6. Hirtelen jött reggel.

Nem tévedtem sokat mikor azt az elméletet vetettem fel magamnak tegnap este,hogy a reggelem borzalmas nagy kín lesz,a hajnali 3 utána alvás után,ugyanis reggel fél kilenckor anya rontott be az ajtómon.

-Jó reggelt napsugaram. -mondta bosszantóan édes hangon majd felhúzta a redőnyömet.

-Reggelt. -próbálkoztam valami köszönés féleséggel. 

-Kapd össze magad,aztán gyere reggelizni. -simította meg a karomat és becsukva maga mögött az ajtót kiment a szobámból.

-Hogyne. -dünnyögtem jobban inkább magamnak,mint neki. 

A fáradtság kegyelmet nem ismerve uralkodott rajtam.Nem voltam ehhez hozzá szokva.Öt és fél óra alvás nem igazán imponált nálam ami azt illeti.

-Kapd össze magad Bogi. -ismételgettem magamat fogva a fejemet..

Tudtam hogy,ha elrontom anyu időzített tervét mára,képes nélkülem elmenni bevásárolni saját magamnak..Őt ismerve esélyem sem volt még egy órácskát aludni.Anya mindig is az a nő volt aki nem függött másoktól,talán apával ezért is találtak egymásra..Apa olyan mint egy nagy gyerek,a szó szoros értelmében.Egyszer berakta a mikróba a nutellás üveget,azzal a céllal,hogy jobban lehessen kenni,csak éppen a kupakot felejtette rajta,pechünkre nem lett különösebb baj,"csak" szikrázni kezdett a mikró.Apával talán ezért is jövünk ki ilyen jól,mert mindketten ilyen tökéletlenek vagyunk és mert mindketten rettegünk anyu "nem igaz hányszor mondtam már el" tekintetétől.Anyu egy céltudatos ember,és nem hogy csak tudja mit akar,meg is kapja amit akar,nem véletlen vagyunk most a munkája miatt Párizsban.Az irodáját ide helyezték.De mit is dolgozik?Egészen pontosan ügyvéd,de emellett jogi tanácsokat ad az embereknek.Apu pedig..Ő pedig rendőr..Számos előny és hátrány is sorolható a kategóriába,ha egy rendőr lánya vagy..Nem nagyon mernek veled ujjat húzni,az apádra tekintve,de mikor minden barátodat lenyomozzák,hogy kinek a gyereke és ki is ő valójában?Na az már nem az én világom.

Istenem..Már megint elkalandoztak a gondolataim..A lényeg az,hogy most még jobban sietnem kell.Ez az.

Felugrottam az ágyamról,majd az egyensúlyom eléggé meginogott.A szekrényemhez battyogtam,kutatva a megfelelő darab után.

Egy koptatott farmert kaptam elő,majd beletűrtem egy rózsaszín szívecskés pólót.Magamra dobtam egy fekete garbót és megfelelőnek nyilvánítottam magam.A tükröm elé léptem majd kifésültem hátközépig érő szőke hajamat.Felvittem némi alapozót az arcomra,és meghúztam a szokásos, vastag,fekete tusvonalat a szememre,majd vállamra omló hajammal pár cseppet fújtam magamra a parfümömből és kimentem a szobámból.Ahogy kiléptem a szobámból,apuval futottam össze a folyosón.
-Jó reggelt. -nyomtam egy puszit az arcára.
-Neked is törpe. -mondta viccelődve a magasságommal.
Tudta,hogy utálom ezért is mondta..Ki kérem magamnak..Egy lánynál igenis cuki a 150 cm.Jobb lenne mintha valami 180 cm-s góliát lennék.Jó ez nem teljesen igaz,mert legtöbbször a 180-90 cm-s,vörös hajú lányokból lesz a legtöbb modell de hát jóból csak keveset osztanak...
-Csak hogy kész vagy. -mondta félig komolyan,félig nevetve anya,amiből nem tudtam mit következtetni.
-Azért ennyire nem vagyok szörnyű.. -sóhajtottam.
-Jut eszembe..Tegnap mikor is értél haza? -kérdezte.
-Fogalmam sincs..Apu?Te még ébren voltál nem? -hazudtam,majd apura néztem reménykedve.
-Hát szerintem még háromnegyed egy sem volt. -motyogta.
-Ohh,azt hittem később jöttél. -motyogta anya.
-Nem,elég álmosak voltunk. -hazudtam ismét,amitől kissé rosszul éreztem magam.
-Értem,de reggelizzünk mert sose leszünk kész és délután be kell mennem az irodába. -mondta.
-Oké. -bólintott apu,majd ránézve egy "köszönöm"-öt artikuláltam tátogva.
Leültem a szögletes asztal végéhez majd egy gofriért nyúltam.Rátettem a meleg darabot a tányéromra majd megkentem nutellával és azt olvadni hagytam.A reggelim nem tartott sokáig benyomtam négy gofrit,egy narancsot és egy Cerbona szeletet,de valahogy még mindig űrt éreztem a gyomromban.Kétségtelen,hogy rengeteget eszek,de ez mázlimra abszolút nem látszott/látszik meg rajtam.Bármennyit ehetek a méretem sosem változik az S-esről még XS-esre sem,ezért még néha a gyerekosztályon is kell vásárolnom.
A konyhapultnak dőlve vártam,hogy mi is fog most történni.
-Mehetünk? -nézett rám anya,miután elpakolta a kajákat.
-Beszaladok a telómért. -jelentettem ki.
-Nem tudnál meglenni nélküle egy délután erejéig? -kérdezte.
-Nem? -kérdeztem vissza és már bent is voltam a szobámba.
Lekaptam a telefonomat a töltőről és a farmerzsebembe csúsztattam majd pár mp múlva már ismét a konyhában voltam.
-Mehetünk. -jelentettem ki és már húztam is a csizmámat és a dzsekimet.
Kimentünk anyuval az ajtón majd bezárta azt.Beszálltunk a liftbe és már lent is voltunk.A kocsihoz mentünk.
-Hova szeretnél menni? Előbb a tanszerek vagy a ruhák? -Kérdezte.
-Inkább a tanszerek. -mondtam beszállva a kocsiba majd indultunk is.
Köztudott,hogy utálok ruhákat próbálgatni.Imádom őket,és oda vagyok a divatért,de az izzadt szagú próbafülkékben próbálgatni őket,valahogy nem az én világom..
Az első utunk egy papír-írószer boltba vezetett.Egy fekete szögecses hátitáska mellett döntöttem,majd megvettük a szükséges tanszereket is,tollakat,füzeteket.
-Kicsim szerintem kéne vennünk egy jegyzet füzetet is amibe feltudod írni a programjaidat. -javasolta anyu.
-Anyu,iskolába megyek nem lesznek felírandó programjaim. -tűnődtem el..
-Hát jó.Akkor gyere nézzük meg azokat a tornazsákokat. -mutatott a falra fúrt állványon lógó zsákokra.
Egy neon rózsaszín-fekete kombinációt választottam.Mikor már ki voltam anya állandó ötleteitől a kassza felé tereltem,hogy végre fizetni tudjunk.
A nagy halom cuccal kimentünk a kocsihoz majd mindent bepakoltunk majd mentünk is tovább a következő állomásra.
-Hova megyünk? -kérdeztem.
-A plázába.Először a Rossmannba,kell néznünk neked egy-két minőségi dolgot,mert a hideg ráz a szemeden éktelenkedő,két méteres vonaltól. -szörnyülködött.
-Azt hittem utálod ha festem magam. -nevettem.
-Utálom is,de akkor már valami olyat kenj magadra,amitől 30 éves korodban nem leszel csupa ránc. -mondta,majd folytatta a sorolást. -Utána veszünk neked ruhákat és. -mondta mire félbeszakítottam.
-Vannak ruháim. -néztem értetlenül.
-Bogi,két hosszú nadrágod van..A sortokkal itt nem sokra fogsz menni.. -mondta.
-Ohh,oké. -mondtam beismerve.
-És testnevelés órára is kell valami..Utána beszerzünk egy-két hajgumit és csatot,aztán beugrunk a telefonos boltba elintézni a telefonjainkat,majd utána elmegyünk a gimibe a könyveidért. -hadarta és mire a végére ért már oda is értünk a plázához.
Kiszálltunk az autóból majd besétáltunk a fotocellás ajtón.A Rossmann épp velünk szemben állt.Bementünk majd megcéloztuk a sminkes pultot.Anyára bíztam a márkát,ugyanis ő ért hozzá.Gőzöm sincs  honnan,de ért hozzá.Pár perc alatt levett a polcról minden szükségeset majd az arcom elé emelt két tubus alapozót,hogy melyik illik jobban a színemhez.Némi hezitálás után a kosárba dobta a darabot és mentünk is a kasszához.
-Oké,mehetünk a new yorkerbe. -mondta a mellette lévő üzletre mutatva.
A fekete színnel díszített üzlet elnyerte a tetszésemet.

Anyu csak úgy rohangált a sorok között és a kosárba dobta a darabokat.Néha megkérdezte a véleményemet,néha nem..Igen ez anya,aki tudja mi állna nekem jól,és még sosem tévedt..Az én választásom az egész boltból tulajdonképpen négy nadrág és három póló.Még a bikinimbe is beleszólhattam,de nem akartam felborítani az egyensúlyt.
-Nézd csak kicsim. -mutatott fel anyu egy egybe ruhát ami valószínűleg a fél fenekemet sem takarta volna el.
-Nem köszi. -ráztam a fejemet.
-Akkor azt hiszem mindennel megvagyunk. -mondta.
-Szerintem is. -sóhajtottam megkönnyebbülve majd a kasszához mentünk végül a csomagokkal a kezünkbe indultunk a telefonoshoz.Anyu beállt a sorba majd leraktam mellé a táskákat.
-Hozok egy kávét.Milyet kérsz? -kérdeztem.
-Szója babosat. -mosolygott rám.
Kiálltam a sorból és a bolttal szemben lévő Starbucksba indultam.Szerencsére nem voltak sokan.Egy-két percig hezitáltam a táblákat nézve majd a pulthoz léptem.
-Egy szója babos latte és egy extra espresso lesz. -mondtam.
-Rendben.Kaphatnék két nevet? -kérdezte és már hozta is a két papírpoharat.
-Andrea és Bogi. -mondtam majd írta is a neveket.
Nem is tudom hova lennék kávé nélkül?!A szervezetem 91% koffeinből áll,nekem ez olyan mint másnak a víz,a tea vagy akár a kóla.
Kifizettem a két italt majd ki mentem az üzletből.Anya végzett a telefonnal és kint várt.Gyorsan megittuk és már akartunk is kimenni a plázából.
-Jaj,majdnem elfelejtettem.Az összes gyógyszerünket otthon hagytuk. -sóhajtott majd indultunk is a gyógyszertár felé.
Egy hatalmas szatyor gyógyszerrel távoztunk a helységből.Szerintem a nő vagy azt hitte,hogy egy kisebb hadsereget akarunk meggyógyítani,vagy a közel jövőben nem akarunk ide jönni.Pedig egyik sem talált..Anyu szereti ha "egészségesen" élünk.
-Tessék. -nyújtott át egy doboz C-vitamint,egy doboz neocitrant,egy mézes strepsilst és egy doboz ragtapaszt. -Rakd a többi cuccod közé,és ebből ne felejts el mindennap bevenni. -mutatott a C-vitaminra.
-Úgy lesz. -bólintottam majd belecsúsztattam a válltáskámba.
Egy kisebb halom cuccal távoztunk a plázából,és így a kocsi hátsó ülései teljesen meg is teltek.
-Biztos kíváncsi vagy már a sulidra. -mondta anyu izgatottan indítva a kocsit.
-Aha. -mondtam fáradtan.
-Emlékszem még mikor én gimis voltam..Igazán élveztem.Mind a négy évben kitűnő voltam,ott ismertem meg apádat is. -mesélte.
-Aha. -ismételtem meg magam.
-Ne legyél undok..Próbálok tárgyalni a kislányommal,de te egy burát vontál magad köré.. -panaszkodott.
-Dehogy vontam burát,egyszerűen csak...Egyszerűen csak nem tudom,miért voltam bunkó.. -mondtam.
-Bunkó?Mióta beszélsz ilyen csúnyán? -döbbent le,mire teljesen kiakadtam.
-Csúnyán?Na ne viccelj már..Ez komoly? -törtem ki.
-Jó ezt majd később megbeszéljük. -állt meg egy épület parkolójában. -Itt is vagyunk.Egész szép épület. -szemlélte kiszállva a kocsiból.

Egy tipikus barna falszínű intézmény állt előttem.Elég régimódinak tűnt,de mégsem túl elavultnak.A homlokzatán hatalmas betűmérettel, Trafford Gimnázium és Bentlakásos iskola,volt kiírva.Tehát ehhez az iskolához kolesz is van..Nem mintha ez tervben lenne ugyanis alig két utcával van lejjebb a suli a házunktól.Beléptünk az ajtón és hatalmas táblák irányítottak minket a könyvosztáshoz.
Egy "9/B osztály az  alagsorban." feliratú tábla irányított minket a lefelé vezető lépcsőhöz.Majd pár sötét szobán át,egy raktár helységbe.Ez a környezet simán elment volna egy horror filmbe is..Bementünk a terembe majd,anya odaállt a pulthoz és a nevemet diktálva aláírt egy papírt majd egy becsomagolt csomagot kaptunk.Alig bírta el,így inkább átvettem tőle és már indultunk is ki.
-Hali. -köszönt egy ismerős hang miközben mentünk a folyosón.
-Szia. -mosolyogtam megfordulva Kristófra.
-Jó napot. -intett anyunak is,majd ment is tovább.
-Ez meg ki volt? -kérdezte furán anyu.
-Dávid egyik barátja. -legyintettem mintha csak látásból ismerném.
-Ohh értem.Aranyos fiú. -mosolygott anyu.
-Minden bizonnyal. -dünnyögtem.
Betettem nagy nehezen a kocsiba a csomagot,majd indultunk is haza.Mire mindent felpakoltunk már dél volt,és még semmivel sem voltam kész..
-Nekem mennem kell az irodába.Vacsorára lesz meleg étel,addig rendeljetek valamit,és Bogi pakold be a bőröndödet a táborra,hogy ne este keljen kapkodni.. -adta ki a feladatainkat anya.
-Jut eszembe este... -próbálkoztam. -Elmehetnék Dávidékkal? -kérdeztem
-Ma is? -kérdezte anya.
-Kérlek.. -próbálkoztam.
-Fiatal..Hagy menjen. -segített apu is.
-De ne maradj sokáig,mert reggel tábor. -mondta anyu.
-Ugyan csak fél kilenckor indulunk,egy helyi fürdő nincs túl messze.. -bizakodtam.
-Rendben,ahogy jónak látod. -nyomott egy puszit a homlokomra majd indult dolgozni.
-Köszönöm. -borultam apu nyakába.
-Semmiség.. -veregette meg a vállamat. -Mit szeretnél enni? -kérdezte.
-Nekem mindegy. Te? -kérdeztem.
-Hát rendelhetnénk gyrost vagy pizzát. -mondta.
-Inkább Pizzát. -mondtam.
-Oké,akkor hívom őket.Sonka-kukorica ugye? -kérdezte.
-Aha. -bólintottam majd bevittem az új cuccaimat a szobámba.
-Hol van a bőröndöm? -kiabáltam ki apunak.
-A melletted lévő szobába nézd meg.Van ott egy-két dolog. -mondta.
Kimentem majd be a szobába.Rögtön kiszúrtam a rikító lila és fekete bőröndömet.Áthúztam a szobámba majd beleraktam minden szükségeset,de akárhányszor behúztam a cipzárt mindig eszembe jutott valami amit kihagytam.
Fél óra múlva ledőltem az ágyamra és előkapva a telefonomat írtam Csabinak facebookon.Megbeszéltük,hogy hétkor találkozunk a bejáratnál majd lezártam a telefonomat.Elnyúltam az ágyon és kényelembe helyeztem magam.Úgy döntöttem alszok egy kicsit,de akkor döbbentem rá,hogy apu megrendelte a pizzát.Nem telt el egy perc sem és már kiabált is,hogy megjött.Megettem két szeletet majd a szobámban tevékenykedtem tovább.Mikor már nagyon unatkoztam úgy döntöttem megnézem a könyveimet és becímkézem őket.Felszaggattam a csomagot,és a könyv halom tetején egy boríték állt hatalmas felirattal: "KÉREM AUGUSZTUS.28-IG VISSZAKÜLDENI A KÖVETKEZŐ KURZUSOKRA VONATKOZÓ KÉRDŐÍVET VAGY SZEMÉLYESEN LEADNI AZ ISKOLA PORTÁJÁN NÉVVEL ÉS ÉVFOLYAMMAL ELLÁTVA!"
Nem értettem mi akar ez lenni ezért kibontottam.Egy A/4-es méretű lap fogadott.
"Tisztelt Szabados Boglárka!
Kérem jelölje be az idei tanévre vonatkozólag a főkurzust és a két mellék kurzust,amelyet választani szeretne.Kérem ikszel jelezze a mellékkurzust,a főkurzust hullámos vonallal és aláhúzással a kurzuson belül választott ágat.A választott kurzusok és ágak az év folyamán nem változtathatóak meg.
Lehetőségek:
Hangszeres kurzus:
-Gitár
-Szintetizátor/zongora
-Hegedű
-Furulya/fuvola/trombita
-Dob (egy másik hangszer mellé választható)
-Harmonika
*Énekes kurzus:
Tánc kurzus (kérem két irányzat megjelölését):
-Jezz balett
-Kortárs balett
-Modern tánc
-Hip-hop
-Társastánc
Akrobatika:
Torna (kérem két irányzat megjelölését):
-Talaj torna
-Akrobatika
-Szertorna
Színjátszás:
-Színházi
-Bűvészeti
-Hagyományos
Sport kurzus:
-Foci
-Kosárlabda
-Kézilabda
-Úszás
-Röplabda
Reméljük mindenki kedvére megtalálja a megfelelő kurzusokat és örömmel szolgálhatunk.
Magyarázat:
*Énekes kurzus:Nem tartoznak hozzá külön ágak,ugyanis itt minden énekes palántánk megtalálhatja a helyét minden műfajban.

Tinner Mihály

igazgató

Kelt:2015.08.15"

A levél értelmet adott a hatalmas iskolával kapcsolatban.Tehát ez egy művészeti iskola.Kicsit ijesztő,hogy egy olyan iskolába megyek amiről eddig gőzöm sem volt.Nem is tudtam mihez kezdjek igazán.Kezdtem izgatott lenni,ugyanis egy csomó olyan kurzust jelölhettem meg ami igazán érdekelt is.Igazából mindegyikhez szívesen csatlakoztam volna kivétel nélkül,de azért már volt három kiszemeltem.Egyedül viszont nem akartam dönteni ezért kivittem a lapot apuhoz,majd mivel ő sem tudta mit csináljunk inkább felhívtuk anyut.Egyetértettek abban,hogy inkább én döntsem el mit szeretnék csinálni,és hova csatlakozom,de anyu szeretné ha a hegedű is benne lenne.Kissé elkeseredtem,a kérése hallatán,és bánatára el is utasítottam.

Pár perc múlva meghoztam a döntést.A főkurzusom a tánc lett és azon belül az első a Jezz balett a második pedig a modern tánc.A két mellék kurzus pedig az ének kurzus és a hangszeres kurzus azon belül is a zongora.Azért döntöttem a tánc főkurzus mellett,mert az énekléshez és a zongorázáshoz nagyjából értettem és inkább szerettem volna a táncot is hozzá fejleszteni.

Ez egy igazán izgalmas tanév lesz,már alig várom.Az általános iskolai kitűnő átlagomat sem ronthatom lejjebb.Igazából ez anyának mindig is fontosabb volt mint nekem,de hát érthető,mert így nyert üggyel juthattam be ebbe a művészeti suliba.Minél előbb be akartam vinni a papíromat ezért felhívtam Dávidot.Pár csörgés után fel is vette.

-Na mizu? -kérdezte.

-Beadtad már a papírodat a kurzusokról? -kérdeztem.

-Pont most indulunk Csabival,gyere te is. -mondta.

-Hol vagytok? -kérdeztem.

-Még csak a ház előtt. -mondta.

-Jövök. -mondtam majd leraktam.

-Beviszem a papírt oké? -néztem apura.

-Oké.Vigyázz magadra. -ölelte át a vállam,majd kimentem az ajtón.

Nem volt kedvem liftezni úgy hogy kezemben a papírral leszökdeltem a lépcsőn.Kivágtam az ajtót és már kint is voltam az utcán.Megpillantottam őket, majd feléjük indultam.

-Hali. -köszöntem bénán.

-Csáó. -köszönt Dávid.

-Szia. -mosolygott rám Csabi.

Ott álltunk mintha a messiásra várnánk.Kezdett kínossá válni a helyzet..

-Megölelhetitek egymást attól,hogy itt vagyok. -törte meg a csendet röhögve Dávid.

-Miből gondolod,hogy meg akarom ölelni? -kérdeztem poénkodva.

-Mert nem akarsz? -kezdte Csabi.

-De. -nevettem. 

-Akkor mire vársz? -vonta fel a szemöldökét és széttárta a karjait.

Lassan odasétáltam hozzá majd kezeimmel magamhoz szorítottam a nyakánál, ő pedig a derekamra szegezte a kezét.Pár másodperc múlva kifordultam és átkaroltam a derekát,ő pedig az enyémet.

-Amúgy milyen kurzust választottatok? -kérdeztem reménykedve,hogy valami olyat amit én is.

-Hát..A Jezz balett és a kortárs balett ígéretes főkurzusnak bizonyult,aztán pedig a hegedülés és a színjátszás. -mondta Dávid mire kitört belőlünk a röhögés. -Amúgy a fő kurzus a sport,azon belül a foci,a két mellék meg az éneklés és a gitár. -mondta

-Neked? -emeltem fel a fejem Csabira.

-Kosár,ének és zongora. -mondta untan. -Fogadok hogy neked benne van a társastánc és a balett. -nevetett.

-Majdnem. -nevettem. -Jezz balett,modern tánc,zongora. -mondtam utólag. 

-Hülyülsz?Tényleg balettezel? -nézett furán.

-Még nem. -nevettem. -Vagyis.. -kezdtem. 

-Ne már. -nevettek. -Te balettezel?Hát ez durva. -néztek mind ketten.

-Kiskoromban anyu erőltette a hajlékonyságom miatt. -panaszkodtam. 

-Persze-persze. -lökött oldalba Csabi. 

-Utállak. -nevettem.

-Tudom hogy bejövök neked. -poénkodott. 

-Asszem' én előre megyek. -nevetett Dávid.

-Miből gondolod? -néztem fel rá miközben Dávid kikerült minket.

-Mert már percek óta egymás kezét fogjuk,úgy hogy még csak észre sem vetted. -nevetett.

-Naaa. -ütöttem meg a kezét. -Csak azért fogom a kezed mert.. -próbálkoztam de nem jutott eszembe semmi.

-Na miért? -kíváncsiskodott piszkálva engem. 

-Csak mert. -nevettem rövidre fogva a dolgot. -De menjünk mert Dávid már így is itt hagyott minket. -próbáltam témát váltani.

-Szép próbálkozás. -nevetett majd elindultunk mi is.

Csöndben sétáltunk egymás mellett,Dávid pár méterrel előttünk.Nem tartott sokáig a séta,egy-két sarok után odaértünk a sulihoz.Azt leszámítva,hogy majdnem elcsapott minket egy kocsi a zebránál,egész jó kis út volt.Bementünk a suliba és az ajtó után pár méterrel lévő ablakhoz mentünk (hatalmas betűkkel ki volt írva,hogy PORTA)ahol egy férfi ült.Dávid odament.

-Elnézést a portát keresem. -mondta mi pedig már akkor szakadtunk a röhögéstől.

-Miben segíthetek? -kérdezte a férfi.

-A portát keresem, -ismételte hangosabban a kérdést,nem értve ,hogy a férfi arra kíváncsi,hogy mit akar a portán.

-Fiam..Ez itt a porta. -mutatott körbe a kezével mi meg már nem tudtuk vissza tartani a nevetést.

-Ohh. -tört ki Dávidból. -Akkor ez esetben a kurzusos papírokat szeretnénk beadni. -mondta nevetve.

-Mindhárman 9/B? -kérdezte.

-Igen. -bólintottunk.

-Megvárják az órarendet vagy majd hétfőn? -kérdezte.

-Megvárjuk. -válaszoltam helyettük.

-Rendben pár perc addig üljenek le a padra.És mielőtt a fiatalember megkérdezné,hogy hol a pad,ott van maguk mögött. -mutatott mögénk nevetve és behúzta az ablakot.

-Hát haver,jól kezdted az ismerkedést. -nevetett Csabi. 

-Na kuss.Ez rém ciki volt. -nevetett.

-Végül is csak két helyre van kiírva,hogy ez a porta. -nevettem.

-Köcsögök vagytok. -nevetett ő is majd leültünk a padra.
Ott ültünk "csendben" várva az órarendünket.Kíváncsi voltam,hogy ezek a kurzusok be-e vannak építve az órarendbe vagy délutáni foglalkozások?Bár az elég húzós lenne.Körülnéztem az aulában és csak annyit tudtam megállapítani,hogy "hűha"..Ha ez az aula ilyen baszott nagy,akkor milyenek lehetnek a tánctermek,a színpadok...Jó ég..Már most imádom ezt az iskolát..És holnap még gólyatábor is.Talán vannak ennek a költözésnek pozitív részei is.Hmm..Talán az elejétől kezdve így kellett volna felfognom.

5. Éjjeli baglyok.

Először is köszönöm szépen a 4 feliratkozót és a 376 megtekintést^^Hihetetlenül jó érzéssel önt el.Imádlak titeket,és ezennel itt az új rész:

Csók:Melody:*

Fél tízkor indultunk haza erről az igen izgalmas vacsoráról.Elköszöntünk Dávidéktól majd egy szinttel feljebb,haza mentünk.Beérve a házba melegség fogadott.Levettem a csizmámat majd már indultam is volna a szobámba.

-Bogi várj egy kicsit,beszélgessünk a gólyatáborról és egy-két dologról. -mondta anyu.

-Uhm..Oké. -dünnyögtem tettet fáradtsággal majd levágódtam a nappaliban lévő kanapéra.

-Dávid nem mesélt a gólyatáborról? -kérdezték.

-Nem igazán. -motyogtam..

-Hát akkor itt egy szórólap. -csúsztatott elém egy papírt a strandról. -Az egész osztályotok megy,gondoltuk jó lenne ha megismernéd őket..Egyébként örülök,hogy ilyen jóba lettetek Dáviddal. -mosolygott anyu.

-Én is. -mosolyogtam.

-De,a késéshez annyira ne szokj hozzá.. -mondta apu.

-Apropó késés.. -kezdtem. -Később kimehetnék a parkba? -kérdeztem.

-Bogi,már így is fél tíz van. -mondta anyu.

-11-kor gondoltam. -sóhajtottam.

-Régen sosem jártál el ilyen későn.. -mondta.

-A park itt van a ház előtt. -mondtam.

-Menj csak,barátkozz. -biztatott apu.

-Köszönöm. -öleltem át és bementem a szobámba.
Ledőltem az ágyamra és a plafont bámultam.Mi történik velem?Hirtelen megszeretem Párizst?Új barátaim lesznek?Komolyan,mintha csak egy ruhatár cseréről beszélnék,pedig ez azért jóval fontosabb dolog.

Feltápászkodtam,majd egy körömlakkal az íróasztalomhoz vándoroltam.Lassan húztam a lakk ecsetét végig a körmömön, így vérvörösre színezve azt.Törökülésben ültem  a széken, és félig kinyújtott nyelvvel koncentráltam, hogy a körömlakk nehogy a bőrömet súrolja. A szobámban aceton szaga keveredett levendula illattal, és eme kettő párosítása miatt lassan fájni kezdett a fejem.Az utolsó ujjamat is vörösre varázsoltam majd felugrottam,hogy kinyissam az ablakom.Ekkor több dolog is történt..Először is az asztalom megbillent és a körömlakk eldőlt.A vörös festék csöpögni kezdett a parkettámra.A francba!Futottam az ablakhoz hogy kinyissam.Másodszor pedig anya nyitott be az ajtón.Bumm

-Bogi képzeld... -kezdte majd mikor meglátta a lakkot elakadt a szava. -Úristen,te vérzel. -rohant felém.

-Feltéve,ha a vérem csillogós. -mondtam cinikusan.

-Messziről nem látszott. -mondta rosszallóan. -Különben is,hányszor mondtam hogy ne bent fesd a körmödet. -kezdte a szidást.

-Igen,mit is akartál mondani? -zökkentettem vissza az eredeti témához törölgetve a folyadékot.

-Az előbb hívott a főnököm és holnapután már kezdhetek is. -mosolygott.

-Aha. -mondtam egyszerűen.

-Holnap pedig megyünk bevásárolunk a sulira és a gólyatáborra,úgy hogy ne gyere túl későn,bár már az is sok,hogy csak tizenegykor indulsz. -dünnyögte.

-Lassan 15 leszek,eddig sehova nem jártam,ennyi kijár nekem,nem? -kérdeztem. -És amúgy is elég nagy vagyok már ahhoz hogy vigyázzak magamra.. -magyaráztam.

-Nem erről van szó,csak olyan rossz hogy már nem vagy a kicsi lányom. -szomorkodott.

-Anyu.. Mindig is a kislányotok leszek. -öleltem át.

-Nagyon későn fogsz hazaérni? -kezdte a kérdezősködést.

-Anyuuuu.A park itt van a tömb előtt,nem fog elrabolni az Orosz maffia.. -értetlenkedtem.

-De,tulajdonképpen mi is lesz ott? -kérdezte.

-Őszintén? -kérdeztem mire bólintott. -Fogalmam sincs.Dávid mondta,hogy később menjünk le. -mondtam.

-Tudod mit mondok? -kérdezte mire csak bambán néztem rá. -Szerintem te tetszel neki. -nevetett.

-Hidd el,hogy nem. -tiltakoztam 

-Ha már itt tartunk...Te és Marci? -kérdezte.

-Én is Marci csak barátok vagyunk. -dadogtam,mert én sem tudtam mi van köztünk éppen..

-Hát jó...De,ugye tudod hogy,mi apáddal semmi jónak nem vagyunk az elrontója,csak egy kicsit féltünk még.. -mondta.

-Persze hogy tudom. -mosolyogtam rá.

-Egyébként milyenek Dávid barátai? -kérdezte.

-Egész jó fejek.Mindhárom az osztálytársam lesz,Csabi,Kristóf és Ricsi is. -mondtam.

-Értem..És mi volt ez az éneklős dolog? -kérdezte pechemre..

-Semmi érdekes,csak énekelgettünk és megtetszett nekik a hangom. -mondtam..

-Kicsim,a szintetizátorod még megvan odahaza,ha szeretnéd elhozatjuk a csomagszállítóval,a nagyiék úgy is küldenek csomagot. -mondta.

-Komolyan megtennéd? -csillant fel a szemem. 

-Ha ezzel jobb kedvre deríthetlek. -mondta majd nem is volt időm gondolkodni,a nyakába ugrottam.

-Köszönöm. -puszilgattam össze-vissza majd végül kiment a szobámból.

Ledőltem az ágyamra majd írtam facebookon Dávidnak. 

Tehát Csabi tudja hogy én is megyek..Na,hogy ebből mi fog kisülni..Igazán kíváncsi lennék miket beszélnek rólam.Borzasztóan rossz szokásom ez a kíváncsiság.Nem mintha bárki véleményére is adnék..Viszont Csabi kezdett érdekelni..Jó fej srác,és lássuk be nem is csúnya,én pedig nem vagyok vak...

Felültem az ágyamon és kitúrtam a szekrényemből egy feszes fekete csőnadrágot,egy türkiz fél vállas pólót,az új csizmámat és egy fekete dzsekit.Felkaptam a vállamra a ledobott táskámat és kisétáltam a szobámból.Az előtérben észbe kaptam a telefonom hollétét illetően.Természetesen a szobámba hagytam.Vissza battyogtam érte majd kimentem ismét.

-Azt hiszem indulok. -jelentettem ki.

-Szórakozz jól. -mosolygott apu.

-Semmi alkoholos ital! -szögezte le anyu.

-Úgy lesz. -bólintottam. -Jó éjt. -köszöntem el.

-Várj!Bogi van nálad kulcs? -kérdezte apu mire anya belekötött. 

-Nem feltétlen kell olyan sokáig maradnia,hogy legyen nála kulcs. -mondta.

-Anya..Fél perc múlva már az ágyat nyomod.Van nálam kulcs.Jó éjt! -léptem ki az ajtón.

A folyosón senkit nem láttam.Pár másodperc múlva nyílt a lift és Dávid szállt ki belőle.

-Mehetünk? -kérdezte.

-Persze. -bólintottam.

Csöndben mentünk végig a lifttel.Kiléptünk a házból.Sötétség és hűvös levegő fogadott.

Dávid nem mondott hülyeséget.A park tényleg ott állt,a házzal szemben.Fényektől ragyogott az egész és már a bejáratnál is emberek tolongtak.

-Mi lesz ma este? -kérdeztem.

-Maroon 5 és Ed Sheeran. -mondta egyszerűen.

-Ne hülyülj már. -löktem vállba nem komolyan véve.

-Nem viccelek. -nevetett.

-Na ne. -döbbentem le. -Párizsban csak úgy ingyen Maroon 5 és Ed Sheeran koncerteket adnak szabadtéren? -néztem rá lefagyva.

-Igen Szivi,ez Párizs.Párizs ahova még a legtöbb sztár is vágyódik,Párizs ahol a legtöbb koncert van,Párizs ahol a főtéren (ez a park velünk szemben) minden nyáron hírességek tolongnak és bulik hada nyúlik az éjszakákba. -sorolta.

-Mire várunk még? -kérdeztem sietősre véve a lépést.

-Tőlem mehetünk,a többiek már bent vannak. -nevetett.

Utat törve magunk előtt indultunk a park középpontja felé.Azt kihagyta,hogy Párizs,az a hely ahol mindenhova 5 perc alatt oda érhetsz.Váó.Azt hiszem tényleg kezdem megszeretni Párizst..

Lassan beértünk a nagy színpadhoz.Pár technikai ember a színpadot rendezgette.

-Hol vannak a többiek? -kérdeztem.

-Ott. -mutatott pár méterrel arrébb,egy padra Dávid.

És tényleg ott ültek.Vagyis csak Ricsi és Csabi.

-Csáó. -köszönt Dávid majd kezet fogtak.

-Hali. -intettem bénán.

-Azt hittem anyuci nem fogja elengedni a kislányát. -lökött vállba Csabi.

-Azt hittem gyökereket nem engednek be ide. -vágtam vissza csípőből mire nevetni kezdtek.

-Rosszabbak vagytok mint a 10 éves házasok.. -vetette fel Kristóf.

-Még lehetünk. -kacsintott Csabi mire felnevettem.

-Menj már. -mondtam nevetve.

-Meddig játszod még,hogy hidegen hagylak? -kérdezte megsimítva a kezem mire megborzongtam. 

-Hé te nem vagy szomjas? -kérdezte Dávid Kristófot.

-Ó,dehogynem. -bólintott nevetve a srác.

-Ne csináljátok már. -nevettem kínosan.

-Tudod a számomat,ha valami gáz van vagy menni akarsz. -mondta Dávid majd le is léptek.

Pár másodpercig csak bámultam Csabira majd leültem mellé a padra.Keresztbe tett lábakkal a telefonomat nyomkodtam.A közösségin egy képen akadt meg a szemem.Marci és Réka.Marci töltötte fel alig fél órája.Réka karja a vállán pihent és közben egy puszit ad Marci arcára,ő pedig Réka derekát ölelte.

-Jól vagy? -nézett rám Csabi mikor látta hogy kissé vörösödik a fejem.

-Persze. -mosolyogtam rá majd lezártam a telefonom és a táskámba csúsztattam.

-Nem úgy nézel ki.. -biccentette oldalra a fejét. -Az a srác a telefonodon a te Marcid volt? -kérdezte.

-Úgy néz ki.. -sóhajtottam. -Egyébként nem az én Marcim. -nevettem.

-Pár órája még az volt. -nézett furán.

-Nem volt..Csak azt hittem..Vagyis..Áhh mindegy,ez hosszú... -dadogtam.

-Szerintem ráérünk. -mondta majd közelebb csúszott hozzám.

Ezután elmeséltem az egész napomat...

-A "barátaid" rettentő nagy parasztok. -tört ki belőle mikor befejeztem.

-Naaaa. Ennyire azért nem szörnyű a helyzet.. -mondtam.

-Hogy lehet valaki annyira szívtelen,hogy az nap amikor elmész akkor,mondja a el a kiszemeltednek a dolgokat?Hirtelen segít?Persze..Inkább elrendezi,hogy ne működjön köztetek aztán le csap rá.Édesem..Logika.. -veregetett vállon. 

-Édesem milyen bölcs lettél..Egyébként meg Réka nem az Orosz maffia tagja,nem kell így beszélnünk róla.. -mondtam.

-Nem lehetsz biztos benne.. -mondta.

-3 éves korom óta a legjobb barátnőm. -mondtam.

-Hány pasidra szállt rá? -kérdezte pimasz vigyorra húzva a száját.

-Nem volt előtte "pasim" -mondtam.

-Áltass mást. -nevetett.

-Tényleg nem volt előtte pasim. -ismételtem meg az előző mondatom,bár nem mintha most lenne.. -Ha csak oviban a tapizós kis srác kettővel alattam nem számít annak. -mondtam undorodva,mire kitört belőle a röhögés.

-Megrontottál egy két évvel fiatalabb kisfiút. -nevetett tovább.

-Ő rontott meg engem,oké? -kérdeztem mire még jobban nevetett. 

-Akarod nézni a koncertet? -kérdezte pár másodperc múlva.

-Ki nem hagynám. -mondtam majd felugrottam a padról.

Elindultunk a színpad felé,hatalmas tömeg várakozott már most.Tolakodva a tömeg között néha elhagytuk egymást,amit utáltam mert sosem tudtam merre menjek,ezért mikor meguntam,megfogtam Csabi kezét és úgy vergődtünk tovább.

-Ha itt megállunk,talán nem tipornak a föld alá minket. -mondta maga mellé húzva,de nem engedte el a kezemet.

-Te nem énekelsz? -tört ki belőlem a kérdés.

-Szoktam,de a bandában Dávidnak egyértelműen jobb a hangja,szóval ez nem vita-téma. -mondta

-Kíváncsi lennék a hangodra. -néztem fel rá,mert majd' egy fejjel magasabb volt.

-Ha rám érsz,majd valamikor énekelhetünk. -vigyorgott.

-Most őszintén..Szerinted milyen programom lenne,így hogy rajtatok kívül senkit nem ismerek? -nevettem.

-Ki tudja,hogy nem-e spanoltál le a fél várossal. -nevetett.

-Jössz a gólyatáborba? -kérdeztem mintha nem tudnám a választ.

-Persze. -mosolygott rám. 

Pár másodpercig némán álltunk majd el akartam engedni a kezét,mert már kicsit kényelmetlen és helytelen volt a helyzet,de ekkor Csabi elkapta a kezem és közelebb húzva magához összefonta az ujjainkat.Felkaptam a fejem és rá néztem.Nem szólt semmit csak félmosolyra húzta a száját.Álltunk ott a színpad előtt kézen fogva.Jó érzés volt,de folyton Marci jutott eszembe,talán ezért is adtam magam túl könnyen.Egyszer csak fellépett a színpadra Ed Sheeran.A szemeim felcsillantak,a tömeg üdvrivalgásban tört ki.Hirtelen azon kaptam magam,hogy egyre jobban szorítom Csabi kezét,nehogy elájuljak.
A koncert az egyik nagy kedvencemmel az A team-el kezdődött.Dúdolgatni kezdtem a dalt.Csabi rám nézett majd elengedte a kezemet,mögém állt,hogy a szája a fülemet súrolta, átkarolta a derekamat,kezei elől összeértek,az enyémek pedig rátapadtak és ekkor énekelni kezdte a fülembe a dalt.
-"And they say,She's in the class A team,stuck in her daydream,been this way since eighteen,but lately her face seems,slowly sinking wasting..." -énekelte a fülembe.
A hangja kellemesen csiklandozó volt.
-Miért mondtad hogy nincs jó hangod? -fordítottam hátra a fejem.
-Nem mondtam. -nevetett majd tovább énekeltünk.
A zene ritmusára dülöngéltünk ide-oda.Tetszett a hangja.Emlékezetes volt és fülbemászó.Ez a dal tökéletesen passzolt hozzá,majd ugyan ez volt a véleményem az összes többi számnál is.
Előhúztam a telefonom és megnéztem mennyi az idő.Fél egyet mutatott.Számomra érthetetlen módon nem voltam álmos.Egyáltalán nem.
-Meg akarod nézni a következő koncertet is? -kérdezte.
-Nincs kedvem már itt álldogálni. -nevettem.
-Igyunk valamit. -tanácsolta mire bólintottam.
Kitörtünk a tömegből majd egy a parkban lévő mellék utcába mentünk,ahol egy csomó stand állt,mindenféle kajával és apróságokkal.Megálltunk az egyik előtt majd rendeltünk.
-Egy Blackberrys Summersby-t szeretnék. -mosolyogtam a nőre.
-Én pedig egy almásat. -mondta Csabi.
A nő kitette a pultra majd már vettem is elő a pénztárcámat.
-Hagyd csak,majd én. -mosolygott.
-Köszönöm. -bólintottam mosolyogva.
-És mit szeretnél csinálni? -kérdezte. -Felülünk az óriáskerékre,vagy inkább csak sétáljunk? -kérdezte.
-Azt inkább holnap,mert szerintem helyben kitenném a mai vacsimat.. -mondtam mire felnevetett.
-Tehát a holnap estédet is velem töltöd? -kacsintott.
-De nem tudom meddig,engednek a gólyatábor miatt... -sóhajtottam.
-Csak kilenckor indulunk. -mondta.
-Akkor rád érek. -mosolyogtam majd átkarolta a derekamat és sétáltunk tovább.Pár perc múlva már kézen fogva sétáltunk és egy nagy tisztáshoz értünk.Szintén tömve volt emberekkel.Mindenkinek a kezében valami világító izé volt,amit nem tudtam messziről kinézni,hogy mi.

Közelebb mentünk,és akkor már világossá vált a helyzet.Lampionok voltak azok. Mindketten szereztünk egy-egyet majd hallgattuk a hangszórót amiből eddig zene szólt,de most egy női hang szólalt meg benne.
-Suttogjátok bele a kívánságaitokat,majd háromra egyszerre engedjétek el. -mondta.
Ösz-visz egy szót suttogtam,ami ráadásul teljesíthető is volt.
-Eeeeegy....Kettőőőő....Háá -húzta az időt a nő. -Rommm. -mondta ki végül és akkor elengedtük a lampionokat.Mind az ég felé szálltak.Gyönyörű volt.Álltunk ott összefagyva,bámulva a fekete színben pompázó égen,világító lampionokat.Hirtelen már azt is elfelejtettem,hogy minden a feje tetején áll.A telefonom rezegni kezdett.Előhúztam és az órára pillantottam.Fél négyet mutatott miközben Dávid hívott.
-Szia. -vettem fel.
-Hali.Merre vagy? -kérdezte.
-Hát nem tudom.Még a parkban. -mondtam. -Te? -szegeztem hozzá a kérdést.
-Már egy órája itthon. -nevetett. -De,örülök hogy jól szórakozol. -mondta utólag.
-Szerintem nem sokára én is megyek. -mondtam.
-Akkor majd csörgess meg és szállj le a mi folyosónkon. -mondta.
-Oké.Majd hívlak.Szia. -tettem le a telefont.
Jó ég..Már fél 4 lenne?Utoljára még nyár elején voltunk kint eddig Rékával a strandfeszten,de anyuék arról sem tudtak..Tudva,hogy anyu holnap vásárolni akar menni,jobbnak láttam ha "időben",vagy is most hazamegyek.
-Azt hiszem mennem kéne.. -sóhajtottam.
-Elkísérlek. -mondta.
-Nem mintha egyedül kitaláltam volna. -mondtam nevetve.
Gyorsan lépkedtem mellette,mivel amíg ő egyet lépett nekem hármat kellett..Az út már ismerős volt mikor a színpadhoz értünk.Ott volt a pad ahol még félig idegenekként ültünk egymás mellett..Tovább haladtunk a főúton.A szél csendesen fújdogált,libabőrt keltett a bőrömön.Megborzongva sétáltam csendben tovább.Tökéletes volt.Az este,a pillanat,a társaság és valahogy minden..Hiányoztak a régi "barátaim",de tény hogy sokkal nehezebb azoknak aki elmegy,mint akik maradnak..A park kijáratán kiléptünk és már látszott is a nagy háztömbünk.Átmentünk az úton és ott álltunk az ajtó előtt.Rá néztem,ő rám..Nem tudtam mit kéne csinálnom,de nem is kellett sokáig ezen agyalnom ugyanis közelebb lépett hozzám és megölelt.A kezeim a nyakába kulcsolódtak az övéi pedig a derekamat ölelték szorosan.
El kellett fogadnom, hogy talán nem ez a megfelelő alkalom arra, hogy az agyam logikus felére támaszkodjak. Talán ez egy olyan alkalom, mikor át kell lépnem a korlátokat. Nem a szabályok szerint játszani. Elfogadni a lehetetlent.És a lehetetlen ebben a percben azt jelentette,hogy ilyen könnyen összebarátkoztam három sráccal,és a többi ember pedig csak  úgy kiszakadt az életemből.
Álltunk ott percekig, egymást ölelve,összefagyva,szótlanul.Nem is akartam mást csinálni..Tetszett a közelsége.
-Akkor holnap? -kérdeztem.
-Holnap. -hallottam hangjában a mosolyt.
-Akkor majd írok este. -mondtam.
-Bármikor írhatsz. -felelte.
-Remélem akkor is így áll majd a szád,ha reggel 6-kor írok,ha már én nem alhatok a bevásárlás miatt te se aludj. -nevettem.
-Nyugodtan. -tolt el magától de a keze továbbra is a csípőmet markolta,az én kezeim pedig a nyakát ölelték.
-Jó éjszakát. -néztem a szemébe.
-Jó éjszakát. -mondta majd utoljára megölelt és hagyott bemenni.
Nyitottam az ajtót,kezemmel a telefonommal és belépve a liftbe csörgetni kezdtem Dávidot.Benyomtam az ötös számot majd addigra,már Dávid ki is nyomta a telefon.Mire felértem és nyílt a lift ajtó,már kint is volt a folyosón.

-Na mizujs? -kérdezte nevetve.

-Először is,szemét vagy!Másodszor pedig köszönöm. -nevettem én is.

-Tudtam hogy így sokkal jobb lesz. -veregette meg a vállam.

-Tudod milyen szánalmas volt ott ülni azon a padon,mint valami szerencsétlen? -kérdeztem.

-Hát ahhoz képest elég jól kibírtad. -nevetett rajtam tovább.

-Naa. -löktem meg a vállát,majd elmeséltem neki az egészet.

-Tehát holnap este vele leszel? -kérdezte.

-Ami azt illeti veled. -sóhajtottam mire kérdőn nézett. -Anyu kiakadna ha egy számára idegen fiúval mennék el este. -magyaráztam.

-De,ma is vele voltál. -nevetett értetlenül.

-Amiről nem tudnak az nem fáj. -mondtam.

-Felőlem. -nevetett. -Amúgy ti most? -kérdezte.

-Mi most nem tudom. -nevettem kínosan. -Szerinted ő mit akar tőlem? -kérdeztem.

-Az a kérdés,hogy te akarod-e,hogy akarjon tőled valamit?De egyébként nem elég nyilvánvaló?Nem mindenkivel sétálgat kézen fogva és énekel neki egy olyan számot ami normál esetben elég gáz lenne. -mondta.

-Nem tudom..Túl álmos vagyok ehhez. -sóhajtottam.

-Jól kifárasztott. -mondta mire mindketten nevetni kezdtünk.

-Azt hiszem megyek,majd beszélünk. -mondtam.
-Oké,majd írok. -mondta.
-Várjunk csak...Ha te így kitervelted,hogy ott hagysz Csabinak biztos volt valami más programod. -faggatóztam.
-Kristóffal meg még pár haverral megnéztük a koncertet,amúgy láttunk is titeket.Aztán elmentünk Zsófival minifánkozni,aztán meg csak sétálgattunk. -mesélte.
-Zsófi? -kérdeztem. -A barátnőd? -tettem hozzá..
-Olyasmi..Már nyár eleje óta fűzzük egymást,de még semmi komoly..Mi nem haladunk olyan gyorsan mint ti. -nevetett.
-Mi sem..Pár órája még azt sem tudtam ki ez a srác. -magyarázkodtam..
-Értem én..Szerelem első látásra.. -mondta.
-Na ez azért túlzás. -nevettem. -Na tényleg megyek.Jó éjt. -öleltem át majd a lift felé mentem.
-Jó éjt. -intett mielőtt behúzódott az ajtó.
Felértem a folyosóra majd kutatni kezdtem a táskámban a kulcs után.Pár perc múlva meg is találtam,majd a telefonommal világítva kizártam az ajtót majd bentről vissza be..Levettem a cipőmet és lábujjhegyen lépkedtem be a szobámig.Felcsaptam ott a villanyt és becsuktam magam mögött az ajtót.A kulcsomat az asztalra a táskámat pedig a székre dobtam majd levettem a dzsekimet.Legszívesebben ledőltem volna az ágyra és aludtam volna így ahogy vagyok,de utáltam fürdés nélkül lefeküdni.Kitúrtam a szekrényemből egy törölközőt és a pizsamámat és épp mentem is volna ki a szobámból mikor nyílt az ajtóm.Jaj ne..
-Anyu? -hunyorogtam a fénybe nézve.
-Ennyire nőies alakom lenne? -nevetett apu.
-Jaj nem,csak semmit nem láttam. -nevettem majd átöleltem.
-És milyen volt a "buli"? -kérdezte.
-Ed Sheeran koncert volt. -mondtam.
-Nem kellett volna pénzt vinned magaddal? -kérdezte.
-Szabadtéri volt. -mondtam. -Nem gond hogy ilyen későn értem haza? -tettem hozzá a kérdést.
-Jól érezted magad? -kérdezte mire bólintottam. -Akkor nem. -mosolygott rám.
-Oké. -mosolyogtam. -De,most megyek gyorsan letusolok és alszok is. -mondtam.
-Menj csak. -ment ki a szobámból apu én pedig követtem a szobájukig majd tovább mentem a fürdőszobába.
A neszeszerem a mosdó fölötti polcon hevert.Kitúrtam belőle egy hajgumit,majd laza kontyba tekertem a hajam.Gyorsan beugrottam a tus alá és megmosakodtam.Mikor kiléptem a szemem alatt nagy fekete pacák éktelenkedtek.Mindig elfelejtem először lemosni a sminket.Gyorsan azt is megtettem,majd beleugrottam a fekete sortomba és a fehér trikómba.Visszabattyogtam a szobámba majd lecsaptam a villanyt és a telefonommal együtt az ágyamra dőltem.
Ránéztem a kijelzőjére ami 5 értesítést mutatott.Az egyik egy üzenet Dávidtól amit még a hívás előtt írt de nem vettem észre.A másik egy Rékától jött üzenet.Megnéztem,de nem igazán voltam kíváncsi a buli részleteire így nem olvastam végig..És a másik három is a többiektől jött..Semmi érdekes..Egy darabig még fürkésztem a Csabi neve mellett lévő zöld pöttyöt,ami azt jelezte fent van,de végül úgy döntöttem nem írok neki..
A magányos motyogás kiváló lehetőséget nyújt arra,hogy olyasmit is kimondjunk,amit nem merünk azok előtt,akikről ezek szólnak..Nem véletlen suttogtam a lampionba sem,csak csupán annyit,hogy "Szeress"..
Pár percig még forgolódtam majd utána álomba szenvedtem magam..

4. Ismerkedés.

-Hova is megyünk? -kérdeztem a liftben a falat támasztva.
-Az egyik barátomék garázsába..Ott van pár haverom.Zenélgetünk meg ilyenek. -mondta.
-Zenélsz? -kérdeztem.
-Gitározok már pár éve. -mondta.Én marha,nem tudtam volna magamtól következtetni a hátán lógó gitárból..
-Én még kiskoromban szintetizátoroztam,de abba maradt. -sóhajtottam kilépve a liftből.
-Miért?Fogadok hogy jól ment. -nevetett kilépve az ajtón.
-Ezt meg miből gondolod? -néztem rá furán.
-Nem tudom..Megérzés.Illik hozzád a szintetizátor. -nevetett.
-Hát..Tényleg ment..Egy pár területi versenyt megnyertem. -nevettem.
-Akkor miért hagytad abba? -kérdezte fura arckifejezéssel.
-Azokkal a dalokkal amikkel én szerettem volna indulni,nem lehetett..A szimfóniákért pedig nem vagyok oda. -magyaráztam.
-Tudod vannak azok a dolgok..Tudod..Amiket bandáknak csúfolnak,az emberek szórakozása érdekében. -nevetett cinikusan.
-Naaa. -löktem meg a vállát.
-Megvan még a szintid? -kérdezte.
-Persze.Otthon a szigeten. -mondtam.
-Kár.Kíváncsi lettem volna hogy játszol. -mondta. -Ja,és fogadok énekelni is tudsz. -nevetett.
-Na ne már.. -néztem ledöbbenve. -Csak egy kicsit. -tettem hozzá nevetve.
-Van a bandánkban szinti,ha gondolod megmutathatnád mit tudsz..Senki nem játszik rajta, a haverom bátyjáé. -mondta.
-Hát nem tudom.. -mondtam félénken.
-Na mi van, rögtön az első adandó alkalommal visszalépsz? -kérdezte cinikusan engem oltogatva.
-Így már máshogy szól az ajánlat. -nevettem.
-Felfoghatjuk kihívásnak is. -nevetett ő is.
-Fogadok te is énekelsz. -töprengtem.
-Talált süllyedt. -mondta. -Itt vagyunk. -tette hozzá és megállt egy családi ház előtt.
Nem a házba mentünk hanem az udvarban egy nyitott ajtajú garázs felé.Szép udvar volt,virágokkal és egy medencével.Medence ősszel?Logikus gondolkodás jellemezheti a srácot..
-Figyi,ha baszogatnak ne vedd magadra,mindig beszólogatunk egymásnak. -nézett rám komolyan Dávid mielőtt beléptünk.
-Ugyan kérlek.. Fiúk közt nőttem fel. -nevettem majd beléptünk.
-Hali. -intett Dávid.
-Sziasztok. -köszöntem.
-Csá tesó. -ugrottak fel és lepacsiztak Dáviddal.
-Ő ki? -kérdezte engem méregetve az egyik srác.
-Azt akarja kérdezni,hogy ki ez a jó csaj? -nevetett a másik.
-Bogi. -szóltam váratlanul.
-És véletlenül játszik szintin és énekel is. -vetette fel Dávid,mire szúrós szemmel néztem rá.
-Bazd,ez nem is egy lány hanem egy angyal. -szólt egy harmadik srác. -Amúgy Juhász Ricsi. -nyújtotta a kezét hogy csapjak bele.
-Ők pedig Víg Kristóf és Nagy Csaba. -mutatott rájuk Dávid.
-Ja, -helyeseltek.
-Na halljuk azt a hangot. -nyugtalankodott Ricsi.
Dávid felkísért a "színpadra" majd leültem a szintetizátorhoz,és hozzám igazítottam a mikrofont.
-Kell gitáros kíséret? -kérdezte.
-Jól jönne. -mondtam reménykedves,hogy nem rám összpontosul majd a figyelem.
-The biebers? -kérdezte Dávid.
-Oké.Sorry? -kérdeztem.
-Én is arra gondoltam. -bólintott.
-Egy...Két...Egy,két,három és. -mondta majd indultunk is.
Őszintén szólva,reméltem,hogy egy ilyen számot választ,mert ezekre még eléggé emlékszek.Gördültek az ütemek és jöttek a sorok is.
-When I looked at you,I already know,That we met each other,when I smelled your perfume... -énekeltem.
Éneklés közben eszembe jutott Réka.Egész évben ezt a zenét üvöltettük és énekeltük.Marci egyszerűen már annyira utálta miattunk,hogy sokszor ott hagyott minket a parton.Néha-néha rápillantottam a fiúk reakciójára.Elképedt arcokat láttam..Nem tudtam eldönteni,hogy ennyire rossz vagy ennyire jó-e..Enyhe mosolyt engedtem az arcomra majd folytattam a refrénnel.
-She's a dancer girl,She's a maniac and what she wan't is to break my heart.Sorry so sorry just dance till the ends colapses on us. -fejeztem be a dalt.
-Hű. -pattant fel Ricsi és átölelte a vállamat.
-Ez nem volt semmi. -csatlakozott Csaba is.
-Köszönöm. -mondtam furán.
-"Csak egy kicsit tudok énekelni".. -idézett tőlem Dávid.
-Hát nem is nagyon. -nevettem. -Na de te jössz. -löktem meg a vállát.
-Uuuu.Jobb ötletem van. -mondta Kristóf.
-Ti ketten énekeltek. -mutatott rám és Dávidra. -Ricsi és Csabi gitározik én meg dobolok. -mondta.
-Oké. -bólintottunk egyszerre.
-Mit akartok énekelni? -kérdezte.
-Maroon 5. -mondtam.
-Imagine dragons. -mondta velem egyszerre Dávid. -Akkor Maroon 5. -egyezett bele.
Pár másodperc múlva,már indult is a zene majd ismét egy jót énekeltem.
-Hát,akkor üdv a csapatban húgi. -nyújtotta a kezét,hogy csapjak bele Csabi.
-Húgi?Nehogy már.Fogadok,hogy nincs egy év köztünk. -kértem ki magamnak nevetve.
-2000.05.15. -mondta.
-09.12. -mondtam. -Húha,az a 4 hónap..Oda ne rohanjak. -nevettem.
-Hú tesó,be lettél oltva. -ütötte meg a vállát Kristóf.
Csabi nevetve átölelte a vállamat.
-És ti lennétek az osztálytársaim? -kérdeztem felnézve rá.
-Hát úgy néz ki.De,szerintem Dáviddal kicsit jobba vagytok,mint az osztálytársak. -nevetett.
-Tévedsz édesem. -mondtam gúnyosan. -Ma költöztünk ide. -sóhajtottam. -És van barátom. -tettem hozzá zárójelben.
-Istenem én miért ülök egy foglalt csaj mellett? -kérdezte felháborodva és arrébb csúszott mire mindenki nevetésben tört ki.
-Attól még beszélhetünk. -nevettem még mindig. -Marci nem fogja leszedni a fejedet több mint 1000 km-ről. -sóhajtottam.
-Marci?Hát ez milyen ratyi név már. -nevetett.
-Hééé.Ő lehet nem szedi le a fejed,de én még szétverhetlek helyette is. -villantottam egy 100 pontos mosolyt.
-Hallod Dávid,ez a csaj egy terminátor,mi lesz velünk?Terrorba tart majd minket. -mondta Ricsi,mire nevetni kezdtünk ismét.
-Ennyire rémes lennék? -kérdeztem sóhajtva.
-Nyugi már.Bírnak téged,különben már rég repültél volna. -nyugtatott Dávid.
-Ja,bírunk húgi. -húzódott vissza Csabi.
-Neked haver,már nagyon érik a verés. -néztem rá nevetve.
-Asszem' még sem bírlak. -nevetett. -Jó,azért nem vagy olyan rossz társaság. -vallotta be.
-Hát ti,is jobbak vagytok mint amire számítottam. -mondtam.
-Miért mire számítottál?Valami rock bandára,aki szétzúzza a fél házat egy fél órás próba alatt? -nevettek.
-Rosszabbra. -sóhajtottam nevetve. -Amúgy,nem ismeritek a lány osztálytársainkat? -kérdeztem utólag.
-Hát Kristófon kívül,én még ismerem Bekát meg Jankát. -mondta.
-Any*d. -kiabált oda neki a fiú a szoba másik feléből,mire kitört belőlünk a röhögés.
-És van rá esély,hogy megismerem őket még sulikezdés előtt? -kérdeztem.
-Jankát nem akarod megismerni,de Bekával beszélhetek. -mondta.
-Miért? -néztem furán.
-Janka egy ribanc..Még általánosból ismerem,már akkor is az volt.Kiállhatatlan..Sokáig a "Cetli" becenév illette.Tudod..Mert mindenkire rátapad.. -nevetett.
-Hát akkor lehet tényleg nem akarom megismerni. -sóhajtottam.
-Szerintem sem. -bólintott.
Az est további részében tovább próbáltak,én pedig egy rissz-rossz fotelban gubbasztottam.Felhívtam volna Marcit,de nem akartam elrontani az estéjüket.
Nem gondoltam,hogy a beilleszkedés ilyen könnyen fog menni.A srácok egész jó fejek,mondjuk tény,hogy mindig is jobban kijöttem a fiúkkal mint a lányokkal,természetesen Réka itt kivétel,de a legtöbb lány kétszínű és csak magára tud gondolni..Fél nyolc körül szóltam oda Dávidnak.

-Nem vagyunk kicsit késésben? -mutattam a telefonom kijelzőjét.
-Hát...Ööö.Izé..Majd hazáig kitalálunk valamit,de most go. -mondta és leugrott a színpadról.
Felpattantam a fotelből majd indultunk is az ajtó felé.
-Hát akkor majd találkozunk. -mondtam majd egyesével átöleltek.
Csabi kezei a derekamat szorították,az én kezeim pedig a nyakára fonódtak,kicsit hosszabban mint az előző kettőnél.
-Később hívlak titeket. -mondta Dávid majd mikor lepacsiztak ki is léptünk a garázs ajtón.
Kiérve az utcára,már alkonyat volt.Az ég őszi színekben játszott,és a szél is egész erősen fújdogált.Sétáltunk futólépésben a zsúfolt utcán,és alig 5 perc alatt hazaértünk.
-Figyi nekem fel kell szaladnom lerakni a táskámat. -mondtam a válltáskámra mutatva.
-Elfér nálunk is. -nevetett.
-De,nem kéne,hogy a szüleim bármit is találjanak benne.. -mondtam célozva a cigire,amit még mindig nem szedtem ki belőle.
-Mit nem kell látniuk? -érdeklődött.
-Kaptam a barátaimtól egy doboz cigit és hát...Nem hiszem hogy most kéne ledobnom a bombát.. -vallottam színt.
-Lehet,hogy a párizsi emberek mások,de azért a tinik annyira nem különböznek,szóval jössz nekem egy száll cigivel. -mondta nevetve és benyomva a mi folyosónk számát.
-Hát majd máskor. -mondtam majd kiszálltunk a liftből.
Gyorsan kinyitottam az ajtót majd befutottam a szobámba és ledobtam a táskám az ágy alá.
-Mehetünk. -futottam vissza a folyosóra.
-Mi is a sztori? -kérdezte.
-Nagyon jól elszórakoztunk a haverjaiddal és nem néztük az időt. -mondtam.
-Azért a részleteket se hagyjuk ki,hogy fenomenálisan énekeltél és játszottál majd egy félórás ölelés után megszabadultál Csabitól is. -nevetett.
-Naa. -ütöttem meg a vállát miközben megnyomta a számot. -Tudod,hogy nem igaz. -nevettem magyarázkodva.
Alig pár mp múlva már egy szinttel lejjebb voltunk.
-Persze. -mondta kiszállva a liftből.  -Csak lehet hogy,olyan emberekre pazarlod az idődet,akik egy percet sem érdemelnek az életedből.. -tette hozzá.
-Ez nem igaz..Marci nem ilyen. -mondtam.
-Most is szorongatod a telefonodat,várva hogy hív,de nem fog..Amíg te nem keresed ő se fog.Ő tovább lépett neki ott vannak a barátaitok,csak te nem.. -szidott le. -Hidd el,ha hiányoznál neki és nem lenne jobb dolga,megkeresne.. -mondta,ami fájt,de végül is igaz volt..
Még azt sem mondhattam,hogy együtt vagyunk Marcival,mert ilyeneket nem volt időnk megbeszélni..
-Feleannyira sem vagyok olyan fontos neki,mint ő nekem.. -sóhajtottam.
-Így ahogy mondod. -vert rá egyet a vállamra és bementünk a házukba.
Nagy tágas előtér fogadott,a szoba végéből pedig az ebédlő nyílt ahol a szüleink ültek egy kerek asztalnál.
-Megjöttünk. -szólt oda Dávid,majd kibújva a cipőinkből közelebb mentünk.
-Bogi,mondtam hogy érjetek vissza 7-re. -panaszkodott anyu,ami elég fura volt hogy engem szúrnak le,nem Dávidot.
-Ugyan már.Dávidnak rossz szokása a késés. -mondta az apja. -Amúgy Zsolti vagyok mosolygott rám.
-Bogi. -mosolyogtam vissza. -És bocsánat a késésért,az én hibám,nagyon jól elszórakoztunk. -mondtam.
-Ne kérj elnézést.Tinik vagytok.Hozzá szoktunk már a késésért. -nevetett Dávid apja.
-Azért azt a részletet se hagyjuk,ki hogy Boginak milyen hangja van és hogy játszik szintetizátoron. -nézett Dávid az apjára.
-Ó szóval próbán voltatok. -mosolygott.
-Igen,de nem ez a lényeg.. -mondta Dávid.
-Szóval,játszol? -kérdezte Zsolti mikor leültünk az asztalhoz.
-Hát már nem igazán..Egy két dalt még tudok,de már nem az igazi. -mondtam mert tudtam,hogy anyuék mennyire utálják mikor erről beszélek,mert féltenek a "pop szakmától".
-És még énekelsz is?Hát ez csodás. -mosolygott Mónika. -És miért nem játszol már? -kérdezte.
-Nem tudom,igazából nincs különösebb oka,talán csak annyi,hogy a populárisabb zenéket nem fogadták a versenyeken és én meg nem vagyok valami Mozart párti. -mondtam mire felnevettek.
A téma elterelődött rólam szerencsére,de anyuék tovább beszélgettek.Dáviddal ültünk egymás mellett unatkozva..
A vacsora végénél Mónika szólított.
-És Bogi,te is mész a gólyatáborba? -kérdezte.
Hirtelen köpni-nyelni sem tudtam.Gólyatábor?Nekem miért nem szólt senki?..Kérdőn anyára néztem aki válaszolt helyettem.
-Igen,megy csak még nem tudja..Zolival ma este akartuk meglepetésként közölni vele. -mosolygott anyu.
-Ohh. -tört ki belőlem a nem várt sóhaj.
Gólyatábor?Mikor?Hol?Hihetetlen..Egy ilyen információból kihagyni..
-Biztos csodás egy hét lesz.Dávid is megy.Emlékszem mikor mi mentünk.. -kezdték a sztorizgatást..
Az asztal alatt nyomkodtam a telefonomat.Megnéztem a facebookomat.3 jelölés:Csabi,Kristóf,Ricsi és Dávid.Ki más?Visszajelöltem Dávidot,majd látva,hogy ő is telefonozik írtam neki egy üzenetet facebookon.

Az írásainkat a szüleink hangja zavarta meg.
-Dávid ugye nem telefonozol. -szólt Mónika mire az ölünkbe ejtettük a telefonokat.
-Dehogy,csak néztem a terítő szabását. -emelte fel az ölébe lógó darabot,mire elnevettem magam. -Ugye Bogi? -rúgta meg a bokámat.
-Igen, Nagyon szép a..Szép a szabása. -helyeseltem váratlanul.
-Jól van,mielőtt itt unjátok el az életeteket,inkább hozom a sütit. -mondta Mónika nevetve.
-A sütiről jut eszembe... -kezdte anyu. -Szeretném ha holnap ti vacsoráznátok nálunk. -mondta...

3. Beköltözés.

Kinyitottam a kocsi ajtót,majd szó szerint kiestem rajta.A lábam beakadt a..Nem tudom hova...
-Hé, egyben vagy? -futott mellém Dávid és nyújtotta a kezét.
-Persze. -adtam a kezemet majd felálltam és anyuhoz sétáltam.
Kinyitottuk a kocsik hátulját majd a csomagjainkkal bementünk a házba.Pechemre először engem és Dávidot küldtek fel a liften,a cuccokkal, a hatodikra.Kiakartam húzni a bőröndömet a liftből,de esélytelennek tűnt.
-Majd én. -nevetett és egy mozdulattal kihúzta a lift pedig már ment is le.
-Köszönöm.Ez nem az én napom. -dünnyögtem.
-Biztos csak fáradt vagy. -mosolygott.
-Fél nyolckor keltem. -szörnyülködtem.
-Én akkor még a csillámpóniaimmal álmodoztam. -mondta mire felnevettem. -Egyébként milyen volt a szigeteken? -kérdezte.
-Meleg. -sóhajtottam ugyanis eléggé hiányzott a napsütés.
-Azt látom. -nézett a lábaimra amiken libabőr játszott. -Egyébként szép lábak. -mosolyodott el.
-Hát.Köszi. -mondtam furán,majd nyitódott a lift ajtó.
Anyuék is kipakoltak majd indultunk is.
-Ez lenne az. -nyitotta ki az ajtót Mónika és beengedett minket.
-Hű ez egész szép. -döbbent le anyu majd beljebb mentünk.
-Hagylak titeket berendezkedni,este vacsorázunk együtt? -kérdezte Mónika.
-Persze összedobok valamit. -mosolygott anyu.
-Ugyan már.Majd én.Egyel lejjebb vagyunk,a 216-osban. -mosolygott.
-Később van kedved találkozni? -kérdezte a mellettem lévő Dávid. -Találkozok a srácokkal ők is az osztálytársaid lesznek. -mosolygott cukin.Nem is tudtam mit kéne mondanom.
-Persze. -bólintottam.
-Majd feljövök érted. -mosolygott.
-Sziasztok. -köszöntek egyszerre.
-Heló. -köszöntem
Egy üres ház közepén álltunk.Igaz gyönyörű színekben játszott,mégis üres volt.Beljebb mentünk apuval is.
-Kicsim itt a te szobád. -kiabált bentről anyu.
Elindultam a hang felé.Egy tágas szoba,erkéllyel,lila falakkal..Egész jó.
-Hozom a bőröndöm. -mosolyogtam rá.
-Szerintem előbb ezeket a bútorokat kéne a helyére rakni. -sóhajtotta.
-Rendben. -bólintottam.
Fél óra múlva már nagyjából a helyén álltak a bútorok.
-Azokban a dobozokban is a te cuccaid vannak.A bőrönd még ráér. -mutatott az ablak alatt lévő doboz halomra.
-Ahj. -morogtam majd nagy nehezen nekiláttam.

Anyu kiment a szobából magamra hagyva a számtalan dobozzal.Egymásra tornyosultak és majd hogy nem,magasabbnak bizonyultak az én 163 centimnél.Az első doboz tetején a "KÖNYVEK" felirat szerepelt.Rengeteg könyvem volt,több mint három doboz volt teli velük.Imádtam olvasni.Kipakoltam először a kedvenceimet és azokat felhelyeztem a polcomra.A többit,amiket annyiszor olvastam,hogy az egészet kívülről fújtam,visszatettem a dobozokba.Következtek a ruhák.Na ez a másik dolog amiben nem szenvedtem hiányt,de sajnos rá kellett jönnöm,hogy nem soknak veszem hasznát.Három farmert,egy lila és egy fekete nadrágot és egy legingst találtam.Pulcsim alig egy kettő volt,viszont pólóm annál több.A következő dobozban a cipőimet találtam.Kis 37-es lábamra nem nehéz bármit is találni,de pechemre rengeteg sportcipőm volt,mert imádtam őket,bár a homokos tengerparton nem igazán vettem hasznát.Mikor az utolsó dobozokhoz értem,nagyon megkönnyebbültem, ugyanis abban volt a laptopom,a fényképezőgépem és az összes többi elektronikai cucc.

Ezeket már hetekkel ezelőtt elküldtük a költöztetővel,nagyon megörültem a látványától.
Laptopomat azonnal töltőre tettem és rádobtam az ágyamra.Kiakasztottam a falamra egy-két posztert és ledőltem az ágyamra.Felmentem a közösségire ahol rengeteg értesítés és üzenet fogadott.Réka,Zsófi,Marci és a többiek nagyjából mind..Nem volt kedvem mindenkinek egyesével visszaírni ezért felmentem skypera.
Marci elérhető volt.Hívást indítottam alig két csörgés után fogadta is a hívást.
-Szia. -köszöntem óvatosan.
-Hali. -vigyorgott a kamerába.
Hason fekve a lábaimat lóbáltam,nem is tudtam mit kéne mondanom..
-Na milyen Párizs? -kérdezte.
-Hát amennyit láttam belőle,nem rossz.. -sóhajtottam.
-Biztos tetszeni fog. -biztatott.
-Nem tudom..Most pakoltam ki a cuccaimat.Nézd! -mondtam majd a mellettem lévő éjjeli szekrényről felemeltem egy bekeretezett képet amin ő és én vagyunk.
Nem válaszolt csak matatni kezdett és ugyanezt a képet felmutatta ő is,mire elmosolyodtam.
-És mik a terveid mára? -kérdezte.
-Elvileg Dáviddal bemegyünk a városba,bemutat pár osztálytársamnak,este meg náluk vacsorázunk.Az anyja Mónika,anyu régi munkatársa. -meséltem. -Többiek? -kérdeztem.
-Este találkozunk.Tudod ma lesz szünet-záró parti a parton.Strandolunk meg hasonlók. -mesélte,mire fájó érzés nyílalt belém.
-Tudom..Egy-két hónapja még én is ezt tervezgettem.Rékával még ruhát is vettünk.Itt meg baszhatom a ruhát,mindjárt megfagyok ebben a rövidnadrágban. -sóhajtottam mire felnevetett.
-Majd tartunk még egy partit az első periódusi szünetben. -mosolygott.
-Hát itt nem hiszem hogy így számolják... -sóhajtottam.
-Biztos hogy lesz szünet,csak max őszi szünetnek hívják vagy valami. -mondta.
Még pár percig beszéltünk majd anyu jött be a szobába.
-Kicsim... Ó szia Marci. -integetett a kamerába bámuló Marcinak.
-Üdv. -intett Marci.
-Szeretném,ha elpakolnád a bőröndödet,és segítenél egy kicsit. -sóhajtotta.
-Nem lehetne később? -kérdeztem.
-Ami azt illeti,nem holnap szeretnék először inni. -motyogta.
-Persze. -dünnyögtem. -Két perc és jövök. -egyeztem bele.
-A konyhában leszek. -mondta.
-Oké. -bólintottam majd anyu kiment a szobából.
-Menj csak. -mosolygott Marci mire odakaptam a fejem.
-Ahj. Semmi kedvem ehhez.. -nyöszörögtem.
-Pedig ideje lesz megszoknod. -nevetett. -Holnap beszélünk. -mosolygott.
-Nekem nem megy ez a búcsúzkodás.. -dünnyögtem.
-Hát akkor ne búcsúzkodjunk..Szeretlek. -mondta majd lerakta nevetve.
-Szeretlek. -mondtam,de már késő volt.
Mire észbe kaptam,már vagy egy perce mosolyogva ültem a gépem előtt.Lecsuktam a tetejét,majd átraktam az íróasztalomra.Csoszogva lépkedtem ki a konyhába.
-Mit segítsek? -kérdeztem.
-Hát.Először is vidd be a bőröndödet a szobádba,aztán elmegyünk bevásárolni és utána megbeszélünk egy-két dolgot. -mosolygott anyu.
Furcsán bólintottam majd beráncigáltam a bőröndömet a szobába.
-Húzz hosszúnadrágot! -kiabált utánam.

Kitúrtam a szekrényből egy világos farmert és egy félvállas pulcsit.A cipős polcomról pedig lekaptam az egyetlen csizmaszerű magassarkú cipőmet.Gyorsan átöltöztem majd kimentem anyához.
-Mehetünk? -kérdezte.
-Apa nem jön? -kérdeztem.
-Nem,elpakolja a többi cuccot. -mondta majd nyitotta az ajtót.
Kimentünk a hatalmas folyosóra,majd a lifthez indultunk.Az ajtó nyitódott mi pedig beléptünk rajta.Anyu benyomta a 0 feliratú gombot és már lent is voltunk a földszinten.Kimentünk a parkolóba majd beszálltunk a kocsiba.
-Honnan tudod merre kell menni? -kérdeztem furán.
-Egy párszor voltam itt továbbképzésen,apáddal már egy-két éve kinéztük ezt a helyet.A nagyiékkal is jártunk ide régen nyaralni. -mesélte.
-Értem. -mondtam majd kinyitottam a kocsiajtót.
Beültem anyu mellé majd indultunk is.Alig 5 perc múlva egy 'FoodLand' nevű áruház előtt álltunk meg.A neve élelmiszer boltról árulkodott.Beszereztünk néhány szükséges dolgot legalább egy hónapra előre.Bepakoltuk a kocsiba majd mentünk is tovább.Legközelebb egy bevásárlóközpontnál álltunk meg.
-Ez a Stars Pláza. -mondta anyu.
-És mit csinálunk itt? -kérdeztem.
-Veszünk neked,egy-két téliesebb holmit. -mosolygott majd bementünk.
Vettünk egy pár nadrágot,pulcsikat,egy dzsekit és két csizmát.Mikor végleg úgy éreztük kész vagyunk,indultunk is haza.Bevittem a ruhákat a szobámba anyu pedig elpakolta a kaját,majd leültünk a nappaliban lévő kanapéra.
-Nos..Kicsim anyáddal úgy döntöttünk,hogy rögtön az elején leszögezzük a szabályokat.. -mondta apa.
-Dolgok,amikről ismét csak én nem tudok.. -motyogtam magamban.
-Szóval.. -kezdte anyu. -A zsebpénzed nem változik,ugyanúgy minden héten megkapod,feltéve ha nem romlik a tanulmányi átlagod,és ugyanúgy besegítesz a házimunkában. -mondta anya.
-Oké. -bólintottam.
-Gondolom sejted,hogy nem viccből jöttünk Párizsba..Mindkettőnket előléptettek,ennek következményében sokat fogunk hétfőtől dolgozni,tehát lesz hogy egyedül leszel itthon. -mondta apa.
-Apa,nem vagyok már kislány! -csattantam fel.
-Tudom.Ezért is itt a kulcsod. -nyújtotta át.
-Köszönöm. -bólintottam.
-A kimenőre ugyanaz a szabály mint eddig.Elmehetsz a barátaiddal,de előtte felhívsz valamelyikünket,hétköznap nem mászkálsz kint sokáig,hétvégén sem nagyon,de talán kicsit tovább. -kezdte ismét anya. -Gondolom nem szeretnéd,hogy ódákat zengjek arról,hogy milyen veszélyes egyedül a sötétben mászkálnod. -sóhajtotta.
-Nem,nem kell..És jut eszembe..Később szeretnék bemenni Dáviddal a városba.Bemutat pár barátjának akik valószínűleg az osztálytársaim lesznek. -mondtam.
-Nyugodtan. -mosolygott anya.

Hát ezzel meg mi van?Legjobb esetben is kifaggatna,hogy hova megyünk,kivel találkozunk,de most?Semmi.Ez vagy Dávid hatása vagy szimplán felfogta,hogy tudok magamra vigyázni.

Bevonultam a szobámba,becsuktam magam mögött az ajtót,majd ledőltem az ágyamra és próbáltam felfogni ezt az egészet..

Éltem,jót és rosszat is már,de ez most nem tudom milyen.Talán ezt hívják köztes állapotnak.. Rossz is,mert fáj hogy a többiek nincsenek itt velem,de valahogy tetszik is.Tetszik Párizs,Dávid jó fej.Talán egy új kezdet vár rám.

A gondolataimat a csengő szakította félbe.Csengő?Még is ki jött?
-Bogi,Dávid hozzád jött. -kiabált be apa.
Tényleg.A fenébe már el is felejtettem.
-Mindjárt jövök. -kiabáltam vissza.
Felpattantam az ágyról majd megfésültem kócos hajamat.Fújtam magamra pár cseppet a kedvenc parfümömből és indultam is.
-Szia. -mosolyogtam és már húztam is a cipőmet.
-Szia. -mosolygott.
-Itt van egy kulcs ha haza szeretnél jönni vacsora előtt. -mosolygott apu majd átadott egy kulcsot amit a táskámba csúsztattam. -Ha pedig nem,akkor gyertek rögtön Dávidékhoz 7-re. -mosolygott.
-Oké. -bólintottam. -Akkor sziasztok. -köszöntem.
-Viszlát. -köszönt Dávid is.
Kiléptünk az ajtón majd becsukta maga mögött.A lift felé haladtunk,majd beszálltunk és már indultunk is le.