12. Last day of Summer.

Reggel zavaros gondolatokkal teli fejjel ébredtem.Bár,lehet azért is voltak annyira zavarosak mert a telefonomból szűrődő zenére keltem.
-Mi a franc? -dühöngtem,majd a kijelzőre
Fél 11-et mutatott..Tény hogy ez elég későnek számít,még sem éreztem magam úgy,mintha ki lennék aludva.Bori hívott.
-Ne kímélj. -emeltem élettelenül a fülemhez a telefont.
-Jaaaj.Csak nem tudtam tovább várni,hogy megkérdezzem mi volt tegnap Dáviddal. -ujjongott.
-Ne már...Semmi. -nyomtam a fejem a párnámba.
-Na ezt el se kezd. -csattant fel.
-Jó hát akkor elmondom mi történt.Minden jó volt.Jól éreztem magam.Fogtuk egymás kezét,cukik voltunk..Aztán majdnem megcsókolt,én beparáztam és elrontva a pillanatot inkább átöleltem.Kínos volt a helyzet,ezért benyögtem hogy haza kell jönnöm,ami még kínosabb volt,és most bűntudatom van,mert nem tudom hogy állnak a dolgok kettőnk között.Hmm..Röviden ilyen estém volt.Jó mi? -hadartam,és én magam sem hittem el,hogy ez velem történt..
-Nem vagy normális...Mitől paráztál be?Gondolom már nem egyszer smároltál volna valakivel.. -szörnyülködött.
-De, ő más..Nem tudom..Nem akartam semmit sem elsietni,sem elrontani. -próbálkoztam valami magyarázattal.
-A pasi aki tetszik,meg akar csókolni..Ezen mit rontanál el? -kérdezte.
-Héé.Én sosem mondtam,hogy tetszik. -ahogy kimondtam a szavakat,láttam magam előtt Bori lesajnáló pillantását.
-Jó inkább aludj. -nevetett. -Délután tovább faggatlak.Puszi. -mondta majd letette.
Nem hittem el,hogy ezért képes volt felébreszteni..
Miután már az álom is kiment a szememből,üres tekintettel bámultam a plafont.Sikerült rájönnöm,hogy oké,hogy ruhákat,meg táskát vettünk a sulira,de füzeteim és tollaim sehol sem voltak.Egy darabig még nyomkodtam a telefonom,majd kimásztam az ágyamból,felöltöztem és elkészítettem a mindennapi sminkemet.
Kinyitottam a szobaajtóm és indultam is a konyhába.
-Jó reggelt. -köszöntem apunak.
-Reggelt? -nevetett. -A hasadra süt a nap. -mondta.
-Nehezen,mert este lehúztam a redőnyt. -vigyorogtam. -Anyu? -tettem hozzá a kérdést.
-Elment dolgozni,majd hatkor jön,de én is mindjárt megyek. -mondta.
-Oké,délután találkozok a lányokkal.Viszont még nem vettem füzeteket meg tollakat,a sulira.Merre van a legközelebb egy papír-írószer bolt? -kérdeztem.
-Szólj Dávidnak biztos,elkísér. -nevetett.
-Ne már. -néztem rá tettetett szomorúsággal.
-Komolyan,nincs jobb ötletem,biztos lesz valahol a park körül,lent van a garázsban a biciklid,hívd fel valamelyik osztálytársad. -tanácsolta.
-Oké,akkor megcsörgetem Borit. -mondtam.
-Miért nem Dávidot? -kérdezte.
-Már miért hívnám Dávidot? -kérdeztem vissza.
-Mondjuk,mert fölöttünk lakik,és jóban vagytok? -kérdezte.
-Borival is jóban vagyok. -mentegetőztem.
-Jó,nem akarom tudni mi történt tegnap,de ha megbántott,én is "megbántom" a képét. -mondta komolyan.
-Nem történt semmi.Én tettem ilyenné a helyzetet.. -sóhajtottam.
-Milyenné? -kérdezte.
-Ilyen semmilyenné,de mindegy is,megyek felhívom Borit. -indultam a szobámba.
-Én meg megyek dolgozni.Este találkozunk,puszi. -köszönt el.
-Puszi. -köszöntem vissza.
A szobámba lépve,már hívtam is Borit.Természetesen ilyenkor nem ért rá,mert a szülei elvitték őt és a húgát ebédelni.
Tétlenül ültem az ágyon,a névjegyzékem görgetve,majd végül Bekával beszéltem találkozót.Felkaptam egy táskát a vállamra és indultam is.Felvettem a cipőmet,és bezárkóztam magam után.Lementem a földszintre,majd a garázshoz indultam.Mikor kijöttem a biciklimmel, Dáviddal futottam össze.
-Szia. -köszöntem,a padlót szemlélve.
-Hali. -köszönt szokásos jó kedvvel. -Merre mész? -nézett a biciklimre.
-Megkértem Bekát,hogy mutasson egy papírírószert,ahol tudok a sulira füzeteket venni. -mondtam.
-Miért nem nekem szóltál?Szívesen elkísértelek volna. -mondta mire felnéztem rá.
-Nem tudtam,hogy állnak a dolgaink.. -sóhajtottam.
-Tegnap megpróbáltalak megcsókolni,te elhajoltál.Mégis hogy állnának?Minden a legnagyobb rendben. -nevetett.
Nem tudtam kivenni a mondandójából,hogy ezt most viccnek szánja,vagy cinizmussal teli undornak,ezért csak kínosan néztem rá.
-Figyelj,tényleg semmi gáz. -szerette volna folytatni,de félbe szakítottam.
-De,igen ez nekem így elég gáz.. -mondtam.
-De ne legyen az.Ha nekem nem az,neked se kell hogy az legyen. -mondta ki a mondatot,amitől csak még rosszabbul éreztem magam.
-Hát jó.. -mondtam ki végül. -De,én most megyek.Majd beszélünk. -próbáltam ellépni ettől a kínos szituációtól. -Szia. -mondtam végül,majd a biciklimmel együtt kikerültem.
Kimentem az ajtón.Beka már ott várt.
-Na végre. -borult a nyakamba. -Mi tartott eddig? -kérdezte miközben visszaült a biciklijére.
-Átestem egy kínos beszélgetésen..Nem akarok róla beszélni. -vallottam be,miközben már indultunk is.
A bolt,alig pár utcára volt.Elég nagy méretű,papírírószer üzlet volt,így bíztam benne,hogy minden szükségeset találok.Beléptünk Bekával,és indult is a vadászat.Szebbnél-szebb borítójú füzeteket találtam,de az abszolút kedvencem,egy fekete alapon,arany és rózsaszín feliratos lett,a felirat pedig a következő volt "You were born to be real,not to be perfect!",ami annyit jelent,hogy igazinak születtél nem tökéletesnek.Ez a kis idézet javított a hangulatomon,így mosollyal az arcomon vásároltam tovább.
-Figyi,én végeztem,szemben van egy szemészeti bolt,be kell mennem az új kontaktlencséimért.Vásárolj nyugodtan tovább.Találkozunk utána itt a bolt előtt? -kérdezte.
-Persze,menj csak. -mosolyogtam rá,majd indult is a kasszához.
Tovább bóklásztam a sorok között,mikor megpillantottam egy hirdető táblát,amin csak esemény plakátok voltak.Még a mi sulinknak a gólyabálja is ki volt tűzve,így elolvasgattam a többit is..
Miután semmi lebilincselőt nem találtam,mentem tovább és vettem pár tollat,grafitot,post-it-et és dossziét majd én is mentem fizetni.Egy nagy szatyorral indultam ki a boltból.
A biciklim kormányára tettem a csomagot,és vártam Bekára.
-Hali. -köszönt valaki mellettem.
Nem gondoltam,hogy valaki hozzám beszélne,nem volt ismerős az hangja,így nem fordultam meg.
-Hali. -ismételte meg mire megfordultam. -Igen,te. -nézett rám nevetve.
-Ööö.Szia?! -nevettem.
-Mizujs? -kérdezte,mintha tudnom kéne kicsoda.
-Ne haragudj ismerlek? -kérdeztem kínosan.
-De pofátlan vagyok..A nevem Horváth Martin. -mondta,mire azonnal bombáztam a következő kérdéssel.
-És mit szeretnél? -kérdeztem.
-Igazából semmit,csak láttam,hogy korombeli csaj vagy,aztán gondoltam leszólítalak. -mondta,mintha ez tök természetes lenne.
-Hát..Ha már itt tartunk,a nevem Szabados Bogi. -mondtam a szememet forgatva.
-Szép név. -kacsintott idegesítően .Amúgy hova jársz? -kérdezte.
-Hát most éppen,a boltból jövök. -mondtam furán.
-Haha..Vicces lány..Úgy értem melyik suliba jársz? -tette fel érthetőbben a kérdést,mire elnevettem magam.
-A traffordba.Te? -kérdeztem.
-Én is. -bólintott. -10./B. -tette hozzá.
-9./B. -mondtam.
-Hóhó,mekkora mázlim van már. -csapta össze a kezét nevetve. -Bejelölhetlek Fb-n? -kacsintott,amitől végigfutott a hideg a hátamon.
-Hát jelölj. -nevettem.
-És vissza is jelölsz? -kérdezte nevetve.
-Vissza. -nevettem. -Na,de megyek a túl oldalon vár a barátnőm,ha szeretnél elérni,majd írsz.Szia. -intettem majd indultam is.
Beka a megmentőm volt,mert ez a srác túl közvetlen volt.Amint megláttam,hogy kilépett a boltból,tökéletes ürügy volt lelépni.
Átsiettem a biciklimmel a túl oldalra Beka mellé és indultunk is haza.
-Hát ez meg ki volt? -kérdezte út közben.
-Fogalmam sincs.Valami Martin. -mondtam nevetve.
-Beszéltél vele,és nem tudod ki ez? -kérdezte furcsán,mire elmeséltem neki a szitut.
-Huuu,van egy rajongód. -nevetett.
-Ez nem vicces.A frászt hozta rám a kacsintgatásával. -nevettem én is.
-Nézd,a jó oldalát,van már ismereted a felsőbb évfolyamokból,nem kell kisfiúkkal lógnod. -mondta, mire eszembe jutott Dávid.
-Ja,tök jó. -próbáltam nevetni.
Miközben beszélgettünk,már haza is értünk.
-Köszönöm,hogy elkísértél. -öleltem át.
-Szívesen. -mondta.
-Délután találkozunk,Puszi. -köszöntem el.
-Szia. -intett és tekert is tovább.
Betoltam a biciklimet a garázsba,majd felcipekedtem a cuccaimmal.majd a kulcsomat kezdtem keresgetni.Ahogy beléptem a házba becsukva magam mögött az ajtót kopogtattak is azon.
-Mindjárt jövök. -szóltam és letettem a cuccaimat a nappaliba.
Kinyitottam az ajtót Dávid állt ott.
-Nekem ehhez most nincs kedvem.. -léptem hátra..
-Nem lehetne olyan köztünk minden,mint azelőtt,hogy megpróbáltalak megcsókolni? -kérdezte.
-Látod ez a baj...Akárhányszor beszélgetésbe elegyedünk szóba kerül ez a "majdnem csók".. -sóhajtottam majd folytattam. -De.nem csak ez a baj.Többet érzel,különben nem akartál volna megcsókolni..De,még csak nem is ez az igazi baj...Hanem,hogy én nem érzek többet. -hazudtam.
-Tudod mit? -kérdezte,mire fel néztem rá. -Én sem éreznék többet,ha nem hülyítettük volna egymást,látszólag neked a kézfogások,a puszik,az együtt alvás semmit nem jelentett.Ezt azért közölhetted volna az elején is. -egy könnycsepp gördült le az arcomon.
-Sajnálom.Nekem ez nem megy. -léptem hátra és becsuktam az ajtót.
Neki dőltem a faajtónak,és kitört belőlem a sírás.Zokogva a földre hulltam.A könnyeim csak szüntelenül folytak.Remekül telt az utolsó napom..
Tíz perc telt el,mire sikerült feltápászkodnom onnan.Megmostam az arcomat,majd bevittem a cuccaimat a szobámba és lerogytam az ágyamra.
Borit kezdtem hívni.Pár csörgés után fel is vette.
-Figyi.Ne haragudj nem tudok ma találkozni veletek. -mondtam szipogva.
-Ne csináld ezt..Mi történt? -kérdezte.
-Semmi,csak szeretnék egy kicsit egyedül lenni. -mondta,mire egy újabb könnycsepp gördült ki a szememből.
-Jó..Miért szipogsz itt nekem?Mi történt? -kérdezte.
-Holnap ígérem mindent elmesélek,de ma nem megy..Tényleg.Érezzétek jól magatokat.Mondd meg a lányoknak,hogy sajnálom.Puszi. -tettem le.
Megnéztem az időt,még csak negyed kettő volt.
Kipakoltam a szatyorból,majd elpakoltam a többi sulis cuccom közé.Az iskolatáskámba beledobtam,egy jegyzetfüzetet,és a tolltartómat.
A telefonomra pillantottam..Ez a srác nem viccelt,tényleg bejelölt Fb-n.Ezen jót derültem,majd leültem az ágyamra.Alig igazoltam vissza,már beszélgetésbe is kezdtünk.
Horváth Martin: Te tényleg vissza jelöltél:D
Szabados Boglárka: Vissza..
Horváth Martin: Na mizujs?
Szabados Boglárka: Pofátlan lennék,ha azt mondanám nincs kedvem beszélgetni?:/
Horváth Martin: Pofátlan lennék,ha megkérdezném mi a baj?
Szabados Boglárka: Igen..De,nem baj:D Igazából semmi..Pasi dráma.Összevesztem valakivel,akit szerettem,azért mert azt hazudtam nem szeretem.
Horváth Martin: ????
Horváth Martin: Te lány...Tényleg bolond vagy.Szereted,és azt hazudod nem szereted?!
Szabados Boglárka:Ami azt illeti,azt mondtam nem érzek iránta semmit,nem azt,hogy nem szeretem.
Horváth Martin: Leszólítottam egy dilist az utcán?:DDD
Szabados Boglárka: Naaaa.:D Nem vagyok dilis.Csak néha vannak gyenge pillanataim.
Horváth Martin: Nem baj nekem így is tetszel.:D
Szabados Boglárka: Még csak nem is ismersz...
Horváth Martin: Nem azt mondtam,hogy beléd zúgtam,hanem azt,hogy jól nézel ki.Nem ugyanaz Szívi:D
Horváth Martin: És igenis ismerlek.Tudom,hogy szeretsz kérdésre-kérdéssel felelni,azt mondani,hogy nem szeretsz valakit,miközben szereted.Soroljam még?
Szabados Boglárka: Na hagyjál:DD
Jót nevettem,a kisírt szemeimmel,majd megvillant,a telefonom kijelzője.
"Bejövő videóhívás tőle: Horvátha Martin"
Megtörölgettem a szememet,majd fogadtam a hívást.Örültem,hogy valami leköti a gondolataimat,és jól szórakoztam vele.El meséltem neki,a Dávidos sztorit és hogy miért vannak kisírva a szemeim...Jól elszaladt az idő.Akkor tettem le amikor anyu bejött a házba.
Azonnal kisiettem elé és megpillantva az órát láttam,hogy 6 óra múlt 5 perccel.
-Szia. -öleltem át.
-Szia Kicsim.Milyen napod volt? -kérdezte.
-Egész jó. -hazudtam.
-Nem úgy volt,hogy a lányokkal találkozol délután? -kérdezte.
-De,de annyi dolgom volt még a sulis cuccokkal,hogy inkább lemondtam. -sóhajtottam. -Bekával úgy is találkoztam,mikor délelőtt elmentünk a papírírószerbe. -tettem hozzá.
-Ó értem.És vacsoráztál már? -kérdezte.
Hát persze,hogy nem..Eddig azt sem tudtam,hogy már 6 óra múlott.
-Nem még nem. -mondtam.
-Hoztam 4 sajtos csirkét,eszünk? -kérdezte.
-Aha,csak egy pillanat összefogom a hajamat. -mondtam és a szobába indultam.
Egy hajgumival a fejem tetejére tornyoztam a hajamat és írtam Martinnak egy üzenetet,hogy várjon egy kicsit,mert vacsorázunk.
Visszamentem a konyhába,és leültem az asztalhoz.
-A te napod milyen volt? -kérdeztem anyut.
-Hosszú..Nagyon hosszú és unalmas. -mondta.
-Hát az nem túl jó. -mondtam a kajámat bökdösve a villával.
-Nem baj lesz jobb is.. -mondta. -Amúgy Mónika mondta,hogy később menjünk fel hozzájuk. -tette hozzá mire elfehéredtem és kikerekedtek a szemeim.
-Megtennéd nekem,hogy azt mondod,Bekáékkal találkozok? -kérdeztem sóhajtva.
-Miért mondanám ezt? -kérdezte.
-Nincs kedvem átmenni hozzájuk.El leszek itthon,úgy is még hajat mosok,meg minden..De,ti menjetek nyugodtan. -mosolyogtam rá.
-Hát,ha ezt szeretnéd. -mosolygott vissza.
-Ezt. -bólintottam. -majd megettem az utolsó falatokat.
Közben apu is megjött,elmesélte milyen napja volt,majd mentek is fel Dávidékhoz.
Mikor beértem a szobámba már több értesítés is várt a telefonomon.Az első üzenet Martiné volt,amire válaszoltam is.
"Horváth Martin: Nem fájt,amikor leestél a mennyből?Csak mert egy angyal vagy..:D
Szabados Boglárka: De,eléggé fájt.Halott vagyok 15 éve,ahogy ez a szöveg is Szívi:DDDD"
Jót nevettem,majd tovább lapoztam az üzeneteknél.
"Németh Dávid: Te is feljöhettél volna"
Erre nem válaszoltam,csak olvasatlannak jelöltem.
Mégis minek mentem volna fel?Komolyan nem értettem..Na mindegy.
A következő egy értesítő volt.A Facebookon megjelent,a gimis gólyabál eseményként.Bejelöltem,hogy megyek,pedig még egyáltalán nem voltam benne biztos.
Végül elmentem hajat mosni.Jól esett már ez a forró fürdő,a mai nap után.Miután megmostam a hajam,befontam,hogy reggelre szép hullámok legyenek benne.Felkaptam a köntösömet majd kimentem a konyhába.Csináltam egy forrócsokit és visszavonultam a szobámba.Miután úgy döntöttem,hogy kiülök az erkélyre,a fekete kis táskámból,kiszedtem a két szál búcsúcigit.Leültem a székre és meggyújtottam az egyik szálat.Még jobban magam alatt voltam ahogy Rékáékra gondoltam.Csak bámultam a csillagos eget,és jó nagyokat szívtam a cigiből.
Komolyan elhittem,hogy ahogy a letüdőzött füstöt kifújom,avval együtt a bennem lévő fájdalom is elszáll.Nos..Ez nem így történt.Semmin nem javított,szimplán csak jól esett.
Iszogattam a forrócsokim és szívtam,a cigit és rájöttem,hogy még mindig Rékának tudom,csak elsírni a bajaimat.Persze itt vannak a lányok Bori,Beka és Anna,de előttük még nem tudok úgy megnyílni..És ekkor jött a gondolat,hogy milyen jó is lenne,ha lenne egy nővérem vagy egy húgom,akivel mindent megoszthatnék..Vagy legalább egy bátyám lenne,aki mindig szekálna,de legalább törődne velem..De,nem nekem egykének kellett születnem,bár unokatesókban sosem volt hiányom..
Fél nyolckor mentem be a szobámba,és úgy döntöttem nézek 1-2 részt a vámpírnaplókból,majd alszok.
Alig indítottam el a sorozat részét,szerintem már az első tíz perc után álomba is merültem.