12. Last day of Summer.

Reggel zavaros gondolatokkal teli fejjel ébredtem.Bár,lehet azért is voltak annyira zavarosak mert a telefonomból szűrődő zenére keltem.
-Mi a franc? -dühöngtem,majd a kijelzőre
Fél 11-et mutatott..Tény hogy ez elég későnek számít,még sem éreztem magam úgy,mintha ki lennék aludva.Bori hívott.
-Ne kímélj. -emeltem élettelenül a fülemhez a telefont.
-Jaaaj.Csak nem tudtam tovább várni,hogy megkérdezzem mi volt tegnap Dáviddal. -ujjongott.
-Ne már...Semmi. -nyomtam a fejem a párnámba.
-Na ezt el se kezd. -csattant fel.
-Jó hát akkor elmondom mi történt.Minden jó volt.Jól éreztem magam.Fogtuk egymás kezét,cukik voltunk..Aztán majdnem megcsókolt,én beparáztam és elrontva a pillanatot inkább átöleltem.Kínos volt a helyzet,ezért benyögtem hogy haza kell jönnöm,ami még kínosabb volt,és most bűntudatom van,mert nem tudom hogy állnak a dolgok kettőnk között.Hmm..Röviden ilyen estém volt.Jó mi? -hadartam,és én magam sem hittem el,hogy ez velem történt..
-Nem vagy normális...Mitől paráztál be?Gondolom már nem egyszer smároltál volna valakivel.. -szörnyülködött.
-De, ő más..Nem tudom..Nem akartam semmit sem elsietni,sem elrontani. -próbálkoztam valami magyarázattal.
-A pasi aki tetszik,meg akar csókolni..Ezen mit rontanál el? -kérdezte.
-Héé.Én sosem mondtam,hogy tetszik. -ahogy kimondtam a szavakat,láttam magam előtt Bori lesajnáló pillantását.
-Jó inkább aludj. -nevetett. -Délután tovább faggatlak.Puszi. -mondta majd letette.
Nem hittem el,hogy ezért képes volt felébreszteni..
Miután már az álom is kiment a szememből,üres tekintettel bámultam a plafont.Sikerült rájönnöm,hogy oké,hogy ruhákat,meg táskát vettünk a sulira,de füzeteim és tollaim sehol sem voltak.Egy darabig még nyomkodtam a telefonom,majd kimásztam az ágyamból,felöltöztem és elkészítettem a mindennapi sminkemet.
Kinyitottam a szobaajtóm és indultam is a konyhába.
-Jó reggelt. -köszöntem apunak.
-Reggelt? -nevetett. -A hasadra süt a nap. -mondta.
-Nehezen,mert este lehúztam a redőnyt. -vigyorogtam. -Anyu? -tettem hozzá a kérdést.
-Elment dolgozni,majd hatkor jön,de én is mindjárt megyek. -mondta.
-Oké,délután találkozok a lányokkal.Viszont még nem vettem füzeteket meg tollakat,a sulira.Merre van a legközelebb egy papír-írószer bolt? -kérdeztem.
-Szólj Dávidnak biztos,elkísér. -nevetett.
-Ne már. -néztem rá tettetett szomorúsággal.
-Komolyan,nincs jobb ötletem,biztos lesz valahol a park körül,lent van a garázsban a biciklid,hívd fel valamelyik osztálytársad. -tanácsolta.
-Oké,akkor megcsörgetem Borit. -mondtam.
-Miért nem Dávidot? -kérdezte.
-Már miért hívnám Dávidot? -kérdeztem vissza.
-Mondjuk,mert fölöttünk lakik,és jóban vagytok? -kérdezte.
-Borival is jóban vagyok. -mentegetőztem.
-Jó,nem akarom tudni mi történt tegnap,de ha megbántott,én is "megbántom" a képét. -mondta komolyan.
-Nem történt semmi.Én tettem ilyenné a helyzetet.. -sóhajtottam.
-Milyenné? -kérdezte.
-Ilyen semmilyenné,de mindegy is,megyek felhívom Borit. -indultam a szobámba.
-Én meg megyek dolgozni.Este találkozunk,puszi. -köszönt el.
-Puszi. -köszöntem vissza.
A szobámba lépve,már hívtam is Borit.Természetesen ilyenkor nem ért rá,mert a szülei elvitték őt és a húgát ebédelni.
Tétlenül ültem az ágyon,a névjegyzékem görgetve,majd végül Bekával beszéltem találkozót.Felkaptam egy táskát a vállamra és indultam is.Felvettem a cipőmet,és bezárkóztam magam után.Lementem a földszintre,majd a garázshoz indultam.Mikor kijöttem a biciklimmel, Dáviddal futottam össze.
-Szia. -köszöntem,a padlót szemlélve.
-Hali. -köszönt szokásos jó kedvvel. -Merre mész? -nézett a biciklimre.
-Megkértem Bekát,hogy mutasson egy papírírószert,ahol tudok a sulira füzeteket venni. -mondtam.
-Miért nem nekem szóltál?Szívesen elkísértelek volna. -mondta mire felnéztem rá.
-Nem tudtam,hogy állnak a dolgaink.. -sóhajtottam.
-Tegnap megpróbáltalak megcsókolni,te elhajoltál.Mégis hogy állnának?Minden a legnagyobb rendben. -nevetett.
Nem tudtam kivenni a mondandójából,hogy ezt most viccnek szánja,vagy cinizmussal teli undornak,ezért csak kínosan néztem rá.
-Figyelj,tényleg semmi gáz. -szerette volna folytatni,de félbe szakítottam.
-De,igen ez nekem így elég gáz.. -mondtam.
-De ne legyen az.Ha nekem nem az,neked se kell hogy az legyen. -mondta ki a mondatot,amitől csak még rosszabbul éreztem magam.
-Hát jó.. -mondtam ki végül. -De,én most megyek.Majd beszélünk. -próbáltam ellépni ettől a kínos szituációtól. -Szia. -mondtam végül,majd a biciklimmel együtt kikerültem.
Kimentem az ajtón.Beka már ott várt.
-Na végre. -borult a nyakamba. -Mi tartott eddig? -kérdezte miközben visszaült a biciklijére.
-Átestem egy kínos beszélgetésen..Nem akarok róla beszélni. -vallottam be,miközben már indultunk is.
A bolt,alig pár utcára volt.Elég nagy méretű,papírírószer üzlet volt,így bíztam benne,hogy minden szükségeset találok.Beléptünk Bekával,és indult is a vadászat.Szebbnél-szebb borítójú füzeteket találtam,de az abszolút kedvencem,egy fekete alapon,arany és rózsaszín feliratos lett,a felirat pedig a következő volt "You were born to be real,not to be perfect!",ami annyit jelent,hogy igazinak születtél nem tökéletesnek.Ez a kis idézet javított a hangulatomon,így mosollyal az arcomon vásároltam tovább.
-Figyi,én végeztem,szemben van egy szemészeti bolt,be kell mennem az új kontaktlencséimért.Vásárolj nyugodtan tovább.Találkozunk utána itt a bolt előtt? -kérdezte.
-Persze,menj csak. -mosolyogtam rá,majd indult is a kasszához.
Tovább bóklásztam a sorok között,mikor megpillantottam egy hirdető táblát,amin csak esemény plakátok voltak.Még a mi sulinknak a gólyabálja is ki volt tűzve,így elolvasgattam a többit is..
Miután semmi lebilincselőt nem találtam,mentem tovább és vettem pár tollat,grafitot,post-it-et és dossziét majd én is mentem fizetni.Egy nagy szatyorral indultam ki a boltból.
A biciklim kormányára tettem a csomagot,és vártam Bekára.
-Hali. -köszönt valaki mellettem.
Nem gondoltam,hogy valaki hozzám beszélne,nem volt ismerős az hangja,így nem fordultam meg.
-Hali. -ismételte meg mire megfordultam. -Igen,te. -nézett rám nevetve.
-Ööö.Szia?! -nevettem.
-Mizujs? -kérdezte,mintha tudnom kéne kicsoda.
-Ne haragudj ismerlek? -kérdeztem kínosan.
-De pofátlan vagyok..A nevem Horváth Martin. -mondta,mire azonnal bombáztam a következő kérdéssel.
-És mit szeretnél? -kérdeztem.
-Igazából semmit,csak láttam,hogy korombeli csaj vagy,aztán gondoltam leszólítalak. -mondta,mintha ez tök természetes lenne.
-Hát..Ha már itt tartunk,a nevem Szabados Bogi. -mondtam a szememet forgatva.
-Szép név. -kacsintott idegesítően .Amúgy hova jársz? -kérdezte.
-Hát most éppen,a boltból jövök. -mondtam furán.
-Haha..Vicces lány..Úgy értem melyik suliba jársz? -tette fel érthetőbben a kérdést,mire elnevettem magam.
-A traffordba.Te? -kérdeztem.
-Én is. -bólintott. -10./B. -tette hozzá.
-9./B. -mondtam.
-Hóhó,mekkora mázlim van már. -csapta össze a kezét nevetve. -Bejelölhetlek Fb-n? -kacsintott,amitől végigfutott a hideg a hátamon.
-Hát jelölj. -nevettem.
-És vissza is jelölsz? -kérdezte nevetve.
-Vissza. -nevettem. -Na,de megyek a túl oldalon vár a barátnőm,ha szeretnél elérni,majd írsz.Szia. -intettem majd indultam is.
Beka a megmentőm volt,mert ez a srác túl közvetlen volt.Amint megláttam,hogy kilépett a boltból,tökéletes ürügy volt lelépni.
Átsiettem a biciklimmel a túl oldalra Beka mellé és indultunk is haza.
-Hát ez meg ki volt? -kérdezte út közben.
-Fogalmam sincs.Valami Martin. -mondtam nevetve.
-Beszéltél vele,és nem tudod ki ez? -kérdezte furcsán,mire elmeséltem neki a szitut.
-Huuu,van egy rajongód. -nevetett.
-Ez nem vicces.A frászt hozta rám a kacsintgatásával. -nevettem én is.
-Nézd,a jó oldalát,van már ismereted a felsőbb évfolyamokból,nem kell kisfiúkkal lógnod. -mondta, mire eszembe jutott Dávid.
-Ja,tök jó. -próbáltam nevetni.
Miközben beszélgettünk,már haza is értünk.
-Köszönöm,hogy elkísértél. -öleltem át.
-Szívesen. -mondta.
-Délután találkozunk,Puszi. -köszöntem el.
-Szia. -intett és tekert is tovább.
Betoltam a biciklimet a garázsba,majd felcipekedtem a cuccaimmal.majd a kulcsomat kezdtem keresgetni.Ahogy beléptem a házba becsukva magam mögött az ajtót kopogtattak is azon.
-Mindjárt jövök. -szóltam és letettem a cuccaimat a nappaliba.
Kinyitottam az ajtót Dávid állt ott.
-Nekem ehhez most nincs kedvem.. -léptem hátra..
-Nem lehetne olyan köztünk minden,mint azelőtt,hogy megpróbáltalak megcsókolni? -kérdezte.
-Látod ez a baj...Akárhányszor beszélgetésbe elegyedünk szóba kerül ez a "majdnem csók".. -sóhajtottam majd folytattam. -De.nem csak ez a baj.Többet érzel,különben nem akartál volna megcsókolni..De,még csak nem is ez az igazi baj...Hanem,hogy én nem érzek többet. -hazudtam.
-Tudod mit? -kérdezte,mire fel néztem rá. -Én sem éreznék többet,ha nem hülyítettük volna egymást,látszólag neked a kézfogások,a puszik,az együtt alvás semmit nem jelentett.Ezt azért közölhetted volna az elején is. -egy könnycsepp gördült le az arcomon.
-Sajnálom.Nekem ez nem megy. -léptem hátra és becsuktam az ajtót.
Neki dőltem a faajtónak,és kitört belőlem a sírás.Zokogva a földre hulltam.A könnyeim csak szüntelenül folytak.Remekül telt az utolsó napom..
Tíz perc telt el,mire sikerült feltápászkodnom onnan.Megmostam az arcomat,majd bevittem a cuccaimat a szobámba és lerogytam az ágyamra.
Borit kezdtem hívni.Pár csörgés után fel is vette.
-Figyi.Ne haragudj nem tudok ma találkozni veletek. -mondtam szipogva.
-Ne csináld ezt..Mi történt? -kérdezte.
-Semmi,csak szeretnék egy kicsit egyedül lenni. -mondta,mire egy újabb könnycsepp gördült ki a szememből.
-Jó..Miért szipogsz itt nekem?Mi történt? -kérdezte.
-Holnap ígérem mindent elmesélek,de ma nem megy..Tényleg.Érezzétek jól magatokat.Mondd meg a lányoknak,hogy sajnálom.Puszi. -tettem le.
Megnéztem az időt,még csak negyed kettő volt.
Kipakoltam a szatyorból,majd elpakoltam a többi sulis cuccom közé.Az iskolatáskámba beledobtam,egy jegyzetfüzetet,és a tolltartómat.
A telefonomra pillantottam..Ez a srác nem viccelt,tényleg bejelölt Fb-n.Ezen jót derültem,majd leültem az ágyamra.Alig igazoltam vissza,már beszélgetésbe is kezdtünk.
Horváth Martin: Te tényleg vissza jelöltél:D
Szabados Boglárka: Vissza..
Horváth Martin: Na mizujs?
Szabados Boglárka: Pofátlan lennék,ha azt mondanám nincs kedvem beszélgetni?:/
Horváth Martin: Pofátlan lennék,ha megkérdezném mi a baj?
Szabados Boglárka: Igen..De,nem baj:D Igazából semmi..Pasi dráma.Összevesztem valakivel,akit szerettem,azért mert azt hazudtam nem szeretem.
Horváth Martin: ????
Horváth Martin: Te lány...Tényleg bolond vagy.Szereted,és azt hazudod nem szereted?!
Szabados Boglárka:Ami azt illeti,azt mondtam nem érzek iránta semmit,nem azt,hogy nem szeretem.
Horváth Martin: Leszólítottam egy dilist az utcán?:DDD
Szabados Boglárka: Naaaa.:D Nem vagyok dilis.Csak néha vannak gyenge pillanataim.
Horváth Martin: Nem baj nekem így is tetszel.:D
Szabados Boglárka: Még csak nem is ismersz...
Horváth Martin: Nem azt mondtam,hogy beléd zúgtam,hanem azt,hogy jól nézel ki.Nem ugyanaz Szívi:D
Horváth Martin: És igenis ismerlek.Tudom,hogy szeretsz kérdésre-kérdéssel felelni,azt mondani,hogy nem szeretsz valakit,miközben szereted.Soroljam még?
Szabados Boglárka: Na hagyjál:DD
Jót nevettem,a kisírt szemeimmel,majd megvillant,a telefonom kijelzője.
"Bejövő videóhívás tőle: Horvátha Martin"
Megtörölgettem a szememet,majd fogadtam a hívást.Örültem,hogy valami leköti a gondolataimat,és jól szórakoztam vele.El meséltem neki,a Dávidos sztorit és hogy miért vannak kisírva a szemeim...Jól elszaladt az idő.Akkor tettem le amikor anyu bejött a házba.
Azonnal kisiettem elé és megpillantva az órát láttam,hogy 6 óra múlt 5 perccel.
-Szia. -öleltem át.
-Szia Kicsim.Milyen napod volt? -kérdezte.
-Egész jó. -hazudtam.
-Nem úgy volt,hogy a lányokkal találkozol délután? -kérdezte.
-De,de annyi dolgom volt még a sulis cuccokkal,hogy inkább lemondtam. -sóhajtottam. -Bekával úgy is találkoztam,mikor délelőtt elmentünk a papírírószerbe. -tettem hozzá.
-Ó értem.És vacsoráztál már? -kérdezte.
Hát persze,hogy nem..Eddig azt sem tudtam,hogy már 6 óra múlott.
-Nem még nem. -mondtam.
-Hoztam 4 sajtos csirkét,eszünk? -kérdezte.
-Aha,csak egy pillanat összefogom a hajamat. -mondtam és a szobába indultam.
Egy hajgumival a fejem tetejére tornyoztam a hajamat és írtam Martinnak egy üzenetet,hogy várjon egy kicsit,mert vacsorázunk.
Visszamentem a konyhába,és leültem az asztalhoz.
-A te napod milyen volt? -kérdeztem anyut.
-Hosszú..Nagyon hosszú és unalmas. -mondta.
-Hát az nem túl jó. -mondtam a kajámat bökdösve a villával.
-Nem baj lesz jobb is.. -mondta. -Amúgy Mónika mondta,hogy később menjünk fel hozzájuk. -tette hozzá mire elfehéredtem és kikerekedtek a szemeim.
-Megtennéd nekem,hogy azt mondod,Bekáékkal találkozok? -kérdeztem sóhajtva.
-Miért mondanám ezt? -kérdezte.
-Nincs kedvem átmenni hozzájuk.El leszek itthon,úgy is még hajat mosok,meg minden..De,ti menjetek nyugodtan. -mosolyogtam rá.
-Hát,ha ezt szeretnéd. -mosolygott vissza.
-Ezt. -bólintottam. -majd megettem az utolsó falatokat.
Közben apu is megjött,elmesélte milyen napja volt,majd mentek is fel Dávidékhoz.
Mikor beértem a szobámba már több értesítés is várt a telefonomon.Az első üzenet Martiné volt,amire válaszoltam is.
"Horváth Martin: Nem fájt,amikor leestél a mennyből?Csak mert egy angyal vagy..:D
Szabados Boglárka: De,eléggé fájt.Halott vagyok 15 éve,ahogy ez a szöveg is Szívi:DDDD"
Jót nevettem,majd tovább lapoztam az üzeneteknél.
"Németh Dávid: Te is feljöhettél volna"
Erre nem válaszoltam,csak olvasatlannak jelöltem.
Mégis minek mentem volna fel?Komolyan nem értettem..Na mindegy.
A következő egy értesítő volt.A Facebookon megjelent,a gimis gólyabál eseményként.Bejelöltem,hogy megyek,pedig még egyáltalán nem voltam benne biztos.
Végül elmentem hajat mosni.Jól esett már ez a forró fürdő,a mai nap után.Miután megmostam a hajam,befontam,hogy reggelre szép hullámok legyenek benne.Felkaptam a köntösömet majd kimentem a konyhába.Csináltam egy forrócsokit és visszavonultam a szobámba.Miután úgy döntöttem,hogy kiülök az erkélyre,a fekete kis táskámból,kiszedtem a két szál búcsúcigit.Leültem a székre és meggyújtottam az egyik szálat.Még jobban magam alatt voltam ahogy Rékáékra gondoltam.Csak bámultam a csillagos eget,és jó nagyokat szívtam a cigiből.
Komolyan elhittem,hogy ahogy a letüdőzött füstöt kifújom,avval együtt a bennem lévő fájdalom is elszáll.Nos..Ez nem így történt.Semmin nem javított,szimplán csak jól esett.
Iszogattam a forrócsokim és szívtam,a cigit és rájöttem,hogy még mindig Rékának tudom,csak elsírni a bajaimat.Persze itt vannak a lányok Bori,Beka és Anna,de előttük még nem tudok úgy megnyílni..És ekkor jött a gondolat,hogy milyen jó is lenne,ha lenne egy nővérem vagy egy húgom,akivel mindent megoszthatnék..Vagy legalább egy bátyám lenne,aki mindig szekálna,de legalább törődne velem..De,nem nekem egykének kellett születnem,bár unokatesókban sosem volt hiányom..
Fél nyolckor mentem be a szobámba,és úgy döntöttem nézek 1-2 részt a vámpírnaplókból,majd alszok.
Alig indítottam el a sorozat részét,szerintem már az első tíz perc után álomba is merültem.

11. Vissza a hétköznapokba.

Mondanom sem kell,egy tízes skálán,ezen a reggelen mennyire voltam fáradt és nyúzott.
-Jó reggelt. -rontott be az ofő.
Álmosan,kinyitottam a szememet és megpillantva,az arcára kiült döbbenetet,elmosolyodtam,ahogy a többiek is.
-Oo.Kicsit kevesebb emberre számítottam. -kapta a kezét a fejéhez,gondolkodóan.
-Jó reggelt. -szólaltunk meg páran egyszerre,nevetve.
-Tudja tanbá' "Sok jó,kis helyen is elfér"'. -szúrta közbe Andor,mire felnevettünk.
-Igen,tudom,de talán kicsit túl sok a  jóból. -nevetett.
-Ugyan már.. Csak 11-en vagyunk a nyolc fős szobában. -szólalt meg mellettem Dávid.
Igen..Az éjszaka folyamán még Adri,Ricsi és Adél is ide keveredtek.
-Oké,ezt most elnézem mert ez volt az utolsó este a táborban,és szerettetek volna együtt lenni.Igazából be kell valljam,igazából jó látni,hogy néhányan ilyen jól kijöttök egymással. -mosolygott. -De,most már,gyerünk felkelni,találkozunk reggelinél. -mondta majd kiment a szobából.
-Jó reggelt. -súgta Dávid a fülembe,majd egy puszit nyomott az arcomra.
Hmm...Nem is indult olyan rosszul a reggelem.
-Jó reggelt. -viszonoztam a puszit,majd felültem az ágyon és indulni készültem. -Majd beszélünk,de nincs bepakolva a bőröndöm. -sóhajtottam.
-Velem ülsz a buszon? -kérdezte.
-Akár. -mosolyogtam majd felálltam.
-Az akár nem túl meggyőző. -nevetett.
-Jó akkor igen. -nevettem,majd Annára néztem. -Jössz készülődni? -kérdeztem.
-Aha. -nyújtotta a kezét,hogy húzzam fel a földről.
A kezemet nyújtva,felhúztam majd átmentünk a szobánkba.Mivel mindketten elfelejtettünk tegnap este bepakolni kapkodhattunk.Az összes ruhát ami a kezem ügyébe került,mindet beledobtam a bőröndbe,kivéve egy pánt nélküli ruhát és egy topánkát.

Gyorsan felöltöztem a fürdőszobánkban,majd megcsináltam a hajamat és a mindennapi sminkemet,majd a pizsamámat és a sminkcuccaimat is a bőröndbe raktam.A kis táskámba tettem egy üveg epres zöld teát,amit még tegnap vettem,és a telefonomat.
-Asszem én kész vagyok. -néztem Annára.
-Én is,de szerintem kicsit késésben vagyunk. -meredt az órára,nevetve.
-Hát akkor indulás. -nevettem,és már húztam is ki a bőröndömet a folyosóra.
Az ofő indult pont felénk.
-Lányok,épp értetek indultam,már mindenki reggelizik. -ja,hogy este össze kellett volna pakolni.. -Menjetek enni,majd én leviszem a bőröndjeiteket.
-Rendben,köszönjük. -bólintottunk egyszerre Annával.
Rögtön indultunk is le a lépcsőn és az ebédlőbe indultunk.Beléptünk az ajtón,már mindenki javában reggelizett.Gyorsan felvettük a tálcánkat amin meg is pillantottunk két gofrit,és egy-egy eperdzsemet.Az asztal végén foglaltunk helyet,ugyanis már csak itt maradt.Én ültem a szélén,mellettem Anna,velem szemben pedig Adél.
-Uuu,rohadt jó a ruhád. -támadott le Adél.
-Köszönöm. -mosolyogtam rá kedvesen.
Ezzel a két mondattal le is zárult a beszélgetésünk.Gyorsan megettem a reggelit,majd vittem is ki a tálcámat.Követtem pár osztálytársamat,akik gyanítottam a busz felé tartottak.Lassan beértem pár fiút,mikor Ricsi lassítani kezdett,és mellém állt.
-Mizu Szőke? -kérdezte rám villantva a mosolyát.
-Semmi különös. -mosolyogtam vissza.
-Hallom,Jankával igazi öribarik vagytok. -nevetett.
-Könyörgöm,csak egy napot amikor még csak nem is hallom annak a ribancnak a nevét. -sóhajtottam.
-Khm.Az a "ribanc" itt van mögötted,te kis liba. -szólt mögöttem nyájasan Janka.
-Na most már,tudom mi hiányzott az életemből. -vetettem egy pillantást Ricsire.
-Jaj te Drága. -feszegette a húrt tovább Janka.
-Próbálkozz még egy kicsit,hátha sikerül meghatnod. -kacsintottam rá.
-Látom nagyon energikus vagy ma reggel Ribike. -próbálkozott.
-Valaki,igazán megtaníthatná már neked a ribanc szó jelentését,de élő példával az is szolgálhat,ha tükörbe nézel,ugyanis nálad nagyobb ribancot,még életemben nem láttam. -mondtam nyugodt szívvel.
-Hú hát ez elég erős volt Ribikém. -ölelt hátulról két kar.
Hátra pillantottam.Dávid karjai fonták körbe a derekamat.
-Ha már itt tartunk,ez visszafelé is igaz..Két vasat tartani a tűzben,még rajtam is túl tesz. -szólt vissza Janka,Csabira és Dávidra célozva.
-Esküszöm leütöm. -mondtam halkan.
-Pszt. -adott egy puszit Dávid az arcomra,mögöttem állva,majd mellém sétált. -Ne foglalkozz vele.Kit érdekel mit gondol?! -tette hozzá.
-Jaj de,édes rohan is megmenteni a hercegnőjét. -szólt megint Janka.
-Az előbb még ribanc voltam,most már hercegnő?Legalább olyan gyorsan változik a véleményed,mint ahogy az arcod fog,mikor eltöröm az orrod. -mondtam,mire a körülöttünk lévőkből "húú"-zás és nevetés tört ki.
-Neked csak a szád nagy. -csatlakozott Jankához Bianka.
-Na te meg mit akarsz? -kérdezte Bori,aki időközben csatlakozott hozzánk.
Bianka fancsali képet vágott,majd mindketten elvonultak,a busz felé..
Lassan mi is felszálltunk,valahol a busz hátulja felé foglaltunk helyet.Írtam anyunak egy sms-t hogy most indultunk.Az utunk elég unalmasan kezdődött.Mindenki ült szótlanul,a levegő fagyos volt.
-Délután találkozunk? -nézett rám Dávid.
-Nem hinném. -nevettem. -Délután évnyitó. -emlékeztettem.
-Annyira utálom ezeket a hülye ünnepségeket.. -grimaszolt.
-Majd utána lejössz hozzánk. -ajánlottam fel.
-Talán. -kacsintott.
-Nem kérdés volt. -nevettem el magam.
Pár perc múlva,mikor tízet ütött az óra,befordultunk a suli parkolójához.A busz megállt,és mindenki leszállt róla és az ofő köré gyűltünk.
-Nagyon örülök,hogy megismertelek benneteket,szerintem egy nagyon jó hetet zárhatunk most le.Fantasztikusak vagytok gyerekek,tele energiával,biztosra veszem,hogy nem fogok csalódni bennetek az év folyamán sem.Délután négykor találkozunk,és minden továbbit megtudtok az előttetek álló évvel kapcsolatban. -mondta. -Viszontlátásra. -köszönt utólag.
-Viszlát. -köszöntünk egy hangként.
Kiszedtük a busz aljából a bőröndjeinket és indultunk is a parkoló felé.Néztem már minden felé,de anyut nem láttam.Dávid már odament Mónikához,átölelte majd Mónika felém indult.
-Gyere Bogi,mondtam anyukádnak,hogy majd én hazaviszlek titeket. -mosolygott.
-Rendben,köszönöm. -mosolyogtam.
Átölelt engem is,majd betette a bőröndöket a csomagtartóba.
Beszálltam a kocsi hátsó ülésére,majd indultunk is.A házig alig három perc telt el,hisz abszolút nincs messze.Anyu kint állt a ház előtt.Ahogy megpillantotta a kocsit,indult is felénk.Kinyitottam az ajtót és ismét kiestem a kocsiból..Akárcsak vasárnap..Arg.
-Szokásod kiesni a kocsikból? -nevetett Dávid.
-Hallgass. -nevettem én is,majd anyu odaért hozzám és már szorosan ölelt is.
-Szia. -szorítottam magamhoz.
-Végre itthon vagy. -szorított még jobban.
-De,ha így szorítasz nem sokáig leszek életben itthon.. -nevettem..
-Hiányzott már a szarkazmusod. -nevetett anyu. -De,azért szeretlek. -nyomott egy puszit a homlokomra.
-Ti is hiányoztatok,de hol van apu? -kérdeztem.
-Még dolgozik,kettőkor jön haza. -válaszolta. -Átjöhetnétek ha szeretnétek,beszélgethetnénk a gólyatáborról. -ajánlotta fel anyu Mónikára nézve.
-Rendben.Felpakolunk és jövünk. -mosolygott.
Bementünk a házba,majd a liftben felvittük a bőröndöket,mi pedig anyuval kiszálltunk a saját szintünkön.
Belépve a házunkba,megcsapott anyu friss gofrijának az illata.
-Hmm.Ezért már megérte hazajönni. -legyeskedtem az asztal körül.
-Ne edd meg Bogi,várd meg légyszíves még lejönnek. -szólt anyu.
-Csak egyeeeeeet. -néztem rá szomorúan.
-Te meg az étvágyad.. -intett az asztal felé,majd azonnal elvettem egy gofrit és majszolni kezdtem.
Behúztam a szobámba a bőröndömet,majd kikaptam a szekrényemből egy csőfarmert,és egy trikót.Visszamentem anyuhoz a nappaliba.A kanapén foglaltam helyet felhúzott térdekkel,mikor bombázni kezdett a kérdéseivel.
-És mi a helyzet a fiúval akivel találkoztál még a tábor előtt? -érdeklődött.
-Az a fiú egy seggfej. -mosolyogtam rá cinizmussal.
-Szépen beszélj! -szólt rám. -Hát de mi történt?Azt hittem kedveled.
-Kedveltem is.Aztán Janka történt. -mondtam egyszerűen.
-Lassíts kicsit. -nevetett. -Ki az a Janka?
-Az a lány akinek Csabi már első óta tetszik,és mindent elkövetett,hogy összevesszünk. -sóhajtottam.
-Hát ez nem volt túl kedves tőle. -mondta anyu.
-Nem a kedvesség a védjegye. -intettem.
-És Dáviddal mi a helyzet? -kérdezte.
-Mi lenne? -kérdeztem vissza.
-Úgy láttam jól elvagytok.
-Úgy van,jól láttad.Jól elvagyunk,mint két barát. -mondtam majd kopogtattak az ajtón.
-Jövök. -szólt kedvesen anyu,majd már futott is az ajtóhoz.
Beinvitálta Dávidékat és engem is a konyhába hívott.Kezdődhetett a vallatás.A négy személyes asztalunknál Dávid ült velem szemben.
-Bogi,mesélj már milyen volt ez a gólyatábor,mert Dávidból alig egy szót tudtam kihúzni. -nevetett rám nézve Mónika.
-Huhh,hát nem tudom hol kezdjem. -fantáziáltam hamisan.Most meséljem azt,hogy milyen jó érzés volt vele aludni?Vagy hogy Janka szét marcangolt?Vagy esetleg bedobhatnám a szakítottam Csabival,mert azt hiszem érzek valamit Dávid iránt sztorit is.. -Szerintem valami fantasztikus volt.Az osztályfőnök igazán jól megszervezte. -Az osztályfőnök akit egész héten csak akkor láttunk,mikor kajáltunk. -Sok érdekes program volt,sosem unatkoztunk.A szállás is nagyon jó volt,szép kilátással. -tényleg jó volt,tizenegyen elfértünk a négy fős szobában és tök könnyen fel másztunk Bekával a másodikra... -Az a csapatverseny pedig,igazán emlékezetes marad.Megkaptuk az énektanárjainkat is,és valami hihetetlen érzés volt a színpadon állni,az a sok ember előtt. -meséltem,és kezdtem már én is elhinni a saját hazugságaimat.
-Sokat voltatok a strandon? -kérdezte anyu.
-Hát,igazából ott volt a szálloda udvarában,így majdnem minden nap letudtunk menni. -válaszolt Dávid.Jogos amit mondott,az már más kérdés,hogy csak egyszer voltunk lent.
-Sok szülő panaszkodott,hogy a gyerekek mondták,hogy nagyon rossz volt a kaja. -mondta Mónika.
-Szerintem ez hülyeség.A táborokhoz képest,itt azért egész ehető volt. -mondtam,aztán eszembe jutottak azok az ebédek..
-Amúgy,szerintem sem voltak vészesek,főleg az ebédek. -kontrázott Dávid,én pedig akaratlanul is elmosolyodtam.
-Este is voltak programok? -kérdezte Mónika.
-Nem igazán.Tábortűz volt minden este,de egy idő után már unalmassá vált,szóval majdnem minden nap 10 körül már aludtunk. -végül is hajnal kettő is 10 körül van,egy kicsit nagyobb körben..
-És milyenek az osztálytársak? -kérdezte anyu,egyikünkről a másikra nézve.
-Sokan jöttek az általánosból át.Húszan voltunk táborban,de elméletileg még 12-en lesznek rajtunk kívül,csak ők nem tudtak jönni a táborba.Szóval 32-en leszünk,ami azért elég húzós. -sóhajtott Dávid.
-De,akik voltak a táborban,azok viszont kedvesek voltak.Mindenki nagyon segítőkész volt,és jól össze is barátkoztunk páran. -meséltem.
-Igen,igazából meglepően normálisak voltak,nem veszekedett senki,nem voltak megsértődések,és senki nem bántott meg senkit,így a végére sem. -mosolygott rám Dávid.
Persze,igaza van.Janka sem ócsárolt senkit.A ribanc az nála,akár a "sziá"-t is helyettesíthetné,végül is ugyanolyan gyakorisággal használja..
Igazából így belegondolva,ha nem kerekítettük volna ki a történeteket,és egy kicsit nem lennének átszínezve,akkor nem is lett volna semmi olyan mesélni való ami számukra biztató.Meséltem volna azt,hogy rögtön az első éjjel felmásztunk a második emeletre?Vagy hogy Jankával egész héten egymással veszekedtünk?Hogy elvette a barátomat?Vagy hogy még Rékáéknak is elküldte a képeket?Sőt..Akkor már azt is hozzá tehettem volna,hogy a két régi legjobb barátom összejöttek,mert mért ne?
-Hánykor is kezdődik az évnyitó? -kérdezte anyu.
-Négykor. -válaszoltunk egyszerre.
-Elvigyelek titeket? -kérdezte Mónika.
-Ugyan,olyan közel van,szerintem elsétálunk,nem? -néztem Dávidra.
-Szerintem is. -bólintott.
Tovább faggattak minket a gólyatáborról,és kínosabbnál kínosabb kérdésekkel bombáztak.Eléggé kezdtem unni a helyzetet,miután minden második kérdés burkoltan azt fogalmazta meg,hogy mi van köztem és Dávid között.Nem is értettem az egészet,sőt ennek az egésznek a logikáját sem értettem.Miért gondolja minden szülő azt,hogy ha két ember jóban van akkor van köztük valami?Tény,hogy többet érzek iránta mint kéne,de ez jelenleg semmit nem jelent.Fél kettőig tűrtük a beszélgetést,amikor megjött a megmentőnk,apu személyében.Ahogy feltárult a bejárati ajtó a szemem felcsillant.Felpattantam a székemről,az ajtó felé futottam,majd a nyakába ugrottam.
-Te már itthon vagy Törpe? -kérdezte magához ölelve.
-Nem,csak egy hologram vagyok. -suttogtam nevetve,hogy csak apu hallja,mert anyu rögtön leszidott volna,hogy a vendégek előtt így viselkedek.
-Na és,milyen volt a tábor? -kérdezte.
-Sajnálom,már lemaradtál az élménybeszámolóról. -sóhajtottam.
-Nagy kár,pedig kíváncsi lettem volna azokra a bubimentes víz ivós sztorikra. -nevetett.
-Bocsánat,hogy közbe szólok,de azt kell mondjam,bekóláztunk..A bubimentes vízhez még túl kicsik vagyunk. -szólt közbe Dávid,mire én és apu is elnevettük magunkat.
Kettőig beszélgettünk a konyhában,majd Dávidék hazamentek.Pár percig még tébláboltam,majd a szobámba indultam.
-Kicsim,légyszíves vidd majd ki a ruháidat a szennyesbe. -mondta anyu.
-Csak hogy hazaértem.. -dünnyögtem fáradtan.
A szobámba lépve,elöntött a nyugalom.Legszívesebben rögtön aludtam volna,de nem tehettem.Kiszedtem a bőröndömből a ruháimat és kivittem a fürdőbe.Visszamentem a szobámba,és kivettem a szekrényemből a fekete szoknyámat,a fehér blúzommal.majd indultam ki anyuhoz.
-Légyszíves,kivasalod a blúzomat? -kérdeztem.
-Persze.A szoknyát nem kell? -kérdezte.
-Nem.Az fel volt akasztva. -mondtam majd átnyújtottam neki a felsőt.
Amíg elvitte kivasalni,visszamentem a szobámba és az ágyamra ültem.Az éjjeli szekrényen lévő képemet szemléltem,amin Rékával voltunk.Végtelen boldogok voltunk,a legnagyobb problémánk az volt,hogy melyik szoknyát húzzuk fel este..Rettentően hiányzott,bármennyire is szerettem volna haragudni rá..Hirtelen megcsörrent a zsebemben a telefonom.A képet vissza tettem a helyére majd megnéztem az értesítést.
"Vas Alfréd meghívott a "TGÉBI 9./B" rejtett csoportba"
Sokáig gondolkoztam két dolgon..Az első az volt,hogy ki a frász az a Vas Alfréd?Aztán bevillant,hogy az osztályfőnökünket így hívják..A következő a "TGÉBI" rövidítés volt,ami annyit rejtett Trafford Gimnázium és Bentlakásos Iskola.Elfogadtam,a meghívási kérelmet,majd már láttam is az ofő első postját.
"Remélem senki nem feledkezik meg az évnyitóról!4-kor találkozunk az udvaron"
3-an likeolták is..Tovább lapozgattam a facebookom,majd anyu behozta a blúzomat.
-Köszönöm. -mosolyogtam rá.
-Szívesen. -mondta,majd már ment is volna ki,de eszébe jutott valami. -Ugye nem azt az észvesztően rövid szoknyádat akarod felvenni? -kérdezte rosszallóan.
-Igazából..De,azt az észvesztően csinos szoknyámat szeretném felvenni. -nevettem.
-De,Kicsim nagyon rövid,nem mehetsz abba hideg van.. -próbálkozott.
-Anyu..Egyrészt,ha a másik két centivel hosszabb szoknyámat venném fel,se lenne melegebb.Másrészt pedig,bármilyen hihetetlen Franciaországban és süt néha a nap.. -mutattam ki az ablakon.
-Jó te nyertél,de tudd,hogy én a helyedben nem venném fel.. -nem adta fel. -Dávidnak a két centivel hosszabb szoknyában is biztosan tetszenél.. -mondta mire kerek szemekkel néztem rá. -Bocsánat,ez csak kicsúszott a számon. -sopánkodott.
-Hogy a francos francba jön itt képbe Dávid? -néztem rá kissé idegesen.
-Láttam,hogy néztek egymásra.. -mosolygott,amitől még idegesebb lettem.
-Anya,te mindenkire akire mosolygok azt hiszed van valami köztünk.Simán elmehetnék prostinak is,mert minden második fiúra akire rámosolygok hozzá kötsz..Tudod,igen bírom Dávidot,az egyik legközelebbi barátom,és talán többet is fogok érezni valamikor,de most barátok vagyunk,mert tudod vannak fiú barátaim.. -hadartam majd felkaptam az ágyamról a szoknyát és a blúzt és elviharoztam mellette a fürdőszoba felé.
Apu valószínűleg pont akkor akart bejönni a szobámba,de ellépve mellette őt is kikerültem.Alig léptem be a fürdőbe,apu már mögöttem is volt.
-Héé.Ez kicsit durva volt. -veregette meg a vállam apa.
-Csak egy kérdés.Nem volt igazam? -kérdeztem.
-Melyik részében,hogy elmehetnél prostinak,vagy hogy nincs köztetek semmi? -tette fel a kérdést mire elmosolyodtam. -Nem mellesleg az előbbit nem nézném túl jó szemmel.. -nevetett. -Igazad volt..Anyád néha kicsit túl sokat lát a dolgokban,de tudod az időskori tiszteletet meg kell adni.Bocsánatot kell majd kérned tőle. -mondta komolyan.
-Ez nem fair.Te most kinek a pártján állsz? -nevettem.
-Kicsim,ha itt oldalak lennének,a mi családunkban már kitört volna,egy kisebb világháború. -nevetett.
-Úgy szeretlek. -borultam a nyakába és szorosan öleltem.
-Én is téged. -nevetett. -De,menj kérj bocsánatot,és készülődj,nehogy Dávidkának várnia kelljen rád. -cukkolt.
-Ne kezd te is. -forgattam a szemem és vissza mentem anyához.
A konyhában törölgette a lisztes asztalt.
-Ne haragudj,tudom,hogy durva voltam.Sajnálom. -öleltem át.
-Semmi baj kicsim.Kamasz vagy. -nevetett.
-Uuuu.Mik ezek az illatok? -kérdeztem felcsillant szemekkel.
-Csokis-áfonyás muffint sütök. -mondta.
-Kapóra jött,mert elég éhes vagyok. -nevettem.
-Kicsim..Alig egy órája ettünk. -nevetett. -Nem mintha nem szoktam volna meg,hogy te mindig éhes vagy,de ez nem lesz kész mire te mész az évnyitóra,majd ha hazajöttél,ehetsz. -mondta. -Jut eszembe,tervezel valamit ma estére? -kérdezte.
-Nem tudom..Talán...Lehetséges.. -kerülgettem a témát és elindultam a fürdő felé.
-Boglárkaaaa. -szólt utánam.
-Lehet este felé lejön Dávid. -hadartam amilyen gyorsan tudtam,majd becsuktam magam mögött az ajtót.
Ránéztem az órára.Háromnegyed három.Basszus..Gyorsan megmostam az arcomat,és felvettem az ünneplőmet.A blúzt beletűrtem a szoknyába,majd kibontottam copfba fogott hajamat.Nem akartam kivasalgatni,de mivel már alapból benne maradt a hajgumi nyoma,egy-két loknit sütöttem bele.A hajam az egyetlen amit szeretek magamon,a hátam közepéig ér,szőke,pont passzol a kék szemeimhez.Húztam egy tusvonalat a szememre,majd fújtam párat a parfümömből és mentem is ki a fürdőből.A szobámban felhúztam a fekete magassarkúmat,a vállamra dobtam egy kis táskát és indultam is ki a konyhába..
-Látom,nem győztelek meg a szoknya hosszáról. -csóválta a fejét anya.
-Hát nem igazán.. -nevettem.
-Jut eszembe,apáddal este szeretnénk elmenni színházba,persze ez nem azt jelenti,hogy Dávid nem jöhet le. -mélyen belül majd kicsattantam az örömtől,amikor közölte,hogy nem lesznek itthon.
-Rendben,lehet elmegyünk majd valamerre este,de nem tudom még pontosan.. -mondtam.
-Rendben,hagyok itthon pénzt,vigyázzatok magatokra! -mondta majd átölelt. -Na indulj mert elkéstek. -mutatott az órára ami fél négyet mutatott.
Ami azt illeti már el is késtem..Most kellett,volna lent találkoznunk.
-Akkor majd valamikor találkozunk.Jó szórakozást. -mondtam majd egy puszit nyomtam az arcára. -Mondd meg apának,hogy ne várjon ébren,ha nem lennék itthon.
-Azért ne legyél kint sokáig,lassan iskola. -nézett rám.
-Okés,na megyek Szia anyu. -köszöntem.
-Szia Drágám.
Kimentem az ajtón majd a táskámba dobtam a kulcsomat.A folyosón Dávidot pillantottam meg a lift előtt.
-Azt hittem már elfelejtesz jönni. -indult felém majd átölelt.
-Kettőnk közül nem én vagyok a feledékeny. -nevettem,mivel ő már a buszon sem emlékezett arra,hogy ma lesz az évnyitó.
-Igaz,te a késős vagy. -nevetett.
-Naaa.Mindig csak bántasz. -tettettem szomorúságot belépve a liftbe.
-Téged sem kell félteni,Szöszi. -mondta majd kiléptünk a liftből.
-Ne hívj így. -néztem rá.
-Miért,ne hívjalak így Szöszi? -kérdezte cukkolva.
-Mert olyan lenéző.Mintha a hidrogénezett hisztis ribancot a sarkon,becéznéd Szöszinek.
-Akkor majd találunk valami más becenevet. -nevetett.
-Találkozunk este? -kérdeztem.
-Talán. -ismételte meg a buszon mondottakat.
-Ne talánozzál.Akarsz velem lenni vagy nem? -csúszott ki a számon.
-Mikor nem akartam veled lenni? -kérdezte,mire nem tudtam felelni.
Beállt a csend,de épp jókor,mert oda is értünk a sulihoz.Beléptünk az ajtón,és követtük a tömeget.Ahogy kiértünk az udvarra megpillantottuk a többieket.Két felé váltunk,én odamentem Bekáékhoz ő pedig Ricsiék felé.
-Csak hogy itt vagy. -ölelt át Bori.
-Kicsit,későn indultunk el. -mondtam.
-A részleteket majd később,de nézzétek már,ki ez a sok ismeretlen ember a mi osztályunk helyénél? -kérdezte Anna.
-Gondolom ők 12-en nem voltak gólyatáborba. -mondtam.
-Nem szeretem az újakat..Mindig mindent felkavarnak. -bosszankodott Beka.
-Nem feltétlen kell így lennie. -szállt be a beszélgetésbe Bori.
-Tényleg?Nézd csak. -mutatott egy szőke lányra aki Andorral beszélgetett.
-Erről majd én gondoskodott. -mondta határozottan Bori és már indult is Andorék felé.
Utána néztünk mindhárman majd nagyot nevettünk.Azonnal átölelte Andort,majd csókolózni kezdtek,szegény lány pedig elsétált.
-Tipikus Bori. -nevettem.
-Bármennyire is utálom a tesóm szerelmi életét nézni,tényleg cukik. -mosolygott Anna. -És veled mizu? -tette fel a kérdést Bekának.
-Semmi. -vágta rá rögtön.
-Ne kamuzz..Mi van Patrikkal? -kérdeztem.
-Tudjátok..Ami a táborban történt,az a táborban is marad. -vette rövidre a szót az évnyitó pedig elkezdődött.
A szokásos köszöntővel kezdődött,ami rémhosszúra sikeredett.
-Szép napot minden kedves diáknak!Külön köszönteném az új kis növendékeinket a kilencedik évfolyamos kis gólyákat.Ezennel ti is az intézmény részévé váltok.Bemutatkoznék újra,Tinner Mihály  vagyok,az iskola igazgatója.Az első hetünk a szokásos gólyahét keretein fog zajlani.Az óráitok bizonyára még elég lazák lesznek,ugyanis ez a hét a kilencedikesekről szól.
Most a tizenkettedikesekhez szólnék,avagy a mi végzőseinkhez.3 évnyi kemény munka áll mögöttetek,és most kezdődik egy újabb hosszú év,ami mindent eldönt,az úgynevezett vizsgák éve.Amekkora lelkesedéssel léptetek ide be,kérlek úgy aktívkodjatok ebben az évben is.Rengeteg élmény áll még előttetek,bár a vég már közelebb van mint gondolnátok,élvezzétek ki az együtt töltött időt!
Az iskolánk idén,rengeteg új dologgal bővült.A tornacsarnok felújításra került a hosszú nyár folyamán,az udvarra új padok és fék kerültek.Az iskolai könyvtár is megújult,és továbbra is tárt karokkal várja a délután tanulni vágyó diákokat.
Akkor most ismertetném is az osztályokat és osztályfőnököket,valamint a tanárokat és tanított tárgyaikat.
9.A osztály,Kiss Zsuzsanna-matematika.
9.B osztály,Vas Alfréd-fizika.
9.C osztály,Horváth Gabriella.
10.A osztály-Béres Csaba.
10.B osztály-Tamási Viktória.
11.A osztály-Füzesi Linda-ének.
12.A osztály-Nagy Anna-nyelvtan.
12.B osztály-Kiss Katinka-ének.
További tanáraink:
Szabó Enikő-ének,Víg Eszter-ének,Érdes Zoltán-irodalom,Kengyel András-matematika,testnevelés,Szarvas Izabella-tánc és dráma,Nagy Fruzsina-jezz balett. -sorolta a neveket,és várt ránk még egy végtelen hosszú lista.
Mikor mindenkit végig sorolt,és elmondta a többi mondókáját,sok szerencsét kívánt az előttünk álló évhez,és beküldött minket az iskolába,hogy keressük,meg a tantermeinket.
-Gyerekek a termünk a másodikon van,fent találkozunk. -szólt utánunk az ofő.
Célirányosan mentünk fel a lépcsőkön.A folyosó közepén a 211-es terem ajtaján szerepelt a "9./B" felirat.Mindenki megcélozta a padokat,de Borival azért egész jó helyet sikerült fognunk.A padok négy sorban voltak.Mindegyik sorban négy pad volt.Mi a 3. sor ablak melletti padjában ültünk.Mögöttünk Anna és Beka,mellettünk pedig Dávid és Andor.Mindenki beszélgetett mindenkivel,mikor belépett az ofő.
-Sziasztok srácok!Örülök hogy újra látlak titeket.Nagyon sajnálom,hogy páran nem voltatok a táborban,szerintem mindenki szerzett egy jó pár emléket,de nem is húznám a szót,hogy megismerjétek egymást,kérlek mutatkozzatok be egymásnak. -mutatott az első sorban ülőkre.
-Fábián Janka. -kezdte a sor a legkedvencebb osztálytársam...
A többiek is sorolták a nevüket.Az újakat is megismertük:Kövesdi Hanna,Rózsa Vivien,Vörös Bence,Szarvas Balázs,Mogyorósdi Kíra,Kovács Tibor,Nagy Andor,Fetter Márk,Demeter Liliána,Aradi Luca,Bereg Bálint és Fülöp Evelin.
Első látásra Evelin és Hanna tűntek a legszimpatikusabbnak.
Mikor mindenki elmondta a nevét,az ofő újra beszélni kezdett.
-Nos..A fontosabb dolgokat akkor gyorsan el is mondanám.Első sorban,az iskolának egyen ünneplője van..Pontosabban,csak a blúz egyforma,és csak a lányoknál,ezt kifelé menet,átvehetitek a portán.A fiúknak az eseményeken csak a fehér ing és a zakó a kötelező.
Ki is osztanám a termek helyét.Remélem az órarendeket már mindenki megkapta. -vett a kezébe egy köteg fehér lapot.
Kiosztott mindenkinek egyet.Az iskola rajza volt rajta,minden terem beszámozva,névvel ellátva.
-Amit még tudnotok kell,hogy a félévi vizsgák a választott kurzusokról,javában befolyásolni fogják az év végi jegyeteket,szóval érdemes komolyan venni. -mondta. -Még a közelgő programokról szeretnék beszélni egy kicsit.Ez a hét ugye a gólyahétről szól,amiben javarészt a 12.-esek állítanak össze nektek feladatokat.Ez általában úgy zajlik,hogy minden végzős osztály,kap egy kezdő osztályt és a végzős osztályon belül minden személy kiválaszt magának egy gólyát,így könnyebben tudnak mindenkivel foglalkozni..Nem kell megijedni,az igazgató úrnak jóvá kell hagynia a feladatokat.Pénteken,a gólya hétvégén,a gólyabál következik.Ez az év első bálja,az iskola minden tanulója megjelenhet,a részvétel persze nem kötelező,viszont idegeneket nem hozhattok magatokkal.Ez az esemény általában 8 körül kezdődik és maximum fél kettőig tart.Következő héten megtartjuk az első szülői értekezletet.Örülnék,ha minden szülő részt tudna venni rajta.Októberben felmérő "vizsga" lesz a főkurzusból,ezt nem kell véresen komolyan venni,csak a képességeiteket mérik fel.Novemberben,az őszi szünet előtt meg lesz tartva az Őszi-bál.Télen is várható lesz egy bál,de azt még nem tudni pontosan mikor.Főbb esemény még a szalagavató,és a ballagás.Persze,az osztálykirándulást is megszervezzük majd,de az még ráér. -hadarta. -De,nem szeretném tovább húzni az időtöket,élvezzétek tovább a nyár utolsó pillanatait.Hétfőn találkozunk. -mosolygott,majd mindenki felkelt a helyéről.
-Holnap találkozunk? -kérdezte Bori.
-Nekem jó. -mosolyogtam rá.
-Nekem is. -mondta egyszerre Anna és Beka.
-Oké akkor találkozzunk a pláza előtt négykor. -mondta.
-Oké,akkor holnap. -mosolyogtam,majd Dávid felé indultam.
-Na mi lesz? -kérdezte.
-Ahogy érzed. -rántottam meg a vállamat,mert elegem volt az értetlen válaszaiból a ma estével kapcsolatban. -Én lemegyek az új blúzért,te nem tudom mit csinálsz. -indultam az ajtó felé.
-Jövök veled,aztán csinálhatnánk valamit. -mondta. -Megnézünk egy filmet,a moziban? -kérdezte.
-Felőlem.Csak hazamegyek átöltözni. -mondtam,majd indultunk is ki a folyosóra.
Lementünk a földszintre,majd a portához siettem,mert épp nem állt ott senki.
-Mit szeretnél? -kérdezte a nő.
-Blúzt szeretnék kérni.
-Méret? -kérdezte.
-S. -válaszoltam.
-Parancsolj. -nyújtotta ki a kis ablakon.
-Köszönöm. -mosolyogtam rá,majd mentünk is ki az ajtón.
-Ez akkora,mintha magamra akasztanék egy sátrat. -sóhajtottam magamhoz mérve.
-Biztos jól fog állni. -biztatott Dávid.
-Már amennyire egy sátor jól állhat. -nevettem.
Ezután hazamentünk,gyorsan leaggattam magamról a blúzomat,és a helyére egy félvállas pólót tűrtem a szoknyámba,majd a táskámba dobtam a pénzt amit anyu itthon hagyott és indultunk is.
-Biztos moziba akarunk menni? -sóhajtottam a ház előtt állva.
-Miért? -nézett furán Dávid.
-Nincs kedvem filmet nézni. -vallottam be.
-Nekem sincs. -nevette el magát.
-Mit csináljunk? -kérdeztem nevetve.
Elég szerencsétlenül éreztem magam,álltunk az utcán céltalanul.
-Sétáljunk egyet a parkba. -mutatott a park felé.
-Oké. -bólintottam,majd átmentünk az úton.
Belépve a parkba,ismét rengeteg ember állta az utunkat.Alig fértünk el a sok ember között.Mikor már unalmassá vált,hogy folyton elhagyjuk egymást,nyújtottam Dávidnak a kezem,hogy ne válasszon el minket 4-5 ember.Ujjaink összekulcsolódtak és sétáltunk tovább egymást mellett.
-Nézd,10-kor tűzijáték lesz. -mutattam az egyik plakátra.
-Oké,de mit csinálunk addig? -kérdezte nevetve,mikor hirtelen nekem jött egy ember és neki estem Dávidnak.A kezemet a mellkasára tettem,így tartva meg a köztünk lévő távolságot,ami így is nevetségesen kevés volt. -Persze,én ilyenekben is benne vagyok. -tette másik kezét a csípőmre,nevetve,mire visszahúzódtam. -Ha nem hát nem. -nevetett.
-Maradj már. -löktem meg a kezét nevetve.
-Egyébként feltűnt már,hogy a közelemben mindig elesel? -kérdezte nevetve.
-Ebbe a beszélgetésbe nem szeretnék belekezdeni. -nevettem.
-Pedig gondolj bele.Mikor először találkoztunk...Kiestél a kocsiból..Aztán megint..Most pedig egyenesen a karjaimba estél. -nevetett.
-Ez nem vicces. -ültem le nevetve egy padra.
-Szerintem az.Bár,lehet csak nem vagy túl jóba a földdel. -ült le mellém.
-Fejezd be. -nevettem.
-Jóó,oké.. Amúgy mizujs Borival és Andorral? -kérdezte. -Csak mert Andor eléggé odavan. -tette hozzá.
-Bonyolultak..Bori is odavan érte,csak kicsit hülyén fogja fel a dolgokat,és nem mert nyitni Andor felé..De,talán már minden oké köztük.. -meséltem.
Beszélgettünk és beszélgettünk..Témáról ugrottunk témára.Meséltem neki a szigetekről,Rékáékról,a családomról és ő is nagyjából mindent elmesélt..Az idő csak úgy repült,és csak akkor vettem észre,hogy még mindig fogjuk egymás kezét,mikor a táskámban csörögni kezdett a telefonom,és a másik kezemre is szükség volt.Bori hívott.
-Szia. -vettem fel.
-Halihó.Nem érsz rá ma este? -kérdezte.
-Igazából nem nagyon.Dáviddal vagyok. -mondtam.
-Uuuuu.Nem zavarok akkor.Csak gondoltam elmehetnénk a nyárzáró bulira,de akkor majd holnap  találkozunk.-hadarta.
-Holnap négykor.Puszi. -tettem le a telefont.
Mielőtt bármit is mondhattam volna,egy hatalmas durranásra lettem figyelmes,majd az égbolt már pompázott is a színekben.Mi?Már tíz óra lenne.
-Gyere menjünk közelebb. -állt fel Dávid és nyújtotta a kezét.
Elfogadtam,majd indultunk is a durrogó fény irányába.Mikor már elértünk addig,hogy tisztán láttuk,megálltunk.
-Csodás. -bámultam az égre.
-Az. -ölelt át Dávid.
Álltunk ott a durrogó fények alatt,egy hosszú nap után,egymással szemben.A szemébe néztem,az idő megállt.Szerettem volna lépni,de nem lett volna helyes.Eltúrta az arcomba lógó hajat a fülem mögé.Egyre közeledtünk egymáshoz..Bármennyire is szerettem volna,hogy megtörténjen az aminek meg kellett volna történnie,még is úgy éreztem hogy nem lehet..Hirtelen a nyakába kulcsoltam a kezem,és kikerülve a fejét magamhoz húzva öleltem.A kezeim a derekamat ölelték át.Így álltunk a tűzijáték végéig,amikor én húzódtam el.Nem tudtam mit mondani..
-Azt hiszem lassan mennem kéne,megígértem anyának,hogy nem maradok sokáig. -nyögtem ki végül.
-Hát akkor menjünk. -mosolygott rám.
Visszasétáltunk a házhoz.A liftben jó éjt kívántam,és gyorsan átöleltem majd mentem is haza.Beléptem a házba,a lámpák le voltak kapcsolva gyorsan lekaptam a magassarkúmat és betipegtem a szobámba.Gyanúsan csend volt,majd végigsétálva a folyosón láttam,hogy anyuék még nincsenek itthon.Kimentem a konyhába és megettem két muffint,majd gyorsan letusoltam,és úgy döntöttem egy hosszú alvással kipihenem az elmúlt hetet.

10. Gólyatábor III.

"Csak úgy tudtad volna megóvni magad az elvesztésétől, ha soha nem is lett volna a tiéd. A kérdés csupán az: jó lett volna-e nélküle?"
Reggel én nyitottam ki elsőként a szememet.Fel akartam ülni az ágyon,de valami visszatartott.Két kéz és egy láb volt rajtam keresztben.Körbenéztem és láttam,hogy kb mindenki nálunk aludt.Beka és Patrik Beka ágyán,Dani a földön ÜLVE, a fejét Beka ágyának támasztva ,Bori és Andor is enyhén összegabalyodtak.Anna egyedül aludt szétterülve az ágyán.Adél Dani lábára hajtotta a fejét és úgy nyúlt el a földön,Adri pedig a szoba közepén foglalt helyet.Jót derültem a helyzeten,ugyanis elég vicces volt,hogy mindenki hogy ki van terülve.A földön egy lépést sem lehetett tenni.Az így is kis terű szoba most zsúfolásig teli volt.Egyáltalán nem voltam álmos így úgy döntöttem megpróbálok valahogy kikászálódni az ágyból.Egyesével lefejtegettem magamról Dávid végtagjait majd a telefonomért nyúltam.8:00.Tehát az ofő is pár percen belül ránk ront,hogy készülődjünk.A telefonommal felállva az ágyamra,készítettem egy képet a többiekről.Leugrottam az ágyamról,és a lehető leghalkabban kitúrtam a bőröndömből a ruháimat,majd a fürdőbe mentem.

Egy farmernadrágot,egy alul megkötős ujjatlan inget és a rózsaszín szandálomat vettem fel.A neszeszeremből kitúrtam a fésűmet és gubanctalanítottam,sűrű hajamat.Nem ez a világ legkellemesebb érzése.Megmostam a fogamat,majd megcsináltam a mindennapi sminkemet.A tusvonallal szenvedtem egy darabig,mert az ecsetem úgy döntött önálló életet él,és még véletlenül sem sikerült elsőre tökéletes vonalat húznom.Mikor huszadszorra lemostam,és visszarajzoltam végre sikerült,egy elfogadhatót húznom a bal szememre is.
Kiléptem a fürdőszoba ajtaján,az ofő lépett be az ajtón.Hirtelen azt se tudta hova lépjen a sok ember  láttán.
-Ami azt illeti,azt hiszem mindenki a mi szobánkban aludt el. -segítettem ki.
-Ööö.Igen azt látom.Amikor a másik szobákban jártam és alig voltak bent ketten,fura volt hogy ma mindenki ilyen koránkelő,de akkor ez megmagyarázza. -nevetett.
-Majd én felkeltem őket. -ajánlottam fel.
-Rendben,köszönöm.Háromnegyed óra múlva találkozunk a folyosó végén,és megyünk reggelizni. -mondta és már ment is ki a szobából.
Először az ágyam felé indultam,amit már Dávid teljesen kisajátított magának.A szélére,arra az egy centire leültem és bökdösni kezdtem hogy ébredjen fel.Határozottan úgy nézett ki,hogy a bökdöséssel nem megyek semmire,bár a szemhéja remegett,tehát elvileg ébredezett.Hosszú körmeimmel csikizni kezdtem,mire elmosolyodott.
-Jó reggelt. -nyújtotta ki a kezeit mosolyogva és megdörgölte a szemét.
-Kényelmes az ágyam? -kérdeztem suttogva.
-Basszus.Lelöktelek vagy valami? -kérdezte,bűntudattal.
-Nem. -nevettem. -Csak felébredtem.És most itt az ideje hogy viszonozzuk nekik a tegnapi ébresztést. -mutattam a többiekre.
-Hmm.Ez elég klasszul hangzik.Mit tervezel? -tudakolta.
-Nem tudom,de igyekeznünk kéne,mert lassan kéne menni reggelizni. -mondtam.
A földre nyúlt a telefonjáért és azt kezdte nyomkodni.
-Hahó.Most mondtam hogy sietni kéne. -nevettem.
-Nyugi. -mondta és tovább nyomkodta a telefonját.
Egyszer csak felugrott az ágyról és közbe magával ragadta a kezemet.Kirántotta az ajtót és kilépett rajta velem együtt.A pillanat hevében azt sem tudtam mi történik nem hogy reagáljak.Megnyomott egy gombot a telefonján majd bedobta azt az ágyamra,majd azonnal becsukta az ajtót és a folyosó ablaki felére vonszolt.A telefon pár másodpercen belül,teljes hangerejéből sípolni kezdett,még a folyosón is hallottuk.
-Gondoltam nem akarsz megsüketülni. -mondta végül.
-Olyan bolond vagy. -nevettem és a vállába fúrtam a fejemet.
Ahogy ez a kis jelenetünk zajlott a folyosón,egy ismerős hang hallatszott mögülem.
-Csííííz. -hallottam és már villant is a falon a fény.
Persze semmit nem láttam mögülem,mert Dávid vállára hajtottam a fejemet.
-Mi a...? -kezdtem.
-Jó reggelt. -"vigyorgott" (jobban szólva vicsorított) Olívia. -Janka örülni fog ennek a képnek,azt hiszem ő kicsit többet képzel majd a szituációba,bármi is történt. -folytatta mondandóját.
-Hülye ribanc. -szaladt ki a számon,de már meg is bántam.
Nem szeretek senkit ilyen szavakkal illetni,főleg nem szemtől szembe,de ez már túl ment minden határon.
-Ühüm.Egyetértek.Oli a ribanc,miközben te alig pár napja költöztél ide és Dávid már a második barátod.Értelek. -csatlakozott Olíviához Bianka.
-Mi a szentséges szart nem lehet érteni azon hogy nem vagyunk együtt? -csattant fel már Dávid is,káromkodva.
-Kár a gőzért szépfiú. -nevettek majd elsétáltak a szobájukba.
Ellépve Dávidtól,az ablakon néztem ki idegesen.Nem tudtam felfogni,mit tettem ellenük hogy ezt érdemlem.Abban még látok némi értelmet,hogy Janka egy álnok ribanc velem szemben,de a másik három lány teljesen érthetetlen okból.Dávid nézett rám.
-Meg kell győznöm anyuékat,hogy vissza költözzek a nyagyiékhoz. -bámultam még mindig ki az ablakon.
-Meg a nagy francokat. -tört ki belőle és megfogva a kezemet maga felé fordított. -Miattuk?Komolyan?Kit érdekel mit gondolnak?Felőlem azt is hihetik hogy együtt vagyunk,mi tudjuk az igazságot,az hogy ők mit hisznek annyira nem érdekel hogy az nem igaz. -hadarta.
Közben fel sem tűnt hogy már nem sípol a szobából semmi.
-Nem is kellett volna ide költöznünk.Az egész egy elbaszás. -bámultam rá üres tekintettel.
Dávid épp szóra nyitotta a száját mikor Beka rontott ki az ajtón.
-Menjetek a picsába. -dörzsölte a szemét nevetve.
-Majd később megbeszéljük. -vetettem egy utolsó pillantást Dávidra,majd Bekára néztem.
-Ezt a beszélgetést nem úszod meg. -mondta Dávid,hogy csak én halljam.
Kikerültem és Bekához indultam.
-Jó reggelt. -borultam nevetve a nyakába.
A szobából kiabáló szavak hallatszottak.
-Mi történt? -néztem furán.
-Bori és Andor asszem kicsit összekaptak.. -sóhajtott.
-Mi?Együtt vannak vagy mi?Miről maradtam le az este? -döbbentem le.
-Hát tegnap jó volt a buli..Aztán a helyzet adta magát,együtt táncoltak stb..Aztán elcsattant egy-két csók,de Bori visszatáncolt..Vagyis nem azt mondta,hogy bánja vagy valami,hanem hogy nem akar többet barátságnál,mert nem bízik Andorban,azok után amiket Anna mesélt,hogy hány barátnője volt.. -mesélte Beka.
-Ez csak ürügy..Andornak az a múltja,Bori lehetne a jövője.Mindenki képes megváltozni,ha van kiért. -ahogy ezek a szavak ki csúsztak a számon,Andor jött ki a szobából Bori társaságában.
Bori tiszta ideg volt,és várakozóan nézett Andorra.
-Istenemre mondom,nem akarok senki mást csak téged. -nézett egyenesen Borira.
-Hidd el,hogy ez nem menne kettőnk között. -próbálkozott Bori.
Ekkor váratlanul Andor Bori csípőjére tette az egyik kezét és közelebb húzta magához,a másik kezével Bori hajába túrt majd hosszan megcsókolta.Persze Bori nem ellenkezett,nem is értettem hogy miért tiltakozik ennyire.Bekával csak bizakodva összenéztünk.
A következő pillanatban Andor egy gyors mozdulattal,határozottan és idegesen elhúzódott,közöttük távolságot hagyva.
-Ne is próbáld megjátszani,hogy semmit nem érzel. -olvasta Borira a szavakat majd idegesen a hajába túrva elfordult és bement a szobájukba,amit egy ajtócsapás követett.
Bori értetlenül állt ott,ahol az előbb még nagyon is élvezte Andor társaságát.
-Hé,jól vagy? -léptünk oda hozzá Bekával.
-Igaza van. -sóhajtott Bori kétségbe esve. -Többet is érzek mint kéne,és nem tudom miért csinálom ezt az egészet,mert nem akarok vele smárolgatni aztán meg elküldeni. -dobta a vállára hosszú szőke haját.
-Hidd el,hogy Andor nem ártana neked. -próbálkozott Beka.
-Tudom.És szeretem. -mondta üresen a szavakat Bori.
-Akkor meg? -tátottam el a számat értetlenül.
-Nem tudom.Nekem ez az egész olyan idegen.Még sosem volt barátom. -vallott színt.
-Ohóóó.Te félsz. -nevettem.
-Már nem azért,de az előbb nem úgy néztél ki mint aki először csókolózik. -nevetett Beka is.
-Igaz.Tegnap csókolóztam először. -vörösödött Bori.
-Hűű.Hát akkor ez a tábor gondolom elég emlékezetes marad. -mondta Beka.
-Igen-igen,elég valószínű,de most azt hiszem rendbe kéne hoznom a dolgokat. -mondta Bori,nekem pedig csörögni kezdett a zsebemben a telefonom.
A kijelzőn Réka neve világított.Bori elindult Andorék szobájába.
-Menj csak készülődni,ezt fel kell vennem. -intettem Bekát a szoba felé.
Remegő kézzel az ablakhoz indultam és felvettem a telefont.
-Szia. -köszöntem bele bátortalanul,mintha valami idegennel beszélnék.
-Csajszi!Már legalább 50x hívtalak. -dühöngött Réka. -Magyarázattal tartozol.Már vagy legalább 5 képet kaptam rejtett számról,amin te és egy srác vagytok. -hadarta tovább.
-Janka.. -sóhajtottam.
-Nem,én Réka vagyok.Elfelejtettél? -röhögött kínosan.
-Nem te,úgy értem Janka küldte a képeket. -nevettem el magam én is. -Egy igazi ribanc. -tettem hozzá.
-De,miért csinálna ilyet? -kérdezte.
-Ez hosszú,majd elmesélem.
-Rémlik,hogy nem találkozunk,holnap vagy holnapután.Nem nyaralni mentetek.Na hagy halljam. -faggatott tovább.
-Ajj.Ami azt illeti..Csabival,az egyik leendő osztálytársammal kavartunk,párszor smároltunk,megpróbáltuk,de nem igazán passzoltunk szóval semmi komoly..Janka meg halálosan bele van zúgva évek óta.Ez az egész persze rajtam csattan.Janka és a három grácia,minden áron próbálnak Dávidhoz kötni,és különböző sztorikat találnak ki,hogy együtt vagyunk stb,és úgy gondolták poén lenne elküldeni a barátaimnak,de kérlek ha még elkerülhető,Marcinak és a többieknek ne nagyon mutogasd. -hadartam el gyorsan.
-Nem akarlak elkeseríteni Élet,de ezeket a képeket Marci is megkapta.. -sóhajtott. -Egyébként ez a Dávid srác nem néz ki rosszil,de ki ő? -kérdezte.
-Nem,Dávid abszolút nem rossz pasi,de csak barátok vagyunk,és azok is maradunk.Egyébként az anyja,anyunak a barátnője.Ők rendezték a házunkat,a csomagjainkat és mindent hogy betudjunk költözni.Két emelettel felettünk laknak. -meséltem. -De inkább mesélj veletek mizujs? -kérdeztem.
-A suli mégsem szervezett gólyatábort,tehát nagyon örülök. -dühöngött. -Marciékkal még mindig lógunk együtt,de egy két ember kiesett a kis csapatunkból ahogy elmentél.Norbi,Tibi és Anti elég jól eltávolodtak.A nyár záró bulira egész jól sikerült,igazából mindenki hannáéknál aludt,mert ő lakott a legközelebb. -mesélte. -Nem akartam mondani,de így hogy látom túl léptél Marcin,gondoltam megemlítem,hogy jól alakulnak a dolgaink,és egyre több időt töltünk együtt. -persze,töröld az arcomba még ezt is..
-Oo.Biztos nagyon cukik vagytok.Hát akkor áldásom rátok,sok sikert. -próbáltam a hangomba vidámságot varázsolni. -De,most mennem kell,megyünk reggelizni,aztán még Jankát is el kell ásnom..Puszilok mindenkit,legyetek jók,szeretlek titeket. -tettem le a telefont.
Hát akkor ez a beszélgetés is tisztázva.
-Te sem vagy 'rossz csaj'. -súgta a fülembe mögöttem Dávid,idézve a mondatomból amit Rékának mondtam.
A hideg végigfutott rajtam,és a bíbor minden árnyalatában játszott az arcom.
-Nem illik hallgatózni. -próbáltam oldani a feszültségem,mire féloldalas mosollyal nevetni kezdett,amitől csak még jobban zavarba jöttem.
-Nem hallgatóztam,csak éppen erre jártam,és meghallottam. -nevetett.
-Persze-persze. -néztem rá hülye fejjel.
-Nincs valami jó kedved. -állapította meg.
-Dehogynem. -mosolyogtam rá.
-Ne is próbáld megjátszani. -húzott magához.
A fejem a vállán pihent,kezével pedig nem engedte el a derekamat.
-Hiányoznak.Vagy nem hiányoznak,nem tudom..De elég szar volt hallgatni,hogy "milyen jól alakulnak Marci és Réka dolgai".Nem mintha féltékeny lennék,tudtuk hogy nincs jövőnk,de azt megköszöntem volna,ha nem közli Réka,az első telefonhívásunknál.. -motyogtam.
-Fejezd be. -vágta rá rögtön. -Ki a fenét érdekel mit csinálnak...Jól érzed magad? -kérdezte,mire bólintottam. -Akkor meg ne érdekeljen.Számíthatsz ránk.Vannak barátaid,hülyeség ezen aggodalmaskodnod. -vigasztalt.
-Köszönöm. -húzódtam el tőle. -Menjünk kajálni. -tanácsoltam.
A csapat fele már a folyosó végén állt.Boriék persze még nem értek oda.Anna egyedül állt a falnál.Oda sétáltam hozzá,Dávid pedig Andorékhoz.
-Mi a helyzet? -kérdezte.
-Semmi különös. -vágtam rá rögtön. -Éhes vagyok. -nevettem.
-Hát én is éppen felbírnám enni a fél konyhát,ha nem sietünk valakit ketté harapok. -dühöngött. -Na végre. -tette hozzá mikor a sor eleje elindult lefelé a lépcsőn.
Az ebédlőben Bori és Anna mellett foglaltam helyet.A tojás rántottámat majszoltam amikor Bori bökött oldalba.
-Hm? -néztem rá.
-Leszünk padtársak? -kérdezte.
-Persze. -bólintottam. -Már én is akartam kérdezni. -tettem hozzá.
-Az órarendünk egyforma,csak mondom megkérdezem. -nevetett.
-Persze. -ismételtem meg nevetve. -Na és mizujs Andorral?
-Megbeszéltük a dolgokat. -mondta mire furán néztem rá,várva a folytatást. -Egyenlőre még nem vagyunk teljesen együtt.Próbálkozunk. -mosolygott,csillogó szemekkel.
-Na hát már ez is több, mint a semmi. -mosolyogtam rá.
-És veled mizujs? -kérdezte.
-Semmi új. -mosolyogtam kínosan,még mindig. -Kezdek hozzá szokni,hogy Janka a fejében percenként 30x kinyír vagy megkínoz. -mondtam,de alig fejeztem be,mikor Bori közbe vágott.
-Érik neki a verés. -nézett szúrós szemekkel.
-Azt a verést,nem tőlem fogja bezsebelni.Nem alacsonyodok le ennyire. -mondtam.
-Pedig igazán megérdemelné. -csatlakozott Beka a beszélgetésünkhöz.
-Na ugye? -kérdezte tőle egyetértően Bori.
-Nem érdekel Janka.. -hazudtam.
-Érdekli. -állt meg mögöttem Dávid.
-Hát persze,hogy érdekli. -értett egyet Bori. -Engem is érdekelne,ha valaki a semmiért utálna,de ránk számíthatsz,tényleg! -biztatott.
A beszélgetésünket az ofő törte meg.
-Gyerekek!Amíg mindenki itt van,addig ismertetném a mai programot.Ha mindenki jól lakott,felmegyünk a társalgóba.Ott majd ismertetem a feladatot.Kitaláltam egy-két dolgot,hogy még jobban megismerjük egymást.Utána délben ebéd,aztán kettőkor mehetünk a strandra vagy elmehetünk sétálni a városba.Aztán tábortűz lesz,este ismét,ami nem kötelező,az este többi részéről ti dönthettek,csak arra kérlek titeket,hogy úgy szórakozzatok,hogy holnap megyünk haza,és időbe fel kell kelni. -mondta.
Én úgy tudtam,még két éjszakánk van itt.
-Holnap? -kérdezte Anna.
-Igen Anna,holnap.Sajnálom srácok holnap délutánra tették az évnyitót így muszáj lesz,délelőtt indulnunk. -mondta az ofő.
Mindenki izegni-mozogni kezdett,majd kivittük a tálcáinkat és indultunk fel a társalgóba.A körbe helyezett székekbe ültünk.Bori és Dávid közé ültem.
-A feladat annyi,hogy mindenki kap egy kis cetlit amire 5 nevet kell felírnia.Azt az ötöt akit a legjobban megszeretett a tábor ideje alatt.Természetesen,az egész névtelenül fog menni nem fogjuk tudni ki melyiket írta.A végén majd össze számolom,hogy ki hány szavazatot kapott. -mondta,és közben már osztotta is a papírokat.
Rögtön felírtam Bori,Dávid,Andor,Beka és Anna nevét,majd félbehajtottam a lapot.Vissza adtuk az ofőnek,majd még megszámolta a neveket,addig beszélgettünk.
-Nos,az első tíz embert olvasom csak fel.A 10. Patrik, 9.Hanna, 8.Adri 7.Ricsi 6.Janka 5.Csaba 4.Anna és Rebeka, 3.Dávid és Andor, 2.Bogi az első pedig Bori. -olvasta fel a neveket.
A következő feladatok is hasonló témájúak voltak.Persze közben páran már ki-kilépegettek,mikor megunták a játékot.Ahogy befejeztük,indultunk is ebédelni.
A kaja meglepően finom volt.Bár egy spagettit nehéz is lenne elrontani.Mikor a második tányért kanalaztam észrevettem,hogy a mellettem ülő Dávid engem figyel miközben eszek.
-Ez is felkerül a "nem gondoltam volna" listádra? -kérdeztem nevetve.
-Talán.. -nevetett. -Simán az asztal alá ennél egy egész focicsapatot. -nevetett tovább,én pedig betúrtam a második tál spagettimet és mentünk is fel.
Mivel mindenki a strandolást szavazta meg a séta helyett,kicsit töprengeni kezdtem,hogy most mit kezdek.Semmi kedvem nem volt strandolni,de ahogy körülnéztem a szobában,mindenki ugyan így vélekedett.
-Ti hallottatok valamit mostanában a Janka-Csabi páros felől? -kérdezte Beka.
-Konkrétabban? -kérdeztem.
-Hogy konkrétan mi van köztük. -mondta kíváncsiskodva.
-Beka,mire készülsz? -szállt be a beszélgetésbe Anna is.
-Ami azt illeti..Gondolkodtam és.. -kezdte Beka.
-Ne,ez már rosszul kezdődik,semmilyen formában nem cseszek ki velük. -szóltam türelmetlenül.
-Esetlegesen arra gondoltam,hogy ne csak nekik legyen akkora buli ez a pár napos gólyatábor. -villantott bosszút a szemében.
-Ugye tudod,hogy ijesztő mikor így nézel? -kérdezte Anna nevetve.
-Jut eszembe,hol van Bori?Nem kéne kihagyni őt sem. -mondta Beka.
-Szerintem Andorral van.Amióta "megbeszélték" a dolgokat a szájaik egy másodpercre sem váltak el egymástól. -kuncogtam.
-Fúj.Kíméljetek a bátyám szerelmi életének részleteiből. -tettetett hányást Anna.
-Naa.Szerintem tök cukik. -mondtam komolyan.
-Inkább térjünk vissza Jankáékhoz. -mondta Beka.
-Kevésbé cuki téma. -szúrtam közbe mire mindketten felnevettek.
-Szóval arra gondoltam valahogy leégethetnénk Jankát mindenki előtt,persze burkoltan.Nem úgy értem,hogy rontsunk neki egy öngyújtóval és égessük,hanem keressünk róla valami cikit.Biztos,hogy van valami gyenge pontja. -mondta, mire gondolkodni kezdtünk.
-Szerintem elképzelhető,hogy birtoklási problémái vannak.Amikor a suli előtt letámadott,hogy Csabi az övé miközben nem is ismertük egymást.. -sóhajtottam.
-Ez nem elég jó.Ettől érdekesebb kell. -jogos.
-Mi van azzal,hogy alsóban legjobb barátok voltatok? -kérdezte Anna. -Csak tudsz valamit.
-Igazából eszembe jutott egy-két dolog,de némelyik talán már tőlem is túlságosan szemét dolog lenne. -mondta.
-Nem dobhatsz le egy ekkora bombát,hogy aztán ne mondj semmit. -törtem rá.
-Részleteket.AZONNAL. -csatlakozott Anna is.
-Talán tudok valami olyasmit,hogy kavart egy idősebb pasival.Még hetedikben. -gondolkozott.
-Hetedikben? Mégis mennyire volt idős az a pasi? -kérdezte Anna.
-Talán 20 lehetett,Janka pedig 13.Valami bulin találkoztak ahova Janka elszökött és aztán sokáig dédelgette őt az a fiú.Talán Beninek hívták nem biztos,de azt hiszem igen,Juhász Benjámin. -mondta végül.
-Szentséges szar. -tört ki belőlem,a név hallatán,mire furán néztek rám. -Az Ricsi bátyja.Még Dávid mesélt róla egyik este mikor ideköltöztünk. -mondtam.
-Miért ilyen nagy ügy,hogy a bátyja? -kérdezte furán Beka.
-Hülye.Te nem tagadnád,ha egy osztálytársad bátyjával kavarnál,aki ráadásul 7 évvel idősebb nálad? -taglalta Anna.
-Bogi,te egy kibaszott zseni vagy. -csattant fel Beka. -Hogy,én erre eddig nem gondoltam.Basszus,pedig annyiszor rákerestem Benire. -sóhajtott.
-Valami egyéb dolog amit tudnunk kéne erről? -kérdezte Anna.
-Azt mondják,talán Beni és Janka között "kicsit" több is volt. -forgatta a szemeit.
-Nem mondod komolyan,hogy lefeküdtek. -csattant fel Anna.
-Talán. -nézett a semmibe Beka. -Amint Janka szülei megtudták állt a bál náluk.Mindenki mindenkit hibáztatott,Benit eltiltották az iskolánk körzetétől,talán akkor ezért nem láttuk sosem Ricsivel a testvér-napokon.Janka szülei rengeteget veszekedtek ez miatt,hogy kinek a hibája.Végül elváltak.Janka az anyjával maradt,a nővére Kíra pedig elköltözött Londonba.Janka azóta mindig kikerüli ezt az idősebb pasi témát,pedig előtte mindig hencegett vele. -hadarta Beka.
-Én ezzel nem lennék képes viccelődni,ez túl övön aluli lenne,még vele szemben is. -sóhajtottam.
-Ez jogos. -értett egyet Anna. -Valami mást kell keresnünk.
-Adriék biztos tudnak valamit. -mondta Beka. -De,asszem lassan ki kéne másznunk a szobából,mert fél órás késésben vagyunk. -jelentette nevetve.
Mindhárman felugrottunk.Ahogy kinyitottam az ajtót Dávid állt velünk szemben.
-Az ofő küldött,hogy nézzem meg merre vagytok. -mondta.
-Csak megbeszéltük a ma esti boszorkánysági klubbunk dolgait.Mivel éppen félhold van,az erőnk teljesen képes lecsapolni minden energia forrást. -mondtam reflexből,Anna és Beka pedig nevetve kikerültek.
-Husi,legutóbb még vámpír voltál. -mondta vigyorra húzva a száját.
-Először is,bunkó. -ütöttem egyet a vállába. -Másodszor pedig,utálom,ha husiznak. -nevettem és közbe még egyszer megütöttem. -Amúgy izé..Meséltél nekem még egyik este valami Juhász Beniről..Ő Ricsinek a bátyja ugye? -kérdeztem.
-Aha. -bólintott miközben mentünk le a lépcsőn. -Összeállt a kép ugye?Megtudtad a Jankás sztorit? -kérdezte,mire bólintottam. -Figyelj! -fogta meg a kezem,hogy megállítson a lépcsőn. -Senki nem tudhatja meg,hogy Ricsi bátyja.Ricsi tudja,de küzd,hogy ne tudják meg még többen.Magát szégyelli a bátyja helyett. -hadarta,miközben lassan mentünk lefelé.
A kezét továbbra sem vette el,de kezdett kényelmetlen lenni a,félig hajlott csuklóm,ezért könnyítettem és összefontam az ujjainkat.
-Beka és Anna tudják. -szorítottam a kezén,mert tudtam nekik sem kellett volna tudniuk.
-Nem baj..Nem fogják bemondani a sulirádióba. -nevetett. -Legalább is reméljük. -tette hozzá.
Mikor kiértünk a strand udvarba,lassan elengedtem a kezét.Annáék után sétáltunk.Bori,Andorral volt a vízben,Janka és Csabi meg a három lány is,Adri,Adél meg Hanna pedig csúszdáztak.Egy pár percig tanakodtunk,majd leültünk a fűbe egy nagy kupacba Anna,Beka,Dávid,Ricsi,Dani,Patrik és én.Jól elhülyültünk,beszélgettünk.
-Este akkor lemegyünk a buliba? -csillant fel Anna szeme rám nézve.
-Megígértem. -sóhajtottam elmosolyodva.
-Uu szupi. -ujjongott Beka is.
-Azt olvastam az egyik plakáton,hogy ma csak magyar zenék lesznek.Ami elég király,mert legalább ismerjük a szöveget. -csatlakozott Dani is a beszélgetésünkhöz.
-Húú.Ezt én is olvastam,nagyon várom már. -vigyorgott Anna.
Még egy darabig ott ültünk,aztán szólt az ofő,hogy lassan menjünk be,mert kezdődik a tábortűz,ha valaki szeretne menni.
A lányokkal bementünk a szobába,Bori még mindig sehol nem volt.
-Lassan készülődhetnénk.Kilenckor tali lent? -kérdezte Anna.
-Nekem oké.Mindjárt írok Dávidéknak is. -mondtam és már pötyögtem is az üzenetet,hogy lent találkozunk kilenckor.
-Én elég álmos vagyok,lehet nem megyek. -sóhajtott Beka.
-Na nem! -vágtam rá rögtön. -Nem játszunk ilyet.Emeld fel a seggedet és öltözködj! -utasítottam nevetve.
A bőröndömhöz indultam,hogy kiszedjek belőle,valami ruhát.

Végül,egy rózsaszín,fekete mintás ruhánál maradtam ami a térdem fölé ért,úgy a combom közepéig.Bevittem magammal a fürdőbe majd gyorsan magamra húztam.Kiengedtem copfba fogott hajamat,majd miután kifésültem,lágy hullámokat csináltam belőle.Szememet kihúztam feketével és a parfümömből magamra fújtam,majd kész is voltam.Kiléptem a fürdőszobából,Beka és Anna rám vártak,hogy ők is tudjanak készülődni.
-Nem hiszem el,hogy nekünk kölcsön adtál ruhát,és még neked is maradt. -nevetett Anna.
-Imádom a ruhákat. -nevettem.
-Hát azt észrevettük. -csatlakozott Beka is nevetve,majd bement a fürdőbe.
-Amúgy milyen volt tegnap? -kérdeztem Annától,miközben lehuppantam az ágyamra.
-Uuu.Egész jó volt,csak a zenék volta szarok.Ilyen alig ismert számok voltak,és némelyikre,még táncolni sem lehetett. -szörnyülködött.
-Na majd ma bepótoljuk a táncot. -nevettem.
-Miért érzem azt,hogy imádsz táncolni?
-Mert imádok táncolni. -tört ki belőlem a nevetés.
-Az,jó mert én is.De tegnap eléggé unatkoztam.Igaz mindenki táncolt,de Bori-Andorral,amit nem akartam nézni,Beka-Patrikkal mi meg Danival mint két hülye gyerek üvöltöttük a szövegeket és úgy táncoltunk,de az teljesen más volt. -mesélte.
-Danival most ti? -kérdeztem.
-Jaj,dehogy. -nevetett, -Csak ő értette,hogy mi a jó buli.Bár lehet a 3 vodka után éreztem magam csak jól.
-Értem. -nevettem,majd Beka is ki jött a fürdőből.
-Na hogy nézek ki? -kérdezte.
Egy fekete szoknyát viselt amibe beletűrt egy csipkés pólót.
-Imádom a pólódat. -ugrottam oda hozzá.
Imádom a csipkét,minden színben és mennyiségben is.
-Nekem meg a szoknyád tetszik. -nevetett Anna,majd ő is ment öltözködni.
Ahogy Anna belépett,kopogtattak az ajtónkon.Kinyitottam.Dávid állt ott.
-Mizujs? -kérdeztem.
-Beszélhetünk? -kérdezte.
-Persze. -bólintottam majd kiléptem az ajtón és becsuktam azt.
Az ablakhoz vezetett ahol Csabi állt.
-Azt hittem te akarsz beszélni. -sóhajtottam a szememet forgatva.
-Tudtam,hogy nem beszélnél vele. -nevetett.
-Hát köszi. -mondtam kinézve az ablakon. -Mit szeretnél? -néztem végül Csabira.
-A barátságodat. -mondta egyszerűen,de mikor meglátta a kérdő tekintetem,hogy nem értem mire gondol,folytatta. -Jó,feladom. Azt hittem jó lesz ez az egész Jankás dolog,de hiányoztok.Te is és Dávid is.Nem akartalak titeket a barátaimat elveszteni. -sóhajtott,mire közbeszakítottam.
-Pedig sikerült. -mondtam Dávid pedig csak nevetett még mindig. -Te,pedig ne nevess! Később még beszélünk. -mondtam majd vissza indultam a szobába.
-Ne haragudj rá.Én szerettem volna bocsánatot kérni. -kiáltott utánam Csabi.
-Nem haragszom senkire.Rád sem,meglepő módon.Soha nem is haragudtam,de gondold végig az én helyzetemet is.Janka miattad utál ok nélkül.Szerinted szükségem van 4 év nyomorúságra Janka elnyomása alatt?! -kérdeztem. -Én is sajnálom. -mondtam majd visszamentem a szobába.
Meglepően nem vette el teljesen a kedvemet a ma estétől,inkább csak még jobban szükségét éreztem az örültségnek,a vadságnak és a kikapcsolódásnak.
-Indulunk lassan? -kérdezte Beka.
-Aha,felőlem mehetünk. -bólintottam. -De,Borit nem kéne megkérdezni? -kérdeztem.
-Szerintem eltűntek Andorral valamelyik sarokba,és elő sem jönnek még nem megyünk reggel haza. -nevetett Anna.
-Hát akkor menjünk. -mondtam én is nevetve.
Kimentünk a szobából.A magassarkúink kopogása  töltötte be a folyosót.Lementünk a lépcsőn,és tovább a nagy terembe ahol már üvöltött a zene.Dávid,Patrik,Andor,Bori,Dani,Adri,Adél,Ricsi és Csabi is ott vártak minket.Kicsit többen összegyűltünk mint ahogy azt gondoltuk.Bori felém "futott",vagy inkább csak próbált futni magassarkújában,és a nyakamba borult.
-Annyira imádlak,és köszönöm hogy bátorítottál Andorral kapcsolatban. -mondta a vállam felett.
-Jajj,te. -öleltem szorosan. -Nektek együtt kell lennetek. -nevettem.
-Köszönöm. -szorított meg majd elengedett és vissza sétált Andorhoz.
Egy darabig ott álltam,majd mikor Beka Patrikhoz sétált,Annával összenéztünk.
-Csabi meg mit keres itt? -suttogta.
-Nem tudom.De,engem nem zavar,nem akarom elbaszni a Dáviddal való barátságát. -sóhajtottam.
-Hát veled meg mi van? -nézett kérdőn. -Én már tuti kikapartam volna a szemeit,ha ezt velem csinálta volna..Te,meg csak ölbe tett kézzel nézted ahogy Jankával nyalták egymást,most meg még azt mondod nem baj,hogy velünk bulizik?!De,még mennyire hogy baj. -szidott Anna kiabálva.(Már amennyire suttogva lehet kiabálni.)
-Látod.Vérbeli szánalmas vagyok. -ejtettem egy kelletlen mosolyt,Anna pedig csak a fejét rázta.
A következő pillanatban kezek tapadtak a csípőmre,mire megborzongtam,és megfordultam,de mire mondhattam volna valamit,Dávid megelőzött.
-Na gyerünk táncolni. -nyújtotta a kezét.
Először a tekintetét kerestem,majd a kezére pillantottam.Elfogadóan megfogtam,ő pedig behúzott a terembe.Hátrapillantottam,de a többieket csak egy darabig láttam,mert utána lekanyarodtak a pult felé.Egyedül Anna,Adri és Adél indultak táncolni.Mire megint előrenéztem már a tömeg közepén találtuk magunkat.Amikor megálltunk pont akkor kezdődött egy szám,amit persze mindenki egyszerre kezdett énekelni.
-Meghalni nyáron csak veled lesz jó. -énekelte Dávid a szemembe nézve.
Lassan elkaptuk az ütemet és a zene ritmusára kezdtünk mozogni.A gondolataim teljesen máshol jártak.Valahogy semmihez nem volt kedvem,aztán következett a szám refrénje,amikor a többiek mind odajöttek hozzánk és teli torokból énekeltünk.
-Ha tudnám hány szerelmet bír még el a rapkart,most a kavicsok közé vinnélek magammal.Ha tudnám hány kép fér még bele a nyárba,veled maradnék minden egyes villanásra.
Nagyon jól elszórakoztunk,nevettünk és táncoltunk.Bár kicsit fura volt,hogy így az utolsó napra Csabi is hozzánk csapódott,de nem igazán érdekelt.
Fél kettőkor indultunk fel a szobába,de Dáviddal még kettőig kint beszélgettünk a folyosón.
-Na jó éjt. -mondtam és felálltam a székről.
-Jó éjt. -mondta majd megölelt.
Pár percig csak álltunk ott,mintha megállt volna az idő.A fejemet a vállába fúrtam,ő pedig szorosan ölelt magához.Lassan elengedtem,majd besétáltam a szobánkba.Természetesen Bekáék még nem aludtak.
-Nem tudom ti hogy vagytok vele,de én nem vagyok álmos. -mondta Anna.
-Csináljunk valami őrültséget. -csillant fel Bori szeme.
-Végül is,ez az utolsó nap.Majd alszunk a buszon. -nevettem.
-De,mégis mit csináljunk? -kezdett bezsongani Beka is.
-Nem tudom,de menjünk át a fiúkhoz,eddig úgy is mindig ők jártak át hozzánk. -mondta Bori.
-Oké. -bólintottunk egyetértően.
Indultunk is ki a folyosóra.Az ofő akkor sétált el előttünk,majd vissza fordult.
-Lányok,most már alvás! -mondta álmosan.
-P-p-persze.Csak azért jöttünk ki, mert.. -kezdtem de nem tudtam mit mondani,mert azt még sem mondhattam,hogy őrültségeket tervezgetünk.
-Mert,nagyon szomjasak voltunk,és meg akartuk nézni nyitva van-e még a büfé. -segített ki Beka.
-Sajnálom,a büfé 10-kor bezárt.Jó éjszakát! -intett minket vissza a szobába.
Szánalmas arccal,vánszorogtunk vissza.
-Na most akkor? -kérdezte Anna.
-Most akkor átmegyünk az erkélyen. -tanácsoltam  nevetve.
-Csak viccelsz ugye? -kérdezte Bori.
-Bogi viccelne?Miután tegnap előtt felmászott az udvarból ide,nem hinném,hogy ez akkora akadály lenne. -nevetett Anna.
-Mi vagy te?Valami tinininja teknőc? -nevetett Beka.
-Amúgy Szívi, ha Jankáékhoz akarsz menni,akkor mehetünk az erkélyen,mert mellettünk ők vannak.Dávidék szobája velünk szemben van. -tájékoztatott Bori.
-Basszus,tényleg. -nevettem.
-Na,akkor mi a terv? -kérdezte Beka.
-Először is,öltözzünk át szerintem,addig hátha elmegy aludni az ofő+ nem  is fognak kopogni a magassarkúink. -tanácsoltam majd a táskám felé indultam.
-Ez nem egy rossz ötlet. -nevetett Bori.
Felvettem egy fekete magas derekú rövidnadrágot és egy rózsaszín haspólót,majd belebújtam a szandálomba,és copfba kötöttem a hajam.
Fél órával később már a fiúk szobájában ültünk.Először Dávid ágyán ültem,de aztán változtak a dolgok,és valahogy Danival,Patrikkal és Bekával beszélgettünk.A földön ültünk mi négyen és hülyültünk.Dávid elvolt Annával,ami valamiért nekem eléggé szemet szúrt.Fura volt,hogy itt van a szobában,és mégsem vele beszélek,hogy szemmel láthatólag jól el van nélkülem is..A napok alatt alakult bennem valami,amit eddig magam elől is rejtegettem,de ma ez valahogy felerősödött,és egyre gyanúsabban rajtuk tartottam az egyik szememet.
-Hé,ne bámuld már.. -bökött oldalba nevetve Beka.
-Mi?Dehogy. -próbáltam terelni nevetve.
-Na,de mesélj már mizu veletek? -kérdezte.
-Mi lenne? -nevettem.
-Szivi... -kezdte,és tudtam,hogy ennek a beszélgetésnek,nem lesz jó vége. -Kezdjük ott,hogy amikor eljöttünk a táborba,és együtt voltál Csabival,már alapból akkor is többet foglalkoztál Dáviddal..Jó őt ismerted meg először blablabla,de aztán..De,aztán hirtelen nem beszéltél Csabival,egyedül Dáviddal voltál jó fej.Aztán,ha ez még nem elég,tegnap együtt aludtatok,kétszer is,és úgy össze voltatok borulva,hogy egy tű nem fért volna közétek.. -sorolta.
-Jó talán tetszett az a szitu kicsit.. -nevettem félbeszakítva.
-Talán?Olyan szorosan öleltétek egymást,hogy azt néztük egy darabig,hogy melyikőtök fullad meg előbb?! -nevetett,majd felmutatott egy képet a telefonján. -Na tessék itt a bizonyíték. -mutatta.
A képen az ágyamban alszunk egymást ölelve,az ujjaink összefonódva,és a lábaink is eléggé összekeverve,és ami a legdurvább,hogy a szánk alig két centire volt a másikétól..
-Lehet álmunkban forgolódtunk,így össze. -hazudtam,mikor,tudtam,hogy az ujjainkat már jóval elalvás előtt összefontuk.
-Khm... -tettetett torok hangot nevetve..
-Jó,feladom hagyjál. -nevettem és meglöktem a vállát.
Tovább beszélgettünk,és röhögcséltünk, majd egyszer valaki megkopogtatta a vállamat.Hátra pillantottam.Dávid keze nyúlott felém.
-Nem jössz ide? -kérdezte.
Válaszul elfogadtam a kezét és felültem mellé az ágyra.
-Mit szeretnél? -néztem rá kíváncsian.
Jól esett,hogy odahívott.Tudta,hogy attól nem kell tartanom,hogy Anna bármit is tenne,de ha ők boldogok lennének együtt,én akkor is örülnék.
-Semmit,csak olyan messze voltál,és régen öleltelek. -mosolygott és egyik kezével átölelte a vállamat.
-Ez elég közel van? -kérdeztem ráfonva az ujjaimat a másik kezére.
-Talán. -nevetett majd hátradőlt a falnak,engem magával rántva.
Ott maradtam vele,egész "este",majd ismét a karjai között aludtam el.

9. Gólyatábor II.

-Jó reggelt lányok! -rontott be az ajtón az ofő.
-Jó reggelt. -nyöszörögtünk álmosan valami köszönés félét.
-Készülődjetek,lassan megyünk reggelizni. -mosolygott majd kiment.
Reflexből a telefonomért nyúltam,de semmit érdekes nem fogadott.
-Nem tudom ti hogy vagytok vele,de én elég álmos vagyok. -nyomta a fejét a párnájába Anna.
-Semmit nem aludtam. -mondtam őszintén,mert egész éjjel csak forgolódtam.
-Fél négykor értem vissza a szobába. -panaszkodott Beka is.
-Mi? -néztünk rá mindannyian kérdőn. -De hát együtt jöttünk be. -tettem hozzá.
-Ja,csak miután mind bealudtatok,nem tudtam aludni,Patrik sem és így kint ültünk a folyosón. -mesélte.
-Lassíts.Ki a frász az a Patrik? -tette fel Bori a kérdést,amire én is kíváncsi voltam.
-Az egyik osztálytársunk.Bejelölt fb-n.Este mikor visszaigazoltam beszélgetni kezdtünk,aztán mivel aludni nem tudtam,gondoltam miért ne mennénk ki.. -mesélte.
-Óóóó. -mondtam hülyülve.
-Fejezd be. -vágta hozzám Beka a kispárnáját nevetve.
-Ha nem lennék ilyen álmos,már faggatnálak a részletekről,de ezt a részt most offolom.Majd később kifaggatlak. -mondtam kímélve Bekát és felkecmeregtem az ágyamról.
Célirányosan indultam a fürdőszoba felé,de akkor nyílt a szobánk ajtaja.Dávid lépett be rajta.
-Hali. -intettem már félig az ajtó mögül.
-Nem törnék rátok így,de beszélnünk kell Bogi. -nézett rám komolyan.
-Hát akkor gyorsan mondd mert szeretnék átöltözni. -mondtam várakozva.
-Folyosó 5 perc múlva. -fordult ki az ajtón.
-Oké. -bólintottam,de már nem is volt bent.
Becsuktam magam mögött az ajtót,majd gyorsan magamra kapkodtam a kiválasztott ruháimat és copfba kötöttem a hajamat.Viszonylag tűrhető fejet varázsoltam magamra és már vissza is mentem a szobába.
-Huh,nekem ez sosem sikerül két perc alatt. -döbbent le Anna.
-Figyi,bármi gáz van,itt vagyok én is. -ugrott oda Beka.
-Majd megbeszéljük,de most már kíváncsi vagyok. -sóhajtottam és már kint is voltam a folyosón.
Dávid a szobánkkal szemben egy széken ült az ablak alatt.Leültem mellé és a lábaimat az ölébe helyeztem,kényelem szempontjából.
-Mi történt? -kérdeztem.
-Mindenki rólad beszél.Vagyis Janka társasága. -mondta,de mintha ő jobban ki lenne akadva mint én.
-Beszéljenek. -rántottam vállat.
-Én is így vagyok vele,de most jön a java.Tudtam,hogy Janka egy álnok ribanc,de nem gondoltam,hogy előre tervez,pedig dehogynem...Reggel a suli előtt csinált rólad és Csabiról képet,és találd ki kinél landolt a kép.. -sóhajtotta én pedig kérdőn néztem,ki számítana ennyire.
-Nem tudom,igazából szerintem senkinek nem tartozok magyarázattal a történtekért.. -mondtam egyszerűen.
-Ha,azt mondom hogy elküldte Marcikádnak,nem tudom hogy ugyanezt gondolod-e.. -mondta én pedig csak egy nagyot nyeltem.
-Az nem lehet igaz. -csattantam fel felugorva a székről és járkálni kezdtem. -Nem mintha neki magyarázkodnom kéne,de nem tehette ezt meg,még Janka sem.. -idegesítettem fel magam.
-Pedig dehogynem..Szerintem tisztáznod kéne egy-két dolgot, egy-két emberrel.Persze,Dani,Andor meg Patrik tudják,hogy itt nem te vagy a ribanc,de Csabi komolyan kezd kiakasztani.. -sorolta.
-Nem akarom elbaszni a barátságotokat..Már így is miattam romlott. -mondtam rosszul érezve magam.
-Ha egy seggfej,akkor seggfej..Nem magam miatt,hanem miattad aggódok. -sóhajtott. -Ez még csak a kezdet.
-Mit kéne csinálnom? -kérdeztem,mert őszintén nem tudtam mit tehetnék.
-Mondjuk beszélj Marcival,én pedig próbálok valamit kezdeni Csabival. -tanácsolta. -De,ha jól látom nem kell keresnem.Ide tart.Majd beszélünk. -mondta és felugrott a helyéről.
-Dávid. -szóltam utána,de már elviharzott,én pedig indultam be a szobámba.
-Várj egy kicsit. -kiáltott Csabi,de semmi humorom nem volt ehhez az egészhez. -Csak akartam hogy tudd,semmi közöm a képhez,és semmihez.Próbáltam Jankát leállítani,de reménytelennek bizonyult. -próbálkozott.
-Pedig úgy tűnt,hogy eléggé jól el vagytok. -próbáltam mosolyt csalni az arcomra.
-Most akkor mondjam,hogy te és Dávid is jól el vagytok? -kérdezte.
-Menj már a picsába ezzel a Dávidos témával,de komolyan.Lehet,hogy köcsög vagyok,vagy nevezzetek akárhogy,de soha az életbe nem csaltalak volna meg SENKIVEL,nem hogy a legjobb barátoddal.Ez övön aluli volt. -mondtam elképedve.
-Nézd..Nem így akartam befejezni ezt az egészet..Be,sem akartam fejezni.Hogy tehetném jóvá? -kérdezte.
-Csak hagyj engem békén.Dáviddal legyél jó fej,mert megérdemli,hogy ne veszítse el a segg fej barátját.És én ennyivel megelégszem. -sóhajtottam. -Ami meg Jankát illeti..Ne várja meg,hogy én tegyem rendbe a dolgait. -céloztam az üzenettel és beléptem volna a szobába,de pont akkor jött az ofő.
-Megyünk reggelizni. -szólt a folyosó végéről,majd jöttek a szobából a lányok is és indultunk le.
Az ebédlőbe érve,ugyanott foglaltunk helyet,ahol tegnap ebédnél.Palacsinta volt a reggeli,lekvárral és kakaóval.Mikor a harmadikat ettem Dávid megszólalt mellettem.
-Na ez a másik dolog amit felírnák a "nem gondoltam volna" listára,hogy te betúrsz három palacsintát. -nevetett.
-Hát igen,jók az adottságaim. -veregettem meg a hasamat nevetve.
-Annyira bírom az ilyen lányokat,akik azt hiszik jó alakjuk van,és ezzel dicsekednek is. -szólt Janka velem szembe ülve.
-Mi a problémád Bogi alakjával? -nézett rá kérdőn Csabi.
-Jaa,ezt én is szeretném hallani. -csatlakozott Dávid is,mire már mindenki Jankára bámult.
-Hát nem látjátok mekkora hasa van? -kérdezte,én pedig csak nevettem rajta.
-Igen,tényleg.Az a negyven kilója vasággyal együtt.Ez igen Janka. -csattant fel Beka is.
-Már nem rosszból szivi,de láttad már a hátsó feled?A folyosón nem lehet melletted elmenni. -mondta Bori,és itt eltűnt a komolyságunk,és mindenkiből kitört a röhögés,Janka pedig hisztérikusan elvonult az asztaltól.
-Édi,itt maradt a tálcád. -kiáltott utána Andor,Janka pedig nem törődve vele elviharzott.
-Édesek vagytok,hogy így kiálltok mellettem,de nem kell miattam veszekedni,megoldom. -néztem körbe.
-Drágám,nem tudod megoldni.Jankával van dolgod,akinek meg van a saját kis sarja,akik 1.....2...3... távoznak is. -számolt a számomra ismeretlen lány,és ahogy kimondta három lány már távozott is az asztaltól. -Olívia,Vivien és Bianka. -mutatott a lányok után. -Amúgy Adél vagyok.Ők pedig a barátnőim Adri és Hanna. -szólt utólag.
-Bogi. -mosolyogtam rájuk,majd a többiek is bemutatkoztak.
Meglepetésemre,Csabi nem távozott az asztaltól,sőt még ki is állt mellettem,ami jól esett.Pár perc múlva indultunk is vissza a folyosóra.Majd a reggeli tornára,de mivel nem voltunk használható állapotban,végig röhögtük az egészet.Végül a fenti folyosón volt gyülekező.
-Mindenki itt van? -kérdezte az ofő mire bólintottunk. -Nos..Tudom,szabad programot ígértem,de azért hogy még is egy kicsit sikerüljön megismernünk egymást,vegyes csoportokat készítettem,véletlenszerűen,és velük kell előadnotok egy dalt.Jobbik esetben minden csapatban lesz egy jó hangú diák.A dalokat szabadon választhatjátok,egy órátok van a felkészülésre. -mondta mi pedig még az elejét is alig fogtuk fel. -Tehát akkor a csapatok:
1: -Fehér Vivien
-Kovács Rebeka
-Mészáros Adrienn
-Kubik Hanna

2: -Takács Borbála
-Szabados Boglárka
-Nagy Csaba
-Vincze Andor

3: -Vincze Anna
-Oláh Adél
-Hideg Kevin
-Víg Kristóf

4: -Németh Dávid
-Fábián Janka
-Juhász Richárd
-Takács Adrián

5: -Agócs Bianka
-Leiner Olivía
-Kovács Patrik.
Sok sikert. -sorolta a neveket az ofő,majd eltűnt a sorok között.
A csapatunk egész jónak tűnt volna,de ez a Csabis dolog nem tudtam,hogy fog elsülni...
A kis csapatunk fél óra múlva már az egyik kis teremben ücsörgött a padlón.
-Nekem végül is mindegy mit énekeltek,de én hegedűvel nem sok mindent tudok kísérni.. -mondta Bori.
-A gitár sima ügy nálam,tehát akkor ti ketten énekeltek? -nézett rám és Csabira,mire bólintottunk.
-Hát persze.Egy cuki kis duett. -kacsintott Bori mire szúrós pillantásokat lövelltem felé,ő pedig megnémult.
-Ha szeretnéd énekelhetünk Ed Sheerant. -nézett rám Csabi. -Most az egyszer. -tette hozzá gyorsan,mire felcsillant a szemem.
-A koncerten úgy tűnt nem csak én szeretem azt a számot. -nevettem,de ő csak tovább játszotta a kemény fiút.
-Tehát meg van a dal. -nézett Boriékra. -Ed Sheeran- A team. -mondta.
-Uuu.Annak tudom az akkordjait,sima ügy lesz. -örült Bori.
-Rá keresek a gitár-tabokra neten,addig beszéljétek meg a szöveget. -csatlakozott Andor is.
Mivel ez egy táncterem volt,nem igazán tudtunk hova leülni,így a földön foglaltunk helyet.Törökülésben ültünk Csabival,a szöveget tanulmányozva mikor bejött az ofő.
-Minden megy? -nézett körbe.
-Persze. -bólintottam rögtön.
-Huhh.Végre valakik.Mindenhol máshol áll a bál.Egy lány akar csinálni mindent,és semmiből nem enged.Kicsit sajnálom szegény srácokat. -sóhajtotta.
-Janka. -néztünk össze nevetve Borival.
-Egyébként ráértek,meghosszabbítottam az időt, ebéd után kettőkor a nagy teremben lesz a bemutató,a színpadon.Mivel az iskolában sok rendezvény fog várni rátok,gondoltam nem lesz gond ha lesz egy "kis" közönségetek is..A hangos bemondóba óránként bemondják,hogy ma délután bemutatkoznak a Trafford Gimnázium és Bentlakásos iskola tanulói,így megnézhetik az itt nyaralók is. -mosolygott. -Ja,és csak megemlítem,hogy szavaznak a legjobb produkciókra,tehát nem is kell mondanom,a tét nem kicsi..A nyertes csoport bekerülhet a gimi zenekarába,és rögtön bekerül a neve a gimi iratai közé,az úgy nevezett "sikeresek" mappájába,és ezzel az aprócska versennyel indíthatja is a jövőjét.Szükségetek lesz egy csapat névre is amit most szeretnék felírni.. -hadarta a sok információkat.
Összenéztünk a többiekkel,és mindenki elővette a gondolkodó arckifejezését.
-Mi leszünk a Wait no more. -mondta végül Csabi,közös megegyezés alapján.
-Rendben,felírtalak titeket.Találkozunk ebédnél. -mondta az osztályfőnök,majd már indult is az ajtó felé.
Pár másodpercig ücsörögtünk majd Andor törte meg a csendet.
-Amúgy ti hogy kezdtetek el zenélni? -kérdezte. -Bogi? -tette hozzá.
-Hát ez egész régre nyúlik vissza..Oviban imádtam énekelni és az óvónő,felfigyelt a hangomra,és beszélt anyuékkal,hogy később érdemes lenne foglalkozni vele.Elsőben elkezdtem énektanárhoz járni,de vonzott maga a zene is.A suliban hangszer bemutatói előadás volt,és nem tudtak elrángatni a zongorától.Megfogott,hogy olyan hatalmas,figyelemigénylő és káprázatos.Másodikban megkaptam az első szintetizátorom,aztán negyedikben kaptam egy komolyabb szintetizátort... -meséltem.
-Hú.hát nekem nem volt először ilyen nagy szerelem a gitárhoz.A szüleim ragaszkodtak hozzá,hogy Annával mindketten zenéljünk valamilyen hangszeren.Anna könnyebb eset volt,azonnal lecsapott a gitárra és a hegedűre is..Ő volt a mintagyerek,aki énekel,zenél stb..Apu nem adta fel,tovább bátorított engem,végül beadtam a derekam és gitározni kezdtem,csak az ő kedvéért,hogy büszke legyen rám.Pár hónappal később Apa lelépett..Otthagyott minket anyának,és azóta sem törődik velünk..A gitározást abbahagytam,de később rájöttem,hogy tovább kell lépnem és ehhez jó segítségnek bizonyul. -mesélte nekem pedig a szívem szakadt meg. -Na de inkább halljuk a te sztoridat szőke. -intett Bori felé.
-Semmi extra.Már elsőtől kezdve zene suliba jártam,kötelező volt nyolcadikban két hangszerből vizsgázni.Negyedikben fuvolából vizsgáztam,nyolcadikra pedig megtanultam hegedülni is. -mondta. -És te? -nézett Csabira.
-A srácokkal, Dáviddal,Ricsivel és Kristóffal, elkezdtünk szünetekben énekelgetni,akkor megállapítottuk hogy Dávidnak van a legjobb hangja,akkor kezdtem el gitározni,Kristóf dobolni és Ricsi pedig basszus-gitározni. -mondta egyszerűen.
-Értem. -bólintott Andor.
-Szerintem kezdjünk el próbálni,mert mindjárt mehetünk ebédelni. -tanácsoltam a telefonom kijelzőjére pillantva.
Válaszként csak felugrottak a helyükről,én pedig ott lustálkodtam.Csabi nyújtva a kezét felhúzott a földről.
Bori és Andor leültek egy-egy székre a tükörrel szemben,mi pedig kicsivel eléjük álltunk mikrofonnal a kezünkben. Elkezdtek játszani,gördültek az első akkordok,én pedig annyira paráztam,mint még soha.Mi van ha nincs is jó hangom?Vagy nem tetszik nekik..A kezemben a mikrofonnal játszadozva fedeztem idegességem,és jöttek is az első sorok.
-White lips, pale face breathing in snowflakes... -énekeltem az első sort,olyan tiszta hangon,hogy még magam is meglepődtem.
A rekesztések,a magas hangok,minden tökéletesen úgy jött ki ahogy kellett.A szám felénél azonban szédülni kezdtem.A hangomon is hallatszott hogy nem igazán érzem jól magam.Forgott velem a világ,és egyszer csak kiesett a kezemből a mikrofon,Boriék pedig mellém ugrottak a székről.

        ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

-Mi a franc? -ültem fel hirtelen és az ölembe esett a fejemről egy jeges,fehér rongyba csomagolt valami.
Körülnéztem,minden fehér volt,szekrények és távolabb egy köppenyes nő állt,alig kivehető alakkal.
-Nyugi. -szorította meg Csabi a kezemet.
Ekkor esett le,hogy itt áll mellettem,és még mindig a kezemet fogta.Óvatosan elhúztam a kezemet és az ölembe engedtem őket.
-Feküdj vissza egy kicsit,ne ugorj fel olyan hirtelen. -jött közelebb a nő,én pedig magam mögé nézve tapasztaltam,hogy ez egy kivizsgáló ágy.
-Semmi bajom. -ellenkeztem és tovább ültem az ágyon.
-Figyelj..Az emberek nem szoktak  csak úgy elájulgatni.Valami biztos van e mögött. -mondta a lehető legkedvesebben.
-Persze,az hogy ma még egy kortyot sem ittam.Max az. -vetettem oda.
-Tessék ezt idd meg. -nyújtott át az asztalról egy üveg vizet.
Átvettem,de majdnem ki is köptem amint belekortyoltam,ami elég illetlenség lett volna,de szívem szerint így cselekedtem volna.Az íze olyan volt mintha valami édes nyálas,fújj nem is tudom mit innék.
-Hát ez meg mi az isten? -kérdeztem fanyar arccal.
-Cukros víz.Idd meg,nagyon le ment a vérnyomásod ezért egy kicsi cukorral fel kell vinni. -mondta mire újra belekortyoltam majd letettem magam mellé.
-Nem igazán emlékszem,hogy mi történt.. -néztem Csabira értetlenül.
-Próbáltunk.Te énekeltél,szerintem nagyon ráparáztál vagy nem tudom,de minden hang olyan kibaszottul tökéletesen jött..Aztán egyszer csak láttuk az arcodon a sápadtságot,aztán leejtetted a mikrofont és összeestél. -mesélte,mire furán bólintottam.
-Szeretném ha ma délután pihennél,és főként kerülnéd a strandot.Nem tenne most túl jót neked.És ma este lehetőleg az alkoholt,az energiaitalt a cigit,és minden más káros anyagot is kerülj. -tanácsolta a nő.
-Énekelhetek? -kérdeztem mire összevonta a szemöldökét és furán nézett rám. -Úgy értem,ma lesz az osztályunknak egy megmérettetés és ez egy művészeti iskola,még próbálni kellene az előadásra,hogy mi nyerjünk. -magyaráztam.
-Mint mondtam,ne erőltesd meg magad és pihenj. -ismételte meg a pár perccel ezelőtt hallott mondatot.
-Ez meg mit jelent? -kérdeztem.
-Énekelhetsz,de ne erőltesd meg magad,és főként ne nagyon tervezz tripla szaltókat a produkciódba.Addig énekelj amég nem érzed magad megint rosszul.Nem kell mindent beleadnod a próbákon,inkább gyűjtsd az erődet a fellépésig,addig csak óvatosan,nyugodt körülmények között. -tanácsolta.
-Rendben. -bólintottam.
-Hát akkor sok szerencsét!Ha bármi probléma lenne,nyugodtan gyertek vissza. -mosolygott.
-Köszönöm.Viszlát. -ugrottam le az ágyról.
-Viszlát. -köszönt Csabi is.
-Sziasztok. -intett a nő.
Kiléptünk a rendelőből ahol az ofő,Bori,Andor,Beka és Dávid vártak.Semmi kedvem nem volt elmondani nekik szóról szóra mindent,inkább mentem volna  próbálni.
-Minden rendben? -lépett közelebb az ofő.
-Persze. -bólintottam mosolyogva.
-Nekem most mennem kell egy konferenciára,csak megakartam győződni hogy jól vagytok,ebédnél találkozunk.Pihenjetek egy kicsit. -hadarta és már ki is lépett a folyosó végi ajtón.
-Bogi mi a franc volt ez? -lépett oda Dávid és magához ölelt.
-Semmi bajom,csak kicsit megszédültem. -öleltem át a derekát.
-Tudod hogy megijedtünk?Most azonnal indulás a szobába és pihenj le. -sikoltozott Beka és Bori.
-Na ez az ami most felejtős. -sóhajtottam. -Mehetünk próbálni? -néztem a csapattársaimra.
-Bolond vagy. -jegyezte meg Csabi,mire vállat vontam.
-Ne kockáztassunk.Tökéletes a hangod,ismered ezt a dalt,már nem egyszer és nem is kétszer énekelted,ameddig nem ájultál el,addig is hibátlan volt.Inkább pihenj egy kicsit.Fent maradunk veled. -mondta Bori.
-Nem! -mondtam határozottan. -Nem fogunk miattam veszteni.Legalább egyszer hagy énekeljem el,hogy megnyugodjak.Kérlek. -néztem rájuk.
-Egyszer! -adta be a derekát Andor.
-Egyszer. -bólintottam.
-És ülni fogsz egy széken. -tette hozzá,Bori.
-Úgy lesz,csak menjünk már. -indultam el a folyosó vége felé. -Majd később beszélünk. -intettem vissza Bekának és Dávidnak.
Lesiettem a lépcsőn és visszamentem a próbatermünkbe.Felkaptam a székről a két mikrofont és az egyiket Csabi felé nyújtottam,majd leültem a székre.
-Nem hiszlek el. -nevetett Andor.
-Miért olyan fontos hogy nyerjünk? -kérdezte Bori.
-Csak kezdjetek el zenélni végre. -mondtam nevetve.
Ezuttal lazábban indítottam a dalt,a rekesztéseket és mindent kihagytam,csak simán egyszólamúan elénekeltem a dalt.Így is lehetne,de egy versenyen ez nem állja meg a helyét,kicsit sem lenne érdekes.Amikor már az utolsó sorok következtek,kezdtem végleg lenyugodni.
-Angels to fly,to fly,to fly.Angels to fly. -énekeltem lazán becsukott szemmel.
Leengedtem magam mellé a mikrofont,és rántottam egyet így is szoros copfomon.
-Komolyan ezért aggódtál? -nézett rám Bori.
-Így hajlítások és rekesztések nélkül is megállná a helyét. -csatlakozott hozzá Csabi.
-Ne is próbáljatok lebeszélni.Meg fogjuk nyerni! -jelentettem ki.
-Még most sem  értem miért ilyen fontos ez a verseny. -sóhajtotta Andor.
-Mert van önértékelésem,és nem veszíthetem Jankával szemben. -vallottam színt.
-Hát te tényleg bolond vagy. -húzott magához a vállamnál fogva Csabi.
Bori és Andor már kimentek a hangszerekkel az ajtón.
-Ti nem jöttök? -nézett vissza Andor.
-Hagyd már őket. -rángatta el az ajtótól Bori.
-De,mindjárt. -kiabáltam Borival egyszerre én is.
Kicsit elhúzódtam Csabitól és ránéztem.Majd kisétáltam a teremből.Láttam rajta,hogy valamit mondani akar,de még nem álltam készen erre a beszélgetésre.Kár lett volna hazugságokkal áltatnom,de veszekedni sem akartam,ebben a szituációban fogalmam sincs mi lenne a helyes.
Némán sétáltam fel a lépcsőn majd megpillantottam Dávidot az ablakok alatti széken ülve telefonálni.Leültem mellé felhúzott térdekkel,és vártam hogy lerakja a telefont.
-Na mizujs? -nézett rám.
-Semmi. -mondtam bágyadtan.
-Megint mi a gáz? -lökte meg a karomat.
-Semmi. -ismételtem meg magamat.
-Jó..Játszhatjuk ezt fél óráig,hogy én 50x megkérdezem,hogy mi a baj és te azt mondod semmi,vagy akár rögtön el is mondhatnád mi a baj... -mondta mire elmosolyodtam kínomban.
-Nem tudom mit akarok.. -sóhajtottam.
-Mármint? -vonta össze a szemöldökét.
-Szerintem Csabival elsiettük az elején ezt az egészet.Szünetre van szükségem,de nem akarom véglegesen lezárni ezt az egészet,de nem is akarom ott folytatni ahol abbahagytuk.De,őt sem akarom hülyíteni,hogy rám várjon a semmiért.Komolyan megőrülök.Jó volt vele ez a pár nap,de nekem ez a semmilyen állapot így pont jó,és tudom hogy ez önzőség,de nincs szükségem jelenleg kötöttségekre. -láttam hogy Dávid mosolyog,de én csak folytattam a mondandómat. -Azt sem akarom,hogy összevesszünk,mert nincs min.De ilyen lezárást sem akarok.Időre van szükségem.Sok időre.És nem várhat rám a végtelenségig.Olyan lenne mint esőre várni aszályban..Hasztalan és időrabló.Mi lesz ha később valaki másba szeretek bele,de ő rám vár?Nem élném túl azokat a kínokat.Egyáltalán nem tudom mit kéne csinálnom. -csaptam a kezemet a fejemhez.
-Én csak annyit tudok mondani,hogy megspóroltál egy kínos beszélgetést. -mutatott a hátam mögé,majd távozott.
Hátra pillantottam,Csabi állt mögöttem.
-É-én.. -próbálkoztam valami ésszerű mondattal előállni,de minden bizonnyal,nem igazán sikerült.
-Nem kell magyarázkodnod. -nevetett. -Megértelek.Annyit várok amennyit kell.Szerintem is egyenlőre hanyagoljuk ezt a kapcsolat témát,és igen igazad van az elején eléggé elsiettük a dolgot.Hidd el,nem fogok összeállni az első szembe jövő lánnyal,és meg értelek,ha van vagy lesz valaki más.Nem szeretnék én sem veszekedni. -mondta,de ez az egész beszélgetés így is eléggé kínos volt.
-Tudom,hogy nem menekülhetek el minden beszélgetésünk elől,de nekem ez most nem megy,bocsi.Nem tudok úgy beszélgetni veled,mintha nem történt volna semmi,mert történt.Megbántottál,és én is téged,de ahogy te is mondtad,nem akarok veszekedni. -sóhajtottam. -És most megyek. -tettem hozzá és besiettem a szobába.
Vagyis csak siettem volna,mert ahogy betettem a lábam,az ofő szólt,hogy menjünk ebédelni.
Az ebéd csendben telt,és villámgyorsan.A leves aminek piros színnel kellett volna rendelkeznie (paradicsom leves révén),enyhén szólva is elég átlátszóra sikeredett.A második pedig..Elvileg sült csirke volt sült krumplival.A kinézete úgy ahogy hasonlított is az elnevezésre,de az íze valahogy másról árulkodott.
Bekával felálltunk az asztaltól és indultunk vissza az emeletre.Az ofő utánunk kiáltott.
-Lányok! -kiáltott mire odasétáltunk az asztalához. -Itt van a délutáni sorrend,kérlek osztanátok mindenkinek egy példányt? -kérdezte.
-Persze. -bólintottam és visszamentem az asztalhoz ahol mi ültünk,és mindenki kezébe nyomtam egy lapot majd Bekával mi is jobban szemügyre vettük,miközben mentünk fel a lépcsőn.
"Kezdés 14:30.
Fellépők:
1:Rosewood.
2:No limit.
3:Wait no more.
4:Wild.
5:Three some."
-Hmm.Mi vagyunk az elsők. -sóhajtott Beka.
-Mi meg a harmadikok. -léptem be a szoba ajtómon.
Bori és Anna már az ágyukon ültek.Az ő kezükbe is nyomtam egy-egy lapot.
-Muti,a többit majd elviszem én,úgy is unatkozok. -nyúlt a kezem felé Beka,én pedig átnyújtottam neki a lapokat és már ki is ment a szobából.
Leültem az ágyamra és felhúzott lábbal néztem a lányokra.
-Mi volt ez az egész Csabival lent? -kérdezte Bori.
-Nem tudom.Ott hagytam miután kimentetek. -mondtam egyszerűen.
-Akkor most ti? -nézett kérdőn Anna.
-Nincs olyan hogy mi.Csak ő és én. -mondtam ki fájdalmasan a szavakat.
-Ooo.Értem. -sóhajtott.
-Olyan lehangoló ez a téma.Csináljunk már valami vidámabbat. -lelkesedtem török ülésbe húzva a lábaimat.
-Üvegezhetnénk. -vetette fel Anna.
-Oké. -ugrottam fel. -Mindjárt szólok egy pár embernek,addig keressetek valami üveget. -tanácsoltam és már ki is mentem a folyosóra.
-Gyertek üvegezni. -mondtam Andornak és Dávidnak a szobánk felé mutatva.
Tovább mentem és bementem egy másik szobába Adriért és Adélért,majd Danit is magammal vonszoltam.A folyosó végén megpillantottam Bekát,aki Patrikkal beszélgetett,így őket is magammal hívtam.
Mikor beléptünk a szobába,Anna és Bori furán néztek.Nem számítottak ilyen sok emberre.Mind a tízen leültünk egy körbe a földön.Mellettem Dávid és Bori foglaltak helyet.
-Én kezdek. -visított ujjongva a velem szemben ülő Anna.
Megpörgette az üveget,ami egyenesen Dani előtt állt meg.
-Húú.Felelsz vagy mersz? -kérdezte a jól ismert mondatot.
-Felelek. -válaszolt gondolkodás nélkül a fiú.
-De nyuszi vagy. -csóválta a fejét Anna. -De,hát jó,ezt választottad.Ki a legszebb lány a szobában? -kérdezte Anna.
-Egyértelműen Andor. -vágta rá.
-Elmész te a pi****. -nevetett Andor,mire mi is felnevettünk.
-Jó,viccet fére téve.Hmm.Talán te. -nézett Annára,aki belepirult a mondatba.
Dani átvette a kezébe az üveget.A következő áldozat Beka volt.
-Felelsz vagy mersz? -kérdezte Dani.
-Merek. -vágta rá habozás nélkül Beka.
-Menj ki a folyosóra,és spontán adj egy puszit az első szembe jövő fiúnak. -mondta Dani.
-Az ofő nem számít bele. -emelte fel a mutató ujját Beka és már fel is ugrott.
-Jó. -bólintottunk mindannyian és utána loholtunk az ajtóig nézni a kis akciót.
Beka kilépett az ajtón és kissé idegesen,fel-le járkált.Végül Ricsi lépett ki az egyik ajtón.Hatalmas ujjongásba kezdtünk,Beka pedig elindult felé.Határozottan mellé lépett és egy puszit nyomott az arcára,majd szó nélkül vissza is jött,mielőtt Ricsi bármit is kérdezhetett volna.
-Ez nem fair.Ricsi Beka unokatesója,így nem poén. -szólt közbe a mellettem ülő Dávid.
-Hát barátom,ez nem volt a feltételek között. -nevetett Beka.
Beka pörgetett az üveg pedig nálam állt meg.
-Ooooo. -mondta furfangosan. -Felelsz vagy mersz? -kérdezte végül.
-Háát.Merek. -mentem bele némi gondolkodás árán.
Azért tétováztam ennyit,mert Bekáról volt szó,aki verhetetlen az őrültségek terén.
-Remek. -ujjongott. -Hát akkor,hogy mégse legyek annyira szívtelen... -húzta az időt. -Adj egy puszit a melletted balra ülőnek. -mondta.
Megnyugodtam,mert Dávid ült mellettem és tudtam,ez semmit nem fog jelenteni.Épp mikor akartam a puszit adni,Andor közbe szólt.
-Ne már.Ez olyan ovis.Akkor már minimum szájra,vagy szívja ki a nyakát vagy valami kicsit maradandóbbat. -nevetett.
-Hagyom hogy válassz,Andor két nagy lelkű ajánlata közül. -nézett rám Beka mire elkerekedtek a szemeim.
Semmiképp nem akartam megcsókolni a legjobb barátom.
-Annyira visszakapod még ezt Andor! -emeltem fel az ujjam nevetve és végül kiszívtam Dávid nyakát.
Egy "szép" nagy piros folt éktelenkedett a nyakán.Kicsit furán éreztem magam utána,de mivel Dávidnak nem volt ez kínos,így én sem idegeskedtem.
Megpörgettem az üveget,ami Borira mutatott.
-Felelsz vagy mersz? -kérdeztem.
-Merek. -válaszolt nyugodtan.
-Valami alakulgat közted és Andor között,ugye? -kezdtem kellemetlenné tenni a helyzetet,mire mindketten vörösödni kezdtek.
-Héé! Okosan,én is itt vagyok,és nem szeretném a tesóm szerelmi életét túlságosan megismerni. -tette fel a kezét Anna.
-Hát akkor előlegezzük meg azt az első csókot. -mutattam Andorra.
-Ne már. -nevetett kínosan Bori.
-Olyan kis köcsög vagy. -lökte meg mellettem a kezemet Dávid nevetve.
-Na hajrá. -tapsoltam egyet.
Bori odamászott Andorhoz és egy puszit nyomott a szájára.
-Ez nem is csók volt. -csattant fel Beka.
-Elfogadjuk. -tiltakozott Anna.
-Elfogadjuk. -ismételtem meg Annát nevetve.
Folytattuk a játékot és jöttek sorba a kínosabbnál kínosabb kérdések,és feladatok.
Beka és Patrik "kapcsolata" is előtérbe került.Majd Borit és Andort ismét mindenki rendszerint szívatta.Annát Danihoz kapcsoltuk,engem meg mindenáron Dávidhoz kombináltak.Adrit és Adélt pedig hol Danihoz Hol Patrikhoz.Összegészében egész jól elhülyültünk,az idő is elrepült.
-Srácok szerintem lassan készülődhetnénk a versenyre.1 óra. -mutatta a telefonja kijelzőjét Adri.
-Basszus. -kapott Anna a szája elé és már fel is ugrott.
-Mindenki kifelé.Öltöznünk kell. -terelgetett mindenkit ki Bori.
A bőröndömből kitúrtam egy fekete rövidnadrágot,és beletűrtem egy pink pólót.Felkaptam a szandálomat és kivasaltam a hajamat.Minimális sminket vittem fel majd lementünk Borival a terembe az utolsó "próbánkra".Igazából csak átbeszéltük a dolgokat.
-Tehát akkor azt mondod váltogassuk a sorokat? -nézett Csabi Andorra.
-Igen,szerintem is jól hangzana,ha egy párbeszédként énekelnétek,egymást kiegészítve az első pár sort. -támogatta az ötletet Bori.
-Próbáljuk meg. -nézett rám Csabi,mire énekelni kezdtem.
Egész jól hangzott,így megegyeztünk,hogy a színpadon élesbe is így adjuk elő.
-Akkor minden stimmel. -néztem rájuk.
-Aha. -bólintott Andor.
-Szerintem menjünk.20 van. -tanácsolta Bori.
Már csak 10 perc volt kezdésig.
Bementünk az előadó terembe.A sorok telve voltak.Beosontunk a függöny mögé.
-Hát akkor ha mindenki itt van,akkor én fel is konferálnálak titeket,és kezdődhet a műsor. -mondta az ofő,mire bólintottunk ő pedig kilépett a színpadra.
-Eléggé parázok. -sóhajtotta Beka.
-Jó leszel. -szorítottam magamhoz.
-Üdvözlök mindenkit. -kezdte az ofő. -A Trafford Művészeti Gimnázium és Bentlakásos Iskola műsorát láthatják.Kérem értékeljék a pontozó lapon a csapatok produkcióját és a műsor végén dobják a szavazó dobozba.De,nem is húznám tovább a szót.Az első formációnk neve a Rosewood.A csapat tagjai: Kovács Rebeka,Fehér Vivien,Mészáros Adrienn és Kubik Hanna. -mondta majd lesietett a színpadról.
Bekáék indultak fel.A közepénél megálltak.Hanna és Vivien leültek a gitárjaikkal a két székre,Adri a zongora mögé,Beka pedig a mikrofon állványhoz állt.A szám elkezdődött.Azonnal felismertük.Demi Lovato-Made in the USA című számát adták elő.Beka hangja tökéletesen passzolt a dalhoz,a többi lány pedig elvétve egy-két hibával tökéletesen adta az alapot.A végén tapsviharral mutatta ki a közönség a véleményét.Bekáék meghajoltak majd lejöttek a színpadról.
-Fantasztikus volt. -rohantam oda hozzá.
-Még most is remegek. -mutatta a kezét.
-Most már nem kell izgulnod. -mosolyogtam rá.
Az ofő ismét kiment a színpadra,hogy felkonferálja a következő csoportot.
-A következő csapat neve a No limit.Tagjai: Fábián Janka,Németh Dávid,Juhász Richárd és Takács Adrián. -mondta majd visszajött a függöny mögé.
Janka magabiztos mosollyal sétált ki elsőként.Két mikrofon állvány volt.Ezek mögé Janka és Dávid álltak.Ricsi gitározott,Adrián pedig dobolt.Ők Maroon 5-tól a One more night-ot adták elő.
Ők is elég jók voltak.Lejöttek a színpadról majd jött amitől rettegtem.Mi jöttünk.Dávid egy puszit nyomott a homlokomra nyugtatásként,közben az ofő felkonferált minket.
-Következzen a Wait no more nevű együttes.Tagjai:Szabados Boglárka,Takács Borbála,Vincze Andor és Nagy Csaba. -mondta mi pedig remegő végtagokkal lépkedtünk a színpadra.
Már az első percekben elvakított a reflektor.Csabi és én a két mikrofon mögött foglaltunk helyet,Andor leült a székre a gitárral,Bori pedig a szintetizátor mögé ült.A dalt kissé reménytelenül kezdtük.
-White lips,pale face. -kezdtem.
-Breathing in,snowflakes. -folytatta Csabi.
-Burnt lungs, sour taste. -énekeltem tovább.
-Lights gone, day's end.
-Struggling to pay a rent.
-Long nights, strange men.
-And they say,She's in the class A Team.Stuck in her daydream,been this way since eighteen,but lately her face seems.Slowly sinking wasting,crumbiling like psatries,and they scream. -énekeltük egyszerre. -The worst things in life come free to us,cause we're just under the upper hand,and go mad for a couple grams.She don't want to go outside tonight.And in a pipe she flies to the Motherland,and sells love to another man.It's too could outside,for angels to fly. -néztünk egymásra Csabival.
Még sosem jöttek ki ennyire tisztán a magas hangok,és a hajlítások.Még azon a próbán se mielőtt elájultam.A dal felénél jártunk,az instrumental résznél,majd kezdődött újra a szöveg.
-Ripped gloves,rain coat. -kezdte Csabi.
-Tried to swim and stay afloat. -énekeltem.
-Dry house, wet clothes.
-Loose change,bank notes.
-Weary-eyed, dry throat.
-Call girl,no phone. -fejeztem be az elő refrént.
-And they say,She's in the class A Team. -kezdtük újra egyszerre a refrént. -Stuck in her daydream,been this way since eighteen,but lately her face seems.Slowly sinking wasting,crumbiling like psatries,and they scream.The worst things in life come free to us,cause we're just under the upper hand,and go mad for a couple grams.She don't want to go outside tonight.And in a pipe she flies to the Motherland,and sells love to another man.It's too could outside,for angels to fly. -énekeltük.
A hangunk tökéletesen passzolt a másikéhoz,és egyetlen hibát sem vétettünk.Megismételtük mégegyszer a refrént,és véget is ért a dal.A dal végével együtt,az izgalmam és a remegésem is megszűnt.A tömeg hatalmas tapsban tört ki.Bori és Andor mellénk sétáltak,majd megfogva egymás kezét meghajoltunk és siettünk is le a színpadról.
-Úristen ez valami eszméletlen volt. -ugrott a nyakamba Beka.
-Azért ennyire nem volt felülmúlhatatlan. -nevettem.
-Viccelsz? -csatlakozott Dávid is.
-A közönség nálatok tapsolt a legjobban. -mondta beka ujjongva,majd vissza ment a függöny széléhez,hogy lássa a következő produkciót.
-Imádom a hangod. -húzott magához Dávid a derekamra fektetett kezével.
-Én is a tiédet. -mosolyogtam fel rá.
Az ölelése mindig megnyugvással tölt el.Tudom hogy nincs mit félreértenünk,mert csak barátok vagyunk ezért nyugodtan néztem végig a további produkciókat a két karja közé zárva.
Annáék John Legend-All of me  című számát énekelték,Bianka,Olívia és Patrik pedig egy Coldplay számot.Mind a négy csapat elég erős színvonalt hozott.Idegeskedve álltunk a színpad mögött,az eredményre várva.Miután az ofő megköszönte a figyelmet és közölte hogy az eredményhirdetés 10 perc múlva lesz,visszajött hozzánk a függöny mögé.
-Fantasztikusak voltatok srácok.Mindenki egytől-egyig ki tett magáért.Valamit viszont közölnöm kell.Nem akartam hogy,még jobban izguljatok,ezért azt az aprócska tényt nem közöltem,hogy a közönség sorai között ültek az iskola fő emberei.A legtöbb énektanár,és hangszer tanár.Ők is pontoznak titeket,csak az ő szavazatuk duplán ér.A további meglepetéseket ezzel kapcsolatban majd később megtudjátok. -mondta és már ki is ment a függöny mögül.
Mindenki elképedt arccal,és ezer kérdéssel nézett utána.Felnéztem Dávidra és láttam,hogy ő is mennyire le van döbbenve.
-Megkérem iskolánk igazgatóját értékelje a produkciókat. -Mondta a mikrofonba az ofő.
-Azt az aprócska tényt sem közölte,hogy az igazgató is itt van. -sóhajtottam idegesen,és a függöny széléhez tolakodtunk.
-Először is,mindenkit szeretnék nagyon megdicsérni.Gyertek fel a színpadra srácok mind. -intett felénk biztatóan.
Csapatonként felsétáltunk a színpadra,mire mindenki tapsolni kezdett.
-Nos,nem is húznám tovább a szót.Először is azok nevét olvasom fel,akiket az iskola tanárai érdemesnek gondolnak az iskolai előadások teljesítésére,és bele tudnának helyezni titeket kisebb csoportokba.Kérem aki hallja a nevét lépjen kicsit előrébb. -mondta majd folytatta is a nevekkel. -A következő tanulókat emelném ki: Takács Borbála-szintetizátor,Szabados Boglárka-ének,Németh Dávid-ének,Vincze Anna-hegedű,Hideg Kevin-zongora,Nagy Csaba-ének. -sorolta a nevünket mi pedig megszeppenve előreléptünk,és azonnal nagy taps fogadott minket.
Összenéztünk majd visszaléptünk a helyünkre.
-Nem is húznám tovább a szót.. -kezdte az igazgató. -A harmadik helyezett 79 ponttal a Rosewood. -mondta majd nagy taps követte a szavait.
A csapat előrébb állt az igazgatóval egy vonalba.Beka arcán láttam az örömöt.
-A második helyezett 85 ponttal a No limit. -mondta ki.
Dávidék is kiálltak a másik csapat mellé ők is.
-Az első helyen pedig toronymagasan a Wait no more végzett,104 ponttal. -mondta majd ő is tapsolni kezdett.
Az öröm elárasztott,és büszkén sétálhattunk ki a fénybe.
-Gratulálok mindenkinek!Sok sikert a továbbiakban. -mondta az igazgató majd mindannyiunkkal kezet rázott.
A tömeg eloszlott,csak az iskolához tartozó tanárok és diákok maradtak bent.Értetlenül álltunk a színpadon örülve a sikerünknek még fel nem jöttek.
-Sziasztok,gondoltuk megelőlegeznénk az ismerkedést és most eldöntenénk,hogy ki melyik tanár csoportjába kerül.Mivel az ének mindenki kurzusai közt szerepel plusz ként,amiről valószínűleg akik nem jelölték kurzusnak,nem is tudnak,de igen,mindenki fog éneket tanulni.Én Füzesi Linda vagyok,én leszek az egyik csoport énektanárja,ők ott mellettem Víg Eszter,Kiss Katinka és Szabó Enikő. -mondta.
Eléggé meglepett,hogy mindenki fog tanulni éneket,de nem tűnt rossz ötletnek.A négy tanár felállt egymás mellé kellő távolságra,és kiválasztották kettesével a tanítványaikat.
-És mielőtt elfelejteném,kérlek tegezzetek minket,csak az ének tanáraitok vagyunk,és nem is vagyunk túl öregek,ez már nem az általános suli. -mondta mire bólintottunk.
Linda választott először.
-Akkor,nekem az első az biztosan Szabados Boglárka. -mondta mire odasétáltam mögé.
Ő volt a legszimpatikusabb,így örültem,hogy elsőként engem választott.
-A második emberke pedig Németh Dávid. -hívta hozzánk Dávidot,majd Eszter következett.
-Akkor én Fábián Jankát és Vincze Annát választom. -mondta.
-Én Nagy Csabát és Juhász Ricsit. -mondta Katinka.
-Én pedig, Fehér Vivient és Kubik Hannát választom. -mondta Enikő.
Végül a mi csapatunkba rajtam és Dávidon kívül,Bori,Adél,Andor és Olívia kerültek.
Eszter csoportjába: Janka,Anna,Beka,Adri,Kevin és Kristóf.
Katinka csoportjába:Ricsi,Csabi,Adrián,Bianka és Patrik.
Enikő csoportjába:Vivien,Hanna,Dani.
Az utóbbi csoport elég meglepő volt,három taggal.
-Ne aggódjatok nem hárman lesztek. -nézett rájuk az ofő. -Van még 12 másik ember akik nem tudtak jönni a gólyatáborba,de az osztálytársaitok lesznek. -mondta mire mindenkinek tátva maradt a szája.
Még 12 gyerek?32-en leszünk az osztályban?Elég volt ezt a 19-et megszokni,nem még 12..Remek.
-Hát ez fura lesz. -néztem Dávidra.
-Eléggé. -értett egyet.
-Már csak a nyeremények maradtak el. -kezdte az ofő. -Azon kívül,hogy akik kiemelkedően teljesítettek bejuthatnak az ének csoportokba, a helyezetteknek most sokkal nagyobb meglepetésben lesz részük,persze ez már kevésbé kötődik a mi szórakozásunkhoz,ez a ti javatok.Tehát az első helyezett csapat,Bogi,Bori,Csaba és Andor,ti kezelhetitek a suli rádiót vagy a gólyahéten kibújhattok egyes feladatok alól,mint például,hogy vödörbe hordjátok a könyveiteket egy hétig. -mondta az ofő. -Most gyorsan döntsétek el. -tette hozzá.
-Nem tudom,ti hogy vagytok vele,de nem akarok minden szünetben a sulirádióban ülni. -néztem rájuk.
-Szerintem döntöttünk. -vágta rá azonnal Andor.
-A gólyahetes verziót választjuk mondta Bori.
-Rendben. -bólintott az ofő. -A második helyezett dönthet az osztálydekorációról,a harmadik helyezettek pedig beadhatnak egy-egy lemezt a sulirádióba. -mondta.
Mindenki bólintott.Majd álltunk értetlenül.
-Vacsoráig szabadprogram.Találkozunk a folyosó végén. -mondta az ofő,mi pedig felmentünk a szobánkba.
Természetesen mindenki a mi szobánkban lógott.Az ágyamon ültem,a lábaimat Dávid ölébe helyezve.Megpillantottam a telefonomat,még csak négy órát mutatott.Elég fáradt voltam,igaz hogy alig aludtam éjjel.
-Keltsetek fel fél hatkor. -mondtam és hátradőltem Dávid mellkasának.
A szemeim gyorsan elnehezedtek és lecsukódtak.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

A szemem arra nyitottam fel hogy a szoba tagjai teli torokból énekelnek valamit.Először azt sem fogtam fel,hogy hol vagyok,nem hogy azt mit énekelnek.Körülnéztem Dávid is úgy szintén aludt mellettem,pontosabban félig alattam.Összegabalyodtak a végtagjaink.

-Nem kérlek légy enyém örökké,mégis hozzád szól dalom. -énekelte mindenki a jól ismert dalt,majd látván hogy felébredtem,mindenki rám nézett várva hogy majd én folytatom a dalt.

-Úgy sem élhetünk örökké,egy percig lennék oltalom. -nyöszörögtem még félig kómásan.

-Nem kérlek légy enyém örökké,mégis hozzád szól dalom. -csatlakozott Dávid is mellettem felülve,majd a következő sort már mindannyian énekeltük.

-Úgy sem élhetünk örökké,egy percig lennék oltalom, 

-Fél hat van drágáim. -mondta utólag Beka.

-Már? -dörgöltem a szememet.

-Igazából már háromnegyed,de olyan cukin aludtatok,hogy nem volt szívünk felkelteni titeket. -vallott Bori. -És ami azt illeti,úgy van egy percetek és indulunk vacsizni. -nevetett.

A többiek kifelé mentek a szobából én pedig felvettem a szandálomat és a fürdő felé indultam.

-Megvársz? -néztem Dávidra.

-Aha. -bólintott.

Beléptem az ajtón és a tükörbe néztem.

-Szentséges isten. -sóhajtottam.

-Minden oké? -kiáltott Dávid?

-Persze,csak tükörbe néztem. -mondtam mire nevetni kezdett.

Megigazítottam elcsúszott kontyomat,és epres labellommal bekentem a számat,hogy ne száradjon ki.Lemostam a szemem alól a fekete csíkokat,de nem volt kedvem újra sminkelni,úgy hogy,csak egy sima alapot vittem az arcomra,majd ki is mentem a fürdőből.

-Sosem értettem,hogy tudod rendbe hozni magad fél perc alatt. -hitetlenkedett.

-Közel sem vagyok "rendben". -mutattam a fejemre nevetve. -Most pedig levihetsz,mert nem hogy sminkelni,menni sincs erőm. -mondtam és a következő pillanatban már a hátára ugrottam.

A lépcső alján értük utol a többieket.Csendben sétáltunk az ebédlőig.Az ajtó előtt letett,hogy mindketten beférjünk a vékony,kis ajtón.Leültem a szokott helyemre Beka és Bori közé.A vacsora tejbegríz volt.

-Szerintem ezen a héten vagy öt kilót fogok fogyni. -mondta Bori. -Naponta. -tette hozzá.

Kérdőn néztem rá,mert ez az étel egész viselhető,és finom volt.

-Tejérzékeny vagyok. -sóhajtotta.

-Szegény. -nevettem. -Gyorsan megeszem aztán elmegyek veled büfébe,ha gondolod. -ajánlottam fel.

-Az jó lesz. -nevetett.

Lassan megettem a forrónak bizonyult ételt,majd felálltam az asztaltól.Vittük volna ki a tálcáinkat mikor egy kéz elkapta a kezemet.

-Neked van kedved később lenézni a discoba? -kérdezte Dávid.

-Nem tudom te hogy vagy vele,de én álmosabb vagyok mint voltam,szerintem ezt kihagyom,majd holnap. -mondtam. 

-Akkor fent maradhatok veled? -kérdezte.

-Persze.Tök jót aludtam az előbb is a válladon. -nevettem,majd vittük is ki a tálcákat.

A tálcás pult végénél álló nők,mindig csúnyán néztek,mikor valaki egy teli tányért vitt ki.Most éppen Bori volt a kiszemelt.

-Édeském neked semmi nem jó? -kötöttek bele.

-Tejérzékeny vagyok. -mondta Bori.

-Oo. -vettek vissza egy kicsit.

Kisétáltunk,majd felmentünk a szobánkba a pénztárcáinkért.Szerencsére a mi folyosónkon volt a büfé,így kígyózó sorokra számítottunk,de meglepetésünkre csak két kisfiú állt ott.Mikor mi kerültünk sorra Bori kért először.

-Egy sonkás szendvicset,3 kólát,egy energia italt,egy barackos teát és egy croissant szeretnék. -mondta mire a nő végigmérte Bori alkatát. 

-Értem én hogy éhes vagy,de... -kezdtem mire félbeszakított. 

-Hülye. -lökte meg a vállamat. -Beka,Anna és Andor kérték a kólát és a croissant is Andor kérte. -nevetett,majd miután fizetett a pulthoz engedett.

-Egy sajtos chipset és egy multivitaminos cappy-t szeretnék. -mondtam majd kifizettem.

Mire visszaértünk a szobába már a többiek is fent voltak.Az estét tervezgették.

-Tuti nem jössz? -nézett rám szomorúan Beka.

-Ígérem hogy holnap,ha törik,ha szakad akkor is megyek. -nyugtattam.

-Becsszó? -kérdezte Anna.

-Becsszó. -bólintottam.

-Viszont segíthetnétek valami ruhát keresni. -sóhajtott Beka.

-Semmi értelmes ruhám sincs. -panaszkodott Bori is.

Felálltam az ágyamról és a bőröndömhöz indultam.Kitúrtam belőle két ruhát és az egyiket Bekához,a másikat pedig Borihoz dobtam.

-Húú.Ezt meg hol szerezted? -kérdezte Bori a fekete ruhámra mutatva.

-Némi előnye is van,hogy most költöztünk ide a szigetekről,pár hete még csak ilyen ruháim voltak. -sóhajtottam.

-Nincs véletlen egy harmadik is? -kérdezte Anna.

-Talán. -nevettem és tovább kutattam majd egy kék ujjatlan ruhát dobtam hozzá.

-Te vagy a legjobb. -kacsintott.

Egyesével bementek a fürdőbe és felhúzták a ruhákat én pedig az ágyamon gubbasztottam.

Már fél kilenc volt mikor átjött Andor,Dávid,Patrik,Dani és Ricsi.Beszélgettünk,és hülyültünk egy darabig,majd fél tíz körül lementek a buliba.Pár perc múlva már nyakig betakarózva feküdtem az ágyban Dávid vállán,és elnyomott az álom.