Reggel én nyitottam ki elsőként a szememet.Fel akartam ülni az ágyon,de valami visszatartott.Két kéz és egy láb volt rajtam keresztben.Körbenéztem és láttam,hogy kb mindenki nálunk aludt.Beka és Patrik Beka ágyán,Dani a földön ÜLVE, a fejét Beka ágyának támasztva ,Bori és Andor is enyhén összegabalyodtak.Anna egyedül aludt szétterülve az ágyán.Adél Dani lábára hajtotta a fejét és úgy nyúlt el a földön,Adri pedig a szoba közepén foglalt helyet.Jót derültem a helyzeten,ugyanis elég vicces volt,hogy mindenki hogy ki van terülve.A földön egy lépést sem lehetett tenni.Az így is kis terű szoba most zsúfolásig teli volt.Egyáltalán nem voltam álmos így úgy döntöttem megpróbálok valahogy kikászálódni az ágyból.Egyesével lefejtegettem magamról Dávid végtagjait majd a telefonomért nyúltam.8:00.Tehát az ofő is pár percen belül ránk ront,hogy készülődjünk.A telefonommal felállva az ágyamra,készítettem egy képet a többiekről.Leugrottam az ágyamról,és a lehető leghalkabban kitúrtam a bőröndömből a ruháimat,majd a fürdőbe mentem.
Kiléptem a fürdőszoba ajtaján,az ofő lépett be az ajtón.Hirtelen azt se tudta hova lépjen a sok ember láttán.
-Ami azt illeti,azt hiszem mindenki a mi szobánkban aludt el. -segítettem ki.
-Ööö.Igen azt látom.Amikor a másik szobákban jártam és alig voltak bent ketten,fura volt hogy ma mindenki ilyen koránkelő,de akkor ez megmagyarázza. -nevetett.
-Majd én felkeltem őket. -ajánlottam fel.
-Rendben,köszönöm.Háromnegyed óra múlva találkozunk a folyosó végén,és megyünk reggelizni. -mondta és már ment is ki a szobából.
Először az ágyam felé indultam,amit már Dávid teljesen kisajátított magának.A szélére,arra az egy centire leültem és bökdösni kezdtem hogy ébredjen fel.Határozottan úgy nézett ki,hogy a bökdöséssel nem megyek semmire,bár a szemhéja remegett,tehát elvileg ébredezett.Hosszú körmeimmel csikizni kezdtem,mire elmosolyodott.
-Jó reggelt. -nyújtotta ki a kezeit mosolyogva és megdörgölte a szemét.
-Kényelmes az ágyam? -kérdeztem suttogva.
-Basszus.Lelöktelek vagy valami? -kérdezte,bűntudattal.
-Nem. -nevettem. -Csak felébredtem.És most itt az ideje hogy viszonozzuk nekik a tegnapi ébresztést. -mutattam a többiekre.
-Hmm.Ez elég klasszul hangzik.Mit tervezel? -tudakolta.
-Nem tudom,de igyekeznünk kéne,mert lassan kéne menni reggelizni. -mondtam.
A földre nyúlt a telefonjáért és azt kezdte nyomkodni.
-Hahó.Most mondtam hogy sietni kéne. -nevettem.
-Nyugi. -mondta és tovább nyomkodta a telefonját.
Egyszer csak felugrott az ágyról és közbe magával ragadta a kezemet.Kirántotta az ajtót és kilépett rajta velem együtt.A pillanat hevében azt sem tudtam mi történik nem hogy reagáljak.Megnyomott egy gombot a telefonján majd bedobta azt az ágyamra,majd azonnal becsukta az ajtót és a folyosó ablaki felére vonszolt.A telefon pár másodpercen belül,teljes hangerejéből sípolni kezdett,még a folyosón is hallottuk.
-Gondoltam nem akarsz megsüketülni. -mondta végül.
-Olyan bolond vagy. -nevettem és a vállába fúrtam a fejemet.
Ahogy ez a kis jelenetünk zajlott a folyosón,egy ismerős hang hallatszott mögülem.
-Csííííz. -hallottam és már villant is a falon a fény.
Persze semmit nem láttam mögülem,mert Dávid vállára hajtottam a fejemet.
-Mi a...? -kezdtem.
-Jó reggelt. -"vigyorgott" (jobban szólva vicsorított) Olívia. -Janka örülni fog ennek a képnek,azt hiszem ő kicsit többet képzel majd a szituációba,bármi is történt. -folytatta mondandóját.
-Hülye ribanc. -szaladt ki a számon,de már meg is bántam.
Nem szeretek senkit ilyen szavakkal illetni,főleg nem szemtől szembe,de ez már túl ment minden határon.
-Ühüm.Egyetértek.Oli a ribanc,miközben te alig pár napja költöztél ide és Dávid már a második barátod.Értelek. -csatlakozott Olíviához Bianka.
-Mi a szentséges szart nem lehet érteni azon hogy nem vagyunk együtt? -csattant fel már Dávid is,káromkodva.
-Kár a gőzért szépfiú. -nevettek majd elsétáltak a szobájukba.
Ellépve Dávidtól,az ablakon néztem ki idegesen.Nem tudtam felfogni,mit tettem ellenük hogy ezt érdemlem.Abban még látok némi értelmet,hogy Janka egy álnok ribanc velem szemben,de a másik három lány teljesen érthetetlen okból.Dávid nézett rám.
-Meg kell győznöm anyuékat,hogy vissza költözzek a nyagyiékhoz. -bámultam még mindig ki az ablakon.
-Meg a nagy francokat. -tört ki belőle és megfogva a kezemet maga felé fordított. -Miattuk?Komolyan?Kit érdekel mit gondolnak?Felőlem azt is hihetik hogy együtt vagyunk,mi tudjuk az igazságot,az hogy ők mit hisznek annyira nem érdekel hogy az nem igaz. -hadarta.
Közben fel sem tűnt hogy már nem sípol a szobából semmi.
-Nem is kellett volna ide költöznünk.Az egész egy elbaszás. -bámultam rá üres tekintettel.
Dávid épp szóra nyitotta a száját mikor Beka rontott ki az ajtón.
-Menjetek a picsába. -dörzsölte a szemét nevetve.
-Majd később megbeszéljük. -vetettem egy utolsó pillantást Dávidra,majd Bekára néztem.
-Ezt a beszélgetést nem úszod meg. -mondta Dávid,hogy csak én halljam.
Kikerültem és Bekához indultam.
-Jó reggelt. -borultam nevetve a nyakába.
A szobából kiabáló szavak hallatszottak.
-Mi történt? -néztem furán.
-Bori és Andor asszem kicsit összekaptak.. -sóhajtott.
-Mi?Együtt vannak vagy mi?Miről maradtam le az este? -döbbentem le.
-Hát tegnap jó volt a buli..Aztán a helyzet adta magát,együtt táncoltak stb..Aztán elcsattant egy-két csók,de Bori visszatáncolt..Vagyis nem azt mondta,hogy bánja vagy valami,hanem hogy nem akar többet barátságnál,mert nem bízik Andorban,azok után amiket Anna mesélt,hogy hány barátnője volt.. -mesélte Beka.
-Ez csak ürügy..Andornak az a múltja,Bori lehetne a jövője.Mindenki képes megváltozni,ha van kiért. -ahogy ezek a szavak ki csúsztak a számon,Andor jött ki a szobából Bori társaságában.
Bori tiszta ideg volt,és várakozóan nézett Andorra.
-Istenemre mondom,nem akarok senki mást csak téged. -nézett egyenesen Borira.
-Hidd el,hogy ez nem menne kettőnk között. -próbálkozott Bori.
Ekkor váratlanul Andor Bori csípőjére tette az egyik kezét és közelebb húzta magához,a másik kezével Bori hajába túrt majd hosszan megcsókolta.Persze Bori nem ellenkezett,nem is értettem hogy miért tiltakozik ennyire.Bekával csak bizakodva összenéztünk.
A következő pillanatban Andor egy gyors mozdulattal,határozottan és idegesen elhúzódott,közöttük távolságot hagyva.
-Ne is próbáld megjátszani,hogy semmit nem érzel. -olvasta Borira a szavakat majd idegesen a hajába túrva elfordult és bement a szobájukba,amit egy ajtócsapás követett.
Bori értetlenül állt ott,ahol az előbb még nagyon is élvezte Andor társaságát.
-Hé,jól vagy? -léptünk oda hozzá Bekával.
-Igaza van. -sóhajtott Bori kétségbe esve. -Többet is érzek mint kéne,és nem tudom miért csinálom ezt az egészet,mert nem akarok vele smárolgatni aztán meg elküldeni. -dobta a vállára hosszú szőke haját.
-Hidd el,hogy Andor nem ártana neked. -próbálkozott Beka.
-Tudom.És szeretem. -mondta üresen a szavakat Bori.
-Akkor meg? -tátottam el a számat értetlenül.
-Nem tudom.Nekem ez az egész olyan idegen.Még sosem volt barátom. -vallott színt.
-Ohóóó.Te félsz. -nevettem.
-Már nem azért,de az előbb nem úgy néztél ki mint aki először csókolózik. -nevetett Beka is.
-Igaz.Tegnap csókolóztam először. -vörösödött Bori.
-Hűű.Hát akkor ez a tábor gondolom elég emlékezetes marad. -mondta Beka.
-Igen-igen,elég valószínű,de most azt hiszem rendbe kéne hoznom a dolgokat. -mondta Bori,nekem pedig csörögni kezdett a zsebemben a telefonom.
A kijelzőn Réka neve világított.Bori elindult Andorék szobájába.
-Menj csak készülődni,ezt fel kell vennem. -intettem Bekát a szoba felé.
Remegő kézzel az ablakhoz indultam és felvettem a telefont.
-Szia. -köszöntem bele bátortalanul,mintha valami idegennel beszélnék.
-Csajszi!Már legalább 50x hívtalak. -dühöngött Réka. -Magyarázattal tartozol.Már vagy legalább 5 képet kaptam rejtett számról,amin te és egy srác vagytok. -hadarta tovább.
-Janka.. -sóhajtottam.
-Nem,én Réka vagyok.Elfelejtettél? -röhögött kínosan.
-Nem te,úgy értem Janka küldte a képeket. -nevettem el magam én is. -Egy igazi ribanc. -tettem hozzá.
-De,miért csinálna ilyet? -kérdezte.
-Ez hosszú,majd elmesélem.
-Rémlik,hogy nem találkozunk,holnap vagy holnapután.Nem nyaralni mentetek.Na hagy halljam. -faggatott tovább.
-Ajj.Ami azt illeti..Csabival,az egyik leendő osztálytársammal kavartunk,párszor smároltunk,megpróbáltuk,de nem igazán passzoltunk szóval semmi komoly..Janka meg halálosan bele van zúgva évek óta.Ez az egész persze rajtam csattan.Janka és a három grácia,minden áron próbálnak Dávidhoz kötni,és különböző sztorikat találnak ki,hogy együtt vagyunk stb,és úgy gondolták poén lenne elküldeni a barátaimnak,de kérlek ha még elkerülhető,Marcinak és a többieknek ne nagyon mutogasd. -hadartam el gyorsan.
-Nem akarlak elkeseríteni Élet,de ezeket a képeket Marci is megkapta.. -sóhajtott. -Egyébként ez a Dávid srác nem néz ki rosszil,de ki ő? -kérdezte.
-Nem,Dávid abszolút nem rossz pasi,de csak barátok vagyunk,és azok is maradunk.Egyébként az anyja,anyunak a barátnője.Ők rendezték a házunkat,a csomagjainkat és mindent hogy betudjunk költözni.Két emelettel felettünk laknak. -meséltem. -De inkább mesélj veletek mizujs? -kérdeztem.
-A suli mégsem szervezett gólyatábort,tehát nagyon örülök. -dühöngött. -Marciékkal még mindig lógunk együtt,de egy két ember kiesett a kis csapatunkból ahogy elmentél.Norbi,Tibi és Anti elég jól eltávolodtak.A nyár záró bulira egész jól sikerült,igazából mindenki hannáéknál aludt,mert ő lakott a legközelebb. -mesélte. -Nem akartam mondani,de így hogy látom túl léptél Marcin,gondoltam megemlítem,hogy jól alakulnak a dolgaink,és egyre több időt töltünk együtt. -persze,töröld az arcomba még ezt is..
-Oo.Biztos nagyon cukik vagytok.Hát akkor áldásom rátok,sok sikert. -próbáltam a hangomba vidámságot varázsolni. -De,most mennem kell,megyünk reggelizni,aztán még Jankát is el kell ásnom..Puszilok mindenkit,legyetek jók,szeretlek titeket. -tettem le a telefont.
Hát akkor ez a beszélgetés is tisztázva.
-Te sem vagy 'rossz csaj'. -súgta a fülembe mögöttem Dávid,idézve a mondatomból amit Rékának mondtam.
A hideg végigfutott rajtam,és a bíbor minden árnyalatában játszott az arcom.
-Nem illik hallgatózni. -próbáltam oldani a feszültségem,mire féloldalas mosollyal nevetni kezdett,amitől csak még jobban zavarba jöttem.
-Nem hallgatóztam,csak éppen erre jártam,és meghallottam. -nevetett.
-Persze-persze. -néztem rá hülye fejjel.
-Nincs valami jó kedved. -állapította meg.
-Dehogynem. -mosolyogtam rá.
-Ne is próbáld megjátszani. -húzott magához.
A fejem a vállán pihent,kezével pedig nem engedte el a derekamat.
-Hiányoznak.Vagy nem hiányoznak,nem tudom..De elég szar volt hallgatni,hogy "milyen jól alakulnak Marci és Réka dolgai".Nem mintha féltékeny lennék,tudtuk hogy nincs jövőnk,de azt megköszöntem volna,ha nem közli Réka,az első telefonhívásunknál.. -motyogtam.
-Fejezd be. -vágta rá rögtön. -Ki a fenét érdekel mit csinálnak...Jól érzed magad? -kérdezte,mire bólintottam. -Akkor meg ne érdekeljen.Számíthatsz ránk.Vannak barátaid,hülyeség ezen aggodalmaskodnod. -vigasztalt.
-Köszönöm. -húzódtam el tőle. -Menjünk kajálni. -tanácsoltam.
A csapat fele már a folyosó végén állt.Boriék persze még nem értek oda.Anna egyedül állt a falnál.Oda sétáltam hozzá,Dávid pedig Andorékhoz.
-Mi a helyzet? -kérdezte.
-Semmi különös. -vágtam rá rögtön. -Éhes vagyok. -nevettem.
-Hát én is éppen felbírnám enni a fél konyhát,ha nem sietünk valakit ketté harapok. -dühöngött. -Na végre. -tette hozzá mikor a sor eleje elindult lefelé a lépcsőn.
Az ebédlőben Bori és Anna mellett foglaltam helyet.A tojás rántottámat majszoltam amikor Bori bökött oldalba.
-Hm? -néztem rá.
-Leszünk padtársak? -kérdezte.
-Persze. -bólintottam. -Már én is akartam kérdezni. -tettem hozzá.
-Az órarendünk egyforma,csak mondom megkérdezem. -nevetett.
-Persze. -ismételtem meg nevetve. -Na és mizujs Andorral?
-Megbeszéltük a dolgokat. -mondta mire furán néztem rá,várva a folytatást. -Egyenlőre még nem vagyunk teljesen együtt.Próbálkozunk. -mosolygott,csillogó szemekkel.
-Na hát már ez is több, mint a semmi. -mosolyogtam rá.
-És veled mizujs? -kérdezte.
-Semmi új. -mosolyogtam kínosan,még mindig. -Kezdek hozzá szokni,hogy Janka a fejében percenként 30x kinyír vagy megkínoz. -mondtam,de alig fejeztem be,mikor Bori közbe vágott.
-Érik neki a verés. -nézett szúrós szemekkel.
-Azt a verést,nem tőlem fogja bezsebelni.Nem alacsonyodok le ennyire. -mondtam.
-Pedig igazán megérdemelné. -csatlakozott Beka a beszélgetésünkhöz.
-Na ugye? -kérdezte tőle egyetértően Bori.
-Nem érdekel Janka.. -hazudtam.
-Érdekli. -állt meg mögöttem Dávid.
-Hát persze,hogy érdekli. -értett egyet Bori. -Engem is érdekelne,ha valaki a semmiért utálna,de ránk számíthatsz,tényleg! -biztatott.
A beszélgetésünket az ofő törte meg.
-Gyerekek!Amíg mindenki itt van,addig ismertetném a mai programot.Ha mindenki jól lakott,felmegyünk a társalgóba.Ott majd ismertetem a feladatot.Kitaláltam egy-két dolgot,hogy még jobban megismerjük egymást.Utána délben ebéd,aztán kettőkor mehetünk a strandra vagy elmehetünk sétálni a városba.Aztán tábortűz lesz,este ismét,ami nem kötelező,az este többi részéről ti dönthettek,csak arra kérlek titeket,hogy úgy szórakozzatok,hogy holnap megyünk haza,és időbe fel kell kelni. -mondta.
Én úgy tudtam,még két éjszakánk van itt.
-Holnap? -kérdezte Anna.
-Igen Anna,holnap.Sajnálom srácok holnap délutánra tették az évnyitót így muszáj lesz,délelőtt indulnunk. -mondta az ofő.
Mindenki izegni-mozogni kezdett,majd kivittük a tálcáinkat és indultunk fel a társalgóba.A körbe helyezett székekbe ültünk.Bori és Dávid közé ültem.
-A feladat annyi,hogy mindenki kap egy kis cetlit amire 5 nevet kell felírnia.Azt az ötöt akit a legjobban megszeretett a tábor ideje alatt.Természetesen,az egész névtelenül fog menni nem fogjuk tudni ki melyiket írta.A végén majd össze számolom,hogy ki hány szavazatot kapott. -mondta,és közben már osztotta is a papírokat.
Rögtön felírtam Bori,Dávid,Andor,Beka és Anna nevét,majd félbehajtottam a lapot.Vissza adtuk az ofőnek,majd még megszámolta a neveket,addig beszélgettünk.
-Nos,az első tíz embert olvasom csak fel.A 10. Patrik, 9.Hanna, 8.Adri 7.Ricsi 6.Janka 5.Csaba 4.Anna és Rebeka, 3.Dávid és Andor, 2.Bogi az első pedig Bori. -olvasta fel a neveket.
A következő feladatok is hasonló témájúak voltak.Persze közben páran már ki-kilépegettek,mikor megunták a játékot.Ahogy befejeztük,indultunk is ebédelni.
A kaja meglepően finom volt.Bár egy spagettit nehéz is lenne elrontani.Mikor a második tányért kanalaztam észrevettem,hogy a mellettem ülő Dávid engem figyel miközben eszek.
-Ez is felkerül a "nem gondoltam volna" listádra? -kérdeztem nevetve.
-Talán.. -nevetett. -Simán az asztal alá ennél egy egész focicsapatot. -nevetett tovább,én pedig betúrtam a második tál spagettimet és mentünk is fel.
Mivel mindenki a strandolást szavazta meg a séta helyett,kicsit töprengeni kezdtem,hogy most mit kezdek.Semmi kedvem nem volt strandolni,de ahogy körülnéztem a szobában,mindenki ugyan így vélekedett.
-Ti hallottatok valamit mostanában a Janka-Csabi páros felől? -kérdezte Beka.
-Konkrétabban? -kérdeztem.
-Hogy konkrétan mi van köztük. -mondta kíváncsiskodva.
-Beka,mire készülsz? -szállt be a beszélgetésbe Anna is.
-Ami azt illeti..Gondolkodtam és.. -kezdte Beka.
-Ne,ez már rosszul kezdődik,semmilyen formában nem cseszek ki velük. -szóltam türelmetlenül.
-Esetlegesen arra gondoltam,hogy ne csak nekik legyen akkora buli ez a pár napos gólyatábor. -villantott bosszút a szemében.
-Ugye tudod,hogy ijesztő mikor így nézel? -kérdezte Anna nevetve.
-Jut eszembe,hol van Bori?Nem kéne kihagyni őt sem. -mondta Beka.
-Szerintem Andorral van.Amióta "megbeszélték" a dolgokat a szájaik egy másodpercre sem váltak el egymástól. -kuncogtam.
-Fúj.Kíméljetek a bátyám szerelmi életének részleteiből. -tettetett hányást Anna.
-Naa.Szerintem tök cukik. -mondtam komolyan.
-Inkább térjünk vissza Jankáékhoz. -mondta Beka.
-Kevésbé cuki téma. -szúrtam közbe mire mindketten felnevettek.
-Szóval arra gondoltam valahogy leégethetnénk Jankát mindenki előtt,persze burkoltan.Nem úgy értem,hogy rontsunk neki egy öngyújtóval és égessük,hanem keressünk róla valami cikit.Biztos,hogy van valami gyenge pontja. -mondta, mire gondolkodni kezdtünk.
-Szerintem elképzelhető,hogy birtoklási problémái vannak.Amikor a suli előtt letámadott,hogy Csabi az övé miközben nem is ismertük egymást.. -sóhajtottam.
-Ez nem elég jó.Ettől érdekesebb kell. -jogos.
-Mi van azzal,hogy alsóban legjobb barátok voltatok? -kérdezte Anna. -Csak tudsz valamit.
-Igazából eszembe jutott egy-két dolog,de némelyik talán már tőlem is túlságosan szemét dolog lenne. -mondta.
-Nem dobhatsz le egy ekkora bombát,hogy aztán ne mondj semmit. -törtem rá.
-Részleteket.AZONNAL. -csatlakozott Anna is.
-Talán tudok valami olyasmit,hogy kavart egy idősebb pasival.Még hetedikben. -gondolkozott.
-Hetedikben? Mégis mennyire volt idős az a pasi? -kérdezte Anna.
-Talán 20 lehetett,Janka pedig 13.Valami bulin találkoztak ahova Janka elszökött és aztán sokáig dédelgette őt az a fiú.Talán Beninek hívták nem biztos,de azt hiszem igen,Juhász Benjámin. -mondta végül.
-Szentséges szar. -tört ki belőlem,a név hallatán,mire furán néztek rám. -Az Ricsi bátyja.Még Dávid mesélt róla egyik este mikor ideköltöztünk. -mondtam.
-Miért ilyen nagy ügy,hogy a bátyja? -kérdezte furán Beka.
-Hülye.Te nem tagadnád,ha egy osztálytársad bátyjával kavarnál,aki ráadásul 7 évvel idősebb nálad? -taglalta Anna.
-Bogi,te egy kibaszott zseni vagy. -csattant fel Beka. -Hogy,én erre eddig nem gondoltam.Basszus,pedig annyiszor rákerestem Benire. -sóhajtott.
-Valami egyéb dolog amit tudnunk kéne erről? -kérdezte Anna.
-Azt mondják,talán Beni és Janka között "kicsit" több is volt. -forgatta a szemeit.
-Nem mondod komolyan,hogy lefeküdtek. -csattant fel Anna.
-Talán. -nézett a semmibe Beka. -Amint Janka szülei megtudták állt a bál náluk.Mindenki mindenkit hibáztatott,Benit eltiltották az iskolánk körzetétől,talán akkor ezért nem láttuk sosem Ricsivel a testvér-napokon.Janka szülei rengeteget veszekedtek ez miatt,hogy kinek a hibája.Végül elváltak.Janka az anyjával maradt,a nővére Kíra pedig elköltözött Londonba.Janka azóta mindig kikerüli ezt az idősebb pasi témát,pedig előtte mindig hencegett vele. -hadarta Beka.
-Én ezzel nem lennék képes viccelődni,ez túl övön aluli lenne,még vele szemben is. -sóhajtottam.
-Ez jogos. -értett egyet Anna. -Valami mást kell keresnünk.
-Adriék biztos tudnak valamit. -mondta Beka. -De,asszem lassan ki kéne másznunk a szobából,mert fél órás késésben vagyunk. -jelentette nevetve.
Mindhárman felugrottunk.Ahogy kinyitottam az ajtót Dávid állt velünk szemben.
-Az ofő küldött,hogy nézzem meg merre vagytok. -mondta.
-Csak megbeszéltük a ma esti boszorkánysági klubbunk dolgait.Mivel éppen félhold van,az erőnk teljesen képes lecsapolni minden energia forrást. -mondtam reflexből,Anna és Beka pedig nevetve kikerültek.
-Husi,legutóbb még vámpír voltál. -mondta vigyorra húzva a száját.
-Először is,bunkó. -ütöttem egyet a vállába. -Másodszor pedig,utálom,ha husiznak. -nevettem és közbe még egyszer megütöttem. -Amúgy izé..Meséltél nekem még egyik este valami Juhász Beniről..Ő Ricsinek a bátyja ugye? -kérdeztem.
-Aha. -bólintott miközben mentünk le a lépcsőn. -Összeállt a kép ugye?Megtudtad a Jankás sztorit? -kérdezte,mire bólintottam. -Figyelj! -fogta meg a kezem,hogy megállítson a lépcsőn. -Senki nem tudhatja meg,hogy Ricsi bátyja.Ricsi tudja,de küzd,hogy ne tudják meg még többen.Magát szégyelli a bátyja helyett. -hadarta,miközben lassan mentünk lefelé.
A kezét továbbra sem vette el,de kezdett kényelmetlen lenni a,félig hajlott csuklóm,ezért könnyítettem és összefontam az ujjainkat.
-Beka és Anna tudják. -szorítottam a kezén,mert tudtam nekik sem kellett volna tudniuk.
-Nem baj..Nem fogják bemondani a sulirádióba. -nevetett. -Legalább is reméljük. -tette hozzá.
Mikor kiértünk a strand udvarba,lassan elengedtem a kezét.Annáék után sétáltunk.Bori,Andorral volt a vízben,Janka és Csabi meg a három lány is,Adri,Adél meg Hanna pedig csúszdáztak.Egy pár percig tanakodtunk,majd leültünk a fűbe egy nagy kupacba Anna,Beka,Dávid,Ricsi,Dani,Patrik és én.Jól elhülyültünk,beszélgettünk.
-Este akkor lemegyünk a buliba? -csillant fel Anna szeme rám nézve.
-Megígértem. -sóhajtottam elmosolyodva.
-Uu szupi. -ujjongott Beka is.
-Azt olvastam az egyik plakáton,hogy ma csak magyar zenék lesznek.Ami elég király,mert legalább ismerjük a szöveget. -csatlakozott Dani is a beszélgetésünkhöz.
-Húú.Ezt én is olvastam,nagyon várom már. -vigyorgott Anna.
Még egy darabig ott ültünk,aztán szólt az ofő,hogy lassan menjünk be,mert kezdődik a tábortűz,ha valaki szeretne menni.
A lányokkal bementünk a szobába,Bori még mindig sehol nem volt.
-Lassan készülődhetnénk.Kilenckor tali lent? -kérdezte Anna.
-Nekem oké.Mindjárt írok Dávidéknak is. -mondtam és már pötyögtem is az üzenetet,hogy lent találkozunk kilenckor.
-Én elég álmos vagyok,lehet nem megyek. -sóhajtott Beka.
-Na nem! -vágtam rá rögtön. -Nem játszunk ilyet.Emeld fel a seggedet és öltözködj! -utasítottam nevetve.
A bőröndömhöz indultam,hogy kiszedjek belőle,valami ruhát.
Végül,egy rózsaszín,fekete mintás ruhánál maradtam ami a térdem fölé ért,úgy a combom közepéig.Bevittem magammal a fürdőbe majd gyorsan magamra húztam.Kiengedtem copfba fogott hajamat,majd miután kifésültem,lágy hullámokat csináltam belőle.Szememet kihúztam feketével és a parfümömből magamra fújtam,majd kész is voltam.Kiléptem a fürdőszobából,Beka és Anna rám vártak,hogy ők is tudjanak készülődni.
-Nem hiszem el,hogy nekünk kölcsön adtál ruhát,és még neked is maradt. -nevetett Anna.
-Imádom a ruhákat. -nevettem.
-Hát azt észrevettük. -csatlakozott Beka is nevetve,majd bement a fürdőbe.
-Amúgy milyen volt tegnap? -kérdeztem Annától,miközben lehuppantam az ágyamra.
-Uuu.Egész jó volt,csak a zenék volta szarok.Ilyen alig ismert számok voltak,és némelyikre,még táncolni sem lehetett. -szörnyülködött.
-Na majd ma bepótoljuk a táncot. -nevettem.
-Miért érzem azt,hogy imádsz táncolni?
-Mert imádok táncolni. -tört ki belőlem a nevetés.
-Az,jó mert én is.De tegnap eléggé unatkoztam.Igaz mindenki táncolt,de Bori-Andorral,amit nem akartam nézni,Beka-Patrikkal mi meg Danival mint két hülye gyerek üvöltöttük a szövegeket és úgy táncoltunk,de az teljesen más volt. -mesélte.
-Danival most ti? -kérdeztem.
-Jaj,dehogy. -nevetett, -Csak ő értette,hogy mi a jó buli.Bár lehet a 3 vodka után éreztem magam csak jól.
-Értem. -nevettem,majd Beka is ki jött a fürdőből.
-Na hogy nézek ki? -kérdezte.
Egy fekete szoknyát viselt amibe beletűrt egy csipkés pólót.
-Imádom a pólódat. -ugrottam oda hozzá.
Imádom a csipkét,minden színben és mennyiségben is.
-Nekem meg a szoknyád tetszik. -nevetett Anna,majd ő is ment öltözködni.
Ahogy Anna belépett,kopogtattak az ajtónkon.Kinyitottam.Dávid állt ott.
-Mizujs? -kérdeztem.
-Beszélhetünk? -kérdezte.
-Persze. -bólintottam majd kiléptem az ajtón és becsuktam azt.
Az ablakhoz vezetett ahol Csabi állt.
-Azt hittem te akarsz beszélni. -sóhajtottam a szememet forgatva.
-Tudtam,hogy nem beszélnél vele. -nevetett.
-Hát köszi. -mondtam kinézve az ablakon. -Mit szeretnél? -néztem végül Csabira.
-A barátságodat. -mondta egyszerűen,de mikor meglátta a kérdő tekintetem,hogy nem értem mire gondol,folytatta. -Jó,feladom. Azt hittem jó lesz ez az egész Jankás dolog,de hiányoztok.Te is és Dávid is.Nem akartalak titeket a barátaimat elveszteni. -sóhajtott,mire közbeszakítottam.
-Pedig sikerült. -mondtam Dávid pedig csak nevetett még mindig. -Te,pedig ne nevess! Később még beszélünk. -mondtam majd vissza indultam a szobába.
-Ne haragudj rá.Én szerettem volna bocsánatot kérni. -kiáltott utánam Csabi.
-Nem haragszom senkire.Rád sem,meglepő módon.Soha nem is haragudtam,de gondold végig az én helyzetemet is.Janka miattad utál ok nélkül.Szerinted szükségem van 4 év nyomorúságra Janka elnyomása alatt?! -kérdeztem. -Én is sajnálom. -mondtam majd visszamentem a szobába.
Meglepően nem vette el teljesen a kedvemet a ma estétől,inkább csak még jobban szükségét éreztem az örültségnek,a vadságnak és a kikapcsolódásnak.
-Indulunk lassan? -kérdezte Beka.
-Aha,felőlem mehetünk. -bólintottam. -De,Borit nem kéne megkérdezni? -kérdeztem.
-Szerintem eltűntek Andorral valamelyik sarokba,és elő sem jönnek még nem megyünk reggel haza. -nevetett Anna.
-Hát akkor menjünk. -mondtam én is nevetve.
Kimentünk a szobából.A magassarkúink kopogása töltötte be a folyosót.Lementünk a lépcsőn,és tovább a nagy terembe ahol már üvöltött a zene.Dávid,Patrik,Andor,Bori,Dani,Adri,Adél,Ricsi és Csabi is ott vártak minket.Kicsit többen összegyűltünk mint ahogy azt gondoltuk.Bori felém "futott",vagy inkább csak próbált futni magassarkújában,és a nyakamba borult.
-Annyira imádlak,és köszönöm hogy bátorítottál Andorral kapcsolatban. -mondta a vállam felett.
-Jajj,te. -öleltem szorosan. -Nektek együtt kell lennetek. -nevettem.
-Köszönöm. -szorított meg majd elengedett és vissza sétált Andorhoz.
Egy darabig ott álltam,majd mikor Beka Patrikhoz sétált,Annával összenéztünk.
-Csabi meg mit keres itt? -suttogta.
-Nem tudom.De,engem nem zavar,nem akarom elbaszni a Dáviddal való barátságát. -sóhajtottam.
-Hát veled meg mi van? -nézett kérdőn. -Én már tuti kikapartam volna a szemeit,ha ezt velem csinálta volna..Te,meg csak ölbe tett kézzel nézted ahogy Jankával nyalták egymást,most meg még azt mondod nem baj,hogy velünk bulizik?!De,még mennyire hogy baj. -szidott Anna kiabálva.(Már amennyire suttogva lehet kiabálni.)
-Látod.Vérbeli szánalmas vagyok. -ejtettem egy kelletlen mosolyt,Anna pedig csak a fejét rázta.
A következő pillanatban kezek tapadtak a csípőmre,mire megborzongtam,és megfordultam,de mire mondhattam volna valamit,Dávid megelőzött.
-Na gyerünk táncolni. -nyújtotta a kezét.
Először a tekintetét kerestem,majd a kezére pillantottam.Elfogadóan megfogtam,ő pedig behúzott a terembe.Hátrapillantottam,de a többieket csak egy darabig láttam,mert utána lekanyarodtak a pult felé.Egyedül Anna,Adri és Adél indultak táncolni.Mire megint előrenéztem már a tömeg közepén találtuk magunkat.Amikor megálltunk pont akkor kezdődött egy szám,amit persze mindenki egyszerre kezdett énekelni.
-Meghalni nyáron csak veled lesz jó. -énekelte Dávid a szemembe nézve.
Lassan elkaptuk az ütemet és a zene ritmusára kezdtünk mozogni.A gondolataim teljesen máshol jártak.Valahogy semmihez nem volt kedvem,aztán következett a szám refrénje,amikor a többiek mind odajöttek hozzánk és teli torokból énekeltünk.
-Ha tudnám hány szerelmet bír még el a rapkart,most a kavicsok közé vinnélek magammal.Ha tudnám hány kép fér még bele a nyárba,veled maradnék minden egyes villanásra.
Nagyon jól elszórakoztunk,nevettünk és táncoltunk.Bár kicsit fura volt,hogy így az utolsó napra Csabi is hozzánk csapódott,de nem igazán érdekelt.
Fél kettőkor indultunk fel a szobába,de Dáviddal még kettőig kint beszélgettünk a folyosón.
-Na jó éjt. -mondtam és felálltam a székről.
-Jó éjt. -mondta majd megölelt.
Pár percig csak álltunk ott,mintha megállt volna az idő.A fejemet a vállába fúrtam,ő pedig szorosan ölelt magához.Lassan elengedtem,majd besétáltam a szobánkba.Természetesen Bekáék még nem aludtak.
-Nem tudom ti hogy vagytok vele,de én nem vagyok álmos. -mondta Anna.
-Csináljunk valami őrültséget. -csillant fel Bori szeme.
-Végül is,ez az utolsó nap.Majd alszunk a buszon. -nevettem.
-De,mégis mit csináljunk? -kezdett bezsongani Beka is.
-Nem tudom,de menjünk át a fiúkhoz,eddig úgy is mindig ők jártak át hozzánk. -mondta Bori.
-Oké. -bólintottunk egyetértően.
Indultunk is ki a folyosóra.Az ofő akkor sétált el előttünk,majd vissza fordult.
-Lányok,most már alvás! -mondta álmosan.
-P-p-persze.Csak azért jöttünk ki, mert.. -kezdtem de nem tudtam mit mondani,mert azt még sem mondhattam,hogy őrültségeket tervezgetünk.
-Mert,nagyon szomjasak voltunk,és meg akartuk nézni nyitva van-e még a büfé. -segített ki Beka.
-Sajnálom,a büfé 10-kor bezárt.Jó éjszakát! -intett minket vissza a szobába.
Szánalmas arccal,vánszorogtunk vissza.
-Na most akkor? -kérdezte Anna.
-Most akkor átmegyünk az erkélyen. -tanácsoltam nevetve.
-Csak viccelsz ugye? -kérdezte Bori.
-Bogi viccelne?Miután tegnap előtt felmászott az udvarból ide,nem hinném,hogy ez akkora akadály lenne. -nevetett Anna.
-Mi vagy te?Valami tinininja teknőc? -nevetett Beka.
-Amúgy Szívi, ha Jankáékhoz akarsz menni,akkor mehetünk az erkélyen,mert mellettünk ők vannak.Dávidék szobája velünk szemben van. -tájékoztatott Bori.
-Basszus,tényleg. -nevettem.
-Na,akkor mi a terv? -kérdezte Beka.
-Először is,öltözzünk át szerintem,addig hátha elmegy aludni az ofő+ nem is fognak kopogni a magassarkúink. -tanácsoltam majd a táskám felé indultam.
-Ez nem egy rossz ötlet. -nevetett Bori.
Felvettem egy fekete magas derekú rövidnadrágot és egy rózsaszín haspólót,majd belebújtam a szandálomba,és copfba kötöttem a hajam.
Fél órával később már a fiúk szobájában ültünk.Először Dávid ágyán ültem,de aztán változtak a dolgok,és valahogy Danival,Patrikkal és Bekával beszélgettünk.A földön ültünk mi négyen és hülyültünk.Dávid elvolt Annával,ami valamiért nekem eléggé szemet szúrt.Fura volt,hogy itt van a szobában,és mégsem vele beszélek,hogy szemmel láthatólag jól el van nélkülem is..A napok alatt alakult bennem valami,amit eddig magam elől is rejtegettem,de ma ez valahogy felerősödött,és egyre gyanúsabban rajtuk tartottam az egyik szememet.
-Hé,ne bámuld már.. -bökött oldalba nevetve Beka.
-Mi?Dehogy. -próbáltam terelni nevetve.
-Na,de mesélj már mizu veletek? -kérdezte.
-Mi lenne? -nevettem.
-Szivi... -kezdte,és tudtam,hogy ennek a beszélgetésnek,nem lesz jó vége. -Kezdjük ott,hogy amikor eljöttünk a táborba,és együtt voltál Csabival,már alapból akkor is többet foglalkoztál Dáviddal..Jó őt ismerted meg először blablabla,de aztán..De,aztán hirtelen nem beszéltél Csabival,egyedül Dáviddal voltál jó fej.Aztán,ha ez még nem elég,tegnap együtt aludtatok,kétszer is,és úgy össze voltatok borulva,hogy egy tű nem fért volna közétek.. -sorolta.
-Jó talán tetszett az a szitu kicsit.. -nevettem félbeszakítva.
-Talán?Olyan szorosan öleltétek egymást,hogy azt néztük egy darabig,hogy melyikőtök fullad meg előbb?! -nevetett,majd felmutatott egy képet a telefonján. -Na tessék itt a bizonyíték. -mutatta.
A képen az ágyamban alszunk egymást ölelve,az ujjaink összefonódva,és a lábaink is eléggé összekeverve,és ami a legdurvább,hogy a szánk alig két centire volt a másikétól..
-Lehet álmunkban forgolódtunk,így össze. -hazudtam,mikor,tudtam,hogy az ujjainkat már jóval elalvás előtt összefontuk.
-Khm... -tettetett torok hangot nevetve..
-Jó,feladom hagyjál. -nevettem és meglöktem a vállát.
Tovább beszélgettünk,és röhögcséltünk, majd egyszer valaki megkopogtatta a vállamat.Hátra pillantottam.Dávid keze nyúlott felém.
-Nem jössz ide? -kérdezte.
Válaszul elfogadtam a kezét és felültem mellé az ágyra.
-Mit szeretnél? -néztem rá kíváncsian.
Jól esett,hogy odahívott.Tudta,hogy attól nem kell tartanom,hogy Anna bármit is tenne,de ha ők boldogok lennének együtt,én akkor is örülnék.
-Semmit,csak olyan messze voltál,és régen öleltelek. -mosolygott és egyik kezével átölelte a vállamat.
-Ez elég közel van? -kérdeztem ráfonva az ujjaimat a másik kezére.
-Talán. -nevetett majd hátradőlt a falnak,engem magával rántva.
Ott maradtam vele,egész "este",majd ismét a karjai között aludtam el.
