Csók:Melody:*
-Bogi várj egy kicsit,beszélgessünk a gólyatáborról és egy-két dologról. -mondta anyu.
-Uhm..Oké. -dünnyögtem tettet fáradtsággal majd levágódtam a nappaliban lévő kanapéra.
-Dávid nem mesélt a gólyatáborról? -kérdezték.
-Nem igazán. -motyogtam..
-Hát akkor itt egy szórólap. -csúsztatott elém egy papírt a strandról. -Az egész osztályotok megy,gondoltuk jó lenne ha megismernéd őket..Egyébként örülök,hogy ilyen jóba lettetek Dáviddal. -mosolygott anyu.
-Én is. -mosolyogtam.
-De,a késéshez annyira ne szokj hozzá.. -mondta apu.
-Apropó késés.. -kezdtem. -Később kimehetnék a parkba? -kérdeztem.
-Bogi,már így is fél tíz van. -mondta anyu.
-11-kor gondoltam. -sóhajtottam.
-Régen sosem jártál el ilyen későn.. -mondta.
-A park itt van a ház előtt. -mondtam.
-Menj csak,barátkozz. -biztatott apu.
-Köszönöm. -öleltem át és bementem a szobámba.
Ledőltem az ágyamra és a plafont bámultam.Mi történik velem?Hirtelen megszeretem Párizst?Új barátaim lesznek?Komolyan,mintha csak egy ruhatár cseréről beszélnék,pedig ez azért jóval fontosabb dolog.
Ledőltem az ágyamra és a plafont bámultam.Mi történik velem?Hirtelen megszeretem Párizst?Új barátaim lesznek?Komolyan,mintha csak egy ruhatár cseréről beszélnék,pedig ez azért jóval fontosabb dolog.
Feltápászkodtam,majd egy körömlakkal az íróasztalomhoz vándoroltam.Lassan húztam a lakk ecsetét végig a körmömön, így vérvörösre színezve azt.Törökülésben ültem a széken, és félig kinyújtott nyelvvel koncentráltam, hogy a körömlakk nehogy a bőrömet súrolja. A szobámban aceton szaga keveredett levendula illattal, és eme kettő párosítása miatt lassan fájni kezdett a fejem.Az utolsó ujjamat is vörösre varázsoltam majd felugrottam,hogy kinyissam az ablakom.Ekkor több dolog is történt..Először is az asztalom megbillent és a körömlakk eldőlt.A vörös festék csöpögni kezdett a parkettámra.A francba!Futottam az ablakhoz hogy kinyissam.Másodszor pedig anya nyitott be az ajtón.Bumm
-Bogi képzeld... -kezdte majd mikor meglátta a lakkot elakadt a szava. -Úristen,te vérzel. -rohant felém.
-Feltéve,ha a vérem csillogós. -mondtam cinikusan.
-Messziről nem látszott. -mondta rosszallóan. -Különben is,hányszor mondtam hogy ne bent fesd a körmödet. -kezdte a szidást.
-Igen,mit is akartál mondani? -zökkentettem vissza az eredeti témához törölgetve a folyadékot.
-Az előbb hívott a főnököm és holnapután már kezdhetek is. -mosolygott.
-Aha. -mondtam egyszerűen.
-Holnap pedig megyünk bevásárolunk a sulira és a gólyatáborra,úgy hogy ne gyere túl későn,bár már az is sok,hogy csak tizenegykor indulsz. -dünnyögte.
-Lassan 15 leszek,eddig sehova nem jártam,ennyi kijár nekem,nem? -kérdeztem. -És amúgy is elég nagy vagyok már ahhoz hogy vigyázzak magamra.. -magyaráztam.
-Nem erről van szó,csak olyan rossz hogy már nem vagy a kicsi lányom. -szomorkodott.
-Anyu.. Mindig is a kislányotok leszek. -öleltem át.
-Nagyon későn fogsz hazaérni? -kezdte a kérdezősködést.
-Anyuuuu.A park itt van a tömb előtt,nem fog elrabolni az Orosz maffia.. -értetlenkedtem.
-De,tulajdonképpen mi is lesz ott? -kérdezte.
-Őszintén? -kérdeztem mire bólintott. -Fogalmam sincs.Dávid mondta,hogy később menjünk le. -mondtam.
-Tudod mit mondok? -kérdezte mire csak bambán néztem rá. -Szerintem te tetszel neki. -nevetett.
-Hidd el,hogy nem. -tiltakoztam
-Ha már itt tartunk...Te és Marci? -kérdezte.
-Én is Marci csak barátok vagyunk. -dadogtam,mert én sem tudtam mi van köztünk éppen..
-Hát jó...De,ugye tudod hogy,mi apáddal semmi jónak nem vagyunk az elrontója,csak egy kicsit féltünk még.. -mondta.
-Persze hogy tudom. -mosolyogtam rá.
-Egyébként milyenek Dávid barátai? -kérdezte.
-Egész jó fejek.Mindhárom az osztálytársam lesz,Csabi,Kristóf és Ricsi is. -mondtam.
-Értem..És mi volt ez az éneklős dolog? -kérdezte pechemre..
-Semmi érdekes,csak énekelgettünk és megtetszett nekik a hangom. -mondtam..
-Kicsim,a szintetizátorod még megvan odahaza,ha szeretnéd elhozatjuk a csomagszállítóval,a nagyiék úgy is küldenek csomagot. -mondta.
-Komolyan megtennéd? -csillant fel a szemem.
-Ha ezzel jobb kedvre deríthetlek. -mondta majd nem is volt időm gondolkodni,a nyakába ugrottam.
-Köszönöm. -puszilgattam össze-vissza majd végül kiment a szobámból.
Ledőltem az ágyamra majd írtam facebookon Dávidnak.
Tehát Csabi tudja hogy én is megyek..Na,hogy ebből mi fog kisülni..Igazán kíváncsi lennék miket beszélnek rólam.Borzasztóan rossz szokásom ez a kíváncsiság.Nem mintha bárki véleményére is adnék..Viszont Csabi kezdett érdekelni..Jó fej srác,és lássuk be nem is csúnya,én pedig nem vagyok vak...
Felültem az ágyamon és kitúrtam a szekrényemből egy feszes fekete csőnadrágot,egy türkiz fél vállas pólót,az új csizmámat és egy fekete dzsekit.Felkaptam a vállamra a ledobott táskámat és kisétáltam a szobámból.Az előtérben észbe kaptam a telefonom hollétét illetően.Természetesen a szobámba hagytam.Vissza battyogtam érte majd kimentem ismét.
-Azt hiszem indulok. -jelentettem ki.
-Szórakozz jól. -mosolygott apu.
-Semmi alkoholos ital! -szögezte le anyu.
-Úgy lesz. -bólintottam. -Jó éjt. -köszöntem el.
-Várj!Bogi van nálad kulcs? -kérdezte apu mire anya belekötött.
-Nem feltétlen kell olyan sokáig maradnia,hogy legyen nála kulcs. -mondta.
-Anya..Fél perc múlva már az ágyat nyomod.Van nálam kulcs.Jó éjt! -léptem ki az ajtón.
A folyosón senkit nem láttam.Pár másodperc múlva nyílt a lift és Dávid szállt ki belőle.
-Mehetünk? -kérdezte.
-Persze. -bólintottam.
Csöndben mentünk végig a lifttel.Kiléptünk a házból.Sötétség és hűvös levegő fogadott.
Dávid nem mondott hülyeséget.A park tényleg ott állt,a házzal szemben.Fényektől ragyogott az egész és már a bejáratnál is emberek tolongtak.
-Mi lesz ma este? -kérdeztem.
-Maroon 5 és Ed Sheeran. -mondta egyszerűen.
-Ne hülyülj már. -löktem vállba nem komolyan véve.
-Nem viccelek. -nevetett.
-Na ne. -döbbentem le. -Párizsban csak úgy ingyen Maroon 5 és Ed Sheeran koncerteket adnak szabadtéren? -néztem rá lefagyva.
-Igen Szivi,ez Párizs.Párizs ahova még a legtöbb sztár is vágyódik,Párizs ahol a legtöbb koncert van,Párizs ahol a főtéren (ez a park velünk szemben) minden nyáron hírességek tolongnak és bulik hada nyúlik az éjszakákba. -sorolta.
-Mire várunk még? -kérdeztem sietősre véve a lépést.
-Tőlem mehetünk,a többiek már bent vannak. -nevetett.
Utat törve magunk előtt indultunk a park középpontja felé.Azt kihagyta,hogy Párizs,az a hely ahol mindenhova 5 perc alatt oda érhetsz.Váó.Azt hiszem tényleg kezdem megszeretni Párizst..
Lassan beértünk a nagy színpadhoz.Pár technikai ember a színpadot rendezgette.
-Hol vannak a többiek? -kérdeztem.
-Ott. -mutatott pár méterrel arrébb,egy padra Dávid.
És tényleg ott ültek.Vagyis csak Ricsi és Csabi.
-Csáó. -köszönt Dávid majd kezet fogtak.
-Hali. -intettem bénán.
-Azt hittem anyuci nem fogja elengedni a kislányát. -lökött vállba Csabi.
-Azt hittem gyökereket nem engednek be ide. -vágtam vissza csípőből mire nevetni kezdtek.
-Rosszabbak vagytok mint a 10 éves házasok.. -vetette fel Kristóf.
-Még lehetünk. -kacsintott Csabi mire felnevettem.
-Menj már. -mondtam nevetve.
-Meddig játszod még,hogy hidegen hagylak? -kérdezte megsimítva a kezem mire megborzongtam.
-Hé te nem vagy szomjas? -kérdezte Dávid Kristófot.
-Ó,dehogynem. -bólintott nevetve a srác.
-Ne csináljátok már. -nevettem kínosan.
-Tudod a számomat,ha valami gáz van vagy menni akarsz. -mondta Dávid majd le is léptek.
Pár másodpercig csak bámultam Csabira majd leültem mellé a padra.Keresztbe tett lábakkal a telefonomat nyomkodtam.A közösségin egy képen akadt meg a szemem.Marci és Réka.Marci töltötte fel alig fél órája.Réka karja a vállán pihent és közben egy puszit ad Marci arcára,ő pedig Réka derekát ölelte.
-Jól vagy? -nézett rám Csabi mikor látta hogy kissé vörösödik a fejem.
-Persze. -mosolyogtam rá majd lezártam a telefonom és a táskámba csúsztattam.
-Nem úgy nézel ki.. -biccentette oldalra a fejét. -Az a srác a telefonodon a te Marcid volt? -kérdezte.
-Úgy néz ki.. -sóhajtottam. -Egyébként nem az én Marcim. -nevettem.
-Pár órája még az volt. -nézett furán.
-Nem volt..Csak azt hittem..Vagyis..Áhh mindegy,ez hosszú... -dadogtam.
-Szerintem ráérünk. -mondta majd közelebb csúszott hozzám.
Ezután elmeséltem az egész napomat...
-A "barátaid" rettentő nagy parasztok. -tört ki belőle mikor befejeztem.
-Naaaa. Ennyire azért nem szörnyű a helyzet.. -mondtam.
-Hogy lehet valaki annyira szívtelen,hogy az nap amikor elmész akkor,mondja a el a kiszemeltednek a dolgokat?Hirtelen segít?Persze..Inkább elrendezi,hogy ne működjön köztetek aztán le csap rá.Édesem..Logika.. -veregetett vállon.
-Édesem milyen bölcs lettél..Egyébként meg Réka nem az Orosz maffia tagja,nem kell így beszélnünk róla.. -mondtam.
-Nem lehetsz biztos benne.. -mondta.
-3 éves korom óta a legjobb barátnőm. -mondtam.
-Hány pasidra szállt rá? -kérdezte pimasz vigyorra húzva a száját.
-Nem volt előtte "pasim" -mondtam.
-Áltass mást. -nevetett.
-Tényleg nem volt előtte pasim. -ismételtem meg az előző mondatom,bár nem mintha most lenne.. -Ha csak oviban a tapizós kis srác kettővel alattam nem számít annak. -mondtam undorodva,mire kitört belőle a röhögés.
-Megrontottál egy két évvel fiatalabb kisfiút. -nevetett tovább.
-Ő rontott meg engem,oké? -kérdeztem mire még jobban nevetett.
-Akarod nézni a koncertet? -kérdezte pár másodperc múlva.
-Ki nem hagynám. -mondtam majd felugrottam a padról.
Elindultunk a színpad felé,hatalmas tömeg várakozott már most.Tolakodva a tömeg között néha elhagytuk egymást,amit utáltam mert sosem tudtam merre menjek,ezért mikor meguntam,megfogtam Csabi kezét és úgy vergődtünk tovább.
-Ha itt megállunk,talán nem tipornak a föld alá minket. -mondta maga mellé húzva,de nem engedte el a kezemet.
-Te nem énekelsz? -tört ki belőlem a kérdés.
-Szoktam,de a bandában Dávidnak egyértelműen jobb a hangja,szóval ez nem vita-téma. -mondta
-Kíváncsi lennék a hangodra. -néztem fel rá,mert majd' egy fejjel magasabb volt.
-Ha rám érsz,majd valamikor énekelhetünk. -vigyorgott.
-Most őszintén..Szerinted milyen programom lenne,így hogy rajtatok kívül senkit nem ismerek? -nevettem.
-Ki tudja,hogy nem-e spanoltál le a fél várossal. -nevetett.
-Jössz a gólyatáborba? -kérdeztem mintha nem tudnám a választ.
-Persze. -mosolygott rám.
Pár másodpercig némán álltunk majd el akartam engedni a kezét,mert már kicsit kényelmetlen és helytelen volt a helyzet,de ekkor Csabi elkapta a kezem és közelebb húzva magához összefonta az ujjainkat.Felkaptam a fejem és rá néztem.Nem szólt semmit csak félmosolyra húzta a száját.Álltunk ott a színpad előtt kézen fogva.Jó érzés volt,de folyton Marci jutott eszembe,talán ezért is adtam magam túl könnyen.Egyszer csak fellépett a színpadra Ed Sheeran.A szemeim felcsillantak,a tömeg üdvrivalgásban tört ki.Hirtelen azon kaptam magam,hogy egyre jobban szorítom Csabi kezét,nehogy elájuljak.
A koncert az egyik nagy kedvencemmel az A team-el kezdődött.Dúdolgatni kezdtem a dalt.Csabi rám nézett majd elengedte a kezemet,mögém állt,hogy a szája a fülemet súrolta, átkarolta a derekamat,kezei elől összeértek,az enyémek pedig rátapadtak és ekkor énekelni kezdte a fülembe a dalt.
-"And they say,She's in the class A team,stuck in her daydream,been this way since eighteen,but lately her face seems,slowly sinking wasting..." -énekelte a fülembe.
A hangja kellemesen csiklandozó volt.
-Miért mondtad hogy nincs jó hangod? -fordítottam hátra a fejem.
-Nem mondtam. -nevetett majd tovább énekeltünk.
A zene ritmusára dülöngéltünk ide-oda.Tetszett a hangja.Emlékezetes volt és fülbemászó.Ez a dal tökéletesen passzolt hozzá,majd ugyan ez volt a véleményem az összes többi számnál is.
Előhúztam a telefonom és megnéztem mennyi az idő.Fél egyet mutatott.Számomra érthetetlen módon nem voltam álmos.Egyáltalán nem.
-Meg akarod nézni a következő koncertet is? -kérdezte.
-Nincs kedvem már itt álldogálni. -nevettem.
-Igyunk valamit. -tanácsolta mire bólintottam.
Kitörtünk a tömegből majd egy a parkban lévő mellék utcába mentünk,ahol egy csomó stand állt,mindenféle kajával és apróságokkal.Megálltunk az egyik előtt majd rendeltünk.
-Egy Blackberrys Summersby-t szeretnék. -mosolyogtam a nőre.
-Én pedig egy almásat. -mondta Csabi.
A nő kitette a pultra majd már vettem is elő a pénztárcámat.
-Hagyd csak,majd én. -mosolygott.
-Köszönöm. -bólintottam mosolyogva.
-És mit szeretnél csinálni? -kérdezte. -Felülünk az óriáskerékre,vagy inkább csak sétáljunk? -kérdezte.
-Azt inkább holnap,mert szerintem helyben kitenném a mai vacsimat.. -mondtam mire felnevetett.
-Tehát a holnap estédet is velem töltöd? -kacsintott.
-De nem tudom meddig,engednek a gólyatábor miatt... -sóhajtottam.
-Csak kilenckor indulunk. -mondta.
-Akkor rád érek. -mosolyogtam majd átkarolta a derekamat és sétáltunk tovább.Pár perc múlva már kézen fogva sétáltunk és egy nagy tisztáshoz értünk.Szintén tömve volt emberekkel.Mindenkinek a kezében valami világító izé volt,amit nem tudtam messziről kinézni,hogy mi.
Közelebb mentünk,és akkor már világossá vált a helyzet.Lampionok voltak azok. Mindketten szereztünk egy-egyet majd hallgattuk a hangszórót amiből eddig zene szólt,de most egy női hang szólalt meg benne.
-Suttogjátok bele a kívánságaitokat,majd háromra egyszerre engedjétek el. -mondta.
Ösz-visz egy szót suttogtam,ami ráadásul teljesíthető is volt.
-Eeeeegy....Kettőőőő....Háá -húzta az időt a nő. -Rommm. -mondta ki végül és akkor elengedtük a lampionokat.Mind az ég felé szálltak.Gyönyörű volt.Álltunk ott összefagyva,bámulva a fekete színben pompázó égen,világító lampionokat.Hirtelen már azt is elfelejtettem,hogy minden a feje tetején áll.A telefonom rezegni kezdett.Előhúztam és az órára pillantottam.Fél négyet mutatott miközben Dávid hívott.
-Szia. -vettem fel.
-Hali.Merre vagy? -kérdezte.
-Hát nem tudom.Még a parkban. -mondtam. -Te? -szegeztem hozzá a kérdést.
-Már egy órája itthon. -nevetett. -De,örülök hogy jól szórakozol. -mondta utólag.
-Szerintem nem sokára én is megyek. -mondtam.
-Akkor majd csörgess meg és szállj le a mi folyosónkon. -mondta.
-Oké.Majd hívlak.Szia. -tettem le a telefont.
Jó ég..Már fél 4 lenne?Utoljára még nyár elején voltunk kint eddig Rékával a strandfeszten,de anyuék arról sem tudtak..Tudva,hogy anyu holnap vásárolni akar menni,jobbnak láttam ha "időben",vagy is most hazamegyek.
-Azt hiszem mennem kéne.. -sóhajtottam.
-Elkísérlek. -mondta.
-Nem mintha egyedül kitaláltam volna. -mondtam nevetve.
Gyorsan lépkedtem mellette,mivel amíg ő egyet lépett nekem hármat kellett..Az út már ismerős volt mikor a színpadhoz értünk.Ott volt a pad ahol még félig idegenekként ültünk egymás mellett..Tovább haladtunk a főúton.A szél csendesen fújdogált,libabőrt keltett a bőrömön.Megborzongva sétáltam csendben tovább.Tökéletes volt.Az este,a pillanat,a társaság és valahogy minden..Hiányoztak a régi "barátaim",de tény hogy sokkal nehezebb azoknak aki elmegy,mint akik maradnak..A park kijáratán kiléptünk és már látszott is a nagy háztömbünk.Átmentünk az úton és ott álltunk az ajtó előtt.Rá néztem,ő rám..Nem tudtam mit kéne csinálnom,de nem is kellett sokáig ezen agyalnom ugyanis közelebb lépett hozzám és megölelt.A kezeim a nyakába kulcsolódtak az övéi pedig a derekamat ölelték szorosan.
El kellett fogadnom, hogy talán nem ez a megfelelő alkalom arra, hogy az agyam logikus felére támaszkodjak. Talán ez egy olyan alkalom, mikor át kell lépnem a korlátokat. Nem a szabályok szerint játszani. Elfogadni a lehetetlent.És a lehetetlen ebben a percben azt jelentette,hogy ilyen könnyen összebarátkoztam három sráccal,és a többi ember pedig csak úgy kiszakadt az életemből.
Álltunk ott percekig, egymást ölelve,összefagyva,szótlanul.Nem is akartam mást csinálni..Tetszett a közelsége.
-Akkor holnap? -kérdeztem.
-Holnap. -hallottam hangjában a mosolyt.
-Akkor majd írok este. -mondtam.
-Bármikor írhatsz. -felelte.
-Remélem akkor is így áll majd a szád,ha reggel 6-kor írok,ha már én nem alhatok a bevásárlás miatt te se aludj. -nevettem.
-Nyugodtan. -tolt el magától de a keze továbbra is a csípőmet markolta,az én kezeim pedig a nyakát ölelték.
-Jó éjszakát. -néztem a szemébe.
-Jó éjszakát. -mondta majd utoljára megölelt és hagyott bemenni.
Nyitottam az ajtót,kezemmel a telefonommal és belépve a liftbe csörgetni kezdtem Dávidot.Benyomtam az ötös számot majd addigra,már Dávid ki is nyomta a telefon.Mire felértem és nyílt a lift ajtó,már kint is volt a folyosón.
A koncert az egyik nagy kedvencemmel az A team-el kezdődött.Dúdolgatni kezdtem a dalt.Csabi rám nézett majd elengedte a kezemet,mögém állt,hogy a szája a fülemet súrolta, átkarolta a derekamat,kezei elől összeértek,az enyémek pedig rátapadtak és ekkor énekelni kezdte a fülembe a dalt.
-"And they say,She's in the class A team,stuck in her daydream,been this way since eighteen,but lately her face seems,slowly sinking wasting..." -énekelte a fülembe.
A hangja kellemesen csiklandozó volt.
-Miért mondtad hogy nincs jó hangod? -fordítottam hátra a fejem.
-Nem mondtam. -nevetett majd tovább énekeltünk.
A zene ritmusára dülöngéltünk ide-oda.Tetszett a hangja.Emlékezetes volt és fülbemászó.Ez a dal tökéletesen passzolt hozzá,majd ugyan ez volt a véleményem az összes többi számnál is.
Előhúztam a telefonom és megnéztem mennyi az idő.Fél egyet mutatott.Számomra érthetetlen módon nem voltam álmos.Egyáltalán nem.
-Meg akarod nézni a következő koncertet is? -kérdezte.
-Nincs kedvem már itt álldogálni. -nevettem.
-Igyunk valamit. -tanácsolta mire bólintottam.
Kitörtünk a tömegből majd egy a parkban lévő mellék utcába mentünk,ahol egy csomó stand állt,mindenféle kajával és apróságokkal.Megálltunk az egyik előtt majd rendeltünk.
-Egy Blackberrys Summersby-t szeretnék. -mosolyogtam a nőre.
-Én pedig egy almásat. -mondta Csabi.
A nő kitette a pultra majd már vettem is elő a pénztárcámat.
-Hagyd csak,majd én. -mosolygott.
-Köszönöm. -bólintottam mosolyogva.
-És mit szeretnél csinálni? -kérdezte. -Felülünk az óriáskerékre,vagy inkább csak sétáljunk? -kérdezte.
-Azt inkább holnap,mert szerintem helyben kitenném a mai vacsimat.. -mondtam mire felnevetett.
-Tehát a holnap estédet is velem töltöd? -kacsintott.
-De nem tudom meddig,engednek a gólyatábor miatt... -sóhajtottam.
-Csak kilenckor indulunk. -mondta.
-Akkor rád érek. -mosolyogtam majd átkarolta a derekamat és sétáltunk tovább.Pár perc múlva már kézen fogva sétáltunk és egy nagy tisztáshoz értünk.Szintén tömve volt emberekkel.Mindenkinek a kezében valami világító izé volt,amit nem tudtam messziről kinézni,hogy mi.
-Suttogjátok bele a kívánságaitokat,majd háromra egyszerre engedjétek el. -mondta.
Ösz-visz egy szót suttogtam,ami ráadásul teljesíthető is volt.
-Eeeeegy....Kettőőőő....Háá -húzta az időt a nő. -Rommm. -mondta ki végül és akkor elengedtük a lampionokat.Mind az ég felé szálltak.Gyönyörű volt.Álltunk ott összefagyva,bámulva a fekete színben pompázó égen,világító lampionokat.Hirtelen már azt is elfelejtettem,hogy minden a feje tetején áll.A telefonom rezegni kezdett.Előhúztam és az órára pillantottam.Fél négyet mutatott miközben Dávid hívott.
-Szia. -vettem fel.
-Hali.Merre vagy? -kérdezte.
-Hát nem tudom.Még a parkban. -mondtam. -Te? -szegeztem hozzá a kérdést.
-Már egy órája itthon. -nevetett. -De,örülök hogy jól szórakozol. -mondta utólag.
-Szerintem nem sokára én is megyek. -mondtam.
-Akkor majd csörgess meg és szállj le a mi folyosónkon. -mondta.
-Oké.Majd hívlak.Szia. -tettem le a telefont.
Jó ég..Már fél 4 lenne?Utoljára még nyár elején voltunk kint eddig Rékával a strandfeszten,de anyuék arról sem tudtak..Tudva,hogy anyu holnap vásárolni akar menni,jobbnak láttam ha "időben",vagy is most hazamegyek.
-Azt hiszem mennem kéne.. -sóhajtottam.
-Elkísérlek. -mondta.
-Nem mintha egyedül kitaláltam volna. -mondtam nevetve.
Gyorsan lépkedtem mellette,mivel amíg ő egyet lépett nekem hármat kellett..Az út már ismerős volt mikor a színpadhoz értünk.Ott volt a pad ahol még félig idegenekként ültünk egymás mellett..Tovább haladtunk a főúton.A szél csendesen fújdogált,libabőrt keltett a bőrömön.Megborzongva sétáltam csendben tovább.Tökéletes volt.Az este,a pillanat,a társaság és valahogy minden..Hiányoztak a régi "barátaim",de tény hogy sokkal nehezebb azoknak aki elmegy,mint akik maradnak..A park kijáratán kiléptünk és már látszott is a nagy háztömbünk.Átmentünk az úton és ott álltunk az ajtó előtt.Rá néztem,ő rám..Nem tudtam mit kéne csinálnom,de nem is kellett sokáig ezen agyalnom ugyanis közelebb lépett hozzám és megölelt.A kezeim a nyakába kulcsolódtak az övéi pedig a derekamat ölelték szorosan.
El kellett fogadnom, hogy talán nem ez a megfelelő alkalom arra, hogy az agyam logikus felére támaszkodjak. Talán ez egy olyan alkalom, mikor át kell lépnem a korlátokat. Nem a szabályok szerint játszani. Elfogadni a lehetetlent.És a lehetetlen ebben a percben azt jelentette,hogy ilyen könnyen összebarátkoztam három sráccal,és a többi ember pedig csak úgy kiszakadt az életemből.
Álltunk ott percekig, egymást ölelve,összefagyva,szótlanul.Nem is akartam mást csinálni..Tetszett a közelsége.
-Akkor holnap? -kérdeztem.
-Holnap. -hallottam hangjában a mosolyt.
-Akkor majd írok este. -mondtam.
-Bármikor írhatsz. -felelte.
-Remélem akkor is így áll majd a szád,ha reggel 6-kor írok,ha már én nem alhatok a bevásárlás miatt te se aludj. -nevettem.
-Nyugodtan. -tolt el magától de a keze továbbra is a csípőmet markolta,az én kezeim pedig a nyakát ölelték.
-Jó éjszakát. -néztem a szemébe.
-Jó éjszakát. -mondta majd utoljára megölelt és hagyott bemenni.
Nyitottam az ajtót,kezemmel a telefonommal és belépve a liftbe csörgetni kezdtem Dávidot.Benyomtam az ötös számot majd addigra,már Dávid ki is nyomta a telefon.Mire felértem és nyílt a lift ajtó,már kint is volt a folyosón.
-Na mizujs? -kérdezte nevetve.
-Először is,szemét vagy!Másodszor pedig köszönöm. -nevettem én is.
-Tudtam hogy így sokkal jobb lesz. -veregette meg a vállam.
-Tudod milyen szánalmas volt ott ülni azon a padon,mint valami szerencsétlen? -kérdeztem.
-Hát ahhoz képest elég jól kibírtad. -nevetett rajtam tovább.
-Naa. -löktem meg a vállát,majd elmeséltem neki az egészet.
-Tehát holnap este vele leszel? -kérdezte.
-Ami azt illeti veled. -sóhajtottam mire kérdőn nézett. -Anyu kiakadna ha egy számára idegen fiúval mennék el este. -magyaráztam.
-De,ma is vele voltál. -nevetett értetlenül.
-Amiről nem tudnak az nem fáj. -mondtam.
-Felőlem. -nevetett. -Amúgy ti most? -kérdezte.
-Mi most nem tudom. -nevettem kínosan. -Szerinted ő mit akar tőlem? -kérdeztem.
-Az a kérdés,hogy te akarod-e,hogy akarjon tőled valamit?De egyébként nem elég nyilvánvaló?Nem mindenkivel sétálgat kézen fogva és énekel neki egy olyan számot ami normál esetben elég gáz lenne. -mondta.
-Nem tudom..Túl álmos vagyok ehhez. -sóhajtottam.
-Jól kifárasztott. -mondta mire mindketten nevetni kezdtünk.
-Azt hiszem megyek,majd beszélünk. -mondtam.
-Oké,majd írok. -mondta.
-Várjunk csak...Ha te így kitervelted,hogy ott hagysz Csabinak biztos volt valami más programod. -faggatóztam.
-Kristóffal meg még pár haverral megnéztük a koncertet,amúgy láttunk is titeket.Aztán elmentünk Zsófival minifánkozni,aztán meg csak sétálgattunk. -mesélte.
-Zsófi? -kérdeztem. -A barátnőd? -tettem hozzá..
-Olyasmi..Már nyár eleje óta fűzzük egymást,de még semmi komoly..Mi nem haladunk olyan gyorsan mint ti. -nevetett.
-Mi sem..Pár órája még azt sem tudtam ki ez a srác. -magyarázkodtam..
-Értem én..Szerelem első látásra.. -mondta.
-Na ez azért túlzás. -nevettem. -Na tényleg megyek.Jó éjt. -öleltem át majd a lift felé mentem.
-Jó éjt. -intett mielőtt behúzódott az ajtó.
Felértem a folyosóra majd kutatni kezdtem a táskámban a kulcs után.Pár perc múlva meg is találtam,majd a telefonommal világítva kizártam az ajtót majd bentről vissza be..Levettem a cipőmet és lábujjhegyen lépkedtem be a szobámig.Felcsaptam ott a villanyt és becsuktam magam mögött az ajtót.A kulcsomat az asztalra a táskámat pedig a székre dobtam majd levettem a dzsekimet.Legszívesebben ledőltem volna az ágyra és aludtam volna így ahogy vagyok,de utáltam fürdés nélkül lefeküdni.Kitúrtam a szekrényemből egy törölközőt és a pizsamámat és épp mentem is volna ki a szobámból mikor nyílt az ajtóm.Jaj ne..
-Anyu? -hunyorogtam a fénybe nézve.
-Ennyire nőies alakom lenne? -nevetett apu.
-Jaj nem,csak semmit nem láttam. -nevettem majd átöleltem.
-És milyen volt a "buli"? -kérdezte.
-Ed Sheeran koncert volt. -mondtam.
-Nem kellett volna pénzt vinned magaddal? -kérdezte.
-Szabadtéri volt. -mondtam. -Nem gond hogy ilyen későn értem haza? -tettem hozzá a kérdést.
-Jól érezted magad? -kérdezte mire bólintottam. -Akkor nem. -mosolygott rám.
-Oké. -mosolyogtam. -De,most megyek gyorsan letusolok és alszok is. -mondtam.
-Menj csak. -ment ki a szobámból apu én pedig követtem a szobájukig majd tovább mentem a fürdőszobába.
A neszeszerem a mosdó fölötti polcon hevert.Kitúrtam belőle egy hajgumit,majd laza kontyba tekertem a hajam.Gyorsan beugrottam a tus alá és megmosakodtam.Mikor kiléptem a szemem alatt nagy fekete pacák éktelenkedtek.Mindig elfelejtem először lemosni a sminket.Gyorsan azt is megtettem,majd beleugrottam a fekete sortomba és a fehér trikómba.Visszabattyogtam a szobámba majd lecsaptam a villanyt és a telefonommal együtt az ágyamra dőltem.
Ránéztem a kijelzőjére ami 5 értesítést mutatott.Az egyik egy üzenet Dávidtól amit még a hívás előtt írt de nem vettem észre.A másik egy Rékától jött üzenet.Megnéztem,de nem igazán voltam kíváncsi a buli részleteire így nem olvastam végig..És a másik három is a többiektől jött..Semmi érdekes..Egy darabig még fürkésztem a Csabi neve mellett lévő zöld pöttyöt,ami azt jelezte fent van,de végül úgy döntöttem nem írok neki..
A magányos motyogás kiváló lehetőséget nyújt arra,hogy olyasmit is kimondjunk,amit nem merünk azok előtt,akikről ezek szólnak..Nem véletlen suttogtam a lampionba sem,csak csupán annyit,hogy "Szeress"..
Pár percig még forgolódtam majd utána álomba szenvedtem magam..
-Oké,majd írok. -mondta.
-Várjunk csak...Ha te így kitervelted,hogy ott hagysz Csabinak biztos volt valami más programod. -faggatóztam.
-Kristóffal meg még pár haverral megnéztük a koncertet,amúgy láttunk is titeket.Aztán elmentünk Zsófival minifánkozni,aztán meg csak sétálgattunk. -mesélte.
-Zsófi? -kérdeztem. -A barátnőd? -tettem hozzá..
-Olyasmi..Már nyár eleje óta fűzzük egymást,de még semmi komoly..Mi nem haladunk olyan gyorsan mint ti. -nevetett.
-Mi sem..Pár órája még azt sem tudtam ki ez a srác. -magyarázkodtam..
-Értem én..Szerelem első látásra.. -mondta.
-Na ez azért túlzás. -nevettem. -Na tényleg megyek.Jó éjt. -öleltem át majd a lift felé mentem.
-Jó éjt. -intett mielőtt behúzódott az ajtó.
Felértem a folyosóra majd kutatni kezdtem a táskámban a kulcs után.Pár perc múlva meg is találtam,majd a telefonommal világítva kizártam az ajtót majd bentről vissza be..Levettem a cipőmet és lábujjhegyen lépkedtem be a szobámig.Felcsaptam ott a villanyt és becsuktam magam mögött az ajtót.A kulcsomat az asztalra a táskámat pedig a székre dobtam majd levettem a dzsekimet.Legszívesebben ledőltem volna az ágyra és aludtam volna így ahogy vagyok,de utáltam fürdés nélkül lefeküdni.Kitúrtam a szekrényemből egy törölközőt és a pizsamámat és épp mentem is volna ki a szobámból mikor nyílt az ajtóm.Jaj ne..
-Anyu? -hunyorogtam a fénybe nézve.
-Ennyire nőies alakom lenne? -nevetett apu.
-Jaj nem,csak semmit nem láttam. -nevettem majd átöleltem.
-És milyen volt a "buli"? -kérdezte.
-Ed Sheeran koncert volt. -mondtam.
-Nem kellett volna pénzt vinned magaddal? -kérdezte.
-Szabadtéri volt. -mondtam. -Nem gond hogy ilyen későn értem haza? -tettem hozzá a kérdést.
-Jól érezted magad? -kérdezte mire bólintottam. -Akkor nem. -mosolygott rám.
-Oké. -mosolyogtam. -De,most megyek gyorsan letusolok és alszok is. -mondtam.
-Menj csak. -ment ki a szobámból apu én pedig követtem a szobájukig majd tovább mentem a fürdőszobába.
A neszeszerem a mosdó fölötti polcon hevert.Kitúrtam belőle egy hajgumit,majd laza kontyba tekertem a hajam.Gyorsan beugrottam a tus alá és megmosakodtam.Mikor kiléptem a szemem alatt nagy fekete pacák éktelenkedtek.Mindig elfelejtem először lemosni a sminket.Gyorsan azt is megtettem,majd beleugrottam a fekete sortomba és a fehér trikómba.Visszabattyogtam a szobámba majd lecsaptam a villanyt és a telefonommal együtt az ágyamra dőltem.
Ránéztem a kijelzőjére ami 5 értesítést mutatott.Az egyik egy üzenet Dávidtól amit még a hívás előtt írt de nem vettem észre.A másik egy Rékától jött üzenet.Megnéztem,de nem igazán voltam kíváncsi a buli részleteire így nem olvastam végig..És a másik három is a többiektől jött..Semmi érdekes..Egy darabig még fürkésztem a Csabi neve mellett lévő zöld pöttyöt,ami azt jelezte fent van,de végül úgy döntöttem nem írok neki..
A magányos motyogás kiváló lehetőséget nyújt arra,hogy olyasmit is kimondjunk,amit nem merünk azok előtt,akikről ezek szólnak..Nem véletlen suttogtam a lampionba sem,csak csupán annyit,hogy "Szeress"..
Pár percig még forgolódtam majd utána álomba szenvedtem magam..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése