1. Sírós vasárnap.

2014.08.25.Vasárnap.

Amikor az ember azt hinné,hogy nyáron végre addig alhat amíg akar,néha talán téved..
Reggel fél nyolckor anyu rontott be az ajtómon.
-Jó reggelt Kicsim! -csapta fel a villanyt.
-Mi a franc? -kiabáltam félig megvakulva.
-Bogi,jól tudod,hogy a gép egykor indul..A fél szobád még el sincs pakolva.. -mérgelődött.
-Talán mert nem akarok menni? -kérdeztem dühösen.
-Ezt már megbeszéltük.Nem nyitok vitát. -sóhajtotta.
-Ti beszéltétek meg,mit akartok.És hol marad az hogy én mit akarok? -kérdeztem.
-Kelj fel!Készülődj és menj el Rékához elköszönni,gondolom nem szeretnél találkozás nélkül elmenni. -mosolygott rám.
-Kétlem,hogy ilyen korán fent lenne.És ahogy mondtad még a szobám sincs elpakolva. -sóhajtottam.
Tény,hogy nem akartam a legjobb barátnőm ölelése nélkül távozni,de a cuccaimat sem akartam itt hagyni.
-Majd én elpakolok.Réka pedig biztos nem felejtette el,hogy ma megyünk. -mosolygott rám majd kiment az ajtón.
Az órámra néztem,hogy biztos jól láttam-e az időt,de sajnos nem tévedtem..Tényleg fél 8 volt.Felültem az ágyamon majd azonnal vissza is dőltem.Oldalra vágtam a kezemet tapogatózva a telefonom után.Küldtem egy körüzenetet a közelebbi barátaimnak.Rékának,Zolinak,Norbinak,Hannának,Zsófinak,Tibinek,Noelnak,Antinak és Marcinak: "Ha utoljára akartok látni,akkor fél kilenckor tali a parton."Miután elküldtem,alig fél percen belül a telefonom egymás után vagy 20x csörögni kezdett.Tehát nem voltak lenémítva.Üzenetek hada érkezett.
"Ne már,ma nem mehetsz még el!"
"Nem mehetsz el!"
"Anyut rábeszélem és örökbe fogadunk."
"Ott leszek és elrabollak,hogy le késsétek a gépet."
Annyira jól estek ezek az üzenetek.Nem tudom mit fogok kezdeni nélkülük..
Kimásztam az ágyamból,majd felvettem az útra kint hagyott ruhámat.Egy illetlenül rövid farmernadrág és egy fekete trikó mellett döntöttem.Igen,itt még reggel is kiléphettem így az utcára,nem kellett attól tartanom,hogy megfagyok.Felrángattam magamra a ruhát majd a fürdőszobába indultam.Megmostam az arcomat,majd a fogamat és végül szoros copfba kötöttem a hajamat.Kedvenc parfümömmel illatosítottam magam,majd visszamentem a szobámba.Zsebembe csúsztattam a telefonomat,majd vállamra dobtam a fekete-szögecses válltáskámat és kimentem a konyhába.
-Jó reggelt. -köszönt apu mikor kiléptem az ajtómon.
-Hali. -nyöszörögtem álmosan.
-Hova készülsz? -mosolygott rám.
-Elbúcsúzok az életemtől,ha már más választásom nincs. -sóhajtottam.
-Drágám,fogd ezt fel úgy mint egy utazást. -ajánlotta.
-Egy örökké tartó utazás a barátaim nélkül.Hmm.Ígéretesnek tűnik. -mondtam bosszankodva.
-Bogi,azért a szádra vigyázz! -szólt közbe anya.
-Igenis főnök.Bocsánatáért esedezem,Uram. -húztam tovább az agyukat.
-Boglárka!Szerintem ha szeretnél elbúcsúzni a barátaidtól,ne kötözködj tovább,hanem reggelizz és legkésőbb fél 12-re legyél itthon! -mondta anya.
-Fél 12-re?8 óra könyörgöm. -hitetlenkedtem.
-Jól hallottad.A nagyiék fél 1-re jönnek értünk és kivisznek a reptérre. -magyarázta.
-Miért nem a mi kocsinkkal megyünk? -kérdeztem.
-Kicsim,a kocsit már egy hete elvontattuk Párizsba.Tudod,szerintem a repülőgépen nem éppen díjaznák ha felvinnénk a kocsit. -nevetett apa.
-Aha. -dünnyögtem.
-Drágám megértem,hogy mérges vagy,de nem csinálhatod ezt..Párizsban is lesznek barátaid,mindennap láthatod az Eiffel-tornyot a suli is biztos klassz lesz. -nyugtatgattak.
Ez mind szép és jó.Kecsegtető ajánlat lenne,ha egy hétre mennénk,nem egy életre..
-Tulajdonképpen miért is megyünk? -kérdeztem.
-Jól tudod,hogy ott kaptunk munkát.Az irodámat áthelyezik,apád pedig eltud helyezkedni a rendőr munkájával bárhol. -magyarázta.
-Úgy értem én miért megyek? -kérdeztem mire furán néztek ránk. -Maradhatnék a nagyiéknál. -tettem hozzá.
-Felejtsd el! Értem én,hogy a nagy... -kezdték mire félbeszakítottam.
-Jó étvágyat! -szóltam közbe és ledobtam magam mellé a táskámat.
Leültem a megszokott helyembe a kerek asztalnál,majd duzzogva nézegettem hogy mit is egyek..Várjunk csak.
-Nutella ott is lesz ugye? -kérdeztem cinikusan.
-Bogi,nem internátusba megyünk,hanem Párizsba. -mondta lesajnálóan anya.
-Khm. -hallattam egy torok hangot.
Biztos ami biztos alapon a nutelláért nyúltam.Be is nyomtam két kenyeret,majd utána ittam egy eper-turmixot.Ami azt illeti az étvágyammal sosem volt baj..Visszaültem az asztalhoz és még egy gyümis joghurtot is befaltam.
-Köszöntem. -nyögtem be végül.
-Azt hiszem az útra bőven pakolhatunk kaját. -dünnyögte nevetve anyu.
-3 órára kaja nélkül el sem indulnék.Ahogy 3 hordozható töltő nélkül sem. -sóhajtottam. -Majd jövök. -álltam fel az asztaltól.
-Ne hogy érted kelljen mennem. -szólt utánam anya.
-Ne aggódj. -robogtam ki az udvarra.
Becsapva magam mögött az ajtót futólépésben indultam.Egy szigeten A pontból-B-be jutni nem nagy távolság,így hát alig léptem ki már meg is csapott a tenger és a meleg szellő illata.Pár perc múlva már a jól megszokott kis búvóhelyünkhöz értem.A part mentén három pad volt elhelyezve egymással szemben.Mindent itt csináltunk,a legőrültebb pillanatoktól a legérzékibbekig.
-Bogiiii. -futott felém a barátnőm Réka majd mikor odaért szó szerint a nyakamba ugrott. -Ne hagyj itt.Kérlek. -folytak a könnyek az arcán,mire én is sírni kezdtem.
-Elhiheted,hogy nem önszántamból teszem. -mondtam könnyek között.
Lassan a többiek is közeledtek felénk.Végül a kis ölelésünk,csoportölelésbe és könnyekbe fulladt.Ez után már végképp semmi kedvem nem volt elmenni innen.Itt hagyni őket?Még kevésbé.Ilyen csodálatos barátokat ki hagyna itt szívesen?Pár perc ölelés után leültünk a padokra.Réka mellett ültem,ám a lábaim Marci ölében pihentek.

-Búcsú cigi? -nézett rám Noel.
-Kettő is. -sóhajtottam.
Régi hülye szokásunk volt,hogy amikor valakitől búcsúztunk elszívtunk közösen egy cigit.Noel előkapott két szálat az egyiket a kezembe adta a másikat pedig ő gyújtotta meg.Fekete kopott körmeim közé vettem a szálat majd meggyújtottam.Egy-két slukk után tovább adtam Rékának majd így ért körbe.A második szál már hozzám ért,mikor már vagy a fele elégett.Noel előkapott még egy szálat,de azt nem gyújtotta meg.Egy fekete tűfilc is társult a szál mellé.Írni kezdett a cigire majd tovább adta.Láttam hogy már nem tudnak hova írni ezért előkerült még egy szál.Mindenki ráírta a nevét és különböző hülyeségeket,és szivecskéket/smileykat.
-Búcsú ajándék. -mosolygott Noel.
-Édesek vagytok,de ha ezt az anyám meglátja... -sóhajtottam.
-Nem feltétlen kell meglátnia. -nevetett Zsófi.
-Anyu lehet hogy beveszi,hogy grilleztünk a parton azért van füst szagom,de Párizsban mit mondok,kigyulladt az Eiffel-torony? -kérdeztem mire mind felnevettünk.
-Tudod,ezért vannak a táskák,hogy férjen beléjük parfüm.Az erdők/buszmegállók/discok pedig azért,hogy ne a szüleid előtt piálj/cigizz.Gondolom erre Párizsban is lesznek lehetőségeid. -folytatta.
-Jó muri lesz ülni az erdő közepén egyedül,egy szál cigivel.-sóhajtottam.
-Vigyél két szálat. -mondta Zoli mire mind röhögni kezdtünk.
Rossz volt még belegondolni is,hogy alig pár óra múlva már egy repülőn ülök,és kitudja meddig nem látom ezeket a gyökereket.
-Igyunk valamit. -törte meg a csendet Marci. -Mit kértek? -kérdezte.
Mindenki elmondta mit akar inni,majd mikor rájött,hogy nem fogja tudni egyedül elvinni megkért,hogy segítsek neki.Elindultunk a kb 50 méterre álló bódéhoz majd leadtuk a rendelésünket.
-Figyi,anyu azt mondta nyugodtan maradhatsz nálunk. -nevetett.
-Hidd el én lennék a legboldogabb. -sóhajtottam.
-Utánam. -ölelt magához és egy puszit nyomott a fejemre.
-Hiányozni fogsz te nyomorék. -szorítottam magamhoz majd szó nélkül vártuk a rendelésünket.
Brigi a jól ismert pultos lány elkészítette a rendeléseket majd kirakta sorba.
-Uhh,kaphatnánk hozzá tálcát is? -kérdeztem.
-Persze. -mosolygott és már elő is vett két tálcát.
Gyorsan rápakoltuk és indultunk is vissza.A homok játszott a szandálomban miközben sétáltunk.Mindig is imádtam..Lassan odaértünk a többiekhez és kiosztottuk mindenkinek amit rendelt.Visszaültünk a helyünkre ám ezúttal Marci ölében kötöttem ki,nem pedig a padon.Kezeimmel a nyakát kulcsoltam,ő pedig a derekamat ölelte.

-Srácok ti mióta is vagytok együtt? -kérdezte Hanna.

-Nem vagyunk együtt. -nevettem.

-Na persze. -nevetett.

-Tényleg!Soha nem is voltunk. -bizonygattam.

-Tanusítom.. Két éve ezt hallgatom. -mondta Réka.

-Mi? -nézett rám Marci.

-Semmi! -néztem szúrós szemmel Rékára aki valami "sajnálom" féleséget suttogott.

-Hát akkor már meg sem szólalok. -csatlakozott Rékához Zoli. 

-Mi? -néztem most én Marcira.

-Haver. -mondta dühösen Zolira nézve.

-Srácok.Rajtatok kívül itt mindenki tudja hogy többet éreztek egymás iránt...Cinkes. -nevetett kínosan Zsófi.

Hirtelen eléggé melegem lett,levegőért kaptam.Láthatóan mindketten zavarban voltunk.Csend volt.Túlságosan nagy csend.Ez nem lehet igaz..Már ovi óta ismerjük egymást,bár tény hogy Rékának mindig is erről nyafogtam...

-Csoportfotóóó. -rántotta elő Hanna a telefonját,megtörve a csendet mire fellélegeztem 

Mind felálltunk.Összeálltunk egymás mellé,Hanna pedig előlapival csinálta a képeket.

Az első fotón Rékával öleljük egymást,a másodikon Réka és Marci puszit adnak,a harmadikon Marci hátán vagyok,majd Tibi és Zoli ölelnek majd legvégül megkértük Brigit hogy csináljon rólunk egy képet.Kitipegett a pult mögül a kis fűszoknyájában majd csinálta is a képeket.

-Köszönjük. -mosolyogtunk rá.

-Nagyon szívesen. -mosolygott. -Megtudhatnám mi ez a nagy alkalom? -tette hozzá a kérdést.

-Bogi költözik Párizsba. -mondta Hanna.

-Ó drágám. -jött oda hozzám és átölelt. -Jó utat. -mosolygott.

-Köszönöm. -mosolyogtam.

Visszaültünk a padokhoz majd tovább beszélgettünk.Kis idő múlva előkaptam a telefonomat.Negyed tizenkettőt mutatott.Tudtam még bőven ráérek,de szerettem volna Marcival beszélni.

-Lassan mennem kell. -álltam fel szomorúan a padról.

-Ígérd meg,hogy nem felejtesz el minket. -mondta könnyes szemmel Hanna.

-Sosem tudnálak elfelejteni titeket. -folyt ki egy könnycsepp a szememből.

Mind odajöttek és megöleltek egyesével.

-Szeretlek titeket. -mondtam szét sírt fejjel.

-Mi is téged. -mondták sírva.

-Hát akkor majd találkozunk..Addig is majd beszélünk skypeon és külön kérlek titeket,hogy amég repülök legyetek fent messengeren. -mondtam küszködve a könnyeimmel.

-Egyértelmű. -mondták egyszerre.

-Haza kísérsz? -néztem Marcira mire bólintott.

-Hát akkor sziasztok. -mondtam és végleg eltört a mécses.

Hátat fordítva nekik elindultunk.egy darabig még integettem majd egy utolsó pillantást vetettem a tengerre.

-Hiányozni fog ez az egész. -sóhajtottam.

-Nekem meg te fogsz hiányozni. -mondta Marci majd átkarolta a derekamat és mentünk tovább.A házunk elé érve megálltunk.Ránéztem,a tekintetünk összeakadt.Közelebb léptem hozzá,majd a kezemet a nyakára kulcsolva,a vállába fúrtam a fejem.

-Szeretlek. -suttogta.

-Ne nehezítsd meg kérlek. -mondtam zokogva.

-Úgy értem elég régóta szeretlek ahhoz,hogy ezt most megtegyem ha már úgy is elmész. -sóhajtotta.

Nem tudtam mire készül.Hátrább lépett majd a szemembe nézett.Közelebb hajolt és megtörtént az amire évek óta várok.Megcsókolt.Mindhiába akartam minden érzelem nélkül elmenni innen,az érzelem szabad utat tört magának és hagyta magát a szenvedélynek élni..Most már mindegy..Oda a tervem hogy megpróbálok nem gondolni a barátaimra,mert ezt biztos nem felejtem el egy darabig.

-Sajnálom.. -mondta.

-Ne sajnáld.Tudod mióta várok erre?És erre pont most mikor mindent itt hagyok.. -gördült le egy könnycsepp az arcomon,de Marci azonnal letörölte azt.

-Minden rendben lesz.Megoldjuk ezt is mint eddig minden mást is. -mosolygott rám.

-Csak itt már nem két utca távolság lesz. -sóhajtottam mire magához húzott.

Magamba szívtam az illatát majd hátrébb léptem.

-Szerintem ez még jól jön majd. -patentolta ki a táskámat és beledobott egy doboz cigit és egy gyújtót.

-Pár szál búcsú cigit elszívhatok ahhoz,hogy a fájdalom kiszálljon belőlem. -nyafogtam.
-Ezek személyre szóló szálak,mindegyiken lesz valami jellegzetes.Beszívod a tüdődbe a füstöt és utána kifújod,a fájdalom úgy száll majd ki belőled mint a füst a tüdődből. -mondta.
-Túl sok emlék. -sóhajtottam. -De most már tényleg mennem kell pakolni. -sóhajtottam.

-Kérlek ne sírj többet. -ölelt magához majd utoljára megcsókolt.

-Szeretlek. -mondta mire már gördültek is az arcomon a könnyek.

-Szeretlek. -mondtam majd befutottam a házba.

Ahogy beértem rám tört a sírás.Nem jutottam sokáig,a nappaliban sírva a kanapéra estem.Hogy lehet ezt így itt hagyni?Marci is pont most?Kitűnő az időzítése,mondhatom..Azt sem tudom mi van velünk..Ezt az érzést nem lehet szavakba önteni.
-Kicsim. -futott a nappaliba anyu hallva a zokogásomat.
-Nem akarok elmenni. -szipogtam.
-Édesem ezt már megbeszéltük.Megígérem,hogy a szünetek első napjától az utolsóig,minden percet itt tölthetsz,ígérem. -bizonygatta.
-Anya..Könyörgöm. -szipogtam.
-Sajnálom én sem szívesen hagyom itt ezt a helyet.. -folytak le a könnyei.
Felállt mellőlem és a konyhába indult.Pár másodperc múlva már mellettem állt pár zsepivel.Kifújtam az orromat majd megtöröltem a szememet. Sajgó szívvel,felkecmeregtem az ágyról.

-Gyere segíts pakolni,a nagyiék lassan itt lesznek. -ölelte át a vállamat anyu majd bementünk a szobába.
Nem értem mi ez a nagy hűhó a pakolás miatt,mikor már hetekkel ezelőtt elküldtük a cuccainkat.Két-két bőröndöt meg nem túl nehéz becsomagolni.Egy óriási vásárlásra számíthattam Párizsban,ugyanis hosszú nadrágom csak 1-2 akadt,azt is kb egy hete vettük,az utazás és az idő viszonyok miatt.
-Bogi..A rövid nadrágok és a miniruhák helyett hozhatnál fontosabb dolgokat,nem hinném,hogy ott majd nagyon rohangálnod kell rövidben. -motyogta anyu.
-Bármennyire is gáz az a hely,nyár még attól ott is van és épp most..A ruhákhoz pedig,annyit,hogy gondolom ott is vannak bálak/discok. -sóhajtottam.
-Nem is szoktál discoba járni.Vagy valamit rosszul tudok? -nézett rosszallóan.
A francba.Még ezt is borítsam a fejére?Majd máskor.
-Persze,hogy nem szoktam.De,mivel idén már kilencedikes leszek,kizárhatatlan,hogy ne járjak el..Te is tudod. -dünnyögtem.
Nem válaszolt csak bólintott.Elpakoltam a kispárnámat majd a kedvenc plüssömet és késznek nyilvánítottam magam.Kimentem a váll táskámmal együtt a konyhába,majd teli dobáltam csokival és mindenféle édességgel amiket az útra vettünk.Egy üvegbe töltöttem eper-juice-t majd leheveredtem a kanapéra várva a nagyszüleimre.