12. Last day of Summer.

Reggel zavaros gondolatokkal teli fejjel ébredtem.Bár,lehet azért is voltak annyira zavarosak mert a telefonomból szűrődő zenére keltem.
-Mi a franc? -dühöngtem,majd a kijelzőre
Fél 11-et mutatott..Tény hogy ez elég későnek számít,még sem éreztem magam úgy,mintha ki lennék aludva.Bori hívott.
-Ne kímélj. -emeltem élettelenül a fülemhez a telefont.
-Jaaaj.Csak nem tudtam tovább várni,hogy megkérdezzem mi volt tegnap Dáviddal. -ujjongott.
-Ne már...Semmi. -nyomtam a fejem a párnámba.
-Na ezt el se kezd. -csattant fel.
-Jó hát akkor elmondom mi történt.Minden jó volt.Jól éreztem magam.Fogtuk egymás kezét,cukik voltunk..Aztán majdnem megcsókolt,én beparáztam és elrontva a pillanatot inkább átöleltem.Kínos volt a helyzet,ezért benyögtem hogy haza kell jönnöm,ami még kínosabb volt,és most bűntudatom van,mert nem tudom hogy állnak a dolgok kettőnk között.Hmm..Röviden ilyen estém volt.Jó mi? -hadartam,és én magam sem hittem el,hogy ez velem történt..
-Nem vagy normális...Mitől paráztál be?Gondolom már nem egyszer smároltál volna valakivel.. -szörnyülködött.
-De, ő más..Nem tudom..Nem akartam semmit sem elsietni,sem elrontani. -próbálkoztam valami magyarázattal.
-A pasi aki tetszik,meg akar csókolni..Ezen mit rontanál el? -kérdezte.
-Héé.Én sosem mondtam,hogy tetszik. -ahogy kimondtam a szavakat,láttam magam előtt Bori lesajnáló pillantását.
-Jó inkább aludj. -nevetett. -Délután tovább faggatlak.Puszi. -mondta majd letette.
Nem hittem el,hogy ezért képes volt felébreszteni..
Miután már az álom is kiment a szememből,üres tekintettel bámultam a plafont.Sikerült rájönnöm,hogy oké,hogy ruhákat,meg táskát vettünk a sulira,de füzeteim és tollaim sehol sem voltak.Egy darabig még nyomkodtam a telefonom,majd kimásztam az ágyamból,felöltöztem és elkészítettem a mindennapi sminkemet.
Kinyitottam a szobaajtóm és indultam is a konyhába.
-Jó reggelt. -köszöntem apunak.
-Reggelt? -nevetett. -A hasadra süt a nap. -mondta.
-Nehezen,mert este lehúztam a redőnyt. -vigyorogtam. -Anyu? -tettem hozzá a kérdést.
-Elment dolgozni,majd hatkor jön,de én is mindjárt megyek. -mondta.
-Oké,délután találkozok a lányokkal.Viszont még nem vettem füzeteket meg tollakat,a sulira.Merre van a legközelebb egy papír-írószer bolt? -kérdeztem.
-Szólj Dávidnak biztos,elkísér. -nevetett.
-Ne már. -néztem rá tettetett szomorúsággal.
-Komolyan,nincs jobb ötletem,biztos lesz valahol a park körül,lent van a garázsban a biciklid,hívd fel valamelyik osztálytársad. -tanácsolta.
-Oké,akkor megcsörgetem Borit. -mondtam.
-Miért nem Dávidot? -kérdezte.
-Már miért hívnám Dávidot? -kérdeztem vissza.
-Mondjuk,mert fölöttünk lakik,és jóban vagytok? -kérdezte.
-Borival is jóban vagyok. -mentegetőztem.
-Jó,nem akarom tudni mi történt tegnap,de ha megbántott,én is "megbántom" a képét. -mondta komolyan.
-Nem történt semmi.Én tettem ilyenné a helyzetet.. -sóhajtottam.
-Milyenné? -kérdezte.
-Ilyen semmilyenné,de mindegy is,megyek felhívom Borit. -indultam a szobámba.
-Én meg megyek dolgozni.Este találkozunk,puszi. -köszönt el.
-Puszi. -köszöntem vissza.
A szobámba lépve,már hívtam is Borit.Természetesen ilyenkor nem ért rá,mert a szülei elvitték őt és a húgát ebédelni.
Tétlenül ültem az ágyon,a névjegyzékem görgetve,majd végül Bekával beszéltem találkozót.Felkaptam egy táskát a vállamra és indultam is.Felvettem a cipőmet,és bezárkóztam magam után.Lementem a földszintre,majd a garázshoz indultam.Mikor kijöttem a biciklimmel, Dáviddal futottam össze.
-Szia. -köszöntem,a padlót szemlélve.
-Hali. -köszönt szokásos jó kedvvel. -Merre mész? -nézett a biciklimre.
-Megkértem Bekát,hogy mutasson egy papírírószert,ahol tudok a sulira füzeteket venni. -mondtam.
-Miért nem nekem szóltál?Szívesen elkísértelek volna. -mondta mire felnéztem rá.
-Nem tudtam,hogy állnak a dolgaink.. -sóhajtottam.
-Tegnap megpróbáltalak megcsókolni,te elhajoltál.Mégis hogy állnának?Minden a legnagyobb rendben. -nevetett.
Nem tudtam kivenni a mondandójából,hogy ezt most viccnek szánja,vagy cinizmussal teli undornak,ezért csak kínosan néztem rá.
-Figyelj,tényleg semmi gáz. -szerette volna folytatni,de félbe szakítottam.
-De,igen ez nekem így elég gáz.. -mondtam.
-De ne legyen az.Ha nekem nem az,neked se kell hogy az legyen. -mondta ki a mondatot,amitől csak még rosszabbul éreztem magam.
-Hát jó.. -mondtam ki végül. -De,én most megyek.Majd beszélünk. -próbáltam ellépni ettől a kínos szituációtól. -Szia. -mondtam végül,majd a biciklimmel együtt kikerültem.
Kimentem az ajtón.Beka már ott várt.
-Na végre. -borult a nyakamba. -Mi tartott eddig? -kérdezte miközben visszaült a biciklijére.
-Átestem egy kínos beszélgetésen..Nem akarok róla beszélni. -vallottam be,miközben már indultunk is.
A bolt,alig pár utcára volt.Elég nagy méretű,papírírószer üzlet volt,így bíztam benne,hogy minden szükségeset találok.Beléptünk Bekával,és indult is a vadászat.Szebbnél-szebb borítójú füzeteket találtam,de az abszolút kedvencem,egy fekete alapon,arany és rózsaszín feliratos lett,a felirat pedig a következő volt "You were born to be real,not to be perfect!",ami annyit jelent,hogy igazinak születtél nem tökéletesnek.Ez a kis idézet javított a hangulatomon,így mosollyal az arcomon vásároltam tovább.
-Figyi,én végeztem,szemben van egy szemészeti bolt,be kell mennem az új kontaktlencséimért.Vásárolj nyugodtan tovább.Találkozunk utána itt a bolt előtt? -kérdezte.
-Persze,menj csak. -mosolyogtam rá,majd indult is a kasszához.
Tovább bóklásztam a sorok között,mikor megpillantottam egy hirdető táblát,amin csak esemény plakátok voltak.Még a mi sulinknak a gólyabálja is ki volt tűzve,így elolvasgattam a többit is..
Miután semmi lebilincselőt nem találtam,mentem tovább és vettem pár tollat,grafitot,post-it-et és dossziét majd én is mentem fizetni.Egy nagy szatyorral indultam ki a boltból.
A biciklim kormányára tettem a csomagot,és vártam Bekára.
-Hali. -köszönt valaki mellettem.
Nem gondoltam,hogy valaki hozzám beszélne,nem volt ismerős az hangja,így nem fordultam meg.
-Hali. -ismételte meg mire megfordultam. -Igen,te. -nézett rám nevetve.
-Ööö.Szia?! -nevettem.
-Mizujs? -kérdezte,mintha tudnom kéne kicsoda.
-Ne haragudj ismerlek? -kérdeztem kínosan.
-De pofátlan vagyok..A nevem Horváth Martin. -mondta,mire azonnal bombáztam a következő kérdéssel.
-És mit szeretnél? -kérdeztem.
-Igazából semmit,csak láttam,hogy korombeli csaj vagy,aztán gondoltam leszólítalak. -mondta,mintha ez tök természetes lenne.
-Hát..Ha már itt tartunk,a nevem Szabados Bogi. -mondtam a szememet forgatva.
-Szép név. -kacsintott idegesítően .Amúgy hova jársz? -kérdezte.
-Hát most éppen,a boltból jövök. -mondtam furán.
-Haha..Vicces lány..Úgy értem melyik suliba jársz? -tette fel érthetőbben a kérdést,mire elnevettem magam.
-A traffordba.Te? -kérdeztem.
-Én is. -bólintott. -10./B. -tette hozzá.
-9./B. -mondtam.
-Hóhó,mekkora mázlim van már. -csapta össze a kezét nevetve. -Bejelölhetlek Fb-n? -kacsintott,amitől végigfutott a hideg a hátamon.
-Hát jelölj. -nevettem.
-És vissza is jelölsz? -kérdezte nevetve.
-Vissza. -nevettem. -Na,de megyek a túl oldalon vár a barátnőm,ha szeretnél elérni,majd írsz.Szia. -intettem majd indultam is.
Beka a megmentőm volt,mert ez a srác túl közvetlen volt.Amint megláttam,hogy kilépett a boltból,tökéletes ürügy volt lelépni.
Átsiettem a biciklimmel a túl oldalra Beka mellé és indultunk is haza.
-Hát ez meg ki volt? -kérdezte út közben.
-Fogalmam sincs.Valami Martin. -mondtam nevetve.
-Beszéltél vele,és nem tudod ki ez? -kérdezte furcsán,mire elmeséltem neki a szitut.
-Huuu,van egy rajongód. -nevetett.
-Ez nem vicces.A frászt hozta rám a kacsintgatásával. -nevettem én is.
-Nézd,a jó oldalát,van már ismereted a felsőbb évfolyamokból,nem kell kisfiúkkal lógnod. -mondta, mire eszembe jutott Dávid.
-Ja,tök jó. -próbáltam nevetni.
Miközben beszélgettünk,már haza is értünk.
-Köszönöm,hogy elkísértél. -öleltem át.
-Szívesen. -mondta.
-Délután találkozunk,Puszi. -köszöntem el.
-Szia. -intett és tekert is tovább.
Betoltam a biciklimet a garázsba,majd felcipekedtem a cuccaimmal.majd a kulcsomat kezdtem keresgetni.Ahogy beléptem a házba becsukva magam mögött az ajtót kopogtattak is azon.
-Mindjárt jövök. -szóltam és letettem a cuccaimat a nappaliba.
Kinyitottam az ajtót Dávid állt ott.
-Nekem ehhez most nincs kedvem.. -léptem hátra..
-Nem lehetne olyan köztünk minden,mint azelőtt,hogy megpróbáltalak megcsókolni? -kérdezte.
-Látod ez a baj...Akárhányszor beszélgetésbe elegyedünk szóba kerül ez a "majdnem csók".. -sóhajtottam majd folytattam. -De.nem csak ez a baj.Többet érzel,különben nem akartál volna megcsókolni..De,még csak nem is ez az igazi baj...Hanem,hogy én nem érzek többet. -hazudtam.
-Tudod mit? -kérdezte,mire fel néztem rá. -Én sem éreznék többet,ha nem hülyítettük volna egymást,látszólag neked a kézfogások,a puszik,az együtt alvás semmit nem jelentett.Ezt azért közölhetted volna az elején is. -egy könnycsepp gördült le az arcomon.
-Sajnálom.Nekem ez nem megy. -léptem hátra és becsuktam az ajtót.
Neki dőltem a faajtónak,és kitört belőlem a sírás.Zokogva a földre hulltam.A könnyeim csak szüntelenül folytak.Remekül telt az utolsó napom..
Tíz perc telt el,mire sikerült feltápászkodnom onnan.Megmostam az arcomat,majd bevittem a cuccaimat a szobámba és lerogytam az ágyamra.
Borit kezdtem hívni.Pár csörgés után fel is vette.
-Figyi.Ne haragudj nem tudok ma találkozni veletek. -mondtam szipogva.
-Ne csináld ezt..Mi történt? -kérdezte.
-Semmi,csak szeretnék egy kicsit egyedül lenni. -mondta,mire egy újabb könnycsepp gördült ki a szememből.
-Jó..Miért szipogsz itt nekem?Mi történt? -kérdezte.
-Holnap ígérem mindent elmesélek,de ma nem megy..Tényleg.Érezzétek jól magatokat.Mondd meg a lányoknak,hogy sajnálom.Puszi. -tettem le.
Megnéztem az időt,még csak negyed kettő volt.
Kipakoltam a szatyorból,majd elpakoltam a többi sulis cuccom közé.Az iskolatáskámba beledobtam,egy jegyzetfüzetet,és a tolltartómat.
A telefonomra pillantottam..Ez a srác nem viccelt,tényleg bejelölt Fb-n.Ezen jót derültem,majd leültem az ágyamra.Alig igazoltam vissza,már beszélgetésbe is kezdtünk.
Horváth Martin: Te tényleg vissza jelöltél:D
Szabados Boglárka: Vissza..
Horváth Martin: Na mizujs?
Szabados Boglárka: Pofátlan lennék,ha azt mondanám nincs kedvem beszélgetni?:/
Horváth Martin: Pofátlan lennék,ha megkérdezném mi a baj?
Szabados Boglárka: Igen..De,nem baj:D Igazából semmi..Pasi dráma.Összevesztem valakivel,akit szerettem,azért mert azt hazudtam nem szeretem.
Horváth Martin: ????
Horváth Martin: Te lány...Tényleg bolond vagy.Szereted,és azt hazudod nem szereted?!
Szabados Boglárka:Ami azt illeti,azt mondtam nem érzek iránta semmit,nem azt,hogy nem szeretem.
Horváth Martin: Leszólítottam egy dilist az utcán?:DDD
Szabados Boglárka: Naaaa.:D Nem vagyok dilis.Csak néha vannak gyenge pillanataim.
Horváth Martin: Nem baj nekem így is tetszel.:D
Szabados Boglárka: Még csak nem is ismersz...
Horváth Martin: Nem azt mondtam,hogy beléd zúgtam,hanem azt,hogy jól nézel ki.Nem ugyanaz Szívi:D
Horváth Martin: És igenis ismerlek.Tudom,hogy szeretsz kérdésre-kérdéssel felelni,azt mondani,hogy nem szeretsz valakit,miközben szereted.Soroljam még?
Szabados Boglárka: Na hagyjál:DD
Jót nevettem,a kisírt szemeimmel,majd megvillant,a telefonom kijelzője.
"Bejövő videóhívás tőle: Horvátha Martin"
Megtörölgettem a szememet,majd fogadtam a hívást.Örültem,hogy valami leköti a gondolataimat,és jól szórakoztam vele.El meséltem neki,a Dávidos sztorit és hogy miért vannak kisírva a szemeim...Jól elszaladt az idő.Akkor tettem le amikor anyu bejött a házba.
Azonnal kisiettem elé és megpillantva az órát láttam,hogy 6 óra múlt 5 perccel.
-Szia. -öleltem át.
-Szia Kicsim.Milyen napod volt? -kérdezte.
-Egész jó. -hazudtam.
-Nem úgy volt,hogy a lányokkal találkozol délután? -kérdezte.
-De,de annyi dolgom volt még a sulis cuccokkal,hogy inkább lemondtam. -sóhajtottam. -Bekával úgy is találkoztam,mikor délelőtt elmentünk a papírírószerbe. -tettem hozzá.
-Ó értem.És vacsoráztál már? -kérdezte.
Hát persze,hogy nem..Eddig azt sem tudtam,hogy már 6 óra múlott.
-Nem még nem. -mondtam.
-Hoztam 4 sajtos csirkét,eszünk? -kérdezte.
-Aha,csak egy pillanat összefogom a hajamat. -mondtam és a szobába indultam.
Egy hajgumival a fejem tetejére tornyoztam a hajamat és írtam Martinnak egy üzenetet,hogy várjon egy kicsit,mert vacsorázunk.
Visszamentem a konyhába,és leültem az asztalhoz.
-A te napod milyen volt? -kérdeztem anyut.
-Hosszú..Nagyon hosszú és unalmas. -mondta.
-Hát az nem túl jó. -mondtam a kajámat bökdösve a villával.
-Nem baj lesz jobb is.. -mondta. -Amúgy Mónika mondta,hogy később menjünk fel hozzájuk. -tette hozzá mire elfehéredtem és kikerekedtek a szemeim.
-Megtennéd nekem,hogy azt mondod,Bekáékkal találkozok? -kérdeztem sóhajtva.
-Miért mondanám ezt? -kérdezte.
-Nincs kedvem átmenni hozzájuk.El leszek itthon,úgy is még hajat mosok,meg minden..De,ti menjetek nyugodtan. -mosolyogtam rá.
-Hát,ha ezt szeretnéd. -mosolygott vissza.
-Ezt. -bólintottam. -majd megettem az utolsó falatokat.
Közben apu is megjött,elmesélte milyen napja volt,majd mentek is fel Dávidékhoz.
Mikor beértem a szobámba már több értesítés is várt a telefonomon.Az első üzenet Martiné volt,amire válaszoltam is.
"Horváth Martin: Nem fájt,amikor leestél a mennyből?Csak mert egy angyal vagy..:D
Szabados Boglárka: De,eléggé fájt.Halott vagyok 15 éve,ahogy ez a szöveg is Szívi:DDDD"
Jót nevettem,majd tovább lapoztam az üzeneteknél.
"Németh Dávid: Te is feljöhettél volna"
Erre nem válaszoltam,csak olvasatlannak jelöltem.
Mégis minek mentem volna fel?Komolyan nem értettem..Na mindegy.
A következő egy értesítő volt.A Facebookon megjelent,a gimis gólyabál eseményként.Bejelöltem,hogy megyek,pedig még egyáltalán nem voltam benne biztos.
Végül elmentem hajat mosni.Jól esett már ez a forró fürdő,a mai nap után.Miután megmostam a hajam,befontam,hogy reggelre szép hullámok legyenek benne.Felkaptam a köntösömet majd kimentem a konyhába.Csináltam egy forrócsokit és visszavonultam a szobámba.Miután úgy döntöttem,hogy kiülök az erkélyre,a fekete kis táskámból,kiszedtem a két szál búcsúcigit.Leültem a székre és meggyújtottam az egyik szálat.Még jobban magam alatt voltam ahogy Rékáékra gondoltam.Csak bámultam a csillagos eget,és jó nagyokat szívtam a cigiből.
Komolyan elhittem,hogy ahogy a letüdőzött füstöt kifújom,avval együtt a bennem lévő fájdalom is elszáll.Nos..Ez nem így történt.Semmin nem javított,szimplán csak jól esett.
Iszogattam a forrócsokim és szívtam,a cigit és rájöttem,hogy még mindig Rékának tudom,csak elsírni a bajaimat.Persze itt vannak a lányok Bori,Beka és Anna,de előttük még nem tudok úgy megnyílni..És ekkor jött a gondolat,hogy milyen jó is lenne,ha lenne egy nővérem vagy egy húgom,akivel mindent megoszthatnék..Vagy legalább egy bátyám lenne,aki mindig szekálna,de legalább törődne velem..De,nem nekem egykének kellett születnem,bár unokatesókban sosem volt hiányom..
Fél nyolckor mentem be a szobámba,és úgy döntöttem nézek 1-2 részt a vámpírnaplókból,majd alszok.
Alig indítottam el a sorozat részét,szerintem már az első tíz perc után álomba is merültem.

11. Vissza a hétköznapokba.

Mondanom sem kell,egy tízes skálán,ezen a reggelen mennyire voltam fáradt és nyúzott.
-Jó reggelt. -rontott be az ofő.
Álmosan,kinyitottam a szememet és megpillantva,az arcára kiült döbbenetet,elmosolyodtam,ahogy a többiek is.
-Oo.Kicsit kevesebb emberre számítottam. -kapta a kezét a fejéhez,gondolkodóan.
-Jó reggelt. -szólaltunk meg páran egyszerre,nevetve.
-Tudja tanbá' "Sok jó,kis helyen is elfér"'. -szúrta közbe Andor,mire felnevettünk.
-Igen,tudom,de talán kicsit túl sok a  jóból. -nevetett.
-Ugyan már.. Csak 11-en vagyunk a nyolc fős szobában. -szólalt meg mellettem Dávid.
Igen..Az éjszaka folyamán még Adri,Ricsi és Adél is ide keveredtek.
-Oké,ezt most elnézem mert ez volt az utolsó este a táborban,és szerettetek volna együtt lenni.Igazából be kell valljam,igazából jó látni,hogy néhányan ilyen jól kijöttök egymással. -mosolygott. -De,most már,gyerünk felkelni,találkozunk reggelinél. -mondta majd kiment a szobából.
-Jó reggelt. -súgta Dávid a fülembe,majd egy puszit nyomott az arcomra.
Hmm...Nem is indult olyan rosszul a reggelem.
-Jó reggelt. -viszonoztam a puszit,majd felültem az ágyon és indulni készültem. -Majd beszélünk,de nincs bepakolva a bőröndöm. -sóhajtottam.
-Velem ülsz a buszon? -kérdezte.
-Akár. -mosolyogtam majd felálltam.
-Az akár nem túl meggyőző. -nevetett.
-Jó akkor igen. -nevettem,majd Annára néztem. -Jössz készülődni? -kérdeztem.
-Aha. -nyújtotta a kezét,hogy húzzam fel a földről.
A kezemet nyújtva,felhúztam majd átmentünk a szobánkba.Mivel mindketten elfelejtettünk tegnap este bepakolni kapkodhattunk.Az összes ruhát ami a kezem ügyébe került,mindet beledobtam a bőröndbe,kivéve egy pánt nélküli ruhát és egy topánkát.

Gyorsan felöltöztem a fürdőszobánkban,majd megcsináltam a hajamat és a mindennapi sminkemet,majd a pizsamámat és a sminkcuccaimat is a bőröndbe raktam.A kis táskámba tettem egy üveg epres zöld teát,amit még tegnap vettem,és a telefonomat.
-Asszem én kész vagyok. -néztem Annára.
-Én is,de szerintem kicsit késésben vagyunk. -meredt az órára,nevetve.
-Hát akkor indulás. -nevettem,és már húztam is ki a bőröndömet a folyosóra.
Az ofő indult pont felénk.
-Lányok,épp értetek indultam,már mindenki reggelizik. -ja,hogy este össze kellett volna pakolni.. -Menjetek enni,majd én leviszem a bőröndjeiteket.
-Rendben,köszönjük. -bólintottunk egyszerre Annával.
Rögtön indultunk is le a lépcsőn és az ebédlőbe indultunk.Beléptünk az ajtón,már mindenki javában reggelizett.Gyorsan felvettük a tálcánkat amin meg is pillantottunk két gofrit,és egy-egy eperdzsemet.Az asztal végén foglaltunk helyet,ugyanis már csak itt maradt.Én ültem a szélén,mellettem Anna,velem szemben pedig Adél.
-Uuu,rohadt jó a ruhád. -támadott le Adél.
-Köszönöm. -mosolyogtam rá kedvesen.
Ezzel a két mondattal le is zárult a beszélgetésünk.Gyorsan megettem a reggelit,majd vittem is ki a tálcámat.Követtem pár osztálytársamat,akik gyanítottam a busz felé tartottak.Lassan beértem pár fiút,mikor Ricsi lassítani kezdett,és mellém állt.
-Mizu Szőke? -kérdezte rám villantva a mosolyát.
-Semmi különös. -mosolyogtam vissza.
-Hallom,Jankával igazi öribarik vagytok. -nevetett.
-Könyörgöm,csak egy napot amikor még csak nem is hallom annak a ribancnak a nevét. -sóhajtottam.
-Khm.Az a "ribanc" itt van mögötted,te kis liba. -szólt mögöttem nyájasan Janka.
-Na most már,tudom mi hiányzott az életemből. -vetettem egy pillantást Ricsire.
-Jaj te Drága. -feszegette a húrt tovább Janka.
-Próbálkozz még egy kicsit,hátha sikerül meghatnod. -kacsintottam rá.
-Látom nagyon energikus vagy ma reggel Ribike. -próbálkozott.
-Valaki,igazán megtaníthatná már neked a ribanc szó jelentését,de élő példával az is szolgálhat,ha tükörbe nézel,ugyanis nálad nagyobb ribancot,még életemben nem láttam. -mondtam nyugodt szívvel.
-Hú hát ez elég erős volt Ribikém. -ölelt hátulról két kar.
Hátra pillantottam.Dávid karjai fonták körbe a derekamat.
-Ha már itt tartunk,ez visszafelé is igaz..Két vasat tartani a tűzben,még rajtam is túl tesz. -szólt vissza Janka,Csabira és Dávidra célozva.
-Esküszöm leütöm. -mondtam halkan.
-Pszt. -adott egy puszit Dávid az arcomra,mögöttem állva,majd mellém sétált. -Ne foglalkozz vele.Kit érdekel mit gondol?! -tette hozzá.
-Jaj de,édes rohan is megmenteni a hercegnőjét. -szólt megint Janka.
-Az előbb még ribanc voltam,most már hercegnő?Legalább olyan gyorsan változik a véleményed,mint ahogy az arcod fog,mikor eltöröm az orrod. -mondtam,mire a körülöttünk lévőkből "húú"-zás és nevetés tört ki.
-Neked csak a szád nagy. -csatlakozott Jankához Bianka.
-Na te meg mit akarsz? -kérdezte Bori,aki időközben csatlakozott hozzánk.
Bianka fancsali képet vágott,majd mindketten elvonultak,a busz felé..
Lassan mi is felszálltunk,valahol a busz hátulja felé foglaltunk helyet.Írtam anyunak egy sms-t hogy most indultunk.Az utunk elég unalmasan kezdődött.Mindenki ült szótlanul,a levegő fagyos volt.
-Délután találkozunk? -nézett rám Dávid.
-Nem hinném. -nevettem. -Délután évnyitó. -emlékeztettem.
-Annyira utálom ezeket a hülye ünnepségeket.. -grimaszolt.
-Majd utána lejössz hozzánk. -ajánlottam fel.
-Talán. -kacsintott.
-Nem kérdés volt. -nevettem el magam.
Pár perc múlva,mikor tízet ütött az óra,befordultunk a suli parkolójához.A busz megállt,és mindenki leszállt róla és az ofő köré gyűltünk.
-Nagyon örülök,hogy megismertelek benneteket,szerintem egy nagyon jó hetet zárhatunk most le.Fantasztikusak vagytok gyerekek,tele energiával,biztosra veszem,hogy nem fogok csalódni bennetek az év folyamán sem.Délután négykor találkozunk,és minden továbbit megtudtok az előttetek álló évvel kapcsolatban. -mondta. -Viszontlátásra. -köszönt utólag.
-Viszlát. -köszöntünk egy hangként.
Kiszedtük a busz aljából a bőröndjeinket és indultunk is a parkoló felé.Néztem már minden felé,de anyut nem láttam.Dávid már odament Mónikához,átölelte majd Mónika felém indult.
-Gyere Bogi,mondtam anyukádnak,hogy majd én hazaviszlek titeket. -mosolygott.
-Rendben,köszönöm. -mosolyogtam.
Átölelt engem is,majd betette a bőröndöket a csomagtartóba.
Beszálltam a kocsi hátsó ülésére,majd indultunk is.A házig alig három perc telt el,hisz abszolút nincs messze.Anyu kint állt a ház előtt.Ahogy megpillantotta a kocsit,indult is felénk.Kinyitottam az ajtót és ismét kiestem a kocsiból..Akárcsak vasárnap..Arg.
-Szokásod kiesni a kocsikból? -nevetett Dávid.
-Hallgass. -nevettem én is,majd anyu odaért hozzám és már szorosan ölelt is.
-Szia. -szorítottam magamhoz.
-Végre itthon vagy. -szorított még jobban.
-De,ha így szorítasz nem sokáig leszek életben itthon.. -nevettem..
-Hiányzott már a szarkazmusod. -nevetett anyu. -De,azért szeretlek. -nyomott egy puszit a homlokomra.
-Ti is hiányoztatok,de hol van apu? -kérdeztem.
-Még dolgozik,kettőkor jön haza. -válaszolta. -Átjöhetnétek ha szeretnétek,beszélgethetnénk a gólyatáborról. -ajánlotta fel anyu Mónikára nézve.
-Rendben.Felpakolunk és jövünk. -mosolygott.
Bementünk a házba,majd a liftben felvittük a bőröndöket,mi pedig anyuval kiszálltunk a saját szintünkön.
Belépve a házunkba,megcsapott anyu friss gofrijának az illata.
-Hmm.Ezért már megérte hazajönni. -legyeskedtem az asztal körül.
-Ne edd meg Bogi,várd meg légyszíves még lejönnek. -szólt anyu.
-Csak egyeeeeeet. -néztem rá szomorúan.
-Te meg az étvágyad.. -intett az asztal felé,majd azonnal elvettem egy gofrit és majszolni kezdtem.
Behúztam a szobámba a bőröndömet,majd kikaptam a szekrényemből egy csőfarmert,és egy trikót.Visszamentem anyuhoz a nappaliba.A kanapén foglaltam helyet felhúzott térdekkel,mikor bombázni kezdett a kérdéseivel.
-És mi a helyzet a fiúval akivel találkoztál még a tábor előtt? -érdeklődött.
-Az a fiú egy seggfej. -mosolyogtam rá cinizmussal.
-Szépen beszélj! -szólt rám. -Hát de mi történt?Azt hittem kedveled.
-Kedveltem is.Aztán Janka történt. -mondtam egyszerűen.
-Lassíts kicsit. -nevetett. -Ki az a Janka?
-Az a lány akinek Csabi már első óta tetszik,és mindent elkövetett,hogy összevesszünk. -sóhajtottam.
-Hát ez nem volt túl kedves tőle. -mondta anyu.
-Nem a kedvesség a védjegye. -intettem.
-És Dáviddal mi a helyzet? -kérdezte.
-Mi lenne? -kérdeztem vissza.
-Úgy láttam jól elvagytok.
-Úgy van,jól láttad.Jól elvagyunk,mint két barát. -mondtam majd kopogtattak az ajtón.
-Jövök. -szólt kedvesen anyu,majd már futott is az ajtóhoz.
Beinvitálta Dávidékat és engem is a konyhába hívott.Kezdődhetett a vallatás.A négy személyes asztalunknál Dávid ült velem szemben.
-Bogi,mesélj már milyen volt ez a gólyatábor,mert Dávidból alig egy szót tudtam kihúzni. -nevetett rám nézve Mónika.
-Huhh,hát nem tudom hol kezdjem. -fantáziáltam hamisan.Most meséljem azt,hogy milyen jó érzés volt vele aludni?Vagy hogy Janka szét marcangolt?Vagy esetleg bedobhatnám a szakítottam Csabival,mert azt hiszem érzek valamit Dávid iránt sztorit is.. -Szerintem valami fantasztikus volt.Az osztályfőnök igazán jól megszervezte. -Az osztályfőnök akit egész héten csak akkor láttunk,mikor kajáltunk. -Sok érdekes program volt,sosem unatkoztunk.A szállás is nagyon jó volt,szép kilátással. -tényleg jó volt,tizenegyen elfértünk a négy fős szobában és tök könnyen fel másztunk Bekával a másodikra... -Az a csapatverseny pedig,igazán emlékezetes marad.Megkaptuk az énektanárjainkat is,és valami hihetetlen érzés volt a színpadon állni,az a sok ember előtt. -meséltem,és kezdtem már én is elhinni a saját hazugságaimat.
-Sokat voltatok a strandon? -kérdezte anyu.
-Hát,igazából ott volt a szálloda udvarában,így majdnem minden nap letudtunk menni. -válaszolt Dávid.Jogos amit mondott,az már más kérdés,hogy csak egyszer voltunk lent.
-Sok szülő panaszkodott,hogy a gyerekek mondták,hogy nagyon rossz volt a kaja. -mondta Mónika.
-Szerintem ez hülyeség.A táborokhoz képest,itt azért egész ehető volt. -mondtam,aztán eszembe jutottak azok az ebédek..
-Amúgy,szerintem sem voltak vészesek,főleg az ebédek. -kontrázott Dávid,én pedig akaratlanul is elmosolyodtam.
-Este is voltak programok? -kérdezte Mónika.
-Nem igazán.Tábortűz volt minden este,de egy idő után már unalmassá vált,szóval majdnem minden nap 10 körül már aludtunk. -végül is hajnal kettő is 10 körül van,egy kicsit nagyobb körben..
-És milyenek az osztálytársak? -kérdezte anyu,egyikünkről a másikra nézve.
-Sokan jöttek az általánosból át.Húszan voltunk táborban,de elméletileg még 12-en lesznek rajtunk kívül,csak ők nem tudtak jönni a táborba.Szóval 32-en leszünk,ami azért elég húzós. -sóhajtott Dávid.
-De,akik voltak a táborban,azok viszont kedvesek voltak.Mindenki nagyon segítőkész volt,és jól össze is barátkoztunk páran. -meséltem.
-Igen,igazából meglepően normálisak voltak,nem veszekedett senki,nem voltak megsértődések,és senki nem bántott meg senkit,így a végére sem. -mosolygott rám Dávid.
Persze,igaza van.Janka sem ócsárolt senkit.A ribanc az nála,akár a "sziá"-t is helyettesíthetné,végül is ugyanolyan gyakorisággal használja..
Igazából így belegondolva,ha nem kerekítettük volna ki a történeteket,és egy kicsit nem lennének átszínezve,akkor nem is lett volna semmi olyan mesélni való ami számukra biztató.Meséltem volna azt,hogy rögtön az első éjjel felmásztunk a második emeletre?Vagy hogy Jankával egész héten egymással veszekedtünk?Hogy elvette a barátomat?Vagy hogy még Rékáéknak is elküldte a képeket?Sőt..Akkor már azt is hozzá tehettem volna,hogy a két régi legjobb barátom összejöttek,mert mért ne?
-Hánykor is kezdődik az évnyitó? -kérdezte anyu.
-Négykor. -válaszoltunk egyszerre.
-Elvigyelek titeket? -kérdezte Mónika.
-Ugyan,olyan közel van,szerintem elsétálunk,nem? -néztem Dávidra.
-Szerintem is. -bólintott.
Tovább faggattak minket a gólyatáborról,és kínosabbnál kínosabb kérdésekkel bombáztak.Eléggé kezdtem unni a helyzetet,miután minden második kérdés burkoltan azt fogalmazta meg,hogy mi van köztem és Dávid között.Nem is értettem az egészet,sőt ennek az egésznek a logikáját sem értettem.Miért gondolja minden szülő azt,hogy ha két ember jóban van akkor van köztük valami?Tény,hogy többet érzek iránta mint kéne,de ez jelenleg semmit nem jelent.Fél kettőig tűrtük a beszélgetést,amikor megjött a megmentőnk,apu személyében.Ahogy feltárult a bejárati ajtó a szemem felcsillant.Felpattantam a székemről,az ajtó felé futottam,majd a nyakába ugrottam.
-Te már itthon vagy Törpe? -kérdezte magához ölelve.
-Nem,csak egy hologram vagyok. -suttogtam nevetve,hogy csak apu hallja,mert anyu rögtön leszidott volna,hogy a vendégek előtt így viselkedek.
-Na és,milyen volt a tábor? -kérdezte.
-Sajnálom,már lemaradtál az élménybeszámolóról. -sóhajtottam.
-Nagy kár,pedig kíváncsi lettem volna azokra a bubimentes víz ivós sztorikra. -nevetett.
-Bocsánat,hogy közbe szólok,de azt kell mondjam,bekóláztunk..A bubimentes vízhez még túl kicsik vagyunk. -szólt közbe Dávid,mire én és apu is elnevettük magunkat.
Kettőig beszélgettünk a konyhában,majd Dávidék hazamentek.Pár percig még tébláboltam,majd a szobámba indultam.
-Kicsim,légyszíves vidd majd ki a ruháidat a szennyesbe. -mondta anyu.
-Csak hogy hazaértem.. -dünnyögtem fáradtan.
A szobámba lépve,elöntött a nyugalom.Legszívesebben rögtön aludtam volna,de nem tehettem.Kiszedtem a bőröndömből a ruháimat és kivittem a fürdőbe.Visszamentem a szobámba,és kivettem a szekrényemből a fekete szoknyámat,a fehér blúzommal.majd indultam ki anyuhoz.
-Légyszíves,kivasalod a blúzomat? -kérdeztem.
-Persze.A szoknyát nem kell? -kérdezte.
-Nem.Az fel volt akasztva. -mondtam majd átnyújtottam neki a felsőt.
Amíg elvitte kivasalni,visszamentem a szobámba és az ágyamra ültem.Az éjjeli szekrényen lévő képemet szemléltem,amin Rékával voltunk.Végtelen boldogok voltunk,a legnagyobb problémánk az volt,hogy melyik szoknyát húzzuk fel este..Rettentően hiányzott,bármennyire is szerettem volna haragudni rá..Hirtelen megcsörrent a zsebemben a telefonom.A képet vissza tettem a helyére majd megnéztem az értesítést.
"Vas Alfréd meghívott a "TGÉBI 9./B" rejtett csoportba"
Sokáig gondolkoztam két dolgon..Az első az volt,hogy ki a frász az a Vas Alfréd?Aztán bevillant,hogy az osztályfőnökünket így hívják..A következő a "TGÉBI" rövidítés volt,ami annyit rejtett Trafford Gimnázium és Bentlakásos Iskola.Elfogadtam,a meghívási kérelmet,majd már láttam is az ofő első postját.
"Remélem senki nem feledkezik meg az évnyitóról!4-kor találkozunk az udvaron"
3-an likeolták is..Tovább lapozgattam a facebookom,majd anyu behozta a blúzomat.
-Köszönöm. -mosolyogtam rá.
-Szívesen. -mondta,majd már ment is volna ki,de eszébe jutott valami. -Ugye nem azt az észvesztően rövid szoknyádat akarod felvenni? -kérdezte rosszallóan.
-Igazából..De,azt az észvesztően csinos szoknyámat szeretném felvenni. -nevettem.
-De,Kicsim nagyon rövid,nem mehetsz abba hideg van.. -próbálkozott.
-Anyu..Egyrészt,ha a másik két centivel hosszabb szoknyámat venném fel,se lenne melegebb.Másrészt pedig,bármilyen hihetetlen Franciaországban és süt néha a nap.. -mutattam ki az ablakon.
-Jó te nyertél,de tudd,hogy én a helyedben nem venném fel.. -nem adta fel. -Dávidnak a két centivel hosszabb szoknyában is biztosan tetszenél.. -mondta mire kerek szemekkel néztem rá. -Bocsánat,ez csak kicsúszott a számon. -sopánkodott.
-Hogy a francos francba jön itt képbe Dávid? -néztem rá kissé idegesen.
-Láttam,hogy néztek egymásra.. -mosolygott,amitől még idegesebb lettem.
-Anya,te mindenkire akire mosolygok azt hiszed van valami köztünk.Simán elmehetnék prostinak is,mert minden második fiúra akire rámosolygok hozzá kötsz..Tudod,igen bírom Dávidot,az egyik legközelebbi barátom,és talán többet is fogok érezni valamikor,de most barátok vagyunk,mert tudod vannak fiú barátaim.. -hadartam majd felkaptam az ágyamról a szoknyát és a blúzt és elviharoztam mellette a fürdőszoba felé.
Apu valószínűleg pont akkor akart bejönni a szobámba,de ellépve mellette őt is kikerültem.Alig léptem be a fürdőbe,apu már mögöttem is volt.
-Héé.Ez kicsit durva volt. -veregette meg a vállam apa.
-Csak egy kérdés.Nem volt igazam? -kérdeztem.
-Melyik részében,hogy elmehetnél prostinak,vagy hogy nincs köztetek semmi? -tette fel a kérdést mire elmosolyodtam. -Nem mellesleg az előbbit nem nézném túl jó szemmel.. -nevetett. -Igazad volt..Anyád néha kicsit túl sokat lát a dolgokban,de tudod az időskori tiszteletet meg kell adni.Bocsánatot kell majd kérned tőle. -mondta komolyan.
-Ez nem fair.Te most kinek a pártján állsz? -nevettem.
-Kicsim,ha itt oldalak lennének,a mi családunkban már kitört volna,egy kisebb világháború. -nevetett.
-Úgy szeretlek. -borultam a nyakába és szorosan öleltem.
-Én is téged. -nevetett. -De,menj kérj bocsánatot,és készülődj,nehogy Dávidkának várnia kelljen rád. -cukkolt.
-Ne kezd te is. -forgattam a szemem és vissza mentem anyához.
A konyhában törölgette a lisztes asztalt.
-Ne haragudj,tudom,hogy durva voltam.Sajnálom. -öleltem át.
-Semmi baj kicsim.Kamasz vagy. -nevetett.
-Uuuu.Mik ezek az illatok? -kérdeztem felcsillant szemekkel.
-Csokis-áfonyás muffint sütök. -mondta.
-Kapóra jött,mert elég éhes vagyok. -nevettem.
-Kicsim..Alig egy órája ettünk. -nevetett. -Nem mintha nem szoktam volna meg,hogy te mindig éhes vagy,de ez nem lesz kész mire te mész az évnyitóra,majd ha hazajöttél,ehetsz. -mondta. -Jut eszembe,tervezel valamit ma estére? -kérdezte.
-Nem tudom..Talán...Lehetséges.. -kerülgettem a témát és elindultam a fürdő felé.
-Boglárkaaaa. -szólt utánam.
-Lehet este felé lejön Dávid. -hadartam amilyen gyorsan tudtam,majd becsuktam magam mögött az ajtót.
Ránéztem az órára.Háromnegyed három.Basszus..Gyorsan megmostam az arcomat,és felvettem az ünneplőmet.A blúzt beletűrtem a szoknyába,majd kibontottam copfba fogott hajamat.Nem akartam kivasalgatni,de mivel már alapból benne maradt a hajgumi nyoma,egy-két loknit sütöttem bele.A hajam az egyetlen amit szeretek magamon,a hátam közepéig ér,szőke,pont passzol a kék szemeimhez.Húztam egy tusvonalat a szememre,majd fújtam párat a parfümömből és mentem is ki a fürdőből.A szobámban felhúztam a fekete magassarkúmat,a vállamra dobtam egy kis táskát és indultam is ki a konyhába..
-Látom,nem győztelek meg a szoknya hosszáról. -csóválta a fejét anya.
-Hát nem igazán.. -nevettem.
-Jut eszembe,apáddal este szeretnénk elmenni színházba,persze ez nem azt jelenti,hogy Dávid nem jöhet le. -mélyen belül majd kicsattantam az örömtől,amikor közölte,hogy nem lesznek itthon.
-Rendben,lehet elmegyünk majd valamerre este,de nem tudom még pontosan.. -mondtam.
-Rendben,hagyok itthon pénzt,vigyázzatok magatokra! -mondta majd átölelt. -Na indulj mert elkéstek. -mutatott az órára ami fél négyet mutatott.
Ami azt illeti már el is késtem..Most kellett,volna lent találkoznunk.
-Akkor majd valamikor találkozunk.Jó szórakozást. -mondtam majd egy puszit nyomtam az arcára. -Mondd meg apának,hogy ne várjon ébren,ha nem lennék itthon.
-Azért ne legyél kint sokáig,lassan iskola. -nézett rám.
-Okés,na megyek Szia anyu. -köszöntem.
-Szia Drágám.
Kimentem az ajtón majd a táskámba dobtam a kulcsomat.A folyosón Dávidot pillantottam meg a lift előtt.
-Azt hittem már elfelejtesz jönni. -indult felém majd átölelt.
-Kettőnk közül nem én vagyok a feledékeny. -nevettem,mivel ő már a buszon sem emlékezett arra,hogy ma lesz az évnyitó.
-Igaz,te a késős vagy. -nevetett.
-Naaa.Mindig csak bántasz. -tettettem szomorúságot belépve a liftbe.
-Téged sem kell félteni,Szöszi. -mondta majd kiléptünk a liftből.
-Ne hívj így. -néztem rá.
-Miért,ne hívjalak így Szöszi? -kérdezte cukkolva.
-Mert olyan lenéző.Mintha a hidrogénezett hisztis ribancot a sarkon,becéznéd Szöszinek.
-Akkor majd találunk valami más becenevet. -nevetett.
-Találkozunk este? -kérdeztem.
-Talán. -ismételte meg a buszon mondottakat.
-Ne talánozzál.Akarsz velem lenni vagy nem? -csúszott ki a számon.
-Mikor nem akartam veled lenni? -kérdezte,mire nem tudtam felelni.
Beállt a csend,de épp jókor,mert oda is értünk a sulihoz.Beléptünk az ajtón,és követtük a tömeget.Ahogy kiértünk az udvarra megpillantottuk a többieket.Két felé váltunk,én odamentem Bekáékhoz ő pedig Ricsiék felé.
-Csak hogy itt vagy. -ölelt át Bori.
-Kicsit,későn indultunk el. -mondtam.
-A részleteket majd később,de nézzétek már,ki ez a sok ismeretlen ember a mi osztályunk helyénél? -kérdezte Anna.
-Gondolom ők 12-en nem voltak gólyatáborba. -mondtam.
-Nem szeretem az újakat..Mindig mindent felkavarnak. -bosszankodott Beka.
-Nem feltétlen kell így lennie. -szállt be a beszélgetésbe Bori.
-Tényleg?Nézd csak. -mutatott egy szőke lányra aki Andorral beszélgetett.
-Erről majd én gondoskodott. -mondta határozottan Bori és már indult is Andorék felé.
Utána néztünk mindhárman majd nagyot nevettünk.Azonnal átölelte Andort,majd csókolózni kezdtek,szegény lány pedig elsétált.
-Tipikus Bori. -nevettem.
-Bármennyire is utálom a tesóm szerelmi életét nézni,tényleg cukik. -mosolygott Anna. -És veled mizu? -tette fel a kérdést Bekának.
-Semmi. -vágta rá rögtön.
-Ne kamuzz..Mi van Patrikkal? -kérdeztem.
-Tudjátok..Ami a táborban történt,az a táborban is marad. -vette rövidre a szót az évnyitó pedig elkezdődött.
A szokásos köszöntővel kezdődött,ami rémhosszúra sikeredett.
-Szép napot minden kedves diáknak!Külön köszönteném az új kis növendékeinket a kilencedik évfolyamos kis gólyákat.Ezennel ti is az intézmény részévé váltok.Bemutatkoznék újra,Tinner Mihály  vagyok,az iskola igazgatója.Az első hetünk a szokásos gólyahét keretein fog zajlani.Az óráitok bizonyára még elég lazák lesznek,ugyanis ez a hét a kilencedikesekről szól.
Most a tizenkettedikesekhez szólnék,avagy a mi végzőseinkhez.3 évnyi kemény munka áll mögöttetek,és most kezdődik egy újabb hosszú év,ami mindent eldönt,az úgynevezett vizsgák éve.Amekkora lelkesedéssel léptetek ide be,kérlek úgy aktívkodjatok ebben az évben is.Rengeteg élmény áll még előttetek,bár a vég már közelebb van mint gondolnátok,élvezzétek ki az együtt töltött időt!
Az iskolánk idén,rengeteg új dologgal bővült.A tornacsarnok felújításra került a hosszú nyár folyamán,az udvarra új padok és fék kerültek.Az iskolai könyvtár is megújult,és továbbra is tárt karokkal várja a délután tanulni vágyó diákokat.
Akkor most ismertetném is az osztályokat és osztályfőnököket,valamint a tanárokat és tanított tárgyaikat.
9.A osztály,Kiss Zsuzsanna-matematika.
9.B osztály,Vas Alfréd-fizika.
9.C osztály,Horváth Gabriella.
10.A osztály-Béres Csaba.
10.B osztály-Tamási Viktória.
11.A osztály-Füzesi Linda-ének.
12.A osztály-Nagy Anna-nyelvtan.
12.B osztály-Kiss Katinka-ének.
További tanáraink:
Szabó Enikő-ének,Víg Eszter-ének,Érdes Zoltán-irodalom,Kengyel András-matematika,testnevelés,Szarvas Izabella-tánc és dráma,Nagy Fruzsina-jezz balett. -sorolta a neveket,és várt ránk még egy végtelen hosszú lista.
Mikor mindenkit végig sorolt,és elmondta a többi mondókáját,sok szerencsét kívánt az előttünk álló évhez,és beküldött minket az iskolába,hogy keressük,meg a tantermeinket.
-Gyerekek a termünk a másodikon van,fent találkozunk. -szólt utánunk az ofő.
Célirányosan mentünk fel a lépcsőkön.A folyosó közepén a 211-es terem ajtaján szerepelt a "9./B" felirat.Mindenki megcélozta a padokat,de Borival azért egész jó helyet sikerült fognunk.A padok négy sorban voltak.Mindegyik sorban négy pad volt.Mi a 3. sor ablak melletti padjában ültünk.Mögöttünk Anna és Beka,mellettünk pedig Dávid és Andor.Mindenki beszélgetett mindenkivel,mikor belépett az ofő.
-Sziasztok srácok!Örülök hogy újra látlak titeket.Nagyon sajnálom,hogy páran nem voltatok a táborban,szerintem mindenki szerzett egy jó pár emléket,de nem is húznám a szót,hogy megismerjétek egymást,kérlek mutatkozzatok be egymásnak. -mutatott az első sorban ülőkre.
-Fábián Janka. -kezdte a sor a legkedvencebb osztálytársam...
A többiek is sorolták a nevüket.Az újakat is megismertük:Kövesdi Hanna,Rózsa Vivien,Vörös Bence,Szarvas Balázs,Mogyorósdi Kíra,Kovács Tibor,Nagy Andor,Fetter Márk,Demeter Liliána,Aradi Luca,Bereg Bálint és Fülöp Evelin.
Első látásra Evelin és Hanna tűntek a legszimpatikusabbnak.
Mikor mindenki elmondta a nevét,az ofő újra beszélni kezdett.
-Nos..A fontosabb dolgokat akkor gyorsan el is mondanám.Első sorban,az iskolának egyen ünneplője van..Pontosabban,csak a blúz egyforma,és csak a lányoknál,ezt kifelé menet,átvehetitek a portán.A fiúknak az eseményeken csak a fehér ing és a zakó a kötelező.
Ki is osztanám a termek helyét.Remélem az órarendeket már mindenki megkapta. -vett a kezébe egy köteg fehér lapot.
Kiosztott mindenkinek egyet.Az iskola rajza volt rajta,minden terem beszámozva,névvel ellátva.
-Amit még tudnotok kell,hogy a félévi vizsgák a választott kurzusokról,javában befolyásolni fogják az év végi jegyeteket,szóval érdemes komolyan venni. -mondta. -Még a közelgő programokról szeretnék beszélni egy kicsit.Ez a hét ugye a gólyahétről szól,amiben javarészt a 12.-esek állítanak össze nektek feladatokat.Ez általában úgy zajlik,hogy minden végzős osztály,kap egy kezdő osztályt és a végzős osztályon belül minden személy kiválaszt magának egy gólyát,így könnyebben tudnak mindenkivel foglalkozni..Nem kell megijedni,az igazgató úrnak jóvá kell hagynia a feladatokat.Pénteken,a gólya hétvégén,a gólyabál következik.Ez az év első bálja,az iskola minden tanulója megjelenhet,a részvétel persze nem kötelező,viszont idegeneket nem hozhattok magatokkal.Ez az esemény általában 8 körül kezdődik és maximum fél kettőig tart.Következő héten megtartjuk az első szülői értekezletet.Örülnék,ha minden szülő részt tudna venni rajta.Októberben felmérő "vizsga" lesz a főkurzusból,ezt nem kell véresen komolyan venni,csak a képességeiteket mérik fel.Novemberben,az őszi szünet előtt meg lesz tartva az Őszi-bál.Télen is várható lesz egy bál,de azt még nem tudni pontosan mikor.Főbb esemény még a szalagavató,és a ballagás.Persze,az osztálykirándulást is megszervezzük majd,de az még ráér. -hadarta. -De,nem szeretném tovább húzni az időtöket,élvezzétek tovább a nyár utolsó pillanatait.Hétfőn találkozunk. -mosolygott,majd mindenki felkelt a helyéről.
-Holnap találkozunk? -kérdezte Bori.
-Nekem jó. -mosolyogtam rá.
-Nekem is. -mondta egyszerre Anna és Beka.
-Oké akkor találkozzunk a pláza előtt négykor. -mondta.
-Oké,akkor holnap. -mosolyogtam,majd Dávid felé indultam.
-Na mi lesz? -kérdezte.
-Ahogy érzed. -rántottam meg a vállamat,mert elegem volt az értetlen válaszaiból a ma estével kapcsolatban. -Én lemegyek az új blúzért,te nem tudom mit csinálsz. -indultam az ajtó felé.
-Jövök veled,aztán csinálhatnánk valamit. -mondta. -Megnézünk egy filmet,a moziban? -kérdezte.
-Felőlem.Csak hazamegyek átöltözni. -mondtam,majd indultunk is ki a folyosóra.
Lementünk a földszintre,majd a portához siettem,mert épp nem állt ott senki.
-Mit szeretnél? -kérdezte a nő.
-Blúzt szeretnék kérni.
-Méret? -kérdezte.
-S. -válaszoltam.
-Parancsolj. -nyújtotta ki a kis ablakon.
-Köszönöm. -mosolyogtam rá,majd mentünk is ki az ajtón.
-Ez akkora,mintha magamra akasztanék egy sátrat. -sóhajtottam magamhoz mérve.
-Biztos jól fog állni. -biztatott Dávid.
-Már amennyire egy sátor jól állhat. -nevettem.
Ezután hazamentünk,gyorsan leaggattam magamról a blúzomat,és a helyére egy félvállas pólót tűrtem a szoknyámba,majd a táskámba dobtam a pénzt amit anyu itthon hagyott és indultunk is.
-Biztos moziba akarunk menni? -sóhajtottam a ház előtt állva.
-Miért? -nézett furán Dávid.
-Nincs kedvem filmet nézni. -vallottam be.
-Nekem sincs. -nevette el magát.
-Mit csináljunk? -kérdeztem nevetve.
Elég szerencsétlenül éreztem magam,álltunk az utcán céltalanul.
-Sétáljunk egyet a parkba. -mutatott a park felé.
-Oké. -bólintottam,majd átmentünk az úton.
Belépve a parkba,ismét rengeteg ember állta az utunkat.Alig fértünk el a sok ember között.Mikor már unalmassá vált,hogy folyton elhagyjuk egymást,nyújtottam Dávidnak a kezem,hogy ne válasszon el minket 4-5 ember.Ujjaink összekulcsolódtak és sétáltunk tovább egymást mellett.
-Nézd,10-kor tűzijáték lesz. -mutattam az egyik plakátra.
-Oké,de mit csinálunk addig? -kérdezte nevetve,mikor hirtelen nekem jött egy ember és neki estem Dávidnak.A kezemet a mellkasára tettem,így tartva meg a köztünk lévő távolságot,ami így is nevetségesen kevés volt. -Persze,én ilyenekben is benne vagyok. -tette másik kezét a csípőmre,nevetve,mire visszahúzódtam. -Ha nem hát nem. -nevetett.
-Maradj már. -löktem meg a kezét nevetve.
-Egyébként feltűnt már,hogy a közelemben mindig elesel? -kérdezte nevetve.
-Ebbe a beszélgetésbe nem szeretnék belekezdeni. -nevettem.
-Pedig gondolj bele.Mikor először találkoztunk...Kiestél a kocsiból..Aztán megint..Most pedig egyenesen a karjaimba estél. -nevetett.
-Ez nem vicces. -ültem le nevetve egy padra.
-Szerintem az.Bár,lehet csak nem vagy túl jóba a földdel. -ült le mellém.
-Fejezd be. -nevettem.
-Jóó,oké.. Amúgy mizujs Borival és Andorral? -kérdezte. -Csak mert Andor eléggé odavan. -tette hozzá.
-Bonyolultak..Bori is odavan érte,csak kicsit hülyén fogja fel a dolgokat,és nem mert nyitni Andor felé..De,talán már minden oké köztük.. -meséltem.
Beszélgettünk és beszélgettünk..Témáról ugrottunk témára.Meséltem neki a szigetekről,Rékáékról,a családomról és ő is nagyjából mindent elmesélt..Az idő csak úgy repült,és csak akkor vettem észre,hogy még mindig fogjuk egymás kezét,mikor a táskámban csörögni kezdett a telefonom,és a másik kezemre is szükség volt.Bori hívott.
-Szia. -vettem fel.
-Halihó.Nem érsz rá ma este? -kérdezte.
-Igazából nem nagyon.Dáviddal vagyok. -mondtam.
-Uuuuu.Nem zavarok akkor.Csak gondoltam elmehetnénk a nyárzáró bulira,de akkor majd holnap  találkozunk.-hadarta.
-Holnap négykor.Puszi. -tettem le a telefont.
Mielőtt bármit is mondhattam volna,egy hatalmas durranásra lettem figyelmes,majd az égbolt már pompázott is a színekben.Mi?Már tíz óra lenne.
-Gyere menjünk közelebb. -állt fel Dávid és nyújtotta a kezét.
Elfogadtam,majd indultunk is a durrogó fény irányába.Mikor már elértünk addig,hogy tisztán láttuk,megálltunk.
-Csodás. -bámultam az égre.
-Az. -ölelt át Dávid.
Álltunk ott a durrogó fények alatt,egy hosszú nap után,egymással szemben.A szemébe néztem,az idő megállt.Szerettem volna lépni,de nem lett volna helyes.Eltúrta az arcomba lógó hajat a fülem mögé.Egyre közeledtünk egymáshoz..Bármennyire is szerettem volna,hogy megtörténjen az aminek meg kellett volna történnie,még is úgy éreztem hogy nem lehet..Hirtelen a nyakába kulcsoltam a kezem,és kikerülve a fejét magamhoz húzva öleltem.A kezeim a derekamat ölelték át.Így álltunk a tűzijáték végéig,amikor én húzódtam el.Nem tudtam mit mondani..
-Azt hiszem lassan mennem kéne,megígértem anyának,hogy nem maradok sokáig. -nyögtem ki végül.
-Hát akkor menjünk. -mosolygott rám.
Visszasétáltunk a házhoz.A liftben jó éjt kívántam,és gyorsan átöleltem majd mentem is haza.Beléptem a házba,a lámpák le voltak kapcsolva gyorsan lekaptam a magassarkúmat és betipegtem a szobámba.Gyanúsan csend volt,majd végigsétálva a folyosón láttam,hogy anyuék még nincsenek itthon.Kimentem a konyhába és megettem két muffint,majd gyorsan letusoltam,és úgy döntöttem egy hosszú alvással kipihenem az elmúlt hetet.