elején melegedtek össze.Nem igen beszélünk róla..Nem volt nagy jelentősége. -mesélte.
-Értem,de szerintem menjünk mert már szállnak fel a buszra. -tanácsoltam majd felálltam.
A busz felé sétáltunk,majd megvártam még felszállnak előttem,és fellépkedtem a lépcsőkön.
Csabi egy középtájt lévő ülésnél ült.Leültem mellé.Mikor mindenki felszállt elindult a busz.Az ofő mondta,hogy a fürdő alig egy órára van.Fejemet Csabi vállára engedtem majd azon kaptam magam,hogy a szemeim lecsukódnak.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
-Álomszuszéééék! Megérkeztünk. -üvöltötték a fülembe.
-Mi?Mikor aludtam el? -néztem furán a szememet dörgölve.
-Úgy két perccel miután elindultunk. -nevetett Beka.
-De,akár le is szállhatnánk a buszról,majd bent megbeszéljük. -ajánlotta Dávid.
A vállamra dobtam a Dzsekimet,és kissé kábán felkecmeregtem.Levándoroltunk a buszról,ahol mindenki minket várt.Leléptem az utolsó lépcsőn is majd a bőröndömért mentem.A buszsofőr kiadta én pedig fogtam a kezemben.Az ofő köré gyűltünk.
-Azt hiszem mindenki itt van.Szóval.A második emelet a miénk.A folyosó jobb felén a lányok szobái vannak,a bal oldalon pedig a fiúké.Mindenki négyesével megy egy szobába,persze fiúk lányok külön,a többit rátok bízom. -mondta.
Noha ezt egy 20 fős osztályban elosztani kissé macerás.
Bekával rögtön egymásra néztünk.
-Na és akkor most ki legyen a másik kettő lány? -néztem rá kérdőn.
-Az a két lány egész értelmesnek tűnik. -mutatott egy barna és egy szőke hajú lányra egymás mellett.
-Szerintem is. -bólintottam majd elindultunk feléjük.
-Sziasztok. -köszöntek.
-Hali. -köszöntünk. -Arra gondoltunk,hogy mivel nem sok mindenkit ismerünk,lehetnénk egy szobában. -mondta Beka.
-Uuu. Oké. -örült fel a szőke lány. -Takács Borbála vagyok,de könyörögve kérlek titeket csak Borinak hívjatok,a mai napig átkozom a szüleimet a nevem miatt. -nevetett.
-Vincze Anna. -mutatkozott be a másik lány is.
-Szabados Bogi. -mosolyogtam rájuk.
-Kovács Rebeka. -mondta Beka is.
-Rendben,akkor szerintem ez így jó lesz. -mosolygott Anna,mire bólintottunk.
-Úgy látom nagyjából megvannak a szobák.Gyertek bemegyünk. -mondta az ofő.
Elindult,mi pedig őt követtük.Végighúztam a parkolón a bőröndömet,majd beléptünk a szállodába.Melegebb idő fogadott,mint ami kint volt.Beszívtam a kellemes illatot és mentünk is tovább.Felvonszoltam kétszer 15 lépcsőn a bőröndömet,míg végre a másodikra értünk.
-Tehát akkor jobb oldal lányok,bal oldal fiúk.Ha kész vagytok gyertek ki a társalgóba,ami ott van a folyosó végén egy kis megbeszélésre. -mosolygott,és hagyta hogy szobát válasszunk.
Bekával és a két újonnan szerzett szobatársunkkal a leghátsó szobát választottuk velünk srégen pedig Csabiék voltak.Az ofő szavaihoz hűen,bevittük a cuccainkat majd ágyat választottunk.Én az ablak alatti egyszemélyes ágyat választottam.Nem sokkal messzebb tőlem,az ágyam lábánál és a fejénél Beka és Bori foglaltak helyet,majd Beka lábánál Anna.Ledobtam az ágyra a kabátom és a kis táskám és már indultunk is a társalgóba.
Egy páran már bent ültek a teremben.Kényelmes fotel szerű székek vártak minket kör alakban.Leültünk egymás mellé majd kezdődhetett is a "megbeszélés".
-Nos.Először is,Vas Alfréd vagyok,ha valaki még nem tudná.Örülök hogy végre megismerhetlek titeket,én leszek az osztályfőnökötök. -kezdte a mondandóját. -Először is arra gondoltam,hogy sorban mehetne egy kis bemutatkozás,aztán ismertetném a heti programot. -mondta.
A sor indult jobbra haladva.Mindenki elmondta a nevét és a kurzusait.Éppen a mellettem ülő Annánál tartottunk.
-Vincze Anna vagyok.A fő kurzusom a tánc: Jezz balett és modern tánc.A két mellékkurzusom pedig az éneklés és a zongora. -mondta,a teljesen megegyező ismertetőt az enyémmel.
-Az én nevem Szabados Bogi és szintén a fő kurzusom a tánc,a Jezz balett és a modern tánc,a két mellék kurzusom pedig az éneklés és a zongora. -mondtam.
A sor ment tovább,Beka,Bori majd egy-két fiú és pár lány következett.Mikor körbeértünk újra az ofő szólalt fel.
-Remek.Akkor a mai programmal kezdeném.A mai nap lényege igazából az ismerkedés.11:30-kor találkozunk a folyosón és megyünk ebédelni,addig ismerkedjetek,barátkozzatok.Délután lemegyünk a strandra,ahol mindenkire szabad program vár.Más iskolák is jelen vannak ebben a szállodában tehát legyetek tekintettel rájuk.A folyosó végén ki van tűzve egy plakát a szálloda programjairól.Ha valamin szeretnétek részt venni nyugodtan menjetek,a lényeg,hogy soha ne egyedül kószáljatok.Este lesznek különféle összejövetelek, például zenés est és disco.A holnapi zenés estre szeretném ha mindenki egy produkcióval készülne,lehet akár csapatban is.A disco minden este lesz amin nem feltétlen kell részt vennetek.Minden reggel kilenckor ébresztő,9:30-kor találkozunk a folyosón és megyünk reggelizni.Reggeli után torna,utána pedig különböző osztályprogramok amiket minden reggel a torna után ismertetek.A délutánokat a strandon töltjük,vagy itt a szállodában,az estékről pedig ti döntötök. -hadarta mi pedig mint az autók szélvédőjén található kiskutyák bólogattunk. -Tehát akkor mindenki ismerkedjen,barátkozzon.Remélem egy jó hét elé nézünk. -Mosolygott ránk,mi meg "mehettünk a dolgunkra"
Egymásra néztünk nem tudtuk mit kellene csinálnunk.Mindenki mászkálni kezdett.Mi továbbra is a helyünkön ültünk.Felénk következett Csabi és Dávid.Felpattantam a helyemről és átkaroltam a derekát.Már hiányzott az illata.
-Ők itt Bori és Anna. -mutattam a lányokra. -Ők pedig Dávid és Csabi. -utaltam a két mellettem álló fiúra.
-Hali. -köszöntek egymásnak.
-Most mit is kéne csinálnunk? -kérdezte furán Beka.
-Akár körül is nézhetnénk. -ajánlotta Dávid.
-Oké. -bólintottunk egyszerre.
A kis "csordánk" elindult a szállodában.Először a fenti folyosót vettük szemügyre.A folyosó végén megtaláltuk a plakátot amiről az ofő beszélt.Azonnal lejegyzeteltem a telefonomba a szállodai programokat.
Hétfő: 12:00 ebéd
14:30 "Ki mit tud?" (Nagy teremben-földszint bal szárny)
18:00 Tábortűz (Szálloda udvarán)
21:00-02:00 Disco (Nagy teremben)
Kedd: 9:30 reggeli
10:15 reggeli torna (udvaron)
11:00 úszóverseny
12:00 ebéd
19:00 tábortűz
21:00-02:00 Disco
Nagyjából minden nap ugyanazok a programok vártak,de nem mindent írtam le,csak amik esetleg szóba jöhetnek.Tovább mentünk.Megkerestük a nagy termet,hogy később megtaláljuk,utána kinéztünk az udvarra,de végül a mi szobánkba kötöttünk ki.
Az ágyamon ültem mellettem Csabi,Beka ágyán Beka és Dávid,Anna és Bori pedig Anna ágyán ültek.
-És ti lányok hová valósiak vagytok? -kérdezte Dávid.
-V. kerület, Mátyás tér.Ti? -kérdezte
-Mi mind a VII. kerületbe. -válaszolt helyettünk Dávid.
Tovább beszélgettünk,és tervezgettük az évünket,miközben nyílt az ajtó.Egy magas fiú lépett be Anna felé fordulva.
-Bocsi,ha megzavarok valamit,de Annus nem keveredett a te táskádba a hajzselém?Sehol nem találom. -kezdte a mondandóját.
-Mindenki,ő itt az öcsém.Pontosan két perccel vagyok idősebb. -mondta büszkén a lány. -Andor mutatkozz be. -szólt a fiúra.
-Hali.Andor vagyok. -mondta bénán mire nevetni kezdtünk.
-Egyébként,de nálam van a hajzseléd,elraktam mert különben otthon felejtetted volna. -tért vissza Anna a témához majd kutakodni kezdett a táskájában és a fiú kezébe nyomta a keresett tubust és a fiú már indult is ki.
-Amúgy maradhatnál,ha van kedved. -vetette fel az ötletet Beka.
-Végül is nincs jobb dolgom,kint csak egy őrült csaj vár,hogy játsszam el,hogy a barátja vagyok,mert valami Csabit féltékennyé kéne tenni. -mondta majd ledőlt Anna mellé,
-Én lennék az. -intett egyet Csabi Andor felé mire mind elmosolyodtunk.
Bemutatkoztunk neki is,majd beszélgettünk és hülyültünk.Gyorsan telt az idő,de végül kialakult a mi kis társaságunk.Természetesen ez nem azt jelentette,hogy ezek után nem is akartunk senki mással beszélni,de ez most így alakult.
-Bogi nincs kedved eljönni velem a büfébe? -kérdezte Beka a pénztárcáját szorongatva.
-Mehetünk. -mondtam majd én is a pénztárcám után nyúltam.
Felugrottam Csabi mellől,majd egy kis mosoly után kimentünk a szobából.A folyosóra lépve,Bekára néztem és rögtön tudtam,hogy nem azért akart kihívni mert büfébe akar menni.Kicsit arrébb sétáltunk a szobaajtótól majd megálltunk.
-Ki vele!Mi van veled? -nézett rám komolyan.
-Hm? -kérdeztem furán feleszmélve.
-Csak ülsz,mint egy darab fa,egy szót nem szólsz a beszélgetés alatt,úgy kell kirángatni belőled két szót,és még csak nem is tudom mi a bajod. -sorolta kétségbeesetten.
-Semmi bajom,csak fáradt vagyok és gondolkoztam. -dörgöltem meg a szemem.
-Jó akkor most mondd el az igazi okot is. -faggatott tovább.
-Tényleg semmi,csak a régi barátaimra gondoltam.. -vallottam be.
-Édes,ezt már megbeszéltük,ők nem igazi barátok..Felejtsd már el őket. -mondta mire megcsörrent a telefonom.
Kicsúsztattam a zsebemből és megnyitottam az üzenetet.Réka írt.
"Na mi a helyzet Eiffel-csajszi?"-világított az sms a telefonom képernyőjén.
Beka orra elé toltam a az üzenetet.Az arca dühbe borult.
-Nem!Ma nem!Ezt a hetedet arra szánd,hogy új embereket ismerj meg.Több mint húszan vagyunk itt,nem fogod holmi múltba visszatekintő üzenetekre pazarolni az idődet. -mondta határozottan a szavakat. -És,ne kerüld ezért Csabit!Szegény azt sem tudja mi van,fura voltál ma és eszedbe se jusson,Marci miatt hülyeséget csinálni.Ha érdekelnéd,már írt volna. -vázolta a teljes igazságot.
-Tudom. -sóhajtottam. -De,miattam nem kell aggódni. -festettem egy fülig érő mosolyt az arcomra.
-Olyan bolond vagy,hogy mindennel foglalkozol.. -ölelte át a vállam.
-Figyelj..Az életem közel sem tökéletes,akkor legalább a többiek lássák annak. -sóhajtottam,majd megpillantottam az ofőt,aki felénk tartott.
-Lányok,lassan megyünk ebédelni,van még bent valaki a szobában? -kérdezte.
-Hát egy páran,de mindjárt szólunk nekik. -mondtam gyorsan és benyitottam az ajtón. -Megyünk ebédelni. -szóltam be,és a szoba végéről az ágyamra dobtam a pénztárcámat.
Megvártam még mindenki kiment majd becsuktam az ajtót.Dávid jött ki utoljára és bevárt.Csabi valahol egész elől volt a többiekkel.
-Mi van veled? -nézett le rám,ugyanis magassága fölém tornyosult.
-Ha még egyszer megkérdezi valaki,lelövöm magam. -sóhajtottam nevetve.
-Kár lenne érted,de akkor viszont ne legyél ilyen búval baszott. -nevetett.
-Nem vagyok. -tiltakoztam.
-De,az vagy és ne is akarj ezen veszekedni. -szögezte le,majd sóhajtva beleegyeztem. -És...Esetleg Csabival is beszélhetnél egy-két szót. -tanácsolta,mire gyorsabbra vettem a lépteim.
Sietősen Csabi mögé férkőztem majd felugrottam a hátára.
-Uristen. -nevetett,mert alig bírt elkapni.
Lábaim a derekára kulcsoltam és nyomtam egy puszit az arcára,majd leugrottam.Összefontam az ujjainkat és mellette sétáltam.
-Már csak te hiányoztál. -tett megjegyzést a mögöttünk sétáló Janka.
-Már csak az öklöm hiányzik a képedről. -vágtam rá csípőből,mire a fiúk röhögni és fütyülgetni kezdtek.
-Most komolyan?Azzal a törékeny kis kezecskéddel fenyegetsz? -kérdezte nyájasan.
-Csaj bunyóó. -kiáltotta az egyik srác.
-Az a törékeny kis kezecském nehogy elferdítse a törékeny kis orrocskádat. -néztem rá öntelt vigyorral az arcomon,mire fújtatva tovább ment.
Egy kétszárnyú ajtóhoz értünk amin "EBÉDLŐ" felirat állt.Bent Csabi és Anna között foglaltam el.
-Hát ez valami undorító. -sóhajtott a mellettem ülő szőke.
-Figyi szerintem hagyjuk a francba itt. -mondtam az előttem lévő "ételt" bámulva.
Felálltam az asztallal Annával együtt,és elvittük a tálcáinkat.Nem sokkal utánunk a többiek is feladták az evést.Leraktuk a tálcákat és indultunk fel a szobába.
-Nem is tudtam,hogy Csabival együtt vagytok. -mondta a mellettem sétáló Anna.
-Nem is kell megjegyezned őket,úgy sem fog sokáig tartani. -mondta gúnyosan egy hang mögülünk,mire hátrafordultam és megpillantottam Jankát.
-Ki vagyok ettől a kurvától. -mondtam Annának idegesen.
-Ó Édesem,annyira aranyos hogy így aggódsz,de mindenki tudja,hogy Csabival egymásnak lettünk teremtve. -nevetett.
-Közel sem leszek veled szemben aranyos,ha még egy szót szólsz. -mondtam idegességemben és beléptünk a saját szobánkba Annával.
-Úristen, ez a lány nem normális. -sóhajtott mellém ülve Anna.
-Szörnyű hogy mennyire elegem van belőle már most,pedig még egy órája sem vagyunk itt. -töröltem le egy könnycseppet az arcomról és abban a percben beléptek az ajtón a többiek is.
Felhúzott térdekkel ültem az ágyamon,mikor Beka odaugrott mellém.
-Az ofő mondta hogy öltözzünk és megyünk le a strandra. -ujjongott,én pedig ugyanolyan unott arckifejezéssel ültem. -Nem!!! Megbeszéltük!Most nincs rossz kedv,öltözz és indulunk,megkeressük az életkedvedet. -nevetett és felrángatott az ágyról.
-Hát azt kereshetjük egy darabig,jól elbújt a kis huncut. -mondtam cinikusan.
Beka csak legyintett,majd utasított hogy keressem meg a bikinimet és indulás.
A bőröndöm aljából kitúrtam a fekete pánt nélküli bikinimet ami már elég régóta nem volt rajtam,majd felvettem és rá húztam egy farmer rövidnadrágot és egy pink trikót.
A zsebemből kivettem a telefonomat és néma üzemmódba kapcsolva,feltettem töltőre.Csendben sétáltunk le a lépcsőn,majd kiléptünk az épület udvarába.A tegnapi időhöz képest egész meleg volt,sőt meglepően meleg.Megcéloztam egy padot és nem törődve semmivel leültem keresztbe tett lábakkal.A többiek a víz felé indultak,Bekát is sikerült meggyőznöm.hogy ne pazarolja velem kint az idejét,hanem nyugodtan menjen be.Egyszer csak valaki megkopogtatta a vállamat,mire hátranéztem.Tudtam,hogy a srác az osztálytársam,de nem emlékeztem a nevére.
-Leülhetek? -kérdezte.
-Persze. -mosolyogtam rá.
Megkerülte a padot majd leült mellém.
-Staudt Dani vagyok. -mosolygott rám.
-Szabados Bogi. -mosolyogtam vissza.
-Hogy hogy nem mentél a többiekkel fürdeni? -kíváncsiskodott.
-Ühm..Hát ez nem az én napom.Nem volt kedvem Janka oltásait hallgatni,de azt sem akartam hogy Bekáék miattam üljenek itt kint. -mondtam egyszerűen.
-Mi a baj Jankával? -kérdezte felvont szemöldökkel.
-Hülyeségeket talál ki hogy visszakapja a barátomat. -forgattam a szemem.
-Tehát akkor nem is te vagy a ribanc,ahogy ő az állítja. -sóhajtotta.
-Hát ez remek..Már a fél osztály azt hiszi én vagyok az.Hát persze. -csattantam fel.
-Héé,nyugi. -simította meg a karomat. -Nem mindenki hiszi el annak a lánynak minden szavát. -nevetett.
Körbenéztem és a medencében Jankát és Csabit láttam beszélgetni.Janka épp felénk mutatott.Mi a frász?Megint mit talált ki..
-Na jó,elég volt a napozásból.Irány a víz. -mondtam majd gyorsan lekaptam a trikómat és a rövidnadrágom és indultunk is a medencébe.
A víz éppen kellemes volt,és meglepetésemre nem lepte el az én 160 centimet.Lebuktam a víz alá bevizezve a hajamat.Majd ahogy feljöttem egy kéz már nyomott is le.Dani.
-Héé. -sikítottam és a hátára ugorva próbáltam a víz alá nyomni.
Amíg mi hülyéskedtünk lassan Csabi ért oda hozzánk.Egy apró puszival köszöntöttem.
-Beszélhetnénk? -nézett kedvtelenül.
-Persze. -mosolyogtam.
Leültünk a medence szélén egy padkára.Nem sejtettem miről akar beszélni,de rossz érzés kevergett bennem.
-Miért van az,hogy ma mindenkivel beszélsz csak velem nem?Úgy értem,az elején még Bekát megértettem,új barátnő stb...Aztán Dávid.Oké a szüleitek jóba vannak,de aztán jött Anna és Bori,még velük is többet beszéltél pedig ma ismerted meg őket,mondom mindegy,lányok biztos van mit megbeszélnetek..De még Anna ikertesójával és Danival is többet beszéltél mint velem. -sorolta a panaszait.
-Erre nem tudok mit mondani...Sajnálom. -mondtam egyszerűen,bár belül már engem is bántott a hidegségem,és hogy szegénnyel ok nélkül vagyok ilyen.
-Őszintén kérdezem..Tettem valamit,aminek hála "ilyen vagy"? -kérdezte.
-Ne haragudj. -mondtam majd könnybe lábadt szemekkel elsétáltam a vízben.
-Látod én mondtam,hogy előbb utóbb annál a srácnál fog kikötni. -hallottam Janka hangját,de nem akartam megfordulni és még jobban kitolni szegény Csabival.
Szerettem.Szeretem,de jelenleg nem volt szükségem fiúkra..Nem is tudom miért kezdtem bele ebbe az egészbe.
-Megyek megkeresem a lányokat. -festettem egy áll mosolyt az arcomra miközben Danira néztem.
-Oké. -bólintott egyetértően.
Lépkedtem ki a vízből a hűs levegőbe.Körbenézve a mellettünk lévő medencében megpillantottam Bekáékat és pár srácot.Azonnal elindultam a medence felé,hogy ne fagyjak szét.A kellemes vízbe érve kezdtem megnyugodni.
-Na végre hogy bejöttél. -úszott oda hozzám Beka és átölelt.
-Hát igen,ideje volt. -hallottam a hátam mögül Dávid hangját,majd a kezét már a fejemen éreztem.
-Neee. -sikoltottam nevetve de addigra már késő volt.
Hatalmas csatába kezdtünk,de persze esélyünk sem volt a fiúkkal szemben.Csak úgy röpködtünk a víz felett ahogy dobáltak minket.Már vagy fél órája hülyültünk a medencében nevetve mikor Beka lépett mellém.
-Az mi? -kérdezte a másik medencére mutatva.
-Mi? -kérdeztem mert nem láttam semmit.
-Ott a medence szélénél.. -sóhajtotta,és ekkor láttam meg Jankát és Csabit ahogy éppen egymást ölelik.
-Hát ahogy érzik. -válaszoltam,mintha egyáltalán nem érdekelt volna.
-Na,nekem ezt nem adod be..Mit csináltál? -kerekedtek ki Beka szemei.
-Hát igazából semmit.Nekem ez nem megy,Pár óráig nem beszéltem vele,erre Jankánál köt ki..De mindegy is.Megérdemlik egymást. -varázsoltam egy egyszerű mosolyt az arcomra.
-Olyan szerencsétlenek vagytok. -sóhajtotta,de mintha őt jobban megviselné az egész mint engem..
-Tudod mit?Hallgatok rád.Ez a hét nem a szomorkodásról fog szólni!Indulás,megyünk csúszdázni. -vetettem fel az ötletet.
-Srácok,gyertek megyünk csúszdázni. -kiáltott oda Boriéknak Beka.
Kisiettünk a medencéből,majd futottunk a csúszdák lépcsőjéig,hogy ne fagyjunk meg.
Felmásztunk a hatalmas lépcsőn és végül egy egyszerű csúszda mellett döntöttünk,amin négyen csúszhattunk egyszerre.
-Enyém a kék. -sikította Bori és már le is ült a választott színhez.
-Lila. -futottam a bal szélső felé.
Anna és Beka a zöldben és a rózsaszínben foglaltak helyet.
-Háromra! -kiáltotta Anna. -Eeeeeegy,kettőőőőőő,hááá. -várakoztatott minket. -ROM! -mondta ki végül és mindannyian indultunk.
Jól elhülyültünk majd egy fél óra múlva a nagy toronyórára pillantottunk,amit az udvarból mindenhol látni lehetett.
-Basszus már fél 5. -mondta ledöbbenve Anna.
-Akkor asszem a "Ki mit tud?"-ról már lemaradtunk. -sóhajtottam.
-Nem biztos.Ha sietünk az eredmény hirdetést még láthatjuk. -nevetett Beka és futni kezdett a bejárat felé.
Futottunk mi is,majd gyorsan felkaptam a törölközőmet a padról és magamra csavartam.Dávid mellettem sétált,előttünk pedig Csabi és Janka.
-Mizu haver? -ütött Dávid,Csabi vállára.
-Semmi új. -mondta lazán rám se nézve.
Kikerültem őket majd beléptem az ajtón.
-Ne siess már ennyire Ribike. -szólt utánam Janka.
-Meséld már el nekem,miért is én vagyok a ribanc? -fordultam vissza és megálltam velük szemben.
-Jaj,ne játszd már a fejed,mindenki tudja hogy Dáviddal és azzal a Danival is kavarsz. -próbálta velem elhitetni a nem létező dolgokat.
-Miről beszélsz? -nevettem fel kínomban.
-Ne már Bogi,kint ültél a padon azzal a sráccal,mindenkivel beszélsz csak velem nem. -kezdte Csabi,mire még jobban ledöbbentem.
Ilyen könnyen hinne Janka szavának?
-Most komolyan?Danival két szót beszéltem,Dávid meg csak egy haver,de tudod mit, igaza volt Jankának..Pont egymáshoz valóak vagytok,megérdemlitek egymást. -mondtam a végét már kissé kiabálva és befelé futottam.
-Ne akard már megmagyar. -kezdte Janka,de Dávid félbeszakította.
-Fogd vissza magad,szerintem ennyi bőven elég volt megkaptad amit akartál,nem?Legyetek boldogok. -szidta őket Dávid és utánam futott.
Már a szobánkba érve ért a sarkamba.
-Bogi.Ne is figyelj rá.Janka egy hülye ribanc. -próbált vigasztalni de már késő volt,a könnyek hulltak a szememből.
-Szerinted hogy ne érdekeljen?Most komolyan.Nem csináltam semmit.Ezt az egészet nem így akartam befejezni,nem tudom mi volt ma velem,de semmi megcsalási hajlamot nem éreztem mikor Danival beszéltem.Könyörgöm,csak próbáltam megismerni azokat akikkel még négy évig össze leszek zárva.Ez akkora nagy baj? -mondtam kétségbe esve. -Most pedig kérlek menj ki,szeretnék felöltözni. -mondtam és kinyitottam előtte az ajtót,majd ahogy kisétált becsuktam.
Egy másodpercre még hallottam Janka nevetését ami még jobban feldühített.Letöröltem a könnyeimet,és az ágyra rogytam.A telefonomra pillantottam.Szent ég.13 nem fogadott.5 anyu,6 Réka és 2 MARCI.Na már csak ez hiányzik.Vissza letettem a telefonomat az ágyra és a bőröndömhöz indultam.Kivettem egy száraz törölközőt,egy csőszárú farmert,és reggeli blúzomat majd a fürdőbe indultam.Kiengedtem a hajamat majd miután felöltöztem megszárítottam.Nagy nehezen sikerült kifésülnöm a gubancokat a hajamból.A tükörbe nézve még mindig nem voltam megelégedve a látvánnyal,ezért újra tökéletessé varázsoltam a sminkemet és illatoztam magam a vanília illatú parfümömmel.Utolsó pillantást vettem a tükörképemre és megráztam a fejem majd,egy nehéz sóhajt után rámartam a kilincsre.Az ajtó nyílt,velem szemben pedig négy szempár ült,Dávid,Beka,Bori és Anna.Biztos a hajszárítótól nem hallottam ahogy bejöttek.Az ágyam felé indultam és felvettem a telefonomat és kiakartam menni a szobából.
-Khm. -hallatott egy torokhangot Beka mire hátrafordultam. -Ül. -nézett rám és az ágyamra mutatott,mire akaratlanul is elmosolyodtam.
-Visszahívom anyut és jövök. -mondtam.
-Semmi olyan terv,hogy jöjjön érted,vagy hogy hazabuszozol,vagy hasonlók. -emelte fel Anna a mutató ujját.
-Ígérem. -emeltem fel a kezeimet és kiléptem az ajtón.
A folyosón az ablakok alatt lévő székekhez mentem majd leültem és már indítottam is a hívást.Pár csörgés után anyu felvette.
-Na végre!Boglárka,megmondtam hogy hívj ha odaértetek. -mondta aggódva.
-Bocsánat..Nem igazán volt időm. -próbálkoztam.
-Azt sejtettem,mert úgy hallom Rékáékat sem hívtad vissza. -mondta.
-Igen,láttam hogy hívott,de tényleg nem volt időm. -remek..Ezek szerint Réka már anyut is hívta.
-Na és mesélj,milyen a hely? -kérdezte.
-Hát..Szép. -próbálkoztam,de tudtam hogy ennyivel nem elégszik meg. -Az előbb voltunk a strandon,eszméletlen.Jól el hülyültünk,rengeteg csúszda is van.A többiek kedvesek,Borival,Annával és Bekával vagyok egy szobába. -meséltem.
-Biztosan kedvesek.Dávid is jól van? -kérdezte.
-Persze,az előbb beszéltünk. -nyugtattam meg.
-Rendben,akkor nem zavarlak,menj csak érezd jól magad.Majd hívj ha rá érsz! -mondta.
-Okés.Majd hívlak.Puszilom apát is.Szeretlek,szia. -köszöntem el.
-Átadom.Szeretlek Kicsim.Vigyázz magadra!Szia. -tette le a telefont.
Hezitáltam egy kicsit,de végül is arra jutottam,hogy Rékáék megérdemlik hogy visszahívjam őket.Beka megfog ölni,de akkor is.Csörgetni kezdtem Marci telefonját.
-Bogi. -hallottam a hangjában az örömöt ahogy felvette,nekem meg egy nagyot dobbant a szívem.
-Hülye gyerek. -csordult ki egy könnycsepp a szememből amit gyorsan le is töröltem.
-Mesélj mi újság Párizsban. -kíváncsiskodott.
-Hát..Éppen gólyatáborban vagyok.Anyuék beírattak a tudtom nélkül.Művészeti suli..Végre azt csinálhatom amit akarok,ének,tánc és zene. -meséltem.
-Na látod..Mondtam hogy nem lesz olyan szörnyű. -mondta biztatóan.
-De mégsem vagy itt.. -bukott ki belőlem és már szívtam volna vissza ezt a pár szót.
-Te is hiányzol.
-Mennem kell.Add át Rékáéknak is hogy puszilom őket.Vigyázzatok magatokra,majd beszélünk. -próbáltam rövidre zárni.
-Érezd jól magad.Puszi. -rakta le a telefont.
Ahogy a vonal megszakadt ürességet éreztem,majd valaki mögülem szólt.
-Ha jól sejtem ez nem anyukád volt. -mondta Dávid mire hátrapillantottam.
-Ne mondd el Bekának.Nem akarom hogy miattam aggódjon. -sóhajtottam.
-Pedig,elég bolond vagy. -nevetett. -Na gyere. -húzott fel a székről és a vállamra dobva a karját bevezetett a szobába.
Ezúttal már Andor,Dani és két másik lány is bent volt.Az ágyam felé vettem az irányt,leültem törökülésbe,Dávid pedig mellém.
-Adél vagyok. -mosolygott a mellettem ülő lány.
-Én pedig Hanna. -szólt a másik lány is.
-Bogi. -mosolyogtam vissza.
Az ágyon ülve a telefonomat nyomkodtam,mikor bejött az ofő.
-Gyerekek,kezdődik a tábortűz,ha szeretnétek sütögetni,vagy csak megnézni szerintem induljatok. -tanácsolta.
Atya ég..Már hat óra múlott.
Lementünk a szálloda másik udvarába ahol különböző helyeken,különböző méretű kis sütögető helyek voltak.
Janka és Csabi ültek egy kisebbnél,pár másik fiúval.
Leültünk nem messze tőlük egy nagyobbhoz,körbe a tűz köré,és szokás szerint hülyülni kezdtünk.
Később egy programszervező hozott nekünk két csomag mályvacukrot és pár sütögető rudat.Mikor már a negyedik cukrot ejtettem a tűzbe és a többiek kiröhögték magukat,Dávid megunta nézni.
-Ez így nem fog menni. -nevetett. -Próbáld meg nem lefelé lógatni a botot. -tanácsolta és a kezemre tette a kezét,hogy megmutassa hogy tartsam.
Végül,mire a többiek már vagy a huszadikat ették nekem sikerült kettőt megennem.Zene szó hallatszott messzebbről.Gyanítottam elkezdődött a diszkó.
-Nem tudom ti hogy vagytok vele,de inkább ma hülyüljünk a szobákban vagy itt lent,majd holnap megyünk bulizni. -tanácsolta Bori.
-Ahova te mész,oda én is. -kacsintott a lányra Anna ikertesója Andor mire kitört belőlünk a nevetés,Bori pedig vörösödött.
-Maradj már. -ütötte meg Andort Anna.
-Héé.Csak cuki akartam lenni,azt mondtad az be jön a lányoknak. -mondta Andor mire még jobban nevettünk.
-Csak,hogy te cseppet sem vagy cuki. -oltotta le a testvérét Anna pár szóval,mi pedig jót mulattunk rajtuk.
A nevetésünktől zengett az udvar,mert már senki nem volt lent.Kezdett hideg lenni,rám meg Dávid pulcsija került.Mindenki beszélgetett mindenkivel,de éppen egyik témához sem tudtam kapcsolódni ahogy Dávid sem,így külön kezdtünk beszélgetni.
-Nem is meséltél még a "barátnődről". -vetettem fel.
-Dorka a neve,a nem barátnőmnek.Tegnap összevesztünk. -de jó,pont beletrafáltam a témába.
-Oo..Sajnálom. -mondtam őszintén.
-Nincs mit sajnálni,igazából nem volt nagy dolog az egész. -mosolygott.
Fél egyig lent ültünk és beszélgettünk a tűz körül az egész jól összekovácsolódott kis csapatunkkal.Ám ekkor jött a "kisebb" fordulópont.
-Srácok asszem gáz van. -nevetett Beka az ajtóban állva mert indultunk be,mi pedig kérdőn néztünk rá. -Asszem kizártak minket.. -nevetett kínosan mire minden álmosság kifutott a szemünkből.
-Miért zártak volna ki?Biztos csak nehezen nyílik az ajtó. -tolakodott oda Andor.
-Andorkám nézd csak. -mutatott az ajtóra Anna. -Az udvar nyitva tartása. -olvasta fel Anna.
-Már tizenegykor bezárták. -csapta a kezét a fejéhez Bori.
-És most? -néztem kérdőn rájuk.
-Hát szerintem elférünk itt kint az udvaron mindannyian. -poénkodott Dani.
-Felejtsd el.Teli van bogarakkal. -kiáltott rá Anna.
-Andorka,úgy is olyan erősnek hitted magad.Nézd csak. -mutattam a tető felé. -Az a nyitott ablak a mi szobánk ablaka,mássz be és rohadt gyorsan szólj valakinek hogy engedjenek be minket. -nevettem.
-Hülye vagy?Tériszonyom van. -nézett rám kínosan nevetve.
-Hát asszem Borinál ellőtted az esélyeidet. -nevetett Anna.
-Majd én felmegyek. -mondta Dávid.
-Nem,te nem fogsz oda felmenni. -néztem rá szúrós szemekkel.
-Tudsz jobb megoldást? -kérdezte mire mindenki rám nézett.
-Majd én. -vállaltam. -Ha minden jól megy,a falról már csak két erkély és fent vagyok. -mondtam mintha ez olyan könnyű lenne.
-Megyek én is. -csatlakozott Beka. -Indulás. -nevetett.
A fiúk bakot tartva segítettek feljutni az épület kerítésének falára,majd épp elértük az első erkély alját és sikerült felhúznunk magunkat.Igaz logikusabb lett volna,ide be menni,de ki örülne ha felkeltenék hajnali egykor...Pozitívumként szolgált,hogy az erkélyek korlátja elég magas volt így sima ügy volt eljutni a miénkig..Oké,fél óráig tartó "sima ügy". Mikor felértünk a többiek lent ujjongani kezdtek.Bekával pedig az erkélyen állva pacsiztunk.Gyorsan bebújtunk az ablakon majd a szobánkból ki és lefutottunk a földszintre,a recepcióhoz.
-Jó estét! Miben segíthetek? -kérdezte fáradtan a nő.
-Elnézést.A degenerált barátaink nem tudták,hogy az udvarról bevezető ajtót tizenegykor bezárják..És hát kint ragadtak. -nevetett kínosan,de a nő cseppet sem tartotta ennyire viccesnek.
-Nem hiszem el,hogy ezt minden este eljátssza valaki. -fújtatott majd kijött a pult mögül egy kulccsal és az ajtó felé indult.
Eltekerte a zárban a többiek pedig "köszönömök" százával néztek a nőre majd indultunk is fel.Hátul sétáltunk Bekával fáradtan majd Dávid is csatlakozott hozzánk.A szobánkhoz érve Beka bement,de Dávid még rám nézett.
-Őszintén megmondom,nem gondoltam volna,hogy fel fogsz mászni. -nevetett.
-Sok mindent nem gondolnál rólam. -nevettem én is. -Na jó éjt. -mosolyogtam és bementem a szobába.
Gyorsan mindannyian lefürödtünk,utána pár percig még beszélgettünk,de végül mindegyikünket elnyomott az álom.
-Mi?Mikor aludtam el? -néztem furán a szememet dörgölve.
-Úgy két perccel miután elindultunk. -nevetett Beka.
-De,akár le is szállhatnánk a buszról,majd bent megbeszéljük. -ajánlotta Dávid.
A vállamra dobtam a Dzsekimet,és kissé kábán felkecmeregtem.Levándoroltunk a buszról,ahol mindenki minket várt.Leléptem az utolsó lépcsőn is majd a bőröndömért mentem.A buszsofőr kiadta én pedig fogtam a kezemben.Az ofő köré gyűltünk.
-Azt hiszem mindenki itt van.Szóval.A második emelet a miénk.A folyosó jobb felén a lányok szobái vannak,a bal oldalon pedig a fiúké.Mindenki négyesével megy egy szobába,persze fiúk lányok külön,a többit rátok bízom. -mondta.
Noha ezt egy 20 fős osztályban elosztani kissé macerás.
Bekával rögtön egymásra néztünk.
-Na és akkor most ki legyen a másik kettő lány? -néztem rá kérdőn.
-Az a két lány egész értelmesnek tűnik. -mutatott egy barna és egy szőke hajú lányra egymás mellett.
-Szerintem is. -bólintottam majd elindultunk feléjük.
-Sziasztok. -köszöntek.
-Hali. -köszöntünk. -Arra gondoltunk,hogy mivel nem sok mindenkit ismerünk,lehetnénk egy szobában. -mondta Beka.
-Uuu. Oké. -örült fel a szőke lány. -Takács Borbála vagyok,de könyörögve kérlek titeket csak Borinak hívjatok,a mai napig átkozom a szüleimet a nevem miatt. -nevetett.
-Vincze Anna. -mutatkozott be a másik lány is.
-Szabados Bogi. -mosolyogtam rájuk.
-Kovács Rebeka. -mondta Beka is.
-Rendben,akkor szerintem ez így jó lesz. -mosolygott Anna,mire bólintottunk.
-Úgy látom nagyjából megvannak a szobák.Gyertek bemegyünk. -mondta az ofő.
Elindult,mi pedig őt követtük.Végighúztam a parkolón a bőröndömet,majd beléptünk a szállodába.Melegebb idő fogadott,mint ami kint volt.Beszívtam a kellemes illatot és mentünk is tovább.Felvonszoltam kétszer 15 lépcsőn a bőröndömet,míg végre a másodikra értünk.
-Tehát akkor jobb oldal lányok,bal oldal fiúk.Ha kész vagytok gyertek ki a társalgóba,ami ott van a folyosó végén egy kis megbeszélésre. -mosolygott,és hagyta hogy szobát válasszunk.
Bekával és a két újonnan szerzett szobatársunkkal a leghátsó szobát választottuk velünk srégen pedig Csabiék voltak.Az ofő szavaihoz hűen,bevittük a cuccainkat majd ágyat választottunk.Én az ablak alatti egyszemélyes ágyat választottam.Nem sokkal messzebb tőlem,az ágyam lábánál és a fejénél Beka és Bori foglaltak helyet,majd Beka lábánál Anna.Ledobtam az ágyra a kabátom és a kis táskám és már indultunk is a társalgóba.
Egy páran már bent ültek a teremben.Kényelmes fotel szerű székek vártak minket kör alakban.Leültünk egymás mellé majd kezdődhetett is a "megbeszélés".
-Nos.Először is,Vas Alfréd vagyok,ha valaki még nem tudná.Örülök hogy végre megismerhetlek titeket,én leszek az osztályfőnökötök. -kezdte a mondandóját. -Először is arra gondoltam,hogy sorban mehetne egy kis bemutatkozás,aztán ismertetném a heti programot. -mondta.
A sor indult jobbra haladva.Mindenki elmondta a nevét és a kurzusait.Éppen a mellettem ülő Annánál tartottunk.
-Vincze Anna vagyok.A fő kurzusom a tánc: Jezz balett és modern tánc.A két mellékkurzusom pedig az éneklés és a zongora. -mondta,a teljesen megegyező ismertetőt az enyémmel.
-Az én nevem Szabados Bogi és szintén a fő kurzusom a tánc,a Jezz balett és a modern tánc,a két mellék kurzusom pedig az éneklés és a zongora. -mondtam.
A sor ment tovább,Beka,Bori majd egy-két fiú és pár lány következett.Mikor körbeértünk újra az ofő szólalt fel.
-Remek.Akkor a mai programmal kezdeném.A mai nap lényege igazából az ismerkedés.11:30-kor találkozunk a folyosón és megyünk ebédelni,addig ismerkedjetek,barátkozzatok.Délután lemegyünk a strandra,ahol mindenkire szabad program vár.Más iskolák is jelen vannak ebben a szállodában tehát legyetek tekintettel rájuk.A folyosó végén ki van tűzve egy plakát a szálloda programjairól.Ha valamin szeretnétek részt venni nyugodtan menjetek,a lényeg,hogy soha ne egyedül kószáljatok.Este lesznek különféle összejövetelek, például zenés est és disco.A holnapi zenés estre szeretném ha mindenki egy produkcióval készülne,lehet akár csapatban is.A disco minden este lesz amin nem feltétlen kell részt vennetek.Minden reggel kilenckor ébresztő,9:30-kor találkozunk a folyosón és megyünk reggelizni.Reggeli után torna,utána pedig különböző osztályprogramok amiket minden reggel a torna után ismertetek.A délutánokat a strandon töltjük,vagy itt a szállodában,az estékről pedig ti döntötök. -hadarta mi pedig mint az autók szélvédőjén található kiskutyák bólogattunk. -Tehát akkor mindenki ismerkedjen,barátkozzon.Remélem egy jó hét elé nézünk. -Mosolygott ránk,mi meg "mehettünk a dolgunkra"
Egymásra néztünk nem tudtuk mit kellene csinálnunk.Mindenki mászkálni kezdett.Mi továbbra is a helyünkön ültünk.Felénk következett Csabi és Dávid.Felpattantam a helyemről és átkaroltam a derekát.Már hiányzott az illata.
-Ők itt Bori és Anna. -mutattam a lányokra. -Ők pedig Dávid és Csabi. -utaltam a két mellettem álló fiúra.
-Hali. -köszöntek egymásnak.
-Most mit is kéne csinálnunk? -kérdezte furán Beka.
-Akár körül is nézhetnénk. -ajánlotta Dávid.
-Oké. -bólintottunk egyszerre.
A kis "csordánk" elindult a szállodában.Először a fenti folyosót vettük szemügyre.A folyosó végén megtaláltuk a plakátot amiről az ofő beszélt.Azonnal lejegyzeteltem a telefonomba a szállodai programokat.
Hétfő: 12:00 ebéd
14:30 "Ki mit tud?" (Nagy teremben-földszint bal szárny)
18:00 Tábortűz (Szálloda udvarán)
21:00-02:00 Disco (Nagy teremben)
Kedd: 9:30 reggeli
10:15 reggeli torna (udvaron)
11:00 úszóverseny
12:00 ebéd
19:00 tábortűz
21:00-02:00 Disco
Nagyjából minden nap ugyanazok a programok vártak,de nem mindent írtam le,csak amik esetleg szóba jöhetnek.Tovább mentünk.Megkerestük a nagy termet,hogy később megtaláljuk,utána kinéztünk az udvarra,de végül a mi szobánkba kötöttünk ki.
Az ágyamon ültem mellettem Csabi,Beka ágyán Beka és Dávid,Anna és Bori pedig Anna ágyán ültek.
-És ti lányok hová valósiak vagytok? -kérdezte Dávid.
-V. kerület, Mátyás tér.Ti? -kérdezte
-Mi mind a VII. kerületbe. -válaszolt helyettünk Dávid.
Tovább beszélgettünk,és tervezgettük az évünket,miközben nyílt az ajtó.Egy magas fiú lépett be Anna felé fordulva.
-Bocsi,ha megzavarok valamit,de Annus nem keveredett a te táskádba a hajzselém?Sehol nem találom. -kezdte a mondandóját.
-Mindenki,ő itt az öcsém.Pontosan két perccel vagyok idősebb. -mondta büszkén a lány. -Andor mutatkozz be. -szólt a fiúra.
-Hali.Andor vagyok. -mondta bénán mire nevetni kezdtünk.
-Egyébként,de nálam van a hajzseléd,elraktam mert különben otthon felejtetted volna. -tért vissza Anna a témához majd kutakodni kezdett a táskájában és a fiú kezébe nyomta a keresett tubust és a fiú már indult is ki.
-Amúgy maradhatnál,ha van kedved. -vetette fel az ötletet Beka.
-Végül is nincs jobb dolgom,kint csak egy őrült csaj vár,hogy játsszam el,hogy a barátja vagyok,mert valami Csabit féltékennyé kéne tenni. -mondta majd ledőlt Anna mellé,
-Én lennék az. -intett egyet Csabi Andor felé mire mind elmosolyodtunk.
Bemutatkoztunk neki is,majd beszélgettünk és hülyültünk.Gyorsan telt az idő,de végül kialakult a mi kis társaságunk.Természetesen ez nem azt jelentette,hogy ezek után nem is akartunk senki mással beszélni,de ez most így alakult.
-Bogi nincs kedved eljönni velem a büfébe? -kérdezte Beka a pénztárcáját szorongatva.
-Mehetünk. -mondtam majd én is a pénztárcám után nyúltam.
Felugrottam Csabi mellől,majd egy kis mosoly után kimentünk a szobából.A folyosóra lépve,Bekára néztem és rögtön tudtam,hogy nem azért akart kihívni mert büfébe akar menni.Kicsit arrébb sétáltunk a szobaajtótól majd megálltunk.
-Ki vele!Mi van veled? -nézett rám komolyan.
-Hm? -kérdeztem furán feleszmélve.
-Csak ülsz,mint egy darab fa,egy szót nem szólsz a beszélgetés alatt,úgy kell kirángatni belőled két szót,és még csak nem is tudom mi a bajod. -sorolta kétségbeesetten.
-Semmi bajom,csak fáradt vagyok és gondolkoztam. -dörgöltem meg a szemem.
-Jó akkor most mondd el az igazi okot is. -faggatott tovább.
-Tényleg semmi,csak a régi barátaimra gondoltam.. -vallottam be.
-Édes,ezt már megbeszéltük,ők nem igazi barátok..Felejtsd már el őket. -mondta mire megcsörrent a telefonom.
Kicsúsztattam a zsebemből és megnyitottam az üzenetet.Réka írt.
"Na mi a helyzet Eiffel-csajszi?"-világított az sms a telefonom képernyőjén.
Beka orra elé toltam a az üzenetet.Az arca dühbe borult.
-Nem!Ma nem!Ezt a hetedet arra szánd,hogy új embereket ismerj meg.Több mint húszan vagyunk itt,nem fogod holmi múltba visszatekintő üzenetekre pazarolni az idődet. -mondta határozottan a szavakat. -És,ne kerüld ezért Csabit!Szegény azt sem tudja mi van,fura voltál ma és eszedbe se jusson,Marci miatt hülyeséget csinálni.Ha érdekelnéd,már írt volna. -vázolta a teljes igazságot.
-Tudom. -sóhajtottam. -De,miattam nem kell aggódni. -festettem egy fülig érő mosolyt az arcomra.
-Olyan bolond vagy,hogy mindennel foglalkozol.. -ölelte át a vállam.
-Figyelj..Az életem közel sem tökéletes,akkor legalább a többiek lássák annak. -sóhajtottam,majd megpillantottam az ofőt,aki felénk tartott.
-Lányok,lassan megyünk ebédelni,van még bent valaki a szobában? -kérdezte.
-Hát egy páran,de mindjárt szólunk nekik. -mondtam gyorsan és benyitottam az ajtón. -Megyünk ebédelni. -szóltam be,és a szoba végéről az ágyamra dobtam a pénztárcámat.
Megvártam még mindenki kiment majd becsuktam az ajtót.Dávid jött ki utoljára és bevárt.Csabi valahol egész elől volt a többiekkel.
-Mi van veled? -nézett le rám,ugyanis magassága fölém tornyosult.
-Ha még egyszer megkérdezi valaki,lelövöm magam. -sóhajtottam nevetve.
-Kár lenne érted,de akkor viszont ne legyél ilyen búval baszott. -nevetett.
-Nem vagyok. -tiltakoztam.
-De,az vagy és ne is akarj ezen veszekedni. -szögezte le,majd sóhajtva beleegyeztem. -És...Esetleg Csabival is beszélhetnél egy-két szót. -tanácsolta,mire gyorsabbra vettem a lépteim.
Sietősen Csabi mögé férkőztem majd felugrottam a hátára.
-Uristen. -nevetett,mert alig bírt elkapni.
Lábaim a derekára kulcsoltam és nyomtam egy puszit az arcára,majd leugrottam.Összefontam az ujjainkat és mellette sétáltam.
-Már csak te hiányoztál. -tett megjegyzést a mögöttünk sétáló Janka.
-Már csak az öklöm hiányzik a képedről. -vágtam rá csípőből,mire a fiúk röhögni és fütyülgetni kezdtek.
-Most komolyan?Azzal a törékeny kis kezecskéddel fenyegetsz? -kérdezte nyájasan.
-Csaj bunyóó. -kiáltotta az egyik srác.
-Az a törékeny kis kezecském nehogy elferdítse a törékeny kis orrocskádat. -néztem rá öntelt vigyorral az arcomon,mire fújtatva tovább ment.
Egy kétszárnyú ajtóhoz értünk amin "EBÉDLŐ" felirat állt.Bent Csabi és Anna között foglaltam el.
-Hát ez valami undorító. -sóhajtott a mellettem ülő szőke.
-Figyi szerintem hagyjuk a francba itt. -mondtam az előttem lévő "ételt" bámulva.
Felálltam az asztallal Annával együtt,és elvittük a tálcáinkat.Nem sokkal utánunk a többiek is feladták az evést.Leraktuk a tálcákat és indultunk fel a szobába.
-Nem is tudtam,hogy Csabival együtt vagytok. -mondta a mellettem sétáló Anna.
-Nem is kell megjegyezned őket,úgy sem fog sokáig tartani. -mondta gúnyosan egy hang mögülünk,mire hátrafordultam és megpillantottam Jankát.
-Ki vagyok ettől a kurvától. -mondtam Annának idegesen.
-Ó Édesem,annyira aranyos hogy így aggódsz,de mindenki tudja,hogy Csabival egymásnak lettünk teremtve. -nevetett.
-Közel sem leszek veled szemben aranyos,ha még egy szót szólsz. -mondtam idegességemben és beléptünk a saját szobánkba Annával.
-Úristen, ez a lány nem normális. -sóhajtott mellém ülve Anna.
-Szörnyű hogy mennyire elegem van belőle már most,pedig még egy órája sem vagyunk itt. -töröltem le egy könnycseppet az arcomról és abban a percben beléptek az ajtón a többiek is.
Felhúzott térdekkel ültem az ágyamon,mikor Beka odaugrott mellém.
-Az ofő mondta hogy öltözzünk és megyünk le a strandra. -ujjongott,én pedig ugyanolyan unott arckifejezéssel ültem. -Nem!!! Megbeszéltük!Most nincs rossz kedv,öltözz és indulunk,megkeressük az életkedvedet. -nevetett és felrángatott az ágyról.
-Hát azt kereshetjük egy darabig,jól elbújt a kis huncut. -mondtam cinikusan.
Beka csak legyintett,majd utasított hogy keressem meg a bikinimet és indulás.
A bőröndöm aljából kitúrtam a fekete pánt nélküli bikinimet ami már elég régóta nem volt rajtam,majd felvettem és rá húztam egy farmer rövidnadrágot és egy pink trikót.
A zsebemből kivettem a telefonomat és néma üzemmódba kapcsolva,feltettem töltőre.Csendben sétáltunk le a lépcsőn,majd kiléptünk az épület udvarába.A tegnapi időhöz képest egész meleg volt,sőt meglepően meleg.Megcéloztam egy padot és nem törődve semmivel leültem keresztbe tett lábakkal.A többiek a víz felé indultak,Bekát is sikerült meggyőznöm.hogy ne pazarolja velem kint az idejét,hanem nyugodtan menjen be.Egyszer csak valaki megkopogtatta a vállamat,mire hátranéztem.Tudtam,hogy a srác az osztálytársam,de nem emlékeztem a nevére.
-Leülhetek? -kérdezte.
-Persze. -mosolyogtam rá.
Megkerülte a padot majd leült mellém.
-Staudt Dani vagyok. -mosolygott rám.
-Szabados Bogi. -mosolyogtam vissza.
-Hogy hogy nem mentél a többiekkel fürdeni? -kíváncsiskodott.
-Ühm..Hát ez nem az én napom.Nem volt kedvem Janka oltásait hallgatni,de azt sem akartam hogy Bekáék miattam üljenek itt kint. -mondtam egyszerűen.
-Mi a baj Jankával? -kérdezte felvont szemöldökkel.
-Hülyeségeket talál ki hogy visszakapja a barátomat. -forgattam a szemem.
-Tehát akkor nem is te vagy a ribanc,ahogy ő az állítja. -sóhajtotta.
-Hát ez remek..Már a fél osztály azt hiszi én vagyok az.Hát persze. -csattantam fel.
-Héé,nyugi. -simította meg a karomat. -Nem mindenki hiszi el annak a lánynak minden szavát. -nevetett.
Körbenéztem és a medencében Jankát és Csabit láttam beszélgetni.Janka épp felénk mutatott.Mi a frász?Megint mit talált ki..
-Na jó,elég volt a napozásból.Irány a víz. -mondtam majd gyorsan lekaptam a trikómat és a rövidnadrágom és indultunk is a medencébe.
A víz éppen kellemes volt,és meglepetésemre nem lepte el az én 160 centimet.Lebuktam a víz alá bevizezve a hajamat.Majd ahogy feljöttem egy kéz már nyomott is le.Dani.
-Héé. -sikítottam és a hátára ugorva próbáltam a víz alá nyomni.
Amíg mi hülyéskedtünk lassan Csabi ért oda hozzánk.Egy apró puszival köszöntöttem.
-Beszélhetnénk? -nézett kedvtelenül.
-Persze. -mosolyogtam.
Leültünk a medence szélén egy padkára.Nem sejtettem miről akar beszélni,de rossz érzés kevergett bennem.
-Miért van az,hogy ma mindenkivel beszélsz csak velem nem?Úgy értem,az elején még Bekát megértettem,új barátnő stb...Aztán Dávid.Oké a szüleitek jóba vannak,de aztán jött Anna és Bori,még velük is többet beszéltél pedig ma ismerted meg őket,mondom mindegy,lányok biztos van mit megbeszélnetek..De még Anna ikertesójával és Danival is többet beszéltél mint velem. -sorolta a panaszait.
-Erre nem tudok mit mondani...Sajnálom. -mondtam egyszerűen,bár belül már engem is bántott a hidegségem,és hogy szegénnyel ok nélkül vagyok ilyen.
-Őszintén kérdezem..Tettem valamit,aminek hála "ilyen vagy"? -kérdezte.
-Ne haragudj. -mondtam majd könnybe lábadt szemekkel elsétáltam a vízben.
-Látod én mondtam,hogy előbb utóbb annál a srácnál fog kikötni. -hallottam Janka hangját,de nem akartam megfordulni és még jobban kitolni szegény Csabival.
Szerettem.Szeretem,de jelenleg nem volt szükségem fiúkra..Nem is tudom miért kezdtem bele ebbe az egészbe.
-Megyek megkeresem a lányokat. -festettem egy áll mosolyt az arcomra miközben Danira néztem.
-Oké. -bólintott egyetértően.
Lépkedtem ki a vízből a hűs levegőbe.Körbenézve a mellettünk lévő medencében megpillantottam Bekáékat és pár srácot.Azonnal elindultam a medence felé,hogy ne fagyjak szét.A kellemes vízbe érve kezdtem megnyugodni.
-Na végre hogy bejöttél. -úszott oda hozzám Beka és átölelt.
-Hát igen,ideje volt. -hallottam a hátam mögül Dávid hangját,majd a kezét már a fejemen éreztem.
-Neee. -sikoltottam nevetve de addigra már késő volt.
Hatalmas csatába kezdtünk,de persze esélyünk sem volt a fiúkkal szemben.Csak úgy röpködtünk a víz felett ahogy dobáltak minket.Már vagy fél órája hülyültünk a medencében nevetve mikor Beka lépett mellém.
-Az mi? -kérdezte a másik medencére mutatva.
-Mi? -kérdeztem mert nem láttam semmit.
-Ott a medence szélénél.. -sóhajtotta,és ekkor láttam meg Jankát és Csabit ahogy éppen egymást ölelik.
-Hát ahogy érzik. -válaszoltam,mintha egyáltalán nem érdekelt volna.
-Na,nekem ezt nem adod be..Mit csináltál? -kerekedtek ki Beka szemei.
-Hát igazából semmit.Nekem ez nem megy,Pár óráig nem beszéltem vele,erre Jankánál köt ki..De mindegy is.Megérdemlik egymást. -varázsoltam egy egyszerű mosolyt az arcomra.
-Olyan szerencsétlenek vagytok. -sóhajtotta,de mintha őt jobban megviselné az egész mint engem..
-Tudod mit?Hallgatok rád.Ez a hét nem a szomorkodásról fog szólni!Indulás,megyünk csúszdázni. -vetettem fel az ötletet.
-Srácok,gyertek megyünk csúszdázni. -kiáltott oda Boriéknak Beka.
Kisiettünk a medencéből,majd futottunk a csúszdák lépcsőjéig,hogy ne fagyjunk meg.
Felmásztunk a hatalmas lépcsőn és végül egy egyszerű csúszda mellett döntöttünk,amin négyen csúszhattunk egyszerre.
-Enyém a kék. -sikította Bori és már le is ült a választott színhez.
-Lila. -futottam a bal szélső felé.
Anna és Beka a zöldben és a rózsaszínben foglaltak helyet.
-Háromra! -kiáltotta Anna. -Eeeeeegy,kettőőőőőő,hááá. -várakoztatott minket. -ROM! -mondta ki végül és mindannyian indultunk.
Jól elhülyültünk majd egy fél óra múlva a nagy toronyórára pillantottunk,amit az udvarból mindenhol látni lehetett.
-Basszus már fél 5. -mondta ledöbbenve Anna.
-Akkor asszem a "Ki mit tud?"-ról már lemaradtunk. -sóhajtottam.
-Nem biztos.Ha sietünk az eredmény hirdetést még láthatjuk. -nevetett Beka és futni kezdett a bejárat felé.
Futottunk mi is,majd gyorsan felkaptam a törölközőmet a padról és magamra csavartam.Dávid mellettem sétált,előttünk pedig Csabi és Janka.
-Mizu haver? -ütött Dávid,Csabi vállára.
-Semmi új. -mondta lazán rám se nézve.
Kikerültem őket majd beléptem az ajtón.
-Ne siess már ennyire Ribike. -szólt utánam Janka.
-Meséld már el nekem,miért is én vagyok a ribanc? -fordultam vissza és megálltam velük szemben.
-Jaj,ne játszd már a fejed,mindenki tudja hogy Dáviddal és azzal a Danival is kavarsz. -próbálta velem elhitetni a nem létező dolgokat.
-Miről beszélsz? -nevettem fel kínomban.
-Ne már Bogi,kint ültél a padon azzal a sráccal,mindenkivel beszélsz csak velem nem. -kezdte Csabi,mire még jobban ledöbbentem.
Ilyen könnyen hinne Janka szavának?
-Most komolyan?Danival két szót beszéltem,Dávid meg csak egy haver,de tudod mit, igaza volt Jankának..Pont egymáshoz valóak vagytok,megérdemlitek egymást. -mondtam a végét már kissé kiabálva és befelé futottam.
-Ne akard már megmagyar. -kezdte Janka,de Dávid félbeszakította.
-Fogd vissza magad,szerintem ennyi bőven elég volt megkaptad amit akartál,nem?Legyetek boldogok. -szidta őket Dávid és utánam futott.
Már a szobánkba érve ért a sarkamba.
-Bogi.Ne is figyelj rá.Janka egy hülye ribanc. -próbált vigasztalni de már késő volt,a könnyek hulltak a szememből.
-Szerinted hogy ne érdekeljen?Most komolyan.Nem csináltam semmit.Ezt az egészet nem így akartam befejezni,nem tudom mi volt ma velem,de semmi megcsalási hajlamot nem éreztem mikor Danival beszéltem.Könyörgöm,csak próbáltam megismerni azokat akikkel még négy évig össze leszek zárva.Ez akkora nagy baj? -mondtam kétségbe esve. -Most pedig kérlek menj ki,szeretnék felöltözni. -mondtam és kinyitottam előtte az ajtót,majd ahogy kisétált becsuktam.
Egy másodpercre még hallottam Janka nevetését ami még jobban feldühített.Letöröltem a könnyeimet,és az ágyra rogytam.A telefonomra pillantottam.Szent ég.13 nem fogadott.5 anyu,6 Réka és 2 MARCI.Na már csak ez hiányzik.Vissza letettem a telefonomat az ágyra és a bőröndömhöz indultam.Kivettem egy száraz törölközőt,egy csőszárú farmert,és reggeli blúzomat majd a fürdőbe indultam.Kiengedtem a hajamat majd miután felöltöztem megszárítottam.Nagy nehezen sikerült kifésülnöm a gubancokat a hajamból.A tükörbe nézve még mindig nem voltam megelégedve a látvánnyal,ezért újra tökéletessé varázsoltam a sminkemet és illatoztam magam a vanília illatú parfümömmel.Utolsó pillantást vettem a tükörképemre és megráztam a fejem majd,egy nehéz sóhajt után rámartam a kilincsre.Az ajtó nyílt,velem szemben pedig négy szempár ült,Dávid,Beka,Bori és Anna.Biztos a hajszárítótól nem hallottam ahogy bejöttek.Az ágyam felé indultam és felvettem a telefonomat és kiakartam menni a szobából.
-Khm. -hallatott egy torokhangot Beka mire hátrafordultam. -Ül. -nézett rám és az ágyamra mutatott,mire akaratlanul is elmosolyodtam.
-Visszahívom anyut és jövök. -mondtam.
-Semmi olyan terv,hogy jöjjön érted,vagy hogy hazabuszozol,vagy hasonlók. -emelte fel Anna a mutató ujját.
-Ígérem. -emeltem fel a kezeimet és kiléptem az ajtón.
A folyosón az ablakok alatt lévő székekhez mentem majd leültem és már indítottam is a hívást.Pár csörgés után anyu felvette.
-Na végre!Boglárka,megmondtam hogy hívj ha odaértetek. -mondta aggódva.
-Bocsánat..Nem igazán volt időm. -próbálkoztam.
-Azt sejtettem,mert úgy hallom Rékáékat sem hívtad vissza. -mondta.
-Igen,láttam hogy hívott,de tényleg nem volt időm. -remek..Ezek szerint Réka már anyut is hívta.
-Na és mesélj,milyen a hely? -kérdezte.
-Hát..Szép. -próbálkoztam,de tudtam hogy ennyivel nem elégszik meg. -Az előbb voltunk a strandon,eszméletlen.Jól el hülyültünk,rengeteg csúszda is van.A többiek kedvesek,Borival,Annával és Bekával vagyok egy szobába. -meséltem.
-Biztosan kedvesek.Dávid is jól van? -kérdezte.
-Persze,az előbb beszéltünk. -nyugtattam meg.
-Rendben,akkor nem zavarlak,menj csak érezd jól magad.Majd hívj ha rá érsz! -mondta.
-Okés.Majd hívlak.Puszilom apát is.Szeretlek,szia. -köszöntem el.
-Átadom.Szeretlek Kicsim.Vigyázz magadra!Szia. -tette le a telefont.
Hezitáltam egy kicsit,de végül is arra jutottam,hogy Rékáék megérdemlik hogy visszahívjam őket.Beka megfog ölni,de akkor is.Csörgetni kezdtem Marci telefonját.
-Bogi. -hallottam a hangjában az örömöt ahogy felvette,nekem meg egy nagyot dobbant a szívem.
-Hülye gyerek. -csordult ki egy könnycsepp a szememből amit gyorsan le is töröltem.
-Mesélj mi újság Párizsban. -kíváncsiskodott.
-Hát..Éppen gólyatáborban vagyok.Anyuék beírattak a tudtom nélkül.Művészeti suli..Végre azt csinálhatom amit akarok,ének,tánc és zene. -meséltem.
-Na látod..Mondtam hogy nem lesz olyan szörnyű. -mondta biztatóan.
-De mégsem vagy itt.. -bukott ki belőlem és már szívtam volna vissza ezt a pár szót.
-Te is hiányzol.
-Mennem kell.Add át Rékáéknak is hogy puszilom őket.Vigyázzatok magatokra,majd beszélünk. -próbáltam rövidre zárni.
-Érezd jól magad.Puszi. -rakta le a telefont.
Ahogy a vonal megszakadt ürességet éreztem,majd valaki mögülem szólt.
-Ha jól sejtem ez nem anyukád volt. -mondta Dávid mire hátrapillantottam.
-Ne mondd el Bekának.Nem akarom hogy miattam aggódjon. -sóhajtottam.
-Pedig,elég bolond vagy. -nevetett. -Na gyere. -húzott fel a székről és a vállamra dobva a karját bevezetett a szobába.
Ezúttal már Andor,Dani és két másik lány is bent volt.Az ágyam felé vettem az irányt,leültem törökülésbe,Dávid pedig mellém.
-Adél vagyok. -mosolygott a mellettem ülő lány.
-Én pedig Hanna. -szólt a másik lány is.
-Bogi. -mosolyogtam vissza.
Az ágyon ülve a telefonomat nyomkodtam,mikor bejött az ofő.
-Gyerekek,kezdődik a tábortűz,ha szeretnétek sütögetni,vagy csak megnézni szerintem induljatok. -tanácsolta.
Atya ég..Már hat óra múlott.
Lementünk a szálloda másik udvarába ahol különböző helyeken,különböző méretű kis sütögető helyek voltak.
Janka és Csabi ültek egy kisebbnél,pár másik fiúval.
Leültünk nem messze tőlük egy nagyobbhoz,körbe a tűz köré,és szokás szerint hülyülni kezdtünk.
-Ez így nem fog menni. -nevetett. -Próbáld meg nem lefelé lógatni a botot. -tanácsolta és a kezemre tette a kezét,hogy megmutassa hogy tartsam.
Végül,mire a többiek már vagy a huszadikat ették nekem sikerült kettőt megennem.Zene szó hallatszott messzebbről.Gyanítottam elkezdődött a diszkó.
-Nem tudom ti hogy vagytok vele,de inkább ma hülyüljünk a szobákban vagy itt lent,majd holnap megyünk bulizni. -tanácsolta Bori.
-Ahova te mész,oda én is. -kacsintott a lányra Anna ikertesója Andor mire kitört belőlünk a nevetés,Bori pedig vörösödött.
-Maradj már. -ütötte meg Andort Anna.
-Héé.Csak cuki akartam lenni,azt mondtad az be jön a lányoknak. -mondta Andor mire még jobban nevettünk.
-Csak,hogy te cseppet sem vagy cuki. -oltotta le a testvérét Anna pár szóval,mi pedig jót mulattunk rajtuk.
A nevetésünktől zengett az udvar,mert már senki nem volt lent.Kezdett hideg lenni,rám meg Dávid pulcsija került.Mindenki beszélgetett mindenkivel,de éppen egyik témához sem tudtam kapcsolódni ahogy Dávid sem,így külön kezdtünk beszélgetni.
-Nem is meséltél még a "barátnődről". -vetettem fel.
-Dorka a neve,a nem barátnőmnek.Tegnap összevesztünk. -de jó,pont beletrafáltam a témába.
-Oo..Sajnálom. -mondtam őszintén.
-Nincs mit sajnálni,igazából nem volt nagy dolog az egész. -mosolygott.
Fél egyig lent ültünk és beszélgettünk a tűz körül az egész jól összekovácsolódott kis csapatunkkal.Ám ekkor jött a "kisebb" fordulópont.
-Srácok asszem gáz van. -nevetett Beka az ajtóban állva mert indultunk be,mi pedig kérdőn néztünk rá. -Asszem kizártak minket.. -nevetett kínosan mire minden álmosság kifutott a szemünkből.
-Miért zártak volna ki?Biztos csak nehezen nyílik az ajtó. -tolakodott oda Andor.
-Andorkám nézd csak. -mutatott az ajtóra Anna. -Az udvar nyitva tartása. -olvasta fel Anna.
-Már tizenegykor bezárták. -csapta a kezét a fejéhez Bori.
-És most? -néztem kérdőn rájuk.
-Hát szerintem elférünk itt kint az udvaron mindannyian. -poénkodott Dani.
-Felejtsd el.Teli van bogarakkal. -kiáltott rá Anna.
-Andorka,úgy is olyan erősnek hitted magad.Nézd csak. -mutattam a tető felé. -Az a nyitott ablak a mi szobánk ablaka,mássz be és rohadt gyorsan szólj valakinek hogy engedjenek be minket. -nevettem.
-Hülye vagy?Tériszonyom van. -nézett rám kínosan nevetve.
-Hát asszem Borinál ellőtted az esélyeidet. -nevetett Anna.
-Majd én felmegyek. -mondta Dávid.
-Nem,te nem fogsz oda felmenni. -néztem rá szúrós szemekkel.
-Tudsz jobb megoldást? -kérdezte mire mindenki rám nézett.
-Majd én. -vállaltam. -Ha minden jól megy,a falról már csak két erkély és fent vagyok. -mondtam mintha ez olyan könnyű lenne.
-Megyek én is. -csatlakozott Beka. -Indulás. -nevetett.
A fiúk bakot tartva segítettek feljutni az épület kerítésének falára,majd épp elértük az első erkély alját és sikerült felhúznunk magunkat.Igaz logikusabb lett volna,ide be menni,de ki örülne ha felkeltenék hajnali egykor...Pozitívumként szolgált,hogy az erkélyek korlátja elég magas volt így sima ügy volt eljutni a miénkig..Oké,fél óráig tartó "sima ügy". Mikor felértünk a többiek lent ujjongani kezdtek.Bekával pedig az erkélyen állva pacsiztunk.Gyorsan bebújtunk az ablakon majd a szobánkból ki és lefutottunk a földszintre,a recepcióhoz.
-Jó estét! Miben segíthetek? -kérdezte fáradtan a nő.
-Elnézést.A degenerált barátaink nem tudták,hogy az udvarról bevezető ajtót tizenegykor bezárják..És hát kint ragadtak. -nevetett kínosan,de a nő cseppet sem tartotta ennyire viccesnek.
-Nem hiszem el,hogy ezt minden este eljátssza valaki. -fújtatott majd kijött a pult mögül egy kulccsal és az ajtó felé indult.
Eltekerte a zárban a többiek pedig "köszönömök" százával néztek a nőre majd indultunk is fel.Hátul sétáltunk Bekával fáradtan majd Dávid is csatlakozott hozzánk.A szobánkhoz érve Beka bement,de Dávid még rám nézett.
-Őszintén megmondom,nem gondoltam volna,hogy fel fogsz mászni. -nevetett.
-Sok mindent nem gondolnál rólam. -nevettem én is. -Na jó éjt. -mosolyogtam és bementem a szobába.
Gyorsan mindannyian lefürödtünk,utána pár percig még beszélgettünk,de végül mindegyikünket elnyomott az álom.
