-Az egyik barátomék garázsába..Ott van pár haverom.Zenélgetünk meg ilyenek. -mondta.
-Zenélsz? -kérdeztem.
-Gitározok már pár éve. -mondta.Én marha,nem tudtam volna magamtól következtetni a hátán lógó gitárból..
-Én még kiskoromban szintetizátoroztam,de abba maradt. -sóhajtottam kilépve a liftből.
-Miért?Fogadok hogy jól ment. -nevetett kilépve az ajtón.
-Ezt meg miből gondolod? -néztem rá furán.
-Nem tudom..Megérzés.Illik hozzád a szintetizátor. -nevetett.
-Hát..Tényleg ment..Egy pár területi versenyt megnyertem. -nevettem.
-Akkor miért hagytad abba? -kérdezte fura arckifejezéssel.
-Azokkal a dalokkal amikkel én szerettem volna indulni,nem lehetett..A szimfóniákért pedig nem vagyok oda. -magyaráztam.
-Tudod vannak azok a dolgok..Tudod..Amiket bandáknak csúfolnak,az emberek szórakozása érdekében. -nevetett cinikusan.
-Naaa. -löktem meg a vállát.
-Megvan még a szintid? -kérdezte.
-Persze.Otthon a szigeten. -mondtam.
-Kár.Kíváncsi lettem volna hogy játszol. -mondta. -Ja,és fogadok énekelni is tudsz. -nevetett.
-Na ne már.. -néztem ledöbbenve. -Csak egy kicsit. -tettem hozzá nevetve.
-Van a bandánkban szinti,ha gondolod megmutathatnád mit tudsz..Senki nem játszik rajta, a haverom bátyjáé. -mondta.
-Hát nem tudom.. -mondtam félénken.
-Na mi van, rögtön az első adandó alkalommal visszalépsz? -kérdezte cinikusan engem oltogatva.
-Így már máshogy szól az ajánlat. -nevettem.
-Felfoghatjuk kihívásnak is. -nevetett ő is.
-Fogadok te is énekelsz. -töprengtem.
-Talált süllyedt. -mondta. -Itt vagyunk. -tette hozzá és megállt egy családi ház előtt.
Nem a házba mentünk hanem az udvarban egy nyitott ajtajú garázs felé.Szép udvar volt,virágokkal és egy medencével.Medence ősszel?Logikus gondolkodás jellemezheti a srácot..
-Figyi,ha baszogatnak ne vedd magadra,mindig beszólogatunk egymásnak. -nézett rám komolyan Dávid mielőtt beléptünk.
-Ugyan kérlek.. Fiúk közt nőttem fel. -nevettem majd beléptünk.
-Hali. -intett Dávid.
-Sziasztok. -köszöntem.
-Csá tesó. -ugrottak fel és lepacsiztak Dáviddal.
-Ő ki? -kérdezte engem méregetve az egyik srác.
-Azt akarja kérdezni,hogy ki ez a jó csaj? -nevetett a másik.
-Bogi. -szóltam váratlanul.
-És véletlenül játszik szintin és énekel is. -vetette fel Dávid,mire szúrós szemmel néztem rá.
-Bazd,ez nem is egy lány hanem egy angyal. -szólt egy harmadik srác. -Amúgy Juhász Ricsi. -nyújtotta a kezét hogy csapjak bele.
-Ők pedig Víg Kristóf és Nagy Csaba. -mutatott rájuk Dávid.
-Ja, -helyeseltek.
-Na halljuk azt a hangot. -nyugtalankodott Ricsi.
Dávid felkísért a "színpadra" majd leültem a szintetizátorhoz,és hozzám igazítottam a mikrofont.
-Kell gitáros kíséret? -kérdezte.
-Jól jönne. -mondtam reménykedves,hogy nem rám összpontosul majd a figyelem.
-The biebers? -kérdezte Dávid.
-Oké.Sorry? -kérdeztem.
-Én is arra gondoltam. -bólintott.
-Egy...Két...Egy,két,három és. -mondta majd indultunk is.
Őszintén szólva,reméltem,hogy egy ilyen számot választ,mert ezekre még eléggé emlékszek.Gördültek az ütemek és jöttek a sorok is.
-When I looked at you,I already know,That we met each other,when I smelled your perfume... -énekeltem.
Éneklés közben eszembe jutott Réka.Egész évben ezt a zenét üvöltettük és énekeltük.Marci egyszerűen már annyira utálta miattunk,hogy sokszor ott hagyott minket a parton.Néha-néha rápillantottam a fiúk reakciójára.Elképedt arcokat láttam..Nem tudtam eldönteni,hogy ennyire rossz vagy ennyire jó-e..Enyhe mosolyt engedtem az arcomra majd folytattam a refrénnel.
-She's a dancer girl,She's a maniac and what she wan't is to break my heart.Sorry so sorry just dance till the ends colapses on us. -fejeztem be a dalt.
-Hű. -pattant fel Ricsi és átölelte a vállamat.
-Ez nem volt semmi. -csatlakozott Csaba is.
-Köszönöm. -mondtam furán.
-"Csak egy kicsit tudok énekelni".. -idézett tőlem Dávid.
-Hát nem is nagyon. -nevettem. -Na de te jössz. -löktem meg a vállát.
-Uuuu.Jobb ötletem van. -mondta Kristóf.
-Ti ketten énekeltek. -mutatott rám és Dávidra. -Ricsi és Csabi gitározik én meg dobolok. -mondta.
-Oké. -bólintottunk egyszerre.
-Mit akartok énekelni? -kérdezte.
-Maroon 5. -mondtam.
-Imagine dragons. -mondta velem egyszerre Dávid. -Akkor Maroon 5. -egyezett bele.
Pár másodperc múlva,már indult is a zene majd ismét egy jót énekeltem.
-Hát,akkor üdv a csapatban húgi. -nyújtotta a kezét,hogy csapjak bele Csabi.
-Húgi?Nehogy már.Fogadok,hogy nincs egy év köztünk. -kértem ki magamnak nevetve.
-2000.05.15. -mondta.
-09.12. -mondtam. -Húha,az a 4 hónap..Oda ne rohanjak. -nevettem.
-Hú tesó,be lettél oltva. -ütötte meg a vállát Kristóf.
Csabi nevetve átölelte a vállamat.
-És ti lennétek az osztálytársaim? -kérdeztem felnézve rá.
-Hát úgy néz ki.De,szerintem Dáviddal kicsit jobba vagytok,mint az osztálytársak. -nevetett.
-Tévedsz édesem. -mondtam gúnyosan. -Ma költöztünk ide. -sóhajtottam. -És van barátom. -tettem hozzá zárójelben.
-Istenem én miért ülök egy foglalt csaj mellett? -kérdezte felháborodva és arrébb csúszott mire mindenki nevetésben tört ki.
-Attól még beszélhetünk. -nevettem még mindig. -Marci nem fogja leszedni a fejedet több mint 1000 km-ről. -sóhajtottam.
-Marci?Hát ez milyen ratyi név már. -nevetett.
-Hééé.Ő lehet nem szedi le a fejed,de én még szétverhetlek helyette is. -villantottam egy 100 pontos mosolyt.
-Hallod Dávid,ez a csaj egy terminátor,mi lesz velünk?Terrorba tart majd minket. -mondta Ricsi,mire nevetni kezdtünk ismét.
-Ennyire rémes lennék? -kérdeztem sóhajtva.
-Nyugi már.Bírnak téged,különben már rég repültél volna. -nyugtatott Dávid.
-Ja,bírunk húgi. -húzódott vissza Csabi.
-Neked haver,már nagyon érik a verés. -néztem rá nevetve.
-Asszem' még sem bírlak. -nevetett. -Jó,azért nem vagy olyan rossz társaság. -vallotta be.
-Hát ti,is jobbak vagytok mint amire számítottam. -mondtam.
-Miért mire számítottál?Valami rock bandára,aki szétzúzza a fél házat egy fél órás próba alatt? -nevettek.
-Rosszabbra. -sóhajtottam nevetve. -Amúgy,nem ismeritek a lány osztálytársainkat? -kérdeztem utólag.
-Hát Kristófon kívül,én még ismerem Bekát meg Jankát. -mondta.
-Any*d. -kiabált oda neki a fiú a szoba másik feléből,mire kitört belőlünk a röhögés.
-És van rá esély,hogy megismerem őket még sulikezdés előtt? -kérdeztem.
-Jankát nem akarod megismerni,de Bekával beszélhetek. -mondta.
-Miért? -néztem furán.
-Janka egy ribanc..Még általánosból ismerem,már akkor is az volt.Kiállhatatlan..Sokáig a "Cetli" becenév illette.Tudod..Mert mindenkire rátapad.. -nevetett.
-Hát akkor lehet tényleg nem akarom megismerni. -sóhajtottam.
-Szerintem sem. -bólintott.
Az est további részében tovább próbáltak,én pedig egy rissz-rossz fotelban gubbasztottam.Felhívtam volna Marcit,de nem akartam elrontani az estéjüket.
Nem gondoltam,hogy a beilleszkedés ilyen könnyen fog menni.A srácok egész jó fejek,mondjuk tény,hogy mindig is jobban kijöttem a fiúkkal mint a lányokkal,természetesen Réka itt kivétel,de a legtöbb lány kétszínű és csak magára tud gondolni..Fél nyolc körül szóltam oda Dávidnak.
-Hát...Ööö.Izé..Majd hazáig kitalálunk valamit,de most go. -mondta és leugrott a színpadról.
Felpattantam a fotelből majd indultunk is az ajtó felé.
-Hát akkor majd találkozunk. -mondtam majd egyesével átöleltek.
Csabi kezei a derekamat szorították,az én kezeim pedig a nyakára fonódtak,kicsit hosszabban mint az előző kettőnél.
-Később hívlak titeket. -mondta Dávid majd mikor lepacsiztak ki is léptünk a garázs ajtón.
Kiérve az utcára,már alkonyat volt.Az ég őszi színekben játszott,és a szél is egész erősen fújdogált.Sétáltunk futólépésben a zsúfolt utcán,és alig 5 perc alatt hazaértünk.
-Figyi nekem fel kell szaladnom lerakni a táskámat. -mondtam a válltáskámra mutatva.
-Elfér nálunk is. -nevetett.
-De,nem kéne,hogy a szüleim bármit is találjanak benne.. -mondtam célozva a cigire,amit még mindig nem szedtem ki belőle.
-Mit nem kell látniuk? -érdeklődött.
-Kaptam a barátaimtól egy doboz cigit és hát...Nem hiszem hogy most kéne ledobnom a bombát.. -vallottam színt.
-Lehet,hogy a párizsi emberek mások,de azért a tinik annyira nem különböznek,szóval jössz nekem egy száll cigivel. -mondta nevetve és benyomva a mi folyosónk számát.
-Hát majd máskor. -mondtam majd kiszálltunk a liftből.
Gyorsan kinyitottam az ajtót majd befutottam a szobámba és ledobtam a táskám az ágy alá.
-Mehetünk. -futottam vissza a folyosóra.
-Mi is a sztori? -kérdezte.
-Nagyon jól elszórakoztunk a haverjaiddal és nem néztük az időt. -mondtam.
-Azért a részleteket se hagyjuk ki,hogy fenomenálisan énekeltél és játszottál majd egy félórás ölelés után megszabadultál Csabitól is. -nevetett.
-Naa. -ütöttem meg a vállát miközben megnyomta a számot. -Tudod,hogy nem igaz. -nevettem magyarázkodva.
Alig pár mp múlva már egy szinttel lejjebb voltunk.
-Persze. -mondta kiszállva a liftből. -Csak lehet hogy,olyan emberekre pazarlod az idődet,akik egy percet sem érdemelnek az életedből.. -tette hozzá.
-Ez nem igaz..Marci nem ilyen. -mondtam.
-Most is szorongatod a telefonodat,várva hogy hív,de nem fog..Amíg te nem keresed ő se fog.Ő tovább lépett neki ott vannak a barátaitok,csak te nem.. -szidott le. -Hidd el,ha hiányoznál neki és nem lenne jobb dolga,megkeresne.. -mondta,ami fájt,de végül is igaz volt..
Még azt sem mondhattam,hogy együtt vagyunk Marcival,mert ilyeneket nem volt időnk megbeszélni..
-Feleannyira sem vagyok olyan fontos neki,mint ő nekem.. -sóhajtottam.
-Így ahogy mondod. -vert rá egyet a vállamra és bementünk a házukba.
Nagy tágas előtér fogadott,a szoba végéből pedig az ebédlő nyílt ahol a szüleink ültek egy kerek asztalnál.
-Megjöttünk. -szólt oda Dávid,majd kibújva a cipőinkből közelebb mentünk.
-Bogi,mondtam hogy érjetek vissza 7-re. -panaszkodott anyu,ami elég fura volt hogy engem szúrnak le,nem Dávidot.
-Ugyan már.Dávidnak rossz szokása a késés. -mondta az apja. -Amúgy Zsolti vagyok mosolygott rám.
-Bogi. -mosolyogtam vissza. -És bocsánat a késésért,az én hibám,nagyon jól elszórakoztunk. -mondtam.
-Ne kérj elnézést.Tinik vagytok.Hozzá szoktunk már a késésért. -nevetett Dávid apja.
-Azért azt a részletet se hagyjuk,ki hogy Boginak milyen hangja van és hogy játszik szintetizátoron. -nézett Dávid az apjára.
-Ó szóval próbán voltatok. -mosolygott.
-Igen,de nem ez a lényeg.. -mondta Dávid.
-Szóval,játszol? -kérdezte Zsolti mikor leültünk az asztalhoz.
-Hát már nem igazán..Egy két dalt még tudok,de már nem az igazi. -mondtam mert tudtam,hogy anyuék mennyire utálják mikor erről beszélek,mert féltenek a "pop szakmától".
-És még énekelsz is?Hát ez csodás. -mosolygott Mónika. -És miért nem játszol már? -kérdezte.
-Nem tudom,igazából nincs különösebb oka,talán csak annyi,hogy a populárisabb zenéket nem fogadták a versenyeken és én meg nem vagyok valami Mozart párti. -mondtam mire felnevettek.
A téma elterelődött rólam szerencsére,de anyuék tovább beszélgettek.Dáviddal ültünk egymás mellett unatkozva..
A vacsora végénél Mónika szólított.
-És Bogi,te is mész a gólyatáborba? -kérdezte.
Hirtelen köpni-nyelni sem tudtam.Gólyatábor?Nekem miért nem szólt senki?..Kérdőn anyára néztem aki válaszolt helyettem.
-Igen,megy csak még nem tudja..Zolival ma este akartuk meglepetésként közölni vele. -mosolygott anyu.
-Ohh. -tört ki belőlem a nem várt sóhaj.
Gólyatábor?Mikor?Hol?Hihetetlen..Egy ilyen információból kihagyni..
-Biztos csodás egy hét lesz.Dávid is megy.Emlékszem mikor mi mentünk.. -kezdték a sztorizgatást..
Az asztal alatt nyomkodtam a telefonomat.Megnéztem a facebookomat.3 jelölés:Csabi,Kristóf,Ricsi és Dávid.Ki más?Visszajelöltem Dávidot,majd látva,hogy ő is telefonozik írtam neki egy üzenetet facebookon.
.png)
Az írásainkat a szüleink hangja zavarta meg.
-Dávid ugye nem telefonozol. -szólt Mónika mire az ölünkbe ejtettük a telefonokat.
-Dehogy,csak néztem a terítő szabását. -emelte fel az ölébe lógó darabot,mire elnevettem magam. -Ugye Bogi? -rúgta meg a bokámat.
-Igen, Nagyon szép a..Szép a szabása. -helyeseltem váratlanul.
-Jól van,mielőtt itt unjátok el az életeteket,inkább hozom a sütit. -mondta Mónika nevetve.
-A sütiről jut eszembe... -kezdte anyu. -Szeretném ha holnap ti vacsoráznátok nálunk. -mondta...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése